Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-11 / 35. szám

^z (Libamáj, zsírjában, magyaros csomagolásban Misicolclól az ENSZ-városig Libamáj, vitrinben Bécs, ENSZ-város. A vi­lág minden tájának élelmi­szereitől roskadozó polcok között középen üvegvitrin, benne kaviár, fraeia májpás­tétom és libamáj zsírjában, Miskolcról, díszes köcsög­ben. Tavaly százihuszomhét ezer adag készételt vásároltak a nyugatnémet és az osztrák kereskedők a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat Gaszt- rofól üzemétől. Hogy sikerült idáig eljutni? Balázs Berta­lan, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese szerint nem egykönnyen: — Három évre volt szük­ség, míg sikerült megfelelő exportpiacra szert tennünk. N«n volt sikeres az együtt­működésünk a nagy külke- resfcedeämi cégekkel: szá­mukra ez túl kis üzlet. An­nál inkább egymásra talál­tunk a Hungar Hotels-szel. Szakembereinek segítségével ma ott vannak készételeink Szeretjük az édességet, s különösen a gyerekek köré­ben népszerű a csokoládé: sokszor mértéktelenül is fo­gyasztják: Az egészségünk sínyli ezt meg és elsősorban a fogunk látja kárát. Éppen ezért örvendetes a hír. hogy a csokoládégyárak hamaro­san egy új magyar gyártmá­nyú édesítőszert használnak, amely gátolja a fogszuvaso­dást. A Kiírtról van szó, ame­lyet a Veszprémi Vegyipari Egyetem állított elő, nádból, kukoricaszárból és szalmá­ból. A vizsgálatok azt bizo­nyítják, hogy édesítöképessé- ge azonos a répa- és a nád­cukoréval, azonban a vércu- korszintjét nem, vagy csak minimális mértékben növeli. Az ezzel a szerrel édesített készítményeket tehát a cu­korbetegek is fogyaszthatják. A hazai Xilit a külföldivel ázom* értékű, előállítása vi­Á kiskert örömei Nagy öröm a kiskert cím­mel tart előadást Zatykó La­josáé szakíró a mezőgazda- sági könyvhónap redezvé- nyeinek keretében, szerdán délután három órakor a Bartók Béla Művelődési Mázban. házi láncokban, és Ausztriá­ban is sok üzletben. Az idén kétszázezer dollárt is elér­het a nyugati exportunk. Ta­valy négymillió forintot tett ki a forgalom. Mindez jól hangzik, de az érem másik oldalát is ismerni keli. Öt­éves a Gasztrofólüzemünk. és rengeteg pénzünkbe került az exportképességhez szük­séges színvonal megteremté­se és fenntartása. Most tar­tunk ott, hogy mindez meg­térüljön! — A higiéniai, technoló­giai, minőségi előírások szi­gorú betartása nemcsak azo­kon múlik, akik az üzem­ben dolgoznak... — Nehéz megszervezni, hogy legyen mindig elegendő friss, jó minőségű, pontosan érkező alapanyag az étele­inkhez. Itt van például a libamáj esete. Ezt a kiter­melő is el tudja adni, sok­szor kemény valutáért, emi­szont kevésbé költséges,'és a nyersanyag nagy mennyiség­ben áll rendelkezésre. Ezen­túl tehát nem kell külföld­ről beszerezni valutáért az édesítőszert. A Szerencsi Édesipari Vállalat Diósgyőri Édesipari Gyárában elmond­ták. hogy eddig a diabetikus készítményekhez a nehezen beszerezhető fluktózt hasz­nálták, míg a többit répacu­korral édesítették. A Xilitből hamarosan kapnak ők is. a belföldi megrendelőknek. Holott nálunk magasabb fel­dolgozottsági fokú termékké válik, és nagyobb hasznot is produkál. — A miskolci gyorsfa­gyasztott készételek a kon- kurrens márkák egész hadá­val kell hogy versenyt fus­sanak a kinti üzletekben. Hogyan sikerül ebben a to- lóngásban talpon maradni? — Tudomásul kell venni: termékeink csak legfeljebb színfoltot, különlegességet je­lenthetnek a nyugati üzletek kínálatában. De rejlik ebben némi előny is, hiszen a kü­lönlegességekre akad vevő, még az átlagnál magasabb áron is. A dolog másik fele, hogy meg kell tanulni az üzletfelek és a vevők ked­vére tenni. Pontos szállítás, jó minőség — ez alapköve­telmény. De meg kellett ta­nulni „nyugatiul” főzni is, kerülve a kalóriáikat, csök­kentve a zsírtartalmait, sze­lídítve a fűszerezést. — A libamájas zöld kö­csögök, nemzetiszín szalag­gal átkötve, jó reklámként szolgálnak a többi készétel számára. A csomagolás ter­vétől a késztermékig minden m Gosztrof ólüzemben szüle­tett . .. — Kétségtelen, hogy az ex­portkövetelmények teljesítése sok munkával jár. Legutóbb épp a karácsonyi ünnepek táján kellett „ráhajtani” az üzem munkatársainak. De ez megmutatkozik a fizetségben is: itt a keresetek magasab­bak a vállalati átlagnál, és a csapat munkáját az egész kollektíva elismeri, nagyra becsüli. (kiss) Takarékosabb takarítás Valóságos takarítónő-hadsereg dolgozik az egyik miskolci intézményben. Hajnalonta szinte csak őket szállítja a 12-es autóbusz. Nem lehetett panasz a munkájukra, csillogott-vll- logott minden folyosó, senki sem vette hát töliik rosszné­ven, ha időnként összedugták a fejüket, egy kis tereferére. A beavatottak azt is tudták, hogy nemcsak a tisztaság miatt van szükség rájuk: a bérszínvonal-gazdálkodás rendszere szinte rákényszerítette őket az intézményre. A szakemberekét csak úgy tudták jobban megfizetni, ha a kisebb keresetűek segítettek „hozni az álagbért”. Az idén dilemma elé kerültek. Esedékes lett volna a ta­karítók fizetésének emelése, ugyanakkor az új szabályozók miatt már nem kellenek a „vatta-emberek”. Bocsássák el jó néhányukat? Ezt nem könnyű megtenni. A gordiuszi cso­mót a következőképpen oldották meg: nem küldtek el sen­kit, nem is növelték meg a bérüket, hanem — csökkentették a munkaidejüket. Napi nyolc óráról hat órára. Ha úgy vesz- szük. ez 25 százalékos jövedelemgyarapodást jelent. Az érin­tett lányok, asszonyok nem tiltakoztak, sőt! Túlnyomórészt vidékről járnak be, ezután több idejük marad a családra, no és — a háztájira. Az intézmény továbbra is csillog-villog, csak éppen keve­sebb a terefere. A társalgást már nem fizeti az állam. (bohus) az NSZK-bam, a nagy áru- att nem könnyű hozzájutni Nem vásik el a fog Xilit a csokoládéban I/ i)|n .ti nil N vr > e Külön torulkozo jár Ellenőrzött figarók Mi lesz veled, elefánt? Jó egy emberöltővel ez­előtt a vadon élő elefán­tok száma Afrikában megközelítette a tízmilli­ót. Ma kevesebb, mint egymillió van csak, és ezeknek is mindössze 15 százaléka él védett öve­zetben, nemzeti parkok­ban. Az 1913-as washing­toni konvenció kimondta az elefántok fokozott vé­delmének szükségességét, de csak az ázsiai ele­fántokat minősítette pusz- tulófélben levőknek, az afrikaiakat csak rilkulók- nak. Igaz, Ázsiában mindössze 40 ezer elefán­tot tartanak számon, de ezeket felhívás nélkül is óvták,' mert haszonálla­tok, munkára fogják őket. Amióta szó van az ele­fántvadászat korlátozásá­ról vagy esetleges eltil­tásáról, az elefántcsont ára rohamosan megemel­kedik. 1971-ben egy kiló nyers agyar ára 4—5 dol­lár volt, most 150 dollár körül van! A magas ár csak fokozta az orvvadá­szatot. A vadőrök, a vad- rezervátumok felügyelői tehetetlenek a vadorzók igen jól szervezett, és ki­tünően felfegyverzett ban­dáival szemben. A Városi Közegészségügyi Szolgálat szakemberei rend­szeresen ellenőrzik a miskol­ci fodrászüzleteket. Mit vizs­gálnak? Dr. Juhász Hajnal­ka, a településegészségügyi csoprt főorvosa: — Munkánkban a 6/1969. (IX. 4.) egészségügyi minisz­tériumi rendeletet vesszük figyelembe, amely a fodrá­szat közegészségügyi szabá­lyait részletezi. Vizsgáljuk, hogy megfelelő-e a helyiség, ahol dolgoznak, milyen az eszközök állapota, s hogyan tárolják, fertőtlenítik ezeket. Megnézzük az általános ren­det is; többek között azt: el- söprik-e két-három vágás után a felgyülemlett hajat. Kevesen tudják: minden ven­dégnek külön törülköző jár. Vizsgálataink szerint ezt a kozmetikákban és a férfifod­rászatokon általában betart­ják, a nagyobb üzletekben viszont nem mindig. Amióta azonban üzemel a fodrászok új mosodája, lényegesen vál­tozott a helyzet. — Hányszor ellenőrzik a fodrászatokat? — Évente általában egy­szer. Ha valamelyik üzlettel kapcsolatban bejelentést ka­punk, azt külön is megvizs­gáljuk. Az utóbbi időben egyébként egyre kevesebb bejelentés érkezik, s a zö­mük alaptalannak bizonyuL — Elöfordulhat-e, hogy va­laki például bőrbetegséget szerez hajvágás közben? — Nem valószínű. Ugyan­is, mint már említettem, kü­lönösen ügyelünk az eszkö­zök fertőtlenítésére. Ezenkí­vül a fodrászoknak már csak Országos fotópályázat hivatalból is jó a szemük, így észreveszik, ha a vendég tetves, vagy bármilyen bőr­betegségben szenved, s nem szolgálják ki. Ezért nem is terjeszthetik tovább a beteg­séget. Országos fotópályázatot hirdetett a Népművelési In­tézet védnökségével a nagy- kanizsai Hevesi Sándor Mű­velődési Központ A hazánk 40. évfordulójához kapcsoló­dó pályázat résztvevőitől népünk életének a fotómű­vészet eszközeivel történő bemutatását várják. A pá­lyázati feltételek: öt fekete­fehér, három évnél nem ré­gebbi felvétel; a képek hosszabbik oldalának 40 centiméternek kell lennie. A beküldési határidő: 1985. március 11. Cím: Hevesi Sándor Művelődési Központ, 8800 Nagykanizsa, Széchenyi tér 5—9. A zsűri értékes dí­jakkal jutalmazza a legjob­bakat. A díjazott fotókból április 2-től május 5-ig Éle­tünk címmel kiállítást ren­deznek a művelődési ház­ban. — Elégedettek az ellenőr­zések eredményeivel? — Az utóbbi években az a tapasztalatunk, hogy rendben mennek a dolgok a fodrá­szatokban. A fiatalok már igazi szakemberként állnak munkába, és megvan a kép­zettségük is ahhoz, hogy a közegészségügyi előírásokat betartsák. (bujdos) Arcképcsarnok Á robbantómesfer A befagyott folyó felett tomboló szélvihor szinte viz- szintenen sodorta a havat. A Tisza gátjának mentett oldalán gépkocsik, teher­autók, tartálykocsik, sze­mélykocsik dagasztották a sarat. A töltés tetejére nagynehezen felkapaszko­dott a terepjáró. Hatalmas alumíniumeáények kerültek elő a ponyvás tető alól, és egy papirdoboz, benne mű­anyag poharak. Megérkezett a tea, amit védőitalként kapnak a vízügyi dolgozók, a gátőrök, a robbantóosztag tagjai, a hajósok. Itt talál­koztunk Kódos Kálmánnal, aki a jégrobbantó osztag robbantómestere. Az alacsony, vékony ter­metű fiatalember — társai­val együtt — kézben hord­ja be a robbanóanyagot —• pallódeszkán, létrán — a holdbéli tájhoz hasonlatos, jéggé dermedt folyó közepé­re. A derekukon levő öv ka­rabinerére fűzött sárga szí­nű kötéllel biztosítják őket a partról, öt-hat méter mély árkokat mélyítenek kisebb erejű robbanótöltetekkel, eb­be helyezik a 30—50 kilo­gramm súlyú, előre csoma­golt robbanóanyagot. Az elektromos robbantógépet biztos helyre telepítik. Piros színű zászlókkal jelzők, és hangos beszél ón is elhangzik a figyelmeztetés: „Vigyázat! Robbantás!” ■ ■ Az osztag mentőmellé- nves. védősisakos, biztosító­kötéllel ellátott tagjai el­hagyják a folyó jegét, és a töltés mentett oldalán he­lyezkednek el, teljes biz­tonságban. Már csak akkor mozdulnak helyükről, ami­kor az erős detonáció után a levegőbe repült súlyos jég­darabok visszahullanak. A robbantás jól sikerült. A tisztes távolban levő hat jég­törőhajó teljes erővel neki­indul a meglazított jégtáb­láknak, tovább törik, dara­bolják, úsztatják a jégtöme­get a megbolydult folyó szürkés vizén. Már nem te­het kárt a műtárgyakban, a tiszalöki vízlépcsőben. Napkeltétől napnyugtáig dolgoznak. Csak ebédre pi­hennek meg, amikor az au­tóbusz beviszi őket Domb- rádra, ahol az egyik iroda­házban alakítottak ki ma­guknak alkalmi munkásszál­lást. Kempingágyakon pihe­nik ki a napi fáradalmat, alkalmi szakácsuk közülük való. főztje kitűnő. Az itt­honról hozott kis televízió- készülék sem pótolja azon­ban az otthont. Kádas Kálmán alig mú­lott 37 éves. A családja To­kajban lakik. Felesége dol­gozik, nagyfia Mezőzombo- ron tanít, lánya az óvónő­képzőbe jár. A család neki is hiányzik, mint itt min­denkinek. Nagy famíliában nevelkedett. tízen voltak testvérek, akik közül heten élnek. Édesapja 72 éves, de még mindig dolgozik a kő­bányában. Kádas Kálmán tulajdonképpen Tarcalon, a kőbányában nőtt fel, ott gyerekeskedett. Az iparita- nuló-iskolát 1965-ben fejez­te be mint központifűtés- szerelő. Nem sokáig dolgo­zott az Északkő-nél, egy év múlva már az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság tokaji szakaszmérnök­ségének lett a karbantartó­ja. A munka mellett tovább tanult, elvégezte Miskolcon a gépipari technikumot. És közben letette a robbantó­mesteri vizsgát is; így is megállta a helyét az igaz­gatóság kőbányájában. Je­lenleg a szakaszmérnökség gépészeti részlegének veze­tőhelyettese. De nemcsak a szakmája érdekli. Szenvedé­lyes újságolvasó, könyvtára irigylésre méltó. A Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­temen sikeresen vizsgázott. Családi körülményei, nevel­tetése igazi közösségi em­berré formálták. Huszonöt éves korában lett párttag, jelenleg alapszervezeti tit­kár. Egy évvel később vet­ték fel a munkásőrségbe, most rajparancsnok. Szakma és emberség .. 2 Ezért kedvelik, becsülik munkatársai. Olyan tisztsé­get is rábíztak, mely álta­lában népszerűtlen. Ó a sza­kaszmérnökség munkaügyi döntőbizottságának elnöke. Mire marad hát ideje a család, a munka, a szolgá­lat. a közéleti tisztségek be­csületes ellátása mellett? Van egy kis bérelt szőlője Tokajban, mint itt általá­ban mindenkinek. Itt dolgo­zik szabad idejében a csa­ládjával. A kapálás közben kiegyenesíti a derekát, és le­néz a községre. Látja a csa­ládi házát, a munkahelyét, a folyót, amely mostanában, még a nagy hidegek idején is. verejtékessé teszi a hom­lokát Qtravec János

Next

/
Oldalképek
Tartalom