Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-25 / 47. szám

+ Egy kis pihentető csevegés a szünetben. Képünkön balról jobbra Feledy Gyula. Huszár István, Fejti György és Dudla József. (Folytatás a 3. oldalról) Tállait, formált és örökített értékekre. Nem vettük fi­gyelembe, hogy átmeneti tár­sadalom lévén, a munka sze­rinti elosztás érvényesül, nem pedig az egyenlősdi. Az utóbbi időben társadal­milag elfogadottá, támoga­tottá emeltük a valós telje­sítményen alapuló kiegészítő jövedelemszerzést. Tapasztal­hatjuk, de nem szállunk kö­vetkezetesen szembe azzal a téves nézettel, mely minden társadalmi rosszat ennek számlájára ír. Sokan a családi kötelessé­gek elhanyagolását, néhány területen a közéleti aktivi­tás visszaesését is a jöve­delemkiegészítő tevékenység­re vezetik vissza. A lakosság politikai ma­gatartása, a közvélemény a korábbinál ellentmondáso­sabb, bonyolultabb lett. Az objektív okokból adódó ne­hézségek fegyelmezett tudor másul vétele mellett igen erős, sőt fokozatosan erősö-1 óik a lakosságban a közélet tisztaságát, erkölcsi normáit semmibevevő magatartással szembeni ellenérzés. A korrupció, a protekcio­nizmus, a munka nélkül szerzett jövedelem, a hará- csolás jeleire, az anyagi elő­nyök és hátrányok halmozó­dására, a gazdasági és ál­lampolgári fegyelem lazasá­gaira igen érzékeny a párt­tagság, a közvélemény. A tű­rőképesség csökkenésével nö­vekszik az igény a követke­zetes végrehajtás, a szolgál­tatások, az egyénekkel vaió foglalkozás színvonala iránt. Ezzel összefüggésben erősö­dött a bürokráciaellenesség, a jogos igény a lakossági ügyintéző emberközelsége és kulturáltsága iránt. De van kishitűség. kiábrándultság, önbizalomhiány is. különö­sen ott. ahol tartósan küz­denek különféle nehézségek­kel. Tapasztaljuk a cigányelle­nesség felerősödését, közte olyan túlzó nézeteket is, ami minden gond forrásának a lakosság e rétegét tartja. Nem értünk egyet az ilyen megközelítéssel, de azt hang­súlyozzuk: a cigány lakos­ságnak önmagának is többet kell tennie, nagyobb felelős­séget kell éreznie sorsának alakításáért, helyzetének ja­vításáért. A Vni feladatunk a beilleszkedés elősegítése, tá­mogatása mellett, hogy a po­zitív példák megismertetésé­vel árnyaljuk az egysíkú mi­nősítést. Hogyan értékeljük, közelít­sük akkor a lakosság arcula­tának alakulását? Óvunk mindenkit attól, hogy a jelenlegi állapotot visszaesésnek tekintse. A bá­tor, őszinte vélemény részint jele az irányunkban megnyil­vánuló bizalomnak; másrészt következménye annak, hogy a megváltozott viszonyok új politikai képességet és maga­tartást, magasfokú ideológiai elkötelezettséget, korszerűbb és nyitottabb irányítási, veze­tési rendszert, ehhez kapcso­lódó szellemiséget, gondolko­dásmódot kívánnak. Az eh­hez szükséges szemlélet meg­teremtése nem konfliktus- mentes. de ezt a gondolko­dást és magatartást kell kö­vetendővé tennünk. Ebben van ma az ideológiai, a tu­datformáló munkának más­sal nem pótolható feladata es felelőssége. A város es a városkör­nyék pártszervei, -szerveze­tei, a kommunisták kiegyen­súlyozott viszonyok között, nagy felelősséggel, gondos, tervszerű munkával készül­tek pártunk XIII. kongresz- szúsára. Nagy érdeklődés és figyelem övezte ezt a mun­kát, a jövőkémlelés ezen idő­szakában azonban helyen­ként túlzott várakozást. ..cso­davárást” is tapasztaltunk. A két kongresszus között végzett munka értékelésé­hez, a legfontosabb tenni­valók meghatározásához az előkészületek már szeptem­berben megkezdődtek a sze­mélyes beszélgetésekkel. Ezek, mint mindig, közvet­lenségükkel értékes segítsé­get nyújtottak a tapasztala­tok összegzéséhez. A párt­tagság most is hasznosnak ítélte, és továbbra is igényli az ilyen emberközeli, nyílt politizálást, eszmecserét. A beszámoló taggyűléseket területünkön tervszerűen megtartották. Az alapszerve­zeti vezetőségek kollektív munkájával készült beszá­molók tartalmasán, elemző­én foglalkoztak a gazdasági, város- és községpolitikai, ideológiai, szervezeti kérdé­sekkel. Részletesen szóltak a politikai munka feltételeiről, a kollektívák eredményeiről, meghatározták a további tennivalókat. Áthatotta eze­ket a tórumókát az a felis­merés és törekvés, hogy az adott helyzethez való alkal­mazkodás, a továbblépés el­sősorban helyi kezdeménye­zésekkel, a belső hiányossá­gok felszámolásával valósít­ható meg. A párttagság felelősen élt jogaival, a beszámoló tag­gyűléseken mintegy egyhar- maduk kért és kapott szót. A számszerűségnél nagyobb jelentőségű a megfogalma­zott gondolatok igazsága, tar­talma: az eredmények fél­tése, a tenniakarás. A párttagság és a széies közvélemény egyaránt élénk érdeklődéssel várta, fogadta es tanulmányozta a Köz­ponti Bizottság kongresszusi irányelveit. Jelentős mozgó­sító erőként hatott ez a do­kumentum. Vitája serkentet­te a pártalapszervezeteink- ben és testületeinkben folyó politizálást, lehetőséget te­remtett a legfontosabb tár­sadalmi, gazdasági, politikai kérdések átgondolására, a vélemények szembesítésére, a közös álláspontok kialakítá­sára. Állásfoglalás-tervezetében pártbizottságunk arra töreke­dett, hogy kettős feladatot teljesítsen: egyrészt a politi­kai összegzését adja a lezaj­lott viták tapasztalatainak, másrészt tükröztesse és mi­nősítse hitelesen mindazokat a konkrét véleményeket, amelyek elhangzottak, mivel politikai tanulsággal szol­gálnak még az elméletileg, politikailag ném teljesen le­tisztult gondolatok is. A szóbeli beterjesztésben nem látjuk indokoltnak, hogy az irányelvek egyes fejezetei­hez további kiegészítő meg­állapításokat tegyünk. Szük­ségesnek tartjuk viszont itt a pártértekezleten is kinyil­vánítani: a párttagság és a lakosság egyértelműen kife­jezte a párt politikájával va­ló egyetértését, s cselekvőén támogatja azt. Növekvő önállóság, a kez- demenyezobb, nagyobb érzé­kenységű politikai munka igénye hatotta át a kongresz- szusi felkészülés második nagy szakaszat. Reális szám­vetés, széles körű aktivitás, őszinte véleménycsere, jó po­litikai légkör, bizalom jelle­mezte a vezetőség választó taggyűléseket, a pártvezető­ségek ötéves munkáját mi­nősítő küldöttértekezleteket, az üzemi, intézményi, köz­ségi pártbizottságok pártér­tekezleteit is. Tartalmas, kiegyepsúlyo- zott, megújulni, korszerűsöd­ni kész és képes politikai munkáról, rendszeres szerve­zeti életről adtak számot. Minősítették az irányelvek vitáját, kialakították, elfo­gadtak saját állásfoglalásu­kat. A viták zöme a milyen lesz a holnap, hogyan tudunk fejleszteni, előrelépni, mik ennek helyi tartalékai kérdé­sek köré csoportosult Az eredmények mellett kritiku­san kaptak hangot az elma­radás okai, a társadalmi fe­Huszonhét küldöttet szegfü­vei köszöntöttek a pártértekez­leten. Többségük 45-ös párttag — 1580 társuk képviseletében —. néhányan pedig már a fel­szabadulás előtti nehéz evek­ben illegalitásban harcoltak népünk szabadságáért. Az el­nökségben ott voll Nyíró Sán­dor is, 78 esztendejével a part- értekezlet doyenje, a Szocialis­ta Hazáért trdemrend kitünte­tettje. fcilete. sorsa összefonódik né­pünk történelmének elmúlt fél évszázadával. Diósgyőrben szü­letett, az „anyaközségben” — ahogy o emlegeti. Apja marti­nas/, volt a vasgyárban. Hatan voltak testvérek, ebből öten fi­uk. Az elemi iskola hal osz­tálya ulan kömüveslanuló lelt. Fiatal segédként, 1924-ben ke­rült a munkásmozgalomba, 1927-ben lett párttag. A gazda­sági világválság, a munkanél­küliség fenyegetettsége, .az il­legalitásban végzett munka megedzette. Magyarország német megszál­lása után — 1944 márciusában —, mint társai is. illegalitásba vonult. A letartóztatást azon­ban októberben már nem ke­rülhette el, pedig megpróbált megszökni a csendőrök elöl. A miskolci fogház után szállí­tották Budapestre, a gyűjtő- fogházba, Nem tudták, mi vár rájuk, a családjukért, és még szabadon levő társaikért ag­gódtak. Már letartóztatása elölt csat­lakozott a MOKAN-komité- hoz. Fekete Mihállyal . tartotta a kapcsolatot. így természetes volt, hogy szabadulása után a A doyen diósgyőri illegális rejtekhelyen kapcsolódott be a munkába. Röplapokat készítettek, ezek­nek a gyárakba való bejutta­tása volt a feladata. A Her­man-telepi búvóhelyről — most Ság\ ári-telep — nem volt köny- nyü a röplapot rejtő csoma­gokkal, sokszor kijárási tilal­mi időben is, csendőr, nyilas, német járőrök szeme előtt közlekedni. Már a felszabadulás előtt kapcsolatba kerültek a szovjet csapatokkal. A harcok befe­Fórummá vált a pártszékház előcsarnoka is szbnyunk, együttműködésünk szorosabbá, emberibbé, elv- társiasabbá tétele. Gyakran felejtjük el. hogy a jó szó költségráfordítás nélküli je­lentős erő. Meghallgatni, megszívlelni, tiszteletben tartani, tevé­kenységünkben építeni má­sok — elvtársaink, a társ­szervek, a pártonkívüliek — nézeteire, véleményére, a pártmozgalomban nemcsak segítség a munkához, de kötelezettségünk is. Vonat­kozik ez különösen a nemze­dékek összehangolt munká­jára, arra a felelősségre, amit a jövő érdekében és a múlt értékeinek megőrzéséért egy­aránt viselünk és vállalunk. Megkülönböztetett a felelős­segünk a felnövekvő nemze­dék sorsáért. . Az elmúlt időszakban‘meg­élénkültek az ifjúság körüli viták. Mi Valljuk, a fiatalok megítélése nagy felelősség. Magatartásunkban és gya­korlatunkban igyekszünk fel­lépni az ifjúság torz, leegy­szerűsítő, általánosító meg­ítélése ellen. Nem célunk ugyanakkor a problémák, a gondok takargatása, a fo­gyatékosságok elhallgatása sem. Álláspontunk az: a megítélés alapja csak az le­het, hogyan teljesíti köteles­ségét, miként él, dolgozik az ifjúság, mit tesz a közössé­gért. Valljuk: a fiatalok nem elszigetelt réteg, a felnőttek köznapi tudatát tükrözik. Nem elmarasztalni vagy fel­menteni kell tehát őket, ha­nem a magunk gyakorlata­jeztévej elfoglalták Diósgyőr­ben a volt csendörlaktanyát- A MOKAN-komité átvette a rend­őrség szerepét. Nyíró Sándor­ra bízták Diósgyőrben a köz- ellátás és a közigazgatás meg­szervezését. A pártszervezet már. jól dolgozott, ennek se­gítségévei mozgósította a bá­nyászokat Mártabányán. A szén akkor létszükséglet volt. Széliért élelmet lehetett cserél­ni az alföldi településeken. Állandó kapcsolatban volt a szovjet parancsnoksággal, amely mindenben segítette őket. Később ő lett a diósgyő­ri pártszervezet titkára. A jó forint megteremtése idején, 1946 nyarán lett a párt Abaúj megyei titkára Szik­szón. Nógrádi Sándor ajánlot­ta erre a tisztségre. Ettől kezd­ve valóban országépitő lett. Nemcsak mint kőműves, ha­nem mint politikus is. Volt párttitkár, igazgató, dolgozott Szentesen, Miskolcon, nagy építkezéseken. Az 1956-os ellen- forradalom idején le akartak vele számolni, szerencsére nem találták meg. Miskolc III. ke­rületének tanácselnökeként ke­rült nyugállományba, 1973-ban. Kilenc magas kitüntetés bir- (okosa. Jelenleg a körzeti párt- szervezet egyik bizottságának elnöke. Az a véleménye, hogy a jövő nemzedékével, az ifjú­sággal még többet kell törődni, vagyis többet követelni mun­kában, tanulásban, a politiká­ban, és — a lehetőséghez mér­ten —- többet kell adni ne­kik .. . ban keresni annak az útját- módját, hogy minél több es jobb példa segítse szocialis­ta emberré válásukat. Nagy mással nem pótol­ható feladata van a KISZ- szervezeteknek a fiatalok életkori sajátosságaihoz iga­zodó mozgalmi élet vonzóvá léteiében, a közéletiségre ne­velésben. Az úttörőmozgalom, a társadalom gyermekszer­vezete jelentős tényező e korosztály nevelésében, köze- letiségre való felkészítésé­ben. A KISZ-szervezetek a párt megbízásából felelősen irányítják, segítik a gyer­mekközösségek munkáját. A jövőben még bátrabb követelménytámasztással kell elősegítenünk a fiatalok ön­magukért és a társadalo­mért erzett felelősségének növelését. Közösen, határo­zottabban kell ráébreszte­nünk a fiatalokat: érdekük és céljuk a korszerű világ­nézet és magatartás kialakí­tása. A pártirányítás és a szer­vezeti önállóság figyelembe­vételével és tiszteletben tar­tásával nem egymásra mu­togatni, hanem egymást se­gíteni kell az ifjúság hely­zetének javításában, beil­leszkedésének támogatásá­ban. Vonzóan megismertet­ni, elfogadtatni, vállaltatni céljainkat a fiatalokkal, ez nekünk, kommunistáknak a kötelességünk, a jövő iránti felelősségünk. Az az öt év, amiről a be­számolóban és a szóbeli be­terjesztésben számot adunk, a város történelmében a mi­nőségi fejlődés szakaszának kezdetét jelenti. Megtisztelő felelősség ebben az időszak­ban a közösséget, a lakóhe­lyet érintő kérdésekben, dön­tésekben cselekvőén részt vállalni. A kongresszusra történő készülés során bebizonyoso­dott: az országos tendenci­ákkal, szándékokkal össz­hangban vannak saját ter­veink, elképzeléseink. Jó al­kalom tehát a mai pártér­tekezletünk annak igazolá­sára. hogy helyi feladataink ellátásával miként szolgál­juk a nagyobb közösség ügyét, előrehaladását. Negyven évvel a város fel- szabadulása után — a léte­ző gondok ellenére is — azért tekintünk bizakodóan a jövőbe, mert érezzük: el­képzeléseink megvalósításá­ban támaszkodhatunk a párttagság, a lakosság leg­szélesebb körére. Erőt ad terveink megvalósításához az egészséges, segítőkész társa­dalmi kontroll, a közügyek értő és féltő képviselete. Pártbizottságunk nevében kérem a küldött elvtársakat; ismereteik, képviselt terüle­tük tapasztalataival segítsék hitelesen megvonni az el­múlt öt év mérlegét, meg­rajzolni a következő időszak körvonalait. A pártbizottság szóbeli kiegészítője szültségek. A viták szellemét, hangvételét az előremutató, a jobbító szándék jellemezte. A jelölések előkészítését az alkalmasság, az elkötelezett­ség és felelősség, a tekin­télyt biztosító szakmai mun­ka és felkészültség szem előtt tartásával végezték. A ko­rábban funkcionáló testüle­tek, vezetőségek munkáját összességében eredményesnek Ítélte a párttagság, viszont a végzett munka csak az egyik szempont volt a választás­kor. Döntően a testületek, alapszervezetek előtt álló fel­adatok kerültek előtérbe. A követelmények jelentősen megnőttek, így jelentős a cserélődés is. Az alapszerve­zeti titkárok 28, a vezetősé­gi tagok 43, a pártvezetősé­gi titkárok 26, a pártvezető­ségi tagok 37, a pártbizottsá­gi tagok 45 százaléka cseré­lődött. Kedvezően alakult, jelentősen javult a párt­tisztségviselők politikai és állami iskolai végzettsége, megfelelő a korösszetétel, emelkedett a nők aránya. Tájékoztatom a pártérte­kezletet, hogy a feltételek négy területen — városi ta­nács, Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat, ÉPFU és Pa- rasznya község — tették le­hetővé pártbizottságok létre­hozását az eddig működő pártvezetőségek helyett. A December 4. Drótművekben és a Pamutfonóipari ''Válla­latnál kísérleti jelleggel vég­rehajtó bizottság nélküli, egytestületes pártbizottságo­kat hoztunk létre.. Vala­mennyi új testületnek, tes­tületi tagnak eredményes, felelősségteljes, a párttagság bizalmához méltó munkát, s ehhez sok erőt és energiát kívánok. A számvetés, a kongresz- szusi felkészülés jó alkalom volt arra, hogy felhalmozó­dott tapasztalatainkat a kö­vetelmények tükrében rend­szerezzük. Az elmúlt hóna­pok egyik nagy eredménye­ként könyvelhetjük el, hogy a pártmunkában a kong rés z- szusra való készülés nem Okozott befeléfordulást, a napi teendők nem szorultak háttérbe. Pártszerveink, -szervezete­ink önállósága, kezdeménye­zőkészsége számottevően nőtt, de jelentősek még a tarta­lékok. Szilárd elhatározásunk az önállóság, kezdeményező­készség további növelése még akkor is, ha az ebből adódó feladatokat — kényel­messég miatt — néhányan terhesnek is érzik. Sokat kell még tenni azért, hogy vala­mennyi pártszervezet bátran merjen a központi akarat helyi érvényesítését célzó tö­rekvések élére állni, hogy jobban érezzék feladatuknak és felelősségüknek a helyi ügyek megoldását. Továbblépésünk jelentős tartaléka egymáshoz való vi­li

Next

/
Oldalképek
Tartalom