Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-25 / 47. szám
A pártbizottság szóbeli kiegészítője Elmélyült figyelem tükröződik az arcokor A tanácskozás Benjáminja Amikor mint a tanácskozás résztvevőinek legfiatalabbját — 21 éves —, név szerint is köszöntötték és megtapsolták, ZsaAai László György, a Nehézipari Műszaki Egyetem harmadéves bányamérnök-hallgatója enyhén elpirult. A fővárosi fiatalember — apja gépészmérnök, közgazdász, honvéd alezredes, édesanyja minisztériumi alkalmazott — bányamérnök nagybátyja hatására jelentkezett erre a szakra. Még középiskolás korában ellátogatott vele az egyik tatabányai aknába. Ennek hatására lépett nagybátyja nyomdokába, aki szintén a miskolci egyetemen végzett. Kollégiumban lakik társaival. igazi közösségi életet él. Már középiskolás korában KISZ-tag lett. Az egyetemen a KISZ volt az egyik ajánlója, amikor 1982-ben felvették a pártba. A KlSZ-alapszervezet- ben jelenleg pártmegbizatás- ként végzi vezetőségi munkáját. A magas fiatalembert az „alacsony” szénbányák is érdeklik. Volt már Lyukóban, Albertte(Folytatás a 2. oldalról) társadalmi munka. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a város vállalatainak. intézményeinek, a kisiparosoknak, a lakosságnak és külön a Miskolcon állomásozó katonai alakulatok sorállományának, tiszt- helyetteseinek, parancsnokainak a város fejlesztéséért végzett társadalmi munkát. Miskolcon, ha az anyagi gyarapodás dinamizmusát nézzük, akkor természetesen tudjuk, hogy az kisebb, mint régebben. Az ilyen összehasonlítás azonban ma félrevezető. Az elmúlt évek szerényebb fejlődésének ugyanis talán nagyobb a megtartó ereje, mert nem tette semmissé a nyomasztó városba áramlás. Az országostól eltérő, lényegesen nehezebb helyzetben van azonban a város a lakásellátottság területén. Mi úgy látjuk, nem kérhetünk az érintettektől olyan fokú türelmet és megértést, mint amilyenre a mai feltételek melletti megoldás esetén szükség lenne. Az 1980-ig folyamatosan bővülő, számottevő nagyság- rendű lakásépítés a lakáshiányon csak enyhített. Napjainkra Miskolc lakásállománya 70 ezer fölé emelkedett, a fajlagos lakáshiány azonban még mindig itt a legmagasabb. A korábbi tömeges bevándorlás, a lakosság viszonylag fiatal korösszetétele és a lakásállomány szerkezetének problémái miatt ez a kérdés a városban továbbra is a társadalmi feszültségek fő forrása. A 100 lakosra jutó igénylők száma. 4,8, lényegesen több, mint akár Budapesten, akár a többi nagyvárosban. Az elmúlt öt évben — az új lakásgazdálkodási rendszer bevezetésevei — először csökkent mintegy harmadával az igénylők száma. Elsősorban a cselére várók gondolták meg magukat, de a lakással nem rendelkezők többsége továbbra is kitartott azon szándéka mellett, hogy tanácsi segítséggel jusson otthonhoz. A ma nyilvántartott több több mint 11 ezer igény 90 százaléka első lakásigény. Ebből 5500 — ez ki). 16 ezer embert érint —. abba a kategóriába tartozik, amelyet a kormányprogram szerint 1986-ig ki kellene elégíteni. Nálunk ez a cél, a mai feltételeink szerint, nem teljesíthető. A VII. ötéves tervidőszakban a feszültségek erősödése várható. Számításaink szerint az igények száma eléri majd a 15 ezret. Nem azért ilyen a helyzet, mintha nem kezeltük volna a lakáskérdést kellő felelősséggel és érzékenységgel, mintha nem tulajdonítottunk volna neki megfelelő figyelmet, nem igyekeztünk volna saját, helyi erőkből is segíteni a megoldást. Csak példaként idézem: — a magánlakás-építésben a megfelelő feltételek megteremtésével fordulatot értünk el. A korábbi időszakok 16—17 százalékos arányához képest ma 60 százalepen, megismerkedett az Itt Honos bányaműveléssel, technológiával. Jórendű tanuló. Mint mondotta, egyetem után a bányánál szeretne dolgozni. — Jó érzés, hogy elvtársaim bizalmából eljuthattam erre a fontos tanácskozásra — mondotta. — Nagy kíváncsisággal és tanulnivágyással veszek részt a miskolci kommunisták legmagasabb politikai fórumának munkájában. lék felett van, ennek telekigényét a VII. ötéves tervben is biztosítjuk. — Első lakásként 270 db tanácsi bér- és 260 db OTP- garzonlakást építtettünk a fiataloknak. Az első lakás megszerzésének támogatására a tanács 1985-ben már csaknem 70 millió forintot szán. — Növeltük az elosztás társadalmi előkészítését és ellenőrzését. — Javítottuk a lakásgazdálkodás rugalmasságát, a cserék száma évről évre emelkedik. — Ösztönöztük a vállalatokat is. hogy segítsék dolgozóik lakáshoz jutását. Mindezeket azonban együtt sem látjuk elegendőnek a lakáshiány enyhítéséhez. A megoldás kulcsát a saját erőfeszítések növelése mellett is az állami lakásépítés volumenének növelésében látjuk. Azért ebben, mert az a tény, hogy az első lakásra várók kitartanak a tanácsi segítség mellett, nem kényelmességüket, a megszokást bizonyítja, hanem azt, hogy a magánerőből történő építkezés egy jelentős réteg számára anyagilag irreális, nem vállalható teher. Az irányelvek úgy fogalmaznak. hogy a lakáshoz jutás feltételeinek alakításában jobban figyelembe kell venni az egyének teherbíró-képességének különbségeit. Ezzel egyetértünk, de úgy ítéljük meg. hogy a teherbíróképesség alacsony szintje nálunk nem pusztán egyéni adottság, hanem sajnos területi jellegzetesség. Ezért kérjük az illetékeseket, vizsgálják meg annak a lehetőségét. hogv a lakásépítés feltételrendszerét ebben a városban megkülönböztetetten alakítsák. Mindaddig kérjük ezt, míg közös helyi és központi erőfeszítéssel elérjük a lakásellátottságban és megoldásának távlatában azt a színvonalat, ami ma hazánk nagyvárosaiban jellemző. Másik sajátos gondunk, hogy a minőségi városfejlődés erősödésével szembetűnőbbé vált: Miskolcnak nincs egységes, vonzó városképe. A 80-as évekig a városformáló tevékenység legnagyobb hatóerejű eleme a lakásépítés volt, amelyben a szorító szükségletek nyomására engedményeket is tettünk az esztétikum, az építési kultú^ ra rovására. Ezt ellensúlyozhatná a belváros, hiszen a városok magja a település egészének arculatát, hangulatát meghatározza. Miskolc belvárosa részben a történelmi adottságok, részben az elmúlt évtizedek késedelmes intézkedései miatt igen rossz műszaki állapotba került, ráadásul kedvezőtlen népesség-összetétellel. Ezen jelentősen változtatni az elmúlt években sem tudtunk, de tovább már nem várhatunk., Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb feladata lesz tehát a belváros rekonstrukciójával kapcsolatos tennivalók megkezdése, a végrehajtás minden erőnkkel történő segítése Az elmúlt öt évet gondjaival együtt is pozitívnak tekintjük. Ma már elmondhatjuk. hogy az életkörülmények jelentős részét tekintve a többi megyei városhoz viszonyítva sem panaszkodhatunk. Jobban éltünk a lehetőségekkel úgy látjuk, mindaz. amit tettünk, nem volt hiábavaló. Jóleső érzéssel tapasztaljuk. hogy az elmúlt években az anyagi gyarapodást meghaladó mértékben gazdagodtunk emberi kapcsolatokban, szellemiségben, együttműködési készségben. Kedvező hatású, hogy mind szélesebb körben terjed az a szemlélet és válik gyakorlattá, miszerint az értelmiséggel kialakított alkotó együttműködés, a városban felgyülemlett szellemi tőke jobb kihasználása. megbecsülése egyben alapvető munkásérdek is. Mind többen ismerik fel, képviselik és támogatják: a minőségi városi lét elképzelhetetlen kisugárzó szellemi hatás nélkül. A közvéleményben is egyre inkább polgárjogot nyert, hogy ennek fejlesztése nem csupán az értelmiségre szűkül, hanem minden városlakónak joga, kötelessége és feladata, hogy a városi lét kulturáltságán változtasson, javítson. Sok a tennivaló, de van bőségesen helyi tartalékunk és új lehetőségünk is. Örömmel számolhatok be arról, hogy a megyei és városi vezetés erőfeszítései révén új színnel gazdagodik a város élete. Április 15-én megkezdi adását — egyelőre csak az Avas III. ütemében — a városi kábeltelevízió. Fejlesztése révén a közeljövőben lehetővé válik, hogy a város nagy részét bekapcsoljuk ebbe a hálózatba, amitől a lakóhelyi demokrácia szélesedését, a városhoz való kötődés erősödését reméljük. A város polgárainak fejében és szívében már ma is más ez a város. Többet és másként törődnek vele az illetékesek, és ezt látva, jobban a magukénak érzik lakói is. Számíthatunk támogatásukra, ha valaminek a létrehozása a feladat, de akkor is, ha meglevő értékek megóvásáról, az esztétikai, erkölcsi állapot megbecsüléséről van szó. A város és környékének életében jelentős változás volt a közigazgatás korszerűsítése. A községi önállóság Először dolgoztak nagy nyilvánosság előtt egy ilyen fontos politikai fórumon a Miskolci Tévéstúdió munkatársai. Kecskés Sándor stúdióvezető irányításával rögzínövelése megfelel annak az igénynek, hogy ott lehessen az ügyeket intézni, ott szülessen döntés a települések fejlődésének hogyanjáról, ahol az emberek dolgoznak, élnek. A politikai irányítás annak ad új keretet, hogy a város és a környező községek egymással különböző fokú, de egyre érzékelhetőbb társadalmi, kulturális, ellátási egységet alkossanak. Célszerűnek tartjuk, hogy a politikai munka ne közigazgatási határokhoz, hanem a valóságos viszonyokon alapuló térséghez, településegyütteshez igazodjék. A hagyományos értelemben vett egymásrautaltságon túl így egy összetettebb, megváltozott tartalmú, gazdagabb együttműködés megvalósításán munkálkodhatunk. Igyekeztünk a viszonyokat jól megismerni, a valóságos lehetőségekre a figyelmet ráirányítani, a társadalmi ösz- szefogást szervezni, az illetékesek döntését orientálni, segíteni. Eddigi tapasztalataink szerint ehhez nagyon jó a városkörnyéki pártszervek és -szervezetek fogadókészsége, és ezért köszönetünket fejezzük ki. Él azonban egyes körökben olyan illúzió, hogy ez a változás a községekben a tévések tették az egész értekezletet. Fontos dokumentum lesz ez, azon kívül, hogy a tanácskozás egyes részleteit nyilván adásban is láthatják az avasi lakótelepen élők városias színvonalú életkörülmények gyors megteremtését jelenti. Erről természetesen nincs szó. A jövőt tekintve azonban lehetővé válik, hogy ugyanannyi eszközből, összefogva, a településeket együttesen szolgáló, és ezért észszerűbb, nagyobb hatású dolgokat valósítsunk meg. Ennek politikai feltétele, hogy jobban kezeljük a rendkívül eltérő érdekeket, és megtaláljuk a mindenki számára elfogadható megoldásokat. A városkörnyékkel való foglalkozás napi kötelességünk, de érezzük azt a felelősséget is, amely mint megyeszékhelyre a terület lakosságának ellátásában ránk hárul. Igyekszünk itt is igényesen, a helyi és a nagyobb közösség érdekeit egyszerre érvényesítve dolgozni, és készíteni a jövőre vonatkozó terveinket. A város fejlődésében nemcsak a mi munkánk testesül meg, hozzájárul ehhez az egész megye, és ezért jogosan vár is cserébe valamit. Szeretnénk színvonalasan megfelelni ennek a várakozásnak. Az elmúlt évek gondolkodási „kényszerpályára” ítéltek minket. Olyan időket élünk, amikor álláspontunkat határozottabban, elkötelezettebben, bátrabban kell képviselni. Az elmúlt időszakban végbement nemzetközi folyamatok, a szocializmus építésének újonnan jelentkezett kérdései, a gyakorlat és elmélet feszültebb viszonya sürgetőbben fogalmazták meg az idő- és értékálló válaszok igényét. Lenin a szovjetek II. össz- oroszországi kongresszusán így fogalmazott: „... az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak és mindent tudatosan tesznek”. Nemcsak ennek a megállapításnak máig szóló érvényessége adja feladatul az ideológiai munka offenzivi- tását. hanem a valóság változásai és az ideológia fejlődése közötti hézagokba betüremkedett eszmei zavar leküzdésének szükségessége is Ebben a munkában nem tarthat vissza az, hogy amíg nincs mindenre kész válaszunk, függesszük fel a jelenségek marxista megértését, elfogadtatását. Meg keil értenünk és értetnünk, hogy nem napi receptek adása az ideológiai munka feladata, hanem eddigi gyakorlatunk tapasztalatainak és tanulságainak elméleti értékű, a szocializmus fejlődésének általános törvényszerűségeit figyelembe vevő általánosítása. Mindez nem adhat okot a szellemi elkényelmesedésre! Épp a napi gondok kényszerítenek arra, hogy a pragmatikus gondolkodás helyett tudatosabbá tegyük egész tevékenységünket, előrelátóbbak legvünk. Amennyiben védekezésbe merevedünk, kényelem vagy bátortalanság miatt, akkor könnyen eltorzulhatnak a nézetek, a gondolatok. Következetesen szembe kell állítanunk igazunkat, véleményünket a hibás, a rosszhiszemű nézetekkel. Nem engedünk ezeknek teret. Ebben a munkában eredményt elérni csak vita, eszmecsere útján lehet. A meggyőződést, akaratot, cselekvést edző és formáló viták mozgásba hozzák a cselekvőkészséget is. Ha azt akarjuk, hogy ideológiai, politikai magatartásbeli értékeink mind több ember érzelem- és gondolatvilágát áthassák, hogy minél többen legyenek kepesek a gondolatok párbajában való helytállásra, az alkotó ideológiai, politikai azonosulás folyamatos újjá- termelésére, a politika példamutató képviseletére nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ez továbbhaladásunknak ma egyik legsarkalatosabb pontja. Ügy látjuk, hogy a közeljövőben az egyik legfontosabb tennivalónk a tömegpolitikai munka irányításának korszerűsítése, javítása a pártmunka minden szintjén. Ehhez feltétel annak felismertetése, hogy ez a munka nem igényel felülről vezényelt „központi” direktívákat, legfőbb eleme a helyi tapasztalatok, folyamatok önálló elemzése, beépítése a politikai munkába. Alapvető követelmény, hogy növeljük a saját körülményeiket, feltételeiket körültekintően figyelembe vevő, átgondoltan politizáló pártszervezetek számát. Ehhez le kell számolnunk az igénytelenséggel, azzal, hogy a tömegpolitikai munkát szükségdiktálta feladatul végezzék. Ma egyik központi teendőnk: társadalmunk, a szocializmus reális, vonzó képének bemutatása. Nehezíti ezt a munkát, hogy átmeneti társadalom lévén, vannak nyers vonásai, valós elemek keverednek nem igazolt nézetekkel, a leegyszerűsített marxista oktatás nyomaival A szocializmus alapvető értékei beépültek a közgondolkodásba az objektív valóság, a naponta tapasztaltak, átéltek során. Segítette ezt a magasabb politikai műveltségi szint is, valamint az a tény. hogy a közéletiség szélesedése folytán, mind többen érezhetik'magukat a politika aktív alakítójának. Tudatformáló munkánknak az értékzavarok feloldása mellett adóssága van a szocializmust építő társadalom normáinak, erkölcsi értékrendjének meggyökereztetésében. általánossá tételében. Nem számoltunk azzal, hogy az emberi viselkedésben nagy a tehetetlenségi erő. hogy évszázadok alakított- szokásokat rövid idő alatt nem változtathatunk meg Nem építettünk a régi humánus értékekre, a kívántnál kevésbé támaszkodtunk a munkásmozgalomban fFolrrtatás a 4. oldalon} Miskolci
