Déli Hírlap, 1984. december (16. évfolyam, 283-304. szám)

1984-12-29 / 304. szám

Selmectől iskolcig

250 éves a magyar műszaki {elsőoktatás

j(c Pohl Ferenc, albumával. A fényképen: Károly angol trónörökös és családja.

4 képeket futár hozta Londonból *

Államfőkkel levelez

A rádióban hallottuk

Vidtcczki

•0 *■ ff • I • I

jövete jubi'eum

Mór a 18. században világhírű volt Selniec erdészeti és bányászati főiskolája, a magyar műszaki szakemberképzés bölcsője. Az Akadémia az évszázadok során székhelyet cserélt, az 1900-as években Sopron a hagyományok folytatója, a felszabadulás utáni modern iskolarendszer telepíti Miskolcra a Nehézipari Műszaki Egyetemet. Ide jönnek a bányászok, a kohászok, és egy új karral, a gépészmérnökivel bővül az intézmény, amely néhány esztendeje már jogászokat is képez. A kontinuitást, a mindig igényes, magas színvonalú munkát ünnepli jövőre a Selmeci Akadémia megalapításának 250. évfordulóján az egyetem.

A néhány napja postázott programfüzet bevezetőjében dr. Romvári Pál, a több hónapos eseménysorozat szervező bizottságának elnöke hangsúlyozza: előzetes tájékoztatást kívánnak nyújtani az 1985—86-os jubileumi tanév tervezett rendezvényeiről. Minden eseményre külön részletesebb információkat tartalmazó meghívó is készül, amely a későbbiekben jut el a címzettekhez. Mert a 250 éves magyar műszaki felsőoktatást köszöntő rendezvénysorozatra nagy gonddal készülnek. Itthonról, külföldről sok vendéget várnak.

A jubileum előkészületei még az idei év elején elkezdődtek ; minden esemény megszervezése időigényes, az évfordulóra születő könyveket meg kellett írni, az emléktárgyakat megtervezni, elkészíteni. A magára mindig sokat adó intézmény gondossága fontos dolgokat hangsúlyoz. Emlékeztetni kívánja az ifjúságot az elődökre, a jelent a múltra, és míg ezen az egyetemen ünnepli az egész magyar mű* szaki felsőoktatást, túlnéz az ország határain. Rövid és hosszú távú kutatási programok, testvérintézményi kapcsolatok, közös eredmények és régi barátságok kötik össze a miskolci egyetemet külföldi iskolákkal.

sjc Nina Ricci nagymintás estélyi modellje

A program szerint az eseménysorozat még a tanévnyitó előtt, augusztus végén megkezdődik A tervek szerint négyszáz szakembert várnak a VI. szerszám- és szerszámanyag-szimpozionra. A központi ünnepség 1985. szeptember 2-án és 3-án lesz. Az ünnepélyes tanévnyitó alkalmából díszdoktorokat avatnak, egyetem- és könyvtártörténeti kiállítás nyílik, szeptember 3-án pedig emlékülésen idézik fel az intézmény, a karok történetét, a megőrző hagyományokat.

Az ünnep a szakmák ünnepe lesz, természetes, hogy a karok megrendezik a maguk tudományos tanácskozását. Jubileumi kohászati konferencia, a gépészmérnöki kar tudományos ülésszaka váltakozik a két kapcsolódó főiskola, Dunaújváros és Kazincbarcika hasonló súlyú rendezvényeivel, az állam- ép jogtudományi kar tudományos ülésszakával, könyvtártörténeti konferenciával. a bányamérnökök szemináriumaival.

A jubileumi eseménysorozat 1986 júniusában ér véget. és az ifjúság találkozására is számos lehetőséget ad. Nemzetközi diáktalálkozó, az NME hallgatóinak tudományos diákkonferenciája mellett rendeznek nemzetközi kosárlabdatornát, és készülnek a magyar felsőoktatási intézmények tömegsport-versenyére. A találkozás és emlékezés évét pedig kiadványok őrzik majd. Jelenik meg olyan könyv, amely a 250 év történetét dolgozza fel, hanglemez, amely a bányász-, kohász- és gépész-himnuszokat, a diákdalokat tartalmazza. A Könyvtár története címmel a híres Selmeci Műemlékkönyvtár és a mai gyűjtemény anyagából válogattak. Az emlékplakettek a szakmák nagyhírű tudósainak tiszteletére készülnek, és a jövőnek szól az a könyv, amely majd az 1985. szeptember 3-i emlékülés anyagát foglalja magába.

M—

Nincs új a nap alatt — ma újra divatosnak tartják a ka- zakos, azaz egymás fölött két, vagy akár több szoknyás megoldásokat. Kétségtelen, hogy századunk ízlésvilágára nagy hatást gyakorolnak a régmúlt idők sikkes öltözékei, vagy éppen a rokokódivat. Az estélyi ruhák mély dekoltázzsal, hatalmas bősé- gű, vagy ellenkezőleg, feszes aljjal készülnek. Jön a szilveszter. utána a farsangi bálok ideje — szabadjára lehet engedni a fantáziát, ilyenkor minden divat, ami nem sablonos. Történelmi korszakot idéz a nagyvirágos modell — a hölgy megemeli a szoknyáját, hogy a dús ráncokat hangsúlyozza, de talán még azt is megérjük, hogy krino- lin — drótkarikával aládolgozott — lesz belőle. A másik elegáns ruha mintha a ’40-es évek op-art divatját idézné: ellentétes színű, azonos anyagból készült. A kis pelerin lekapcsolhatok

Gyermeki rajongással beszél gyűjteményéről. Büszkén lapozgatja albumait, amelyben világhírességek fényképei, levelei találhatók.

— Ez itt az angol királynő; ez a svájci kormányfő; a holland királyi család — mondja. Hosszú a sor, hiszen az albumokban pontosan 900 fotó van. Pohl Ferenc budapesti nyugdíjas, arról ismert, hogy államfőkkel, híres emberekkel levelez. Gyűjteményének nagyobb része négy év alatt gyarapodott ilyen tekintélyessé.

— Az első dedikált fényképet Willy Brandttól kaptam negyedszázaddal ezelőtt — meséli. — Vele véletlenül kerültem jó viszonyba. Mint tengerész, első kormányos, évekig jártam Hamburg és New York között, és a hajón két ismeretlen gyerek megkért, hogy vezessem őket körbe, mert mindenre kíváncsiak. A „séta” után bemutattak édesapjuknak, Brandt- nak, aki akkoriban Nyugat- Berlin polgármestere volt. Hálából meghívott hozzájuk. Az évek során háromszor voltam a vendégük, volt amikor egy hetet is az otthonukban töltöttem. Akkor született meg a gyűjtemény ötlete, de csak jóval később tudtam megvalósítani.

— Kik válaszoltak a leveleire?

— Kreisky, Sinowatz, Schmidt, János Károly, Kurt Waldheim, Trudeau, Mitterrand, Gandhi, Todor Zsiv- kov. Brezsnyev. Andropov, Csernyenko, Honecker, a pápa és sorolhatnám még tovább. Valamennyitől dedikált

^ Jean Voigt dán tervező modellje: kék-fekete coctail- fantázia ____*■—.

fényképem van. Eddig 42 országból jött a kis csomag.

— Melyik a legbecsesebb?

— Mindegyik, de most különösen Indira Gandhié, tragikus halála miatt.

— Minden levelére kap választ?

— Igen. Rövid életrajzot írok, majd megkérem a királyt vagy államfőt, hogy tiszteljen meg családi képekkel, aláírásokkal. Az angol királynő például futárral küldte el a fotókat, és üzente, bármilyen kérésem van, írjam meg.

— És milyen kérése van?

— Szeretnék személyes használati tárgyat is kapni, mert úgy érzem, a gyűjtemény így még értékesebb. Kaptam már kisebb emléktárgyakat, Sinowatztól például ezüstérmét.

— Mennyit költ postára?

— Havonta 1000—1200 forintot. Most is 40 levelet adok fel, Afrikába, Dél-Ame- rikába, Ázsiába.

*

Pohl Ferencet holnap a televízió képernyőjén láthatjuk viszont, a Leg ■ ■ ■ leg ... leg

__ című műsorban.

Temesi László

Már megfakult, elhalványult emlék volt, de Tolnay Attila és Zakar János csütörtökön a miskolci rádióban hallott, Vid- róczkiról készített riportműsora ismét felidézte ... kezdő tanár voltam, s az akkor már idősebb, tekintélyesebb tolié- gákkal vitába keveredtem a betyárokról, a betyár-kultuszról, annak irodalmi ábrázolásáról. Azt kérdeztem, s kérdem ma is, hogy jó-e, s egyáltalán mivel magyarázható, hogy a nép, a népköltészet deviáns, társadalmon kívülre szorult figurát lát — akar látni — hősnek? Nagyon örülök, hogy a riporterek megszólaltatták a néprajzos és a történész szakembert: Viga Gyulát és Sugár Istvánt is, akik válaszoltak erre a kérdésre. Mert mást mondanak a gyönyörű népdalok - nem véletlenül ihlették meg Kodályt is —, s megint mást a levéltári, a történelmi dokumentumok.

Csupán az analógia kedvéért említem itt a cowboy- íilmeket, a vadnyugati romantikát, a hollywoodi filmipar közismert és közkedvelt termékét. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a ke- ményöklű, csípőből tüzelő, mindig nemes ügyért verekedő figura a filmipar terméke, mert így a valóságban soha nem létezett. A hagyományait kereső és teremtő amerikai, a „jenki” vetített vissza romantikát a múltjába. Amely enélkül is izgalmas, de talán nem ilyen látványos és hálás téma.

Visszatérve a mi Vidrócz- kinkhoz: róla is elmondták a műsorban, hogy ő volt az utolsó „igazi” betyár, kevésbé patetikus megfogalmazásban : már a saját korában anekronisztikus figura volt kicsit. 1837-ben született (a reformkorban), s 1872- ben öli meg két társa, mert fél tőle. A magyar történelem egyik legizgalmasabb korszaka, a szabadságharc utáni: ekkor épült fel az ipari, a civilizált Magyarország. Csupán ízelítőül egy adat: a mi Tiszai pályaudvarunk 1859 óta állja az időt és az utasok rohamát, de említhetem Diósgyőrt, Óz- dot, a Rimamurány—Salgótarján RT-t, Eötvös József — akkor Európának példát adó — tanügyi törvényét is. Száz szó mint egy: a kor hőse ekkor már nem a betyár volt. Sokkal inkább annak érzem —, hogy személyes példát is mondjak — nagyapámat, (nagyapáinkat), aki odahagyva kis háromszéki szülőfaluját, Diósgyőrbe jött dolgozni, s felépítette azt a házat, amelyben születtem. Meglehet, hogy az ő élete (élettik) nem olyan romantikus, mint az igazságát fokossal kereső Vidrócz- ki Mártoné, de emberibb és hihetőbb.

Felidézve a hajdani vitámat: egyáltalán nem nagy baj az, ha a mai mátrai kisfiúk már nem Vidróczki Marcit tekintik példaképüknek. Maradjon ő már csak' a népdalokban, a mai Vid- róczkik pedig a tévé Kék fény műsorában. A mintát, a példát pedig az alkotó nagyapákról, apákról vegyék a kisfiúk, kislányok.

(horpácsi)

Jelentkezés

egyetemekre,

főiskolákra

Az egyetemi, főiskolai felvételre jelentkezéshez szükséges nyomtatványokat egységcsomagban már meg lehet vásárolni minden olyan település postahivatalában, ahol közép- vagy felsőoktatási intézmény van. Külön is árusítanak jelentkezni lapot azok számára, akik az egységcsomagban levő példányokat elrontották.

A jelentkezési lap kitöltéséhez szükséges tudnivalókat a „Felvételi tájékoztató az

1985—86. tanévre” c. könyv tartalmazza, amelyet januártól szintén a posta árusít. Ebben a kiadványban találhatók a jövő "kanévben induló szakok és szakpárök keretszámai is.

Falusi fények

Mintha a gyártelep fényei jönnének felém, ahogy a közeli város állomására, rt gyorsvonathoz igyekszik a busz. Csak az imént gyönyörködtem a főtéren álló két óriás fenyőben, a (karácsony tájt ez a műhely fiataljainak bizalmi feladata) galy- lyaikra szerelt százas égőknek a havas hegyoldalt felragyogtató fényében. Vagy harminc éve voltak csemeték a fák, az egyik lassabban nőtt, hamarább díszítették ünnepi kékbe, pirosba, sárgába, zöldbe, de ma már utolérték egymást. Ragyogásuk a másiktól erősödik fel.

Otthonról jövök haza karácsony másnapján, a halkan surranó autóbusz ablakából ablakokban álló fenyőfák fogják meg a szememet. Sok-sok esztendeje járok ezen az úton. máskor más az útjelző. Álmomban is odatalálnék, ismerek minden kanyart, tudom, hol kellene már javítani a burkolatot, hol hiányzik korlát. Tudom, hogy jövő nyárra elkészül a ház, aminek az idén őszszel rakták le az alapjait, hogy babát vár tavaszra a májusi lakodalom kedves ifjú párja. Tudom, hogy régi szokás szerint feldíszítik arrafelé a ház előtti kiskertben álló fenyőfát: karácsonyfa lesz belőle vízkeresztig. Két fenyő szalad a busz fele a legtöbb portán. Szokva vagyok hozzá, nem csodálkozom. De mégis ... ! Két fenyő van ott is. ahol nincs kert a ház körül. Feldíszített karácsonyfa áll a teraszon! Máshol az utcának világít a manzárd erkélyén egy f ácska, a szobából hunyor gat társa. Két karácsonyfa egy háztájikon... ?

Egy fenyőre emlékszem életemben mindig, egyféle karácsonyfára. A tornácon verték le róla a havat, iidezölden vonult át a meleg konyhán a sötét szoba hűvös csendjébe. Sok karácsonyeste járt el felettem, mire összefüggést találtam a fenyőillat és a felfűtött sparhelt között. Nem jól emlékszel, fiam — mondta nemrég édesanyám. Nem sütöttük, hanem főztük a szaloncukrot. Igen, főzték a nagyon várt édesséoet cukorból, ki tudja honnét szerzett, gondosan dugdosott csokoládéból, kis kakaóporból. A tepsibe azért kerüli, hogy kihűljön.

ott vágták össze formás kockákra. Közben szabad volt a fehér selyempapírt gondosan méretre nyírogatni. a két végét kicifrázni, az előző évről kisimogatott sztaniolt még simábbra egyengetni, a megszilárdult koc- kácskákat belecsomagolni. Szabad volt a. gyúrótábla mellé könyökölni, és később mór a kezembe adták a formát. A kereket, amivel a kör alakú tészta lett, és hozzá a gy t- szűt, amivel közepe lett a körnek. A csillag formája házról házra járt. hozzánk a kora esti órákban érkezett. Kristálycukorral szórták meg a tésztát, apró kristályok csillogtak a gyertyafényben a fán. Gondosan távol az ,.angyalhajtól”, a régen elfelejtett üvegszáltól, ami a szivárványt szik- ráztatta feli de gyerekszájba nem kerülhetett. Mert a két-három tepsi tészta nemcsak dísz volt. Megettük, mire megszaladtak a fenyőtűk a gallyakon.

Karácsony másnapján kevesen utaztak, de ültek azért velem szemben. Csodálkozó nézésükre restelkedve kapom össze magam. Elmondhatnám pedig nekik, hogy azon mosolygok: ma sincs sok gond nálunk a karácsonyfa leszedésével. Csak az üvegdiszékét hagyjuk meg január első hetének a végére, és a gyertyákat, amelyek kellenek jövőre is. Ezek nem égnek el, mint a régiek, a faagyúból készült kedvesek, ezek csak kiégnek. Nem győzzük őket cserélgetni, és most azon is mosoiyaok, hogy mennyi égőt cserélhet ki, akinek két karácsonyfája van. Mert egyszerű szerkezetek, s hézagos fizikai tanulmányaim nyomán büszkén ismertem fel. mikor tornalomha kerültek, miszerint sorkancso’ással rakják mellé a színes csodalámvácskákat: ha egu kiég. elalszik mtndeayik. De nem hányjuk. Cseréljük. és a hibát is türelmesen keressük. Ünnep van.

Kis hó esett az idén karácsonyra de elég a csendhez. Csendes estében suhant, az autóbrtz. a? apró színes fények knzö+t a nagyváros fényei felé. Nem volt forgalom, jól haladtunk. Csak futólag láttam az ismerős áruház homlokzatát. Három karácsonyfát állítottak a párkányra.

Makai MmM

Leqyen fantáziadús