Déli Hírlap, 1984. december (16. évfolyam, 283-304. szám)
1984-12-03 / 284. szám
A győztes hermanosok kapták Le vél Btsskiriából + A lányok a győzelemnek is örültek, de e néhány sornak talán még jobban Tört magyarsággal irt, de annál kedvesebb levelet kapott a Herman Ottó Gimnázium négy diákja. „Kedves barátaink! Az idei májusban nyaraltam Szocsiban, és véletlenül olvastam a helyi újságban, hogy Ottó Herman Gimnáziumnak csoportja a Szovjetunió vetélkedője legyőzött és nyerte beutalót Szo- csiba. Szívesen leveleznék magukkal... A városunk Joskar-Ola és Szombathely városok testvérei, a nyelv- rokonság összefügg magyar és mari nyelvet. . Mi az úttörő palotájának »Szervusz barát« klub tagjai vagyunk. Üdvözletünk maguknak és választókat várunk. Tisztelettel a klub vezetője: Anna Lebegy.” Utóiratként pedig ez áll: „Bocsásson meg a hibáim miatt, a magyar nyelv nem könnyű”. Ez igaz. Bár annyi Kivehető e levélből, hogy a Herman Ottó Gimnázium tanulói megnyerték a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt, ezért szó esi beli nyaralást kaptak jutalmul. De arra nem is gondoltak, ho'gy ily módon, új szovjetunióbeli barátokra találhatnak. Ajznejr Éva. Demeter Ágnes, lgnácz Piroska és Csikós Ágota akkor a gimnázium másodikos tanulói voltak. Most is szívesen elevenítik tel a több fordulós verseny, döntőit, hiszen nagy szó volt érettségi előtt álló diákokkal mérkőzni... Noha a verseny magyar nyelven folyt, ők büszkék arra, hogy a Szocsiban töltött vidám napokon nem volt szükségük tolmácsra. Még egy taxis csodálkozott is, hogy nem helybeliek. (Amikor nyelv- oktatásunk hibáit oly sokszor szóvá tesszük, jó dolog hallani, hogy vannak' diákok. akik különóra nélkül is elboldogulnak az orosz nyelvvel.) Es természetesen már kész a levelezési program: azt kérik majd, hogy egymás nyelvén levelezhessenek, s így az ottani klubtagok és ők is továbbfejleszthessék maavar, illetve orosz nyelvtudásokat. Azt vallják, ez a levél tette fel a győzelmükre a koronát, hiszen az újkeletű barátsággal, a levelezéssel mindig úira emlékezhetnek a vetélkedőre és a Szovjetunióban töltött napokra. O. E. Nekirontott a szélvihar Meghegesztették a sátrat November huszonhannadi- kán az országban tompuló szélvihar elérte Miskolcot is. Tapolcán először az elektromos kábeleket tépte meg, nin.id nekirontott a strandon a feszített víztükrű medence felett felfújt uszoda- sátornak. Az eredmény: hatméteres hasíték a műanyag ponyván, ami miatt még .na sem fogadhat vendégeket a téli tapolcai uszoda. — Azzal kezdődött, hogy megszűnt az áramszolgáltatás — mondta Frank István, a tapolcai strand vez.e'ője —. s igv leálltak a ventilátorok is, amelyek á meleg levegőt pumpálják a sátorba. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy a süvöltő vél belekapjon a meglazult ponyvába, az egyik benn levő kandeláber oszlopához csapja, és kihasítsa. A meleg levegőt pumpáló rendszer áramszünet esetére aggregátorral is el -van Irtva. ám ezúttal az átállás ideje elegendő volt az országrészünkben nagyon ritkán tapasztalható ereiü szélviharnak. hogy megcibálja a sátort. Frank István: — A ponyva megsérült részét leszereltük, és teherautókra pakolva Győrbe kellett szállítani a Graboplast gyárba. Onnan származik a ponyva. és csak ott tudják meghegeszteni az elrepedt anyagot. A javítás sikerült. Ottjártunkkor, az elmúlt hét vége előtt a csípős novemberi időben rendőrök és katonák sürgölődtek a medence körül, megkezdve a sátor úibóli összeszerel Nem kis munka ez. hiszen több mint kétezer csavarral kell összefogatni a három részből álló felfúiható sátor darabjait. Le kell ereszteni a vizet a medencéből, és javításra szorul néhány belső világítótest is. A vízmüvek szakemberei abban reménykednek, hogy kitart az mv- he idő, mert a Graboplast- ponyva egyébként is elég nehezen mozgatható, de fagyban merevvé, keménnyé válik. Ügy vélik, hogy még ezen a héten újra megnyithatják a nagyközönség előtt a sátoruszodát. (kiss) Reméljük, hamarosan újra telepumpálhatják levegővel a felfújható uszodasátrat. * Több mint kétezer csavarral kell összeszerelni a három részből álló sátrat Városformáló 40 esztendő írta: Rózsa Kálmán, Miskolc megyei város Tanácsának elnöke Negyven évvel ezelőtt, a világtörténelem legnagyobb háborúja során, a hitlerista német csapatokat üldözve a Második Ukrán Front 27. hadserege 7. hadtestjének egységei felszabadították városunkat, Miskolcot. Kegyelettel emlékezünk a Vörös Hadsereg harcosaira és tisztjeire, arra az 1155 szovjet katonára, akik itt estek el a város felszabadításáért vívott harcban, akik a Hősök temetőjében, a Kálvária-dombon, a vasgyári, a diósgyőri temetőben vannak eltemetve. Emlékezünk azokra, akik végigharcolták fél Európát, amíg végül hazatérhettek. Emlékezünk a miskolci ellenállókra, partizánokra, a MÓKÁN Komité tagjaira, azokra a baloldaliakra, akiknek küzdelme a felszabadulást követő forradalmi fejlődés közvetlen belső előzményévé, szerves részévé vált. És emlékezünk mindazokra, akik az elmúlt 40 év alatt szerszámmal és szóval, a politika, a művészet és a tudomány erejével munkálkodtak a város boldogulásáért. Miskolc nem tartozik azok közé a városok közé, melyeket a háború és a szenvedések teltek ismertté. És mégis a háborútól meggyötört városban több száz polgári lakos vesztette életét, sokan a voronyezsi pokolban és más harctereken estek el. Sokukat a koncentrációs táborban pusztították el a fasiszták. Mintegy 7 ezer ház megsérült, a gyárak termelőberendezése a bombázások következtében nagyrészt tönkrement. Csak a Vasgyárra és a lakótelepre 720 db 200—250 kg-os bomba hullott. Az üzleteket kifosztották, az utakat felrobbantották, nem jártak a villamosok, a vízszolgáltatás már november közepén megszűnt. Ilyen körülmények között kezdődött el Miskolc város történelmének 58L esztendeje, életének merőben új fejezete. Az ország nyugati területén még folynak a harcok, de a munkások erejüket nem kímélve kijavítják a háborús károkat a városban, megindul az áramszolgáltatás és a termelés. Az 1947—49 közötti 3 éves terv jelentős fejlődést hozott az ipari üzemekben. A Vasgyárban és a DIMÁVAG- ban az összes beruházások értéke már több mint 200 millió forintot tett ki. öt évvel a háború után, 1950-ben a város iparvállalatai már több mint a kétszeresét termelték az 1938. évinek. A nagy múltú, de viszonylag mozdulatlan város négy évtized alatt virágzó, az újat mindig befogadni kész, igazi nagyvárossá nőtt. Az Urbanizáció hajtóereje az iparosítás és a népességgyarapodás volt. A nehézipar nemcsak szimbóluma, hanem éltetője is Miskolcnak, és mellette kiépült egy jelentős élelmiszer- és építöanyagipari baziS is. A helyreállítás befejezése után napjainkig két jellegzetes szakasz mutatható ki a város iparának fejlődésében: az extenziv szakasza, amely az ötvenes évek elejétől a 60-as évek végéig tartott, és az intenzív szakasz, mely napjainkban is jellemzi az iparfejlődést. Az első periódusban új munkaerők tömeges munkába állításával nagymértékben bővült a kohászat és a gépipar, mindenekelőtt az LKM, a DIGÉP, a Könv- nyű- és Nehézszerszámgépgyár; de e körbe tartozik a Krypton-gyár, a Cementgyár, a Pamutfonó és számos kisüzem, szövetkezet létrehozása is. A második periódusban mérséklődött az ipari foglalkoztatottak számának növekedése, viszont a termelés és a termelékenység fokozására jelentős eszközöket fordítottak. A beruházások mindenekelőtt a nehézipart, ezen belül is a kohászatot és az építőanyagipart érintet- • ték, alapvetően a város tradicionális iparágainak korszerűsítését szolgálták. A technikai felszereltség minőségi javítását a város és vonzáskörzete munkaerőforrásainak beszűkülése is sürgette. A régi Miskolc a 30-as években 53 négyzetkilométernyi helyen élt, de már szoros összefonódásban a környező községekkel. A felszabadulást követően mintegy 10 önálló településrész összevonásával 237 négyzetkilométerre nőtt terüléten megteremtődött az egységes, igazi várossá fejlődés feltétele.' A társadalmi átalakulás, az urbanizáció és az iparosítás eredményeként jelentős változások következtek be a népesség társadalmi szerkezetében is. Az elmúlt 40 év leginkább városformáló tevékenysége a lakásépítés volt. az ipar külső területeken történt betelepülése mellett. Miskolc lakásellátottsága már 1945 előtt is az országos átlag alatt volt. A leggazdaságosabb beépítésre elsősorban a mező- gazdasági rendeltetésű területek nyújtottak lehetőséget az egykor önálló településrészek peremén. A legmarkánsabb területfelhasználási váltást az avasi városrész kiépítése jelentette. Egyúttal lépések történtek - az elavult városrészek és struktúrák átépítésére. Ezek a beavatkozások sokat lendítettek a lakáshelyzeten, felszámoltak nyomornegyedeket, ,és slumöket, kialakítottak SkM0nematmded te!epsmú beépítési módjukkal nem mindenkor követték a ,-Lirr.e szerkezetet, s megjelenésükkel egy-egy tó,^ 4 0§ é v" a latt °t "K h * tÖréseket “ okozok 40 ev alatt több mint 55 ezer lakás épült csaknem ketszere.se annak, mint a mog- e ozo évszázadokban, de városunk legnagyobb gondja ma is a lakásellátás. Az elmúlt negyven év feladata volt ki- «fni.a termelőágazatok nótak yk‘ íeri&'nyet' s a bevándorol- ak liäuimas tömegei között erősebb kohéziót teremteni, hogy a kultúra segítségéroltak -"a ^ebkn- , üstökösök, bernit • i , d mdgukenak, otthonuknak érez- f?k a varost. Negyven év közös erőfeszt í^lmegval‘“ztatla a város külső megjele"zú enrr I 6"11 arcuIatá‘ egyaránt. Hosz- minriat felsorolni még címszavakban is mdazt, ami a fejlődést mutatia Az úí gyei mekintezmények használatbavétele a ÄffÄSSÄ SKÄSSyär*' 1*V‘to£* mlrsunk nagyI®Ptékű fejlődése nem voft , .., rne8razkódtatásoktól, irányváltozhelyzete ’sem "a™ fef'^ségmentes a mai *zy‘ . fém. A csaknem 200 éve tarifi sadMmtés^16^inapiainkra *azdas!Ä .adalmi es területi vonatkozásban egyaránt is létrehoMtt^A SUl° ne8aíív tendenciákat Miskolc na m°S gond efiyike- hogy nepesseg mozgásban van. Nemcsak nölt t» á *Sm SS SfX: 3g; ““™*' * ■ •**££* L& A gondokkal együtt a mélyreható gazdavlrosftoztaftr1 Válto,zások ^ Ä U t . letle' amelynek jelene biz- n e*10 a távlatok további tettekre sarkal u. banizfcmadtUnk Ula'SÓ harmadában " űrt ,baP K üteme mérséklődik, s a városfeilesztesben aranyosabb kisehh 1«^' i ^ nyíHk lehetőség.\ ffitékvSSí Ätfo! rosSfieszte^f8 ,1980'ban. a hosszú "távM vl ^?gePek 68 területének toS>i nőve"!-' s,ü^eSz^4,fUÄ0^S°rIS! em esevel kell megalapozni. A megvalósí- eia^tmax el°re ‘athatÓ - nem rövid távú liir^ta»gl* éS a tudati «tórába» gyaiant. Suigeto tennivaló a belváros re konstrukciója és a peremterületekelm! rudasainak fokozatos felszámolása Az ipari tágabh ?C1°- eredményeként megindult a ä iÄasti, tars A városhoz kötődés feltétele nemcsak a »azdasagi megtartóképesség, a helyi foglalkoztatási lehetőség, nemcsak az infrastrukturális ellátóképesség, hanem a helyi a °mban mÍnt emberi közösségben m-e,e a r?*** ÖSSZetartó és megtartó ere e a hely, azonosságtudat, az áldozala a as, tehat a helyi érdekviszonyok és értékrendek egésze. Mindennek legfőbb feltetele önmagunkban, a város lakóiban van. Fekete Gyula szavaival élve: „Ennek" a kornak kell kitölteni — lakótelepekkel intézményekkel, kultúrával — mindazt, amit a történelem hézagosán ránk hagyott.’ Javarészt az lesz majd itt hagyomány - immár: szocialista hagyomány arnin napjainkban munkálkodnak, amit ma k»z- deményeznek a város szerelmesei.” Varosunkról. távlatokról, szabadságról fizikai, érzelmi, szellemi biztonságról ném szólhatunk úgy. hogy ne figyeljük aggódva, mi történik a világban. Korunk legfontosabb társadalmi kérdése es követelménye a szocialista társadalom győzelme, de legégetőbb általános emberi problémája és követelménye az életben maradás és béke biztosítása. Városunk felszabadulásának 40. évfordulóján békét és biztonságot kívánunk a világnak. Kiegyenlített fejlődést, pezjgő szellemi és közéletet városunknak, s valamennyiünknek a mindennapi munka örömet, eredményét és sikerét.
