Déli Hírlap, 1984. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-14 / 112. szám

Ha jön a pénzügyi ellenőr a Ahogy a közvéleményben él a Mennyit vall be az adóbevallás? a Csökkentették a prémiumot Sokan úgy tartják, hogy a magánkisiparosok és kiske­reskedők tekintélyes hánya­da meghamisítja az adóbe­vallást, azaz eltitkolja a be­vételnek bizonyos hányadát, s ebből gazdagodik. Bosszankodunk, mert a város különböző pontjain zajló út- és mélyépítési munkákra a tervszerűtlen- ség, kapkodás jellemző. A felújítás, tatarozás alatt álló épületek lakói a meg­mondhatói, milyen pazarló­an bánnak az építők a drá­ga anyaggal. A városi tanács pénzügyi osztályának tavalyi vizsgá­latai többé-kevésbé igazol­ják azt, ami a közvélemény­ben él a munka nélkül szer­zett jövedelemről, a hanvag- ságról es az anyagpazarlás­ról. Idézem a jelentést: „A kisiparosoknál, magánkeres­kedőknél megtartott adóel­lenőrzés tapasztalatai a ko­rábbi időszakéval megegye- zőek... A lakossági bevéte­lek egy részét — valószínű­síthetően, de nem bizonyít­hatóan — nem tartalmazzák az adóbevallások.” Más kérdés, hogy 271 eset­ben adótartozást is meg tud­tak állapítani a vizsgálatok, melyek összege 2 247 000 fo­rintra rúg. Ezt természete­sen behajtották, illetve be­hajtják. Ami pedig az út- és mély­építési munkákról elmond­ható: a Miskolci Mélyépítő Vállalatot — e vállalat vég­zi az ilyen munkák tekin­télyes hányadát városunk­ban — jócskán elmarasztal­ták a pénzügyi szakembe­rek: „Az út- és közműépí­tési munkák minősége a rendszeres minőségellenőrzés hiánya miatt gyakran nem felel meg a szabványnak...” Szólnak továbbá az ellen­őrök a piackutató tevékeny­ség hiányosságairól, az ütem- telen munkavégzésről, a kapkodó vezetői stílusról és a munkafegyelem lazulásá­ról. Sajnos, ennél a vállalat­nál általában elmaradt a (rn mikajak és hűtőtáska Jói felkészült a kereske­delem a túrázók igényeinek kielégítésére. A legkényesebb ízlésű vásárló is megtalálja» magának valót. A turistaszezon bevezetője­ként rendezte meg május 3- tól 6-ig a sportcsarnokban a kempingkiállitást és vásárt, a Borsodi Iparcikk Kereske­delmi Vállalat Már itt lehe­tett tapasztalni, hogy van ér­deklődés e cikkek iránt: 600 ezer forint értékű forgalmat bonyolítottak le. A látogatók is észrevehették, hogy nem lesz baj az ellátással. Mit kínálnak most a ke­reskedők? Sátorból a két­személyes 1840 és 3260 forin­tért vehető meg. A három- személyes 3610 forintba ke­rül. Négyszemélyesből, vagy tízféle kapható, s 6000—9000- ért vihető. Van hagyományos és eső­vázas hátizsák is, mindkét típus elérhető összegért. Négy-ötféle hálózsák közül válogathatnak az érdeklődők, az áruk 510—870 forint kö­zött mozog. Kempingasztalokból és -szé­kekből is három, illetve két típust kínálnak. Gumimat­racból van egy- és kétsze­mélyes. 336-tól 770 forintosig. A kétlapos, kétkilós gáz­palackkal ellátott gázfőző 1100 forintba kerül. Szere­rendezési terve Értesítjük a Vasgyár és környéke lakosságát, hogy ma délután 5 órakor a Marx Károly utca 49. sz. alatti pártszervezeti tanácsterem­ben rendezzük meg a Vas­gyár és környéke általános rendezési tervének vitáját, valamint tájékoztatást adunk a városban élő idős korúak területi és intézményi gon­dozásának helyzetéről. Városi tanács vb titkársága pelnek még a kínálatban nyugágyak, kempingágyak, hűtőtáskák és ételszekrények. Csehszlovák és jugoszláv gumikajakot is tartanak. Az előbbi 2900, a másik 3800 fo­rintba kerül. személyre szóló felelössségre vonás tavaly is! © A Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnál nem fordítottak kellő figyelmet a költségek alakulására. Az ellenőrzés és az anyagelszámoltatás hiá­nyosságai lehetőséget adnak az indokolatlan ráfordításra — állapította meg a vizsgá­lat. Természetesen több más vállalatnál is megfordultak az ellenőrök, és tapasztal­hatták, hogy a korábbi vizs­gálatokat nem végezték hiá­ba, általában megszüntették a hibákat. Vonatkozik ez például az Avas Bútorgyár­ra és a Miskolci Köztiszta­sági Vállalatra. Olyan súlyos mulasztáso­kat nem tapasztaltak, hogy fegyelmi eljárást kellett volna kezdeményezniük, ám az ingatlankezelő, illetve a mélyépítő vállalat néhány vezetőjének a prémiumát csökkentették. A pénzügyi osztály dicsé­retet kapott múlt évi ellen­őrzési munkájáért. Elismer­ték a vizsgálatok következe­tességét, rendszerességét, szakszerűségét. Jó lenne, ha e jelzőkkel lehetne illetni a városi tanácshoz tartozó vál­lalatok, intézmények házon belüli ellenőrző tevékenysé­gét is. Hiszen a hibákat ott lehet feltárni legkönnyebben, ahol keletkeznek. Kérdés persze, hogy az egyéni és a csoport-, valamint a közös­ségi érdek ütközőpontján tevékenykedő ellenőrök mennyire tudják függetlení­teni magukat vállalatuk ve­zetőségétől ?! B. D. A Centrum Áruház tő­szomszédságában levő kis épület tűzfala régóta irritálja a miskolciakat. Nem csoda, hiszen a vakolat már hóna­pokkal, ha nem évekkel ez­előtt lepergett róla, s azóta kirívóan csúnya. A város centrumában, a külföldiek által is látogatott áruház mel­lett éktelenkedik. Vajon med­dig? (Temesi Jelv.) Honismeretből jeleskedtek Az ország tizenkilenc me­gyéjéből csaknem 140 szak­munkástanuló vett részt szombaton a Magyarország az én hazám országos hon­ismereti verseny döntőjén. Szekszárdon. A vetélkedőn négy csapat ért el első he­lyezést. köztük a miskolci 101. számú Szakmunkáskép­ző Intézet, A győztes csapat tagjai két hétig üdülhetnek az NDK-ban. Arcképcsarnok Számadás a talentumról Hárman is tudná, aki nem élte még meg, hogy milyen ér­zés kiüríteni az íróasztal fiók­jait, még egyszer kézbe venni az aktákat, feljegyzéseket, be­leolvasni, emlékezni rá, melyik­be mennyi idegsejtet, energiát fektetett az ember, még egy­szer rábólintani — igen, ezt jól oldottam meg —, tűnődni fölöt­te —, netán lehetett volna job­ban is ... A nyugalom évei elölt a munkában íöitött évti­zedek záróakkordja ez. Dr. Gyimesi Bélát, a városi tanács hivatalának elnökhelyettesét ilyesfajta „selejtezés’» közben találtam. Tétovázott egy jegyzet fölött, már mozdult a keze. hogy összetépi, aztán mégis­csak rásimított, s a papírkosár helyett az íróasztal sarkára tet­te. Jó lehet még valamire ... Elvégre a nyugdíj nem jelenti azt, hogy zéróra írja közéleti aktivitását: tanácstag marad, s társadalmi megbízatásai közül is megtartja azokat, melyek nem kötődnek volt hivatali tisztségéhez. — Negyvenkét esztendőtől búcsúzkodom. Ennyit töltöt­tem Miskolc város állam- igazgatásának szolgálatában. A kevesek közé tartozik, akik még a polgármesteri hi­vatal díjgyakornokaként is­merkedtek a hatósági mun­kával. Aligha számíthatott rá, hogy valaha is a hábo­rús évek Miskolcánál na­gyobb területet, s majd’ két­szer annyi népességet fog roppant felelősséggel igaz­gatni. Erre alkalmas talen­tumát csak akkor hagyták felíényleni, amikor a város­házát tanácsházként emle­gethették Miskolc polgárai. — Pénzügyi vonalon kezd- tém a szakigazgatást, 1953- ban már osztályvezető vol­tam a diósgyőri tanácson. Nem volt majális akkoriban sem ez a szakterület, mint­hogy elképesztően rossz volt az adóbevételünk. Lassan­ként persze sikerült rendbe tenni az adófizetési fegyel­met. Noha nem népszerű feladat, én szerettem csinál­ni. Kivel így, kivel úgy; de előbb-utóbb sikerült szót ér­tenem a legkomiszabb szén- vuvarozóval is. Minden gondjával együtt megszokta, megszerette a oénzügyi munkát — ahol kétszer öt az mindig tíz —, olyannyira, hogy amikor 1962-ben a III. kerület el­nöki tisztségére javasolták, gondolkodási időt kért. Há­rom hónapon át fontolgatta: futja-e abból a bizonyos ta­lentumból az elnöki felada­tokra is? Győzi-e tudással, képességgel? Csaknem két évtizedig — a kerületi hi­vatalok átszervezéséig — bi­zonyított ott. — Szerettem és szeretem a diósgyőrieket. Hízeleghe­tek magamnak azzal az ér­zéssel, hogy sikerült ember­közelbe dédelgetni a legva­dabb „bicskásokat” is. Majdhogy szállóigévé vált egy időben, hogy „Tanulhat­nátok Gyimesitől diplomá­ciát!” — a tanácsi vonalon. Ritkán engedte meg magá­nak, hogy kihozzák a sod­rából, s .nemcsak azért, mert vallja: nem hangerővel, ha­nem érvekkel lehet igazán meggyőzni az embereket, ha­nem legkivált azért, mert képes volt beleérezni magát az ügyfelek helyzetébe. S tudott még valamit, amit a hivatalnokok közül kevesen tudnak: nemet mondani úgy, hogy a megtagadás ne szúr­jon tüskét a hozzá folyamo­dóba. Vélem, hogy nyitottsága és önfegyelme segített megőriz­ni egészségét is. Manapság ritkaság, hogy ilyen funk­cióban elmondhassa magáról valaki: negyvenkét, munká­ban töltött esztendeje alatt összesen két hónapot sem volt betegszabadságon. Lel­kiismeretével békességben él, szándékkal senkinek sem ártott. S noha az élet őt sem kímélte a csalódásoktól, nem keseredett meg. Fogékonyan rá, számon tartja kellemes csalódásait is. Négy évtizedes munkáját honorálta a város: sok más kitüntetés után nyugdíjba vonulása alkalmából április 4-én a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. S honorálják az állam­polgárok: szeretik és tisz­telik a diósgyőriek. El tud számolni velük ama talen­tumáról ... R. fi. Csak kiütéssel győzhetek! Hali Géza őnmaprél Jó estét hölgyeim és uraim, elvtársak és elvtársnök! Szevasz, tok! A franc tudja, ki van itt - üdvözölte jól bevett stílusá­ban a publikumot a neves mű­vész. Két és fél ezred magam­mal tudtuk, hogy „ki van itt”. Hofi Géza ismét telt házat vonzott a városi sportcsarnok­ba. Mielőtt a színpadra lépett volna, az öltözőjében fogadott. — Szokatlanul nyugodtnak, sőt kipihentnek látszik. — Téved! Nagyon ideges vagyok. Minden fellépés előtt ismeretlen a közönség, nem tudni, hogyan reagál a szö­vegemre. Ha a színpadon va­gyok, fél füllel meghallom, mikor jön be a poén és mi­kor nem. Ott nincs mese; csak kiütéssel győzhetek! — Mindig győzni akar? — Az kevés. A pontozásos győzelem nekem nem elég. Csak a kiütés jelent számom­ra sikert. — Az életben ez nem okoz önnek konfliktusokat? — Igyekszem elkerülni az embereket, szeretek egyedül lenni. A baráti köröm már nagyjából kialakult — első­sorban nem színészekből! —, az új közeledések pedig gya­núsak. Nem biztos, hogy ér­tem barátkoznak, hanem in­kább a Hofiért. — Ezek szerint visszahú­zódó természet? — Azt azért nem mond­hatnám. Vannak törzshelye­im, kisvendéglők, ahol már ismernek, nem bámulnak a szemembe. Hihetetlen, de vá­sárolni is járok. — Érzékeny, sértődékeny ember? — Nem. Értem a viccet, hiszen azzal foglalkozom. Csak a rosszindulatot nem tudom megérteni. — Sokszor szemére vetik, hogy másokat .előszeretettel megbánt. Mi erről a vélemé­nye? — Aki úgy gondolja, olyan szinten van. Azt hiszi, sér­tegetem, pedig engem mindig a jobbító, segítő szándék ' ve­zérel. Amikor a közönséget tegezem, azt jelenti, hogy kö­zel vagyunk' egymáshoz. Én legalábbis úgy érzem. De szerencsére szintén így gon­dolják sokan és észre sem veszik, hogy bratyizok velük. Persze akad — főleg a négy- diplomások közül —, aki megsértődik, és kikéri magá­nak, hogy ne tegezzem. — Szeret nevetni mások poénjain is? — Jó vevő vagyok, nagyon szeretem a humort. Filmen, kabaréban, mindenütt. Alig várom, hogy jót nevethessek, és azt hiszem, még most is gyermeki áhítattal ülök be a moziba, hogy jól szórakoz­zam. — Mikor alakult ki ez « sajátos stílusa? — Az íze mindig bennem volt. Már gyermekkoromban is. Csak a témakör és a ru­tin hiányzott. De ahogy öreg­szik az ember, ha nyitott szemmel jár, ez sem marad el. Egy palántáról is látni, hogy nagyjából milyen virág fejlődik belőle... — Szerencsés „virágnak” tartja magát? — Igen. nagyon jól érzem magam így, Amíg persze ide jutottam, sokat kellett „lo­csolni”. ötvenszer vizsgáz­tam, mindig kirúgtak. Azok rúgtak ki. akik még most is a helyükön vannak, és újab­ban tapsolnak nekem. Gon­dolja el. 1948-ban léptem elő­ször a közönség elé, és csak jóval később, 1969-ben kezd­tek ismerni. Több, mint húsz év! A népszerűségem még nem érte meg ezt a kort. So­kan azt is a szememre vetik, hogy pökhendi vagyok. Fá­rasztó volna csupán alapál­lásból pökhendinek lenni. Én már mindent elértem, amit akartam. TEMESI LÁSZLÓ Május 14-től 26-ig Gyermeknapi játékvásár 30% engedménnyel a földszinti vegyesosztályon

Next

/
Oldalképek
Tartalom