Déli Hírlap, 1984. március (16. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-12 / 61. szám

A vonatvezető (balra) az írásos utasításokra, a mozdonyvezető a jelzésekre figyel... Nagy felelősség ez... Pestre, a vezérállásban Fel hél. A forgalmista tárcsája a magasba emelke­dik. A Borsod Expressz ko­mótosan ' elindul. A moz­donyvezetői fülkében halk zümmögés hallatszik, a ha­talmas test meg-megrázkó- dik a váltókon. A sebesség- mérő nyelve mint a másod­percmutató halad előre a számlapon. Hamar elérjük a 120 kilométeres sebességet. Kitekintve az ablakon, ész­re _sem venni, mekkora tem­póban robogunk. — Nagyon rángat — szó­lalok meg. — Ez még semmi. Majd Hatvan után. Onnan csak százzal mehetünk, mert nem mindenütt jó a pálya — in­formál Fehér László moz­donyvezető, aztán megtoldja: — Egyébként 130 kilométer a maximális sebes.seg: eny- nyit tud a háromezer lóerős masina. A hálózatban pedig 25 ezer volt a feszültség ... — Hány kocsit húzunk? — Nyolcat. Nagy felelős­ség ez, higgye meg. Én már 1950-től dolgozom a MÁV- nál, s ötvennyolctól vagyok mozdonyvezető. Gőzösön kezdtem. Pontosan húsz éve tértem át a villanyra. A fi­am is ugyanezt a pályát vá­lasztotta ... Kovács István hat éve vonatvezető, azaz a szerel­vény parancsnoka. Miből áll ez a munka? Bármit'( Sokan úgy tartják, hogy hazai üzletekben minden kapható. Ha éppen hiányzik is ez vagy az, valamelyik boltból, egy másikban biztosan megvásárol­hatjuk. Talán erre a ' feltételezésre alapítva jelentette meg a Skála dunaújvárosi áruluiza azt a hirdetést, amely­ben felajánlják a cso­magküldő szolgáltatást. Fennen hirdetik: kész­letüktől függően, bár­mit rendelhetünk, óva­tosságból azonban azt is kiírják: ..ha szállít­ható, elküldjük". Most már csak az a kérdés, hogy melyek azok az árucikkek, amelyek nem szállít­hatók. Gondolom, só- lkakat érdekelne, hogy a színes televízió (az olcsóbb típusú), a cir- kogejzir, a Siesta gáz­kályha. a négycsilla­gos hűtőgép (hazai gyártmányú) mennyire viseli el a szállítással járó kockázatot. A most felsorolt kíván­ságlista tovább bővít­hető ... Sz. I. *• Gnakran adódik ' váratlan ■ esPtrié'ny. — Főleg adminisztráció­ból. Már egy órával az in­dulás előtt le kell jelentkez­ni, s felkészülni az útra. Hozzám tartoznak a jegy­vizsgálók is. Hortnál havas eső esik, Hévízgyörknél pedig hatal­mas köd van. Nem is hagy­ja szó nélkül a mozdony- vezető: — Ez a legnagyobb ellerf- ségünk. Aszód és Gödöllő között az írásbeli utasítás szerint csak 10 kilométeres sfebes- séggel haladhatunk hosszú percekig. Gödöllőnél már új­ra százkilométeres sebesség­gel robogunk, amikor hir­telen megszólal a jelzőkürt. Egy gyalogos fut át előt­tünk alig ötven méterre ... Veszélyes mutatvány volt! Utána Budapestig zavarta­lan az út. A Keleti pályaud­varon, a búcsúzás után meg- ; áYiapítbrh magámban: égy gyermekkori álmom vált va­lóra, ha csak két óra hosz- száfra is — ott lehettem a vezérállásban. (temesi) Rendkívüli bír sás lesz a vége Piros és kék Minták a papírgyár alatti Szinva-szakaszből Két. folyadékkal teli literes üveget tett az asztalomra február 20-án a Felső-Maj- láthon lakó Éliás Lajos. — A Szinvából mertem, előző nap este — mondta. — És? — a miskolci már nem tud meglepődni az ilyes­min. Senkinek sem szükséges bizonygatni, hogy a várost keresztülszelő Szinva-patak az ország egyik legszennye­zettebb élővize. Az egyik üvegben piros színű, a má­sikban kék, de inkább fejcete színű folyadék, vagyis ha a Szinvából való. akkor víz. — Nos — folytatta Éliás Lajos —. ezt a mintát én a patak felső részén vettem, nem sokkal a papírgyári sza­kasz után. Óránként változik a Szinva színe. Van amikor ilyen piros vagy kék. de fe­hér is szokott lenni. Hát ké­rem, itt valamit tenni kell... • HALAT IS FOGTAK ITT Azt, hogy a Szinva alsó és középső szakasza szennye­zett és mocskos, fásultan ugyan, tie tudomásul vesz- szük. Ipari üzemek engedik ide szennyüket, és sok-sok városlakó . is hasonlóképpen viselkedik. Radikális megol­dás szükségeltetne, hogy ez az áldatlan állapot megszűn­jön. de ehhez sok pénz kel­lene, ez pedig ma nincs. Igaz, esetleg tegnap lett volna ... Szóval már nem is igen berzenkedünk, ha a D1GÉP vagy a kohászat utáni Szin- vát nézzük. No de odafent, ahol még tisztának illene lennie. . .? A vízminták a KÖJÁL te­lepülésegészségügyi osztályá­ra kerültek. Dr. Mészáros Sándor, az osztály vezetője, mikor szemrevételezte a vi­zet. s megtudja, honnan való, csak ennyit jegyzett meg: — Gyerekkoromban sokat fürödtünk azon a részen, s akadt olyan nap, hogy kézzel is fogtunk halat-— Minden­Fa n ta szt i k u s! A Búza téri vásárcsarnok­ban adott így hangot, (fan­tasztikus !) elképedésének egy fiatalasszony, a primő­rök árcédulájának láttán. Ha nem félek attól, hogy to­lakodásnak veszi, szívesen helyreigazítottam volna: nem asszonyom, ez nem fan­tasztikus. ez nagyon is kéz­zel fogható valóság! Igaz, néha nem akarunk hinni a szemünknek mosta­nában, amikor az árcédulá­kat nézzük a vásárcsarnok­ban, a húsboltban és másutt, de hiába szeretnénk, _ ha a csillagászati összegek csupán a csillagok világában létez­nének, valahol ott, ahonnan a mozivászonról ismert E. T. érkezett. Az ám, nem is lenne bo­londság egy fénynél sebesebb rakétába pakolni mindazt, amitől jó lenne megszaba­dulni, és kilőni, hogy tűn­jön el valahol a végtelenben. Ismert játék megkérdezni valakitől, hogy mit vinne magával a lakatlan szigetre, ha csak egy bőröndre való holmit pakolhatna össze. Ha már eszembe jutott ez a cso­darakéta, táltosodjon meg a fantáziánk, és próbáljuk ösz- szeállítani, mit raknánk be­le a nyűgként nyakunkban cipelt dolgokból! Szóval sci-firírásra adjuk fejünket most, nyájas olva­só. Az árakat természetesen beleraknánk a rakétánkba. Csak van itt egy kis bökke­nő: a magas árak csupán következmények, s ha nem lőnénk ki mindazt, amiből adódnak, félő, hogy újrater­melődnének, sőt — joggal gyanakvó az ember! — még magasabbak tolakodnának a helyükre. Tudom, most azt mondják, hisz’ közgazdásszá válunk lassan mindahányan, hogy az összes ok befogadá­sára — a világgazdaság vál­sága, fegyverkezés, elavult termékszerkezei stb. — ke­vés lenne egy rakéta, mégha akkora lenne is, mint ami­vel a Szojuz űrállomást in­dították. így igaz, de én azért legalább néhányat be­préselnék azok közül, me­lyek az álakat felfelé, az életszínvonalunkat pedig le­felé nyomják. (Az utóbbi persze nem hagyja magát, és csakazértis szinten marad — egyem a zúzáját.) Mindenek­előtt bepakolhatnánk azokat a fejeket, amelyekben — mint szerencsekerékben a nyeretlen számgolyók — za­katolva keringenek az unásig ismételgetett „kellek”: fel kell tárni a tartalékokat; meg kell változtatni a szem­léletet; fokozni kell "a piac- érzékenységet; javítani kell a termelékenységet... Azért lenne jó a világűrbe parity- tyázni e koponyákat — a hozzájuk tartozó törzzsel együtt, nehogy krimi legyen belőle —, mert miközben a közhellyé koptatott jelszava­kat szajkózzák, úgy érzik, csinálnak valamit, megszol­gálják a fizetésüket. Mi több: akik kénytelenek hallgatni a szóáradatot, azok is úgy ér­zik, hogy tesznek valamit — alul is, fölül is fárasztó az ülésezés —,, és nincs hiány­érzetük a hasznos cselekvés iránt. De nem csupán az árak alakulása bosszant bennün­ket. Kilőhetnénk a mi ma­gánzó és állami cégér alatt működő vandáljainkat is. Az előbbieket nem kell bemu­tatnom, hisz’ kezük nyomát viselik parkjaink, játszótere­ink, utcai bútoraink, az utóbbiakat viszont talán nem felesleges, mert róluk keve­sebb szó esik. Pedig mi más, ha nem vandalizmus, ha a mélyépítő részleg sebtében betemetett árkokat és tömér­dek törmeléket hágj* maga után közterületen: ha a sze­letet ünnepére állított kará­csonyfa kedvéért tönkredúl­nak egy parkot; ha úgy te­lepítenek butikot, hogy meg­közelíteni — teherautóval — csak zöldsávon keresztül le­het? És lőjük ki, könyör­göm. lőjük ki, azokat is, akik valamit megterveztet­nek, aztán elvetik a progra­mot és újat készíttetnek, hogy csak ezután döbbenje­nek rá; más kellene! Tudom, hogy most maguk­ban tovább sorolják a raké­tánkba szánt „utasokat”, de ebbe csak ennyi fér. A többit majd legközelebb ... Most inkább vegyék elő fehér keszkenőjüket, és könnyű szívvel intsenek búcsút, mert visszaszámlálok: öt, négy, három, kettő. egy, zéró. Bumm! És mi felébredünk, mert belelóg a kezünk — a köznapi valóságba. (békés) esetre megvizsgáljuk a min­tát, bár meg kell mondani, hogy a nem szabványos vé­telért nem mi felelünk ... • FONALAS SZERVESANYAG A VÍZBEN Jó egy hét múlva megér­kezett a KÖJÁL vizsgálati eredménye. Ebből idézünk. Előbb a kékes-fekete színű minta: „Nehezen szűrődő,sok fonalas szervesanyagot, felte­hetően papirszálakat tartal­maz. Bakteriológiai vizsgálat alapján a víz III—IV. osztá­lyú, vagyis szennyezett, il­letve erősen szennyezett.” A piros színű minta: „Köny- nvebben szűrődő. fonalas szerves anyagot tartalmaz, feltehetően papirszálak van­nak benne, felszíni és szenny­víziszapra jellemző szerveze- tekkel. Bakteriológiai vizsgá­lat alapján a víz II. osztá­lyú. vagyis kissé szennye­zett.” A KÖJÁL vizsgálata alap­ján azt is megtudtuk, hogy a vízmintákban az úgyneve­zett indikótorhalak megma­radnak. Az osztályvezető vé­leménye szerint a szennyezés szinte bizonyosra vehetően a papírgyárból származik, de az Észak-magyar országi Vízügyi Igazgatóság — mint a Szinva „gazdája” — valószínűleg többet tud mondani. Az ÉVIZIG-nél dr. Fázold Ádám osztályvezetőtől ér­deklődtünk : — Tudunk a szennyezésről — volt a válasz. — A papír­gyárból eredt, s február 14- töl március elejéig tartott. A gyárra ezért rendkívüli szennyvízbírságot rovunk ki. melynek mértéke később dől el... A papírgyár tehát fiáét.. Tavaly 174 240 forintjukba került a Szinva szennyezése, s rendkívüli bírságként 37 400 forintot szurkoltak le. Ez az összeg elenyésző a nagy víz- szennyezőkéhez képest, do egy kis gyárban (márpedig a papírgyár az) jelentős. Dr. Lendvai Mihály igazgató: • SZÉTFAGYOTT SZIVATTYÚK — Mindenekelőtt: nekünk is fontos a Szinva tisztasága. Miskolciak vagyunk, s köte­lességünk óvni a patakot. Az említett szennyeződés a hideg miatt következett be. Ugyan­is néhány szivattyúnk szét­fagyott, s míg kicseréltük őket, addig jutott a patakba ez a rendkívüli mértékű szenny. Az igazsá hoz hozzá­tartozik, hogy a gyárból el­távozó papírrostokat képtele­nek vagyunk felfogni, meg­felelő víztisztító berendezés hiánvában. Mi mindent meg­teszünk, hogy kevésbé pisz- koljuk a Szinvát, s legalább itt, fent legyen tiszta. De eh­hez egyedül kevesek va­gyunk ... Nagyon sok nénzt kellene*költeni egy korszerű tisztítóra. Ma ezt nem tehet­jük meg . . . A papírgyár most várja a csekket, rajta azzal az ösz- szeggel, amit be kell fizetni­ük. Nem lesz kevés ... És et­től nem lesz tisztább a Szin­va. Egyáltalán, megérjük-e, hogy a horgászok a biztos fo­gás reményében mondjuk a Tiszai pályaudvar előtt piszt- rángozzanak?.., (illés?) A háromszorosa is elkelne Zsebkendő, papírból Az influenzajárvány köze­ledtével nagy szükségünk lenne a papirzsebkendore. de országos hiánycikk. Az 198.3. évihez hasonlóan, li ezer ton­na érkezik az idén az ország­ba, a valutakeretünk terhére. Télutóján ennek a három­szorosa is elkelne, mert hoz­zászoktunk. Higiénikus, nem kell mosni, vasalni. De ha nincs, akkor elő kell venni a régi textilt, vagy újat vásá­rolni. (E témával kapcsolat­ban érdemes megjegyezni, hogy a PIÉRT helyi kiren­deltsége, mint nagykereske­delmi egység, nem ad el a kiskereskedőknek papírzseb­kendőt, éppen a visszaélések megakadályozására. Ha még­is kaphatók náluk, akkor az úgy fordulhat elő, hogy ABC-kben, szak üzletek ben nagyobb mennyiséget felvá­sárolnak, s a hiányt kihasz­nálva, drágábban árulják.) Egyszóval: a papírzsebken­dőt. felválthatjuk textillel. A Centrum Áruházban és a Tulipán di valáru-szaküzlet- ben érdeklődtünk, érzik-e a textilzsebkendők forgalmán a papírzsebkendó hiányát. Az derült ki. hogy a vásárlók nem rohamozzák az üzleteket a textilalkalmatosságért. In­kább csak ajándékba viszik, mint most nőnapra is a dísz­dobozos zsebkendőket. Vá­runk tehát a megszokott jó­ra. hogy valamikor’, valahol majd csak hozzájutunk a pa­pírzsebkendőhöz. No, meg arra, hogy elkerül bennünket a járvány. O. E. Revü a Rónaiban Revüszínpaddá változik március 14-én a Rónai Sán­dor Megyei Művelődési Köz­pont színházterme. A buda­pesti Moulin Rouge mulató művészei jönnek el, hogy itt adják elő zenés, táncáé mű­sorukat. A nagy érdeklődés­re való tekintettel két elő­adást is vállaltak: az első délután 5-kor kezdődik, a másik háromnegyed 7-koc. If j ú ság véd e lem Aktuális témát tűznek na­pirendié a városi pedagógiai munkabizottság tagjai a szer­dán délután kezdőtiő ülésü­kön. Az ifjúságvédelemről lesz szó, arról, hogy milyen munkát végeztek eddig az if­júsági őrjáratok, s mit lehet tenni a további feladatok teljesítéséért. A napirenden szelepei a szülői munkakö­zösségek munkájának segíté­séről szóló javaslat is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom