Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-06 / 31. szám
Csukafejes a nas»y pénz reményében ! Mitől fii«« a siker vagy a bukás? 3|c Ez a Borneo szekrénysor azé lesz, aki a Szatmár Bútorgyár bemutatója alatt 15 ezer forinton felül vásárol a gyár bútoraiból. Bemutatkozik a bútoripar A Szatmár a Domusban * Ha a készlet elfogy, előjegyzést vesznek fel a Domus- fjan. (Herényi László felvételei) — Lehet-e ma és nálunk olyan helyzetet teremteni, hogy dolgozó csoportok hónapokon át ne kapják meg a munkabérüket? — keresett fel bennünket a maghökkentő kérdéssel egy fiatalember. Merthogy ó. s több mint negyven társa csaknem három hónapot töltött el munkaviszonyban a vajdácskái Petőfi Termelőszövetkezet ELEKTROVILL Ipari Szolgáltató Szakcsoportjánál Miskolcon, s noha 25 forintos órabérrel vették fel. mindössze 934 forint fizetést kapott. Ezt is hosszas viták és veszekedések árán. A történet persze nem ilyen rövid, s főként nem ilyen egyszerű. Minthogy azonban sokak számára szolgálhat fontos tanulságul, érdemes részletesebben megismerni. • CSÁBÍTÓ forintok A vajdácskái téesz megállapodást kötött néhány szakemberrel arra, hogy azok miskolci székhellyel létrehozzák az ominózus szakcsoportot. A megállapodás az elmúlt év júniusának végén született. A csoport nagy lendülettel, s jó adag optimizmussal startolt. Irodának kibéreltek egy lakást a Középszeren, s a piackutatással párhuzamosan megkezdték a létszámtoborzást. Igaz. induló tőkéjük még nem volt — a téesz vagyoni hozzájárulása egy hónappal később futott be —. ám a derűlátó csoport- vezető feladta az újsághirdetéseket, mely szerint villanyszerelő szakmunkásokat alkalmaznak, magas fizetésért. Fiatalemberünket is a jól hangzó hirdetés fogta meg — ki ne szeretne többet keresni a szakmájában? —, jelentkezett hát. Az ismerkedés kecsegtető volt, hiszen rögvest két forinttal magasabb órabért kapott, mint előző munkahelyén, s ráadásként ígérték : negyedévenként 6—7 ezer forintos prémium üti majd a markát, mivel a csoport nyereségének 35 százalékát felosztják. — Minden teljesen szabályosnak tűnt, hiszen azonnal munkaszerződést írattak alá velem. Csak jóval később derült ki, hogy tulajdonképpen abszolút szabálytalan, s nemcsak azért, mert a „munkáltató” rovatot senki sem látta el kézjegyével — csupán egy bélyegzőt nyomtak rá —, hanem legkivált azért, mert a szakcsoportban nem munkaviszonyt, hanem tagsági viszonyt kellett volna kötni. S ha csak ennyi keserítette volna meg a szépreményű jelentkezők szájaízét... De: napok alatt kiderült, hogy ha lett volna* igény elektromos szakmunkára, akkor nefri volt anyag, s ha anyagot tudtak volna szerezni, már Patyolat a Városunk egyik legforgalmasabb Patyolat-fiókja található a Pátria-ház földszintjén. Február közepéig árkedvezménnyel vállalják a kabátok, az irhabundák, s a velúr felöltök tisztítását. Ezen kívül a bőrkabátok festését is elvégzik. Ugyanakkor ezen a helyen üzemeltetik a vállalat ügyfélnem volt megrendelő. Ezért aztán tucatnyi villanyszerelő festett és mázolt, ha eppen volt mit és volt mivel. Többször előfordult az is, hogy munkalehetőség híján műszakkezdéskor hazaküldték az embereket. • A TÁJÉKOZATLANSÁG NAGY KERÍTŐ Az ELEKTROVILL szakcsoportot az elmúlt év november 22-én végül is feloszlatták. A tagság közül azok jártak jól ,akik csak pár “havi „munkabérüket” siratták. Azoknak azonban, akiknél a tagsági viszony egyértelműen bizonyítható volt nemcsák az elmaradt jövedelem miatt fő a fejük. Az ő MIL-lapjukra ugyanis — kinek mennyit — rávezették a veszteséget is, mint tartozást. Van akinek csak pár száz forintot, van akinek ezreket kell megfizetnie jövendő keresetéből a csoport adóssága miatt. Nem kell szörnyűlködni: az eljárás teljesen jogos! Legalábbis ami a tagsági viszonnyal rendelkezőket illeti. A TESZÖV jogtanácsosa, dr. Horváth Gyula — aki közreműködött a csoport felszámolásában — ilyenformán fogalmazott: — Az ELEKTROVILL példája olyan, mint ama bizonyos klinikai lóé: demonstrálható rajta, hogy milyen betegségek fenyegetik azt az új vállalkozási formát és szervezetet, amely pedig hozzáértő szakemberek kezében dúsan gyümölcsözik. Példázza legkiváít, hogy mily nagy kerítő a tájékozatlanság. Ha ugyanis valaki — vagy valakik! — csupán annyit tudnak egy szakcsoportról, hogy mekkora jövedelmet lehet elérni a keretei között, s a nagy pénz reményében csukafejest ugranak bele, az pontosan így járhat, ahogyan a példánk- beli. S ráadásul csak önmagának — önmaguknak! — tehet szemrehányást a kudarcért. S persze fizetheti a kemény tanulópénzt, adott esetben akár évekig. • NINCSEN KAPTAFA Mitől függ a siker, vagy a bukás az ipari szolgáltató szakcsoportoknál? A TESZÖV jogtanácsosa szerint elsősorban attól, hogy menynyire körültekintően szervezik meg. Alapvető kérdés: van-e kereslet arra, amit csinálni akarnak, milyen feltételeknek kell megfelelnie a szakcsoportnak ahhoz, hogy működőképes legyen, előte- remthető-e az az anyag- és munkaeszköz, amely a működésüket garantálja, tisztában vannak-e azzal, hogy mekkora a kockázat, s hogy esetleg ebbe bele is lehet bukni, aminek a következményeiből — éppen úgy, ahogyan siker esetén a haszonból —, tehát a veszteségből is kinek-kinek részt kell vállalnia? Pátriában szolgálatát is. Itt lehet reklamálni, ha elvész a beadott ruhanemű, vagy nem megfelelően végezték el a mosást. Mióta a vállalat termelőüzeme új telephelyre költözött, kevesebb a panasz, elégedettebbek az ügyfelek. — Arról van szó, hogy minden korábbitol lényegesen eltérő gazdasági vállalkozási forma ez. Mert hatalmas önállósággal rendelkeznek a jogszabályok szerint, ez az önállóság azonban mégsem parttalan. A téeszek ugyanis tetemesen hozzájárulnak az induló vagyonukhoz, ennek fejében — minthogy jogi személyként ők vállalják a nagyobb kockázatot — esetenként kemény feltételeket szabnak, s pénzükért pénzt akarnak. Tisztában kell lenni azzal, hogy miután a szakcsoportalakítás mozgatórugója a vonzó jövedelemfelosztás lehetősége, a téesz is figyel. Ha pedig nem életképes a csoport tagsága, gesztoruk hamar megvonja a vagyoni hozzájárulást. Tudni kell, hogy itt bizony nincs — nem is lehet! — fix jövedelem. Két elszámolási időszak között legfeljebb csak előleget kapnak a tagok. Aki tehát odakötd a szekere rúdj át, annak le kell nyelnie azt is, hogy a másutt megszokott fizetési napon a csoportnál esetleg nem kap semmit, ha netán nem fut be egy esedékes számla összege... Kulcsembere pedig az egésznek a szakcsoport-elnök. Nem elég, hogy mondjuk jó ismerője egy adott szakmának. Kicsit közgazdásznak, kicsit jogásznak és mindenképpen jó szervezőnek is kell lennie. Menedzsernek tehát, aki tud munkát szerezni, pénzt is, s biztos kézzel kormányozza az önálló egységet. Nem könnyű feladat ez. Országosan is csekély még a tapasztalat. Nincs olyan kaptafa, amelynek segítségével bárki kialakíthatná a legkedvezőbb formát. Még a legrégebben — két éve — működő ipari szakcsoportok sem pontos modellek erre. Egy bizonyos: a siker oda szegődik, ahol maximális felelősséggel startolnak. A kezdeti iramot aztán már csak fokozni kell... így éri meg! De akkor — nagyon! RADVÁNYI ÉVA A mátészalkai bzatmar Bútorgyár vendégeskedik ezekben a napokban a miskolci Domus Áruházban. Február 3-tól február 11-ig mutatják be termékeiket, szekrénysorokat és kárpitosgarnitúrákat. — Egy sorozat kezdete ez. Miskolcon bemutatkozik a magyar bútoripar — mondja az áruház igazgatója. — Még az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron egyeztünk meg a gyártókkal, hogy ebben az évben bemutatják termékeiket, s ha kereslet mutatkozik irántuk, akkor a repertoárunkon ezek is szerepelni fognak. A mátészalkaiak nyitották a sort, mert velük nagyon szoros kapcsolatban állunk, s az ő bútoraikat a vékonyabb pénztárcái ú vevőink is meg tudják venni. Utánuk következik a Szökés Kárpitosipari Vállalat, s a Zala Bútorgyár. A Szatmár gazdasági igazgatóhelyettesét, Kertész Istvánt arra kértük, mutassa be röviden gyárukat, termékeiket: — Kilencszáz munkást foglalkoztatunk, s évi termelési értékünk 15 millióval haladja meg a félmilliárd forintot; 25 ezer lakószobát — szekrénysorokat, garnitúrákat — gyártunk. A magyar búEz a divat Dániában Nete Wingender és Vilhelm Niemann a dán fiatal pároknak csaknem — de' nem egészen — tipikus példája: szőkék, nem házasok, egy háromhónapos gyerek szülei. Nem szigorúan tipikusak, mert a dán párok többsége nem szőke. De az ilyen családi élet tipikusan dán jelenség. A házasságon kívüli együttélés jelenti most a szabvány családot az egyetemet végzett fiatal párok számára, amilyen Nete Wingender és Vilhelm Niemann. Ilyen együttélésből születik több mint minden harmadik gyerek Dániában. Ez az arány háromszor akkora, mint Franciaországban, ahol Dánia után a legnagyobb a házasságon kívül született gyerekek aránya az Európai Közösségben. „Ismerőseink között nemigen van házaspár — mondja a 31 éves Niemann. — Mindannyian — így nevezzük — papír nélküli házasságban élnek.” toripar gyárai között a középmezőnyben foglalunk helyet, s elsősorban olcsóbb bútorokat készítünk. Termér keinknek több, mint kétharmada ilyen típusú bútor. Az egyik legjobb kereskedelmi partnerünk a BIK, ezért szívesen tettünk eleget a meghívásuknak. I. S. Nete Wingender férjnél volt és azután elvált, mielőtt 1978-ban Niemann élettársa lett. Európában és az Egyesült Államokban általánossá vált, hogy a fiatal párok együtt élnek, de rendszerint a gyerek születése előtt legalizálják kapcsolatukat. Dániában minden harmadik papír nélküli házasság, gyerekkel, vagy anélkül, több mint öt évig tart. A dán munkások többsége továbbra is a házasság hagyományos útját követi, de a válások aránya az utóbbi években kétszeresére emelkedett. A volt házasta-- sak többsége új parsával inkább az együttélés formáját választja, mint az újabb házasságot — állapítja meg ál kormány egy tanul mánj^a. Az együttélésnek nincs legális státusa Dániában, é# nem von maga után törvényes következményeket, bármilyen hosszú ideig tart is. A gyerekek felnevelése azonban bírósági üggyé válhat. Táppénz és fegyelem Kevés ország dicsekedhet azzal, hogy állampolgári joggá lett a betegellátás. A kiszolgálás és az ellátás színvonalán lehet vitatkozni, lehet rajta javítani; de a tényeken ez semmit sem ront. A feszesebb gazdasági helyzetben sem finanszírozza kevesebb pénz az egészségügyet, mint korábban, így az arra rászorulók javuló körülményekkel számolhatnak. A legutóbbi ülésén a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a táppénzes helyzettel foglalkozott. A kívülálló számára úgy tűnhet, hogy mi betegebbek vagyunk, mint más megyék lakói, hiszen a statisztikák szerint tíz évre visszamenően a népességszámhoz viszonyított táppénzes arány magasabb volt az országos átlagnál. Vegyük példaként az 1982-es esztendőt! Az országos kimutatás arról vall, hogy 1000 dolgozó közül egyszerre 59-en voltak táppénzen. Ugyanekkor a borsodi maródiak száma 62, volt. A megye egészségre ártalmasabb ipari struktúrája indokolja és okolja ezt az arányt. Pest megyében mutat hasonló képet a kimutatás. Ebből a szempontból Zalában és Békésben a legkedvezőbb a helyzet. Nem minden tanulság nélkül való az iparági statisztikákat összevetni. Érthető, hogy Borsodban a bányászok, vasasok és vasutasok táppénzes aránya magasabb az országos átlagnál. Viszont az már rendhagyó, hogy az ország vegyiparának súlypontját adó Borsodban kevesebb a beteg, mint máshol. Ez nyilvánvalóan a korszerű, egészséget és embert védő termelési technológiára utal. Elkerülhetetlen, hogy a táppénzes helyzet ürügyén a munkafegyelemről, a munkamorálról ne szóljunk. A jog a korhoz, emberhez méltó lehetőséget kínál a gyógyulásra. Élni lehet vele. Visszaélni nem illik, nem szabad. A liberális ügyintézést felpanaszolja a megyei testület elé vitt tájékoztató jelentés is, ám azt tudni kell, hogy Borsodban még mindig a legalacsonyabb az 1000 lakosra jutó szakorvosi órák aránya, s bizony jó néhány üzemorvosi állás betöltetlen. Az sem titok, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák idején, vagy ősszel, szüretkor, különösen az ingázók körében nő a „betegek” aránya. • Aki beteg, az pihenjen és gyógyuljon meg. Ám a fegyelem nemcsak az egészségest köti... B. L Papír nil házassá!
