Déli Hírlap, 1984. február (16. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-06 / 31. szám

a miskolciaké a szó ®owat»eeet6: Myikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 9681, PL 38. — Tel.: 18-825 Bánkúti vendéglátás Várom Bánkút, január utolsó vasárnapja, délután két óra. Hihe­tetlen mennyiségű autó, és minden eddigit meghaladó era- bertömev. Főként sízők, de sok a szánkózó és a sétálgató kí­sérő is. Örvendetes, hogy évről évre többen hódolnak a ha­zánk v'szonylag kevés helyén gyakorolható téli sportágaknak. Sok a kisgyerek, de a sízésben elfáradt felnőttek is szívesen fogyasztanák el hideg ebédjüket fűtött helyen ülve, egy forró tea kíséretében. A bánkúti turistaház oldalán óriási tábla hívogatja a ven­degeket: „BÜFÉ”’. Néhány éve a turistaház éttermének (a lentről jövők számára egyedül látogatható helyiségének) a nagyobb része felszolgáló személyzettel üzemelt, kisebb ré­sze, körülbelül hat asztal pedig önkiszolgáló büféként. Vagyis a pulinál vásárolt üdítőt, csokoládét a vendég saját kezűleg vihette az asztalhoz, és fogyaszthatta el kiegészítőnek az ál­tala hozott hideg élelemhez. Sőt az is előfordult, hogy a pultnál megrendelt teát az éppen ráérő pincér kihozta ezek­hez az asztalokhoz is. Elégedetten nyugtázom magamban az eddigi ismereteim és pz általam először látott „BÜFÉ”-fcliratbóI adódó konklúziót: a pénzemet! Az 1983. decemberi telefon- számlám összegét túl nagynak találtam. Bár az ünnepek előtt különösen érzékenyen érin­tett a 481,50 forint kifizeté­se. ismerve a. szabályokat, időben postára adtam a pénzt, különben pótdíjat számolnak fel a következő hónapban. Természetesen reklamál­tam, s a posta is elismerte: műszaki hiba miatt történt a többleszámlázás (308,50 fo­rinttal számolt többet az a fránya gép!), de megnyug­Víz a székeken A Csemege ABC előtti székekről lefolyik a víz, bár ezeket is gyakrabban tisztíthatnák .., Szerkesztői üzeaeiekM Tóth András (Miskolc, Med« nyánszky u.): Elképzeléseit érdekesnek tart­juk. Meg konzultálunk az illeté­kesekkel. s utána térünk vissza levele alapján a témára. Addig is türelmét kérjük. Nem esztétikus Diósgyőr felől a város fe­lé haladva, a Medicor Mü­vek háta mögött (ha iól tu­dom, az a Bodó-sor) regi épületek, pincék elmúlt idő­ket idéző sora látszik. Na­gyon szép színfolt a modern épületek hátterében. Kár len­ne eltüntetni. Viszont ott magasodik a Márka-reklámként egy ha­talmas zöld márkásüveg. most az egész étterem büféként üzemel. Látva azonban a hatalmas emberáradatot, kételkedem, hogy ez a kiszolgáló egység még ilyen — viszonylag szerényebb, de a helyhez mindenképpen illő — formában is képes-e ellátni a vendé­geket. Az étterem pultjához lépve meglepődve olvasom a táblát, mely szerint a pultnál kiszolgálás nincs. És valóban az egész helyiség felszolgálással üzemel. Hol van hát az a büfé, melyet a turistaház falán elhelyezett tábla hirdet? Próbálkozom, hátha rosszul mértem fel a helyzetet. Odalépve a pulthoz — kitéve nem látom, mint korábban, ezért kissé elbizonyta­lanodva kérdezem: lehet-e képeslapot kapni? Örülök, mert igenlő választ kapok, sót a képeslapok „téliek”, tehát még inkább. Ezután hihetetlennek tűnő párbeszéd következik: — Kérek három darabot! — A pincér ad rá blokkot. — A ké­peslapra? — kérdezem, hátha félreértett a púit mögött álló. — Igen — hangzik a zord válasz. Ezután már nem volt meg­lepő, hogy a pincér elutasítóan közölte: várjak a képeslap­blokkra. Néhány percnyi álldogálás után lemondok a képes­lapról, hiszen úgysem tudnám hol megírni. Megebédelni ugyanis nem fogok azért, hogy néhány képeslapot megírjak Mert ez az étterem annyira nem vonzó, nagy a tömeg, rossz a levegő, az étel a helyhez viszonyítva drága, mert sokáig kejl várakozni stb. Ez a néhány felszolgáló — és valószínűleg a konyha sem képes a rengeteg vendéget elfogadható időben kiszolgálni. Nosztalgiával gondolok vissza a régebbi „nem kiszolgálós” étteremrészre, ahol a fáradt sízők nem engedték egymást ácsorogni. hanem öt-tíz percnyi melegedés és falatozás után átadták az asztalokat. Gyorsan váltották egymást, csak a legszükségesebb időt töltötték a helyiségben. Nem értek rá órákat várakozni — fülledt, kellemetlen levegőjű helyen — egy ebédért, üdítőért, teáért. Mert ők sportolni jöttek Bán­kúira. Eddig, ha kisebb mértékben is, de a turistaház az • rendelkezésükre is állt. Jó volna, ha ez ismét így lenne. Dr. N. M. Miskolc, Felszabadítók útja Azt válaszolták, hegy .. vállalatunk szakem­berei a helyszíni bejárás so­rán megállapították, hogy a vízvezeték-hálózat rendelte­tésszerűen működik. Az el­lenőrzés során zúgást, zö­rejt, a vezetékek berezonálá- sát nem tapasztalták. A pa­naszos bérleményével szom­szédos lakásban dolgozóink valamennyi berendezési tár­gyat üzembe helyeztek, de zúgást ekkor sem tapasztal­tak. A fentiek alapján — mivel a zajforrás okát meg­állapítani mi sem tudtuk — a panaszra intézkedni nem áll módunkban.” (A választ a december 15-i számunkban Lesz-e békesség? címmel megjelent panaszra kaptuk Nyíri Istvántól, a MIK igaz­gatójától.) „... a VI—VII. ötéves ter­vekben kiemelt feladatként foglalkozunk a nyilvános távbeszélő-állomások fejlesz­tésével. A bekapcsolásokat évekre lebontva, ütemterv szerint végezzük. A telepí­tési helyeket a városi tanács közreműködésével — műsza­ki és pénzügyi lehetőségein­ket figyelembe véve — ha­tározzuk meg. A városnak ezen a területén 1983-ban a Hegyaiia utca és a Hóvirág utca találkozásánál, az ABC- áruház előtt telepítettünk új nyilvános távbeszélő-állo­mást. 1984. évi programunk­ban pedig a Sas—Gyertyán —Cserje utcák találkozásá­nál — éppen a 36. sz. Álta­lános Iskola térségében — szerepel újabb állomás léte­sítése.” (A Miskolci Posta- igazgatóság illetékesétől ér­kezett a válasz a Telefon kellene az iskola elé című cikkünkre, amely lapunk 1983. október 27-i számában jelent meg.) „... e rovatban fényképes illusztrációval 1984. január 2-án visszatértek a Des- sewffy utcai jegesedésre és feltették a kérdést, hogy ez meddig tartható. A múlt év december elején is foglalko­zott a lap ezzel a problémá­val, szintén fényképpel mu­tatta be a fenti utcában ta­lálható fűszerbolt előtti víz­folyást és jegesedést. Üzem- igazgatóságunk, gondolva ar­ra, hogy az általunk 1983 őszén befejezett Dessewffy utcai gázhálózat rekonstrukciós munkái és a vízátfolyás egy­mással összefügg, megkeres­te a Miskolci Vízművek, Für­dők Csatornázási Válla­latot, s a helyszínen megál­lapították, hogy a fűszer­bolthoz tartozó kerti locso- lócsaD meghibásodása idéz­te elő a vízfolyást •— ami nem függ össze a gázveze­ték-építéssel —, s ennek kö­vetkezményeként az út jege- sedését. A fentiek után a hi­bát elhárították”. (Katona Zoltántól, a TIGÁZ üzem- igazgatójától kaptuk a vá­laszt a lapunkban megjelent panaszra.) tattak: a január havi tele­fonszámlámnál ezt az ösz- szeget a nevemre jóváírják. Mivel itt nagyobb összeg­ről van szó. amit egy hónap alatt jóvá lehet írni, kértem az összeg visszafizetését. Ezt azonban a posta megtagad­ta. Kisnyugdíjasok vagyunk, olyan luxust nem engedhe­tünk meg magunknak, hogy százasokat „előlegezzünk” a postának. Nem beszélve ar­ról, hogy ha én időben nem egyenlítem ki a telefondíja­mat, pótdíjat kell fizetnem. Nem kérek kamatot a pén­zem utón, megelégszem a túl­fizetés összegének egybeni — lehetőleg minél előbbi — visszafizetésével. Gresner Béla 'Miskolc Déryné u. 16. Állandóan szépül és gazda­godik a Tanácsköztársaság városrész, de mintha a jó öt­leteket rendszeresen megtúr­ná valaki. Széksorokat helyeztek el a Mese cukrászda mellett. Ez eddig jó. Nem látszott jó­nak, hogy ismét télen, fagy­ban jelentkeztek az építők, és nem lehet tudni, hogy a kiszállított beton megkötött-e már, vagy csak megfagyott Feltűnt továbbá, hogy eze­ken a székeken vastagon állt a hó, enyhe időben a víz, majd a jég. A korábban telepített ugyanilyen ülőalkalmatossá­gok hamar szárazzá válnak, mert két furat van rajtuk. Az új telepítésű ülőlapokon is van furat, de azokon nem tud távozni a víz, mert csa­varokat helyeztek el bennük, ily módon erősítették fel őket a vasvázra. Azt, hogy a korábban kihelyezetteket ho­gyan szerelték, nem tudom, nem látok alájuk, minden­esetre a nyílások szabadok. Ez a kis üröm elegendő ah­hoz, hogy a fél liter befoga­dóképességű ülőlapokban na­pokra megmaradjon a víz, s Kutyaiskola + Perecesen jó nevű kutyaképző iskola működik. Az ózdi állatbarátok kezdeményezésére ennek a kihelyezett tagozata nyílt meg a napokban az északi iparvárosban. A kiképzést vasárnap délelőttönként tartják az ózdi stadion területén, Bartók László vezetésével. A kiképzési időszak egyben alkal­mat nyújt arra is, hogy az ózdi kutyatartók találkozzanak, megismerjék egymást, kicseréljék tenyésztési tapasztalataikat. Kerékgyártó Mihály Űzd ha ki is száradna, akkor is benne marad a sár, s a jóté­kony zápor nem tudja újra és újra lemosni a port. így hát székünk van, de nem tu­dunk beleülni. P. I. Vörösmarty u. 42. II/2. Ez viszont — különösen ab­ban a környezetben —rend­kívül ízléstelen látvány. Jé lenne eltüntetni! S. S. Miskolc SK —il iosiazo KI A FELELŐS AZ ÉPÜLETRE KIFÜGGESZTETT TÁRGYAK LEESÉSÉBŐL EREDŐ KÁRÉRT? Az épületre kifüggesztett tár­gyak — cégtáblák, reklámtáblák, az épületre erősített fényreklá­mok, ünnepre kitett zászlók, fel­iratok stb. — leesésével okozott károkért a károsulttal szemben az felelős, akinek érdekében a tárgyakat kifüggesztették. Ilyen­kor ugyanis méltánytalan lenne a felelősséget a tulajdonosra há­rítani, még akkor is, ha a kifüg­gesztés engedéljezéséért ellen­értéket kapott. A kárért való fe­lelősséget tehát annak kell vi­selnie, akinek érdeke volt a tárgy kifüggesztése. Ahol a tárgy kifüggesztéséhez közvetve sem fűződnek anyagi érdekek (példá­ul az ünnepi zászló kitétele), ott viszont ismét az épület tulajdo­nosa (kezelője) kerül előtérbe, a felelősséget neki kell viselnie. Mi történjen azonban, ha az, akinek érdekében a kifüggesz­tés történt, már felhagyott a te­vékenységével, de a tárgyat ott hagyta, nem vitte magával? Pél­dául a kisiparos felhagyott ipa­rával, más városba költözött, cégtáblája viszont a korábban általa bérelt üzlethelyiség bejá­rata fölött kifüggesztve marad. Eltelik több év, a cégtábla le­esik, és egy gyermeket súlyosan megsebesít. Kinek kell megtérí­tenie a kárt? Az idő múltával előtérbe lép a tulajdonos. Ezt kí­vánja elsősorban a károsult mél­tányos érdeke: hiszen, akinek az érdekében a tárgyat kifüggesz­tették, talán már nem is él, v^gy ismeretlen helyen tartózkodik. Másrészt: a tulajdonosnak, ha továbbra is megtűrte a kifüg­gesztett tárgyakat, a karbantar­tási és tatarozási kötelezettsége már fiz ilyen kifüggesztett tárgy­Elkészül a a Lőcsei Rendkívül meglepte a tapolcai Lőcsei utca lakóit a Déli Hír­lap január 2-i számában „Csa­tornaprogram Tapolcán” címmel megjelent cikk, mely azt közli, hogy a Miskolci Vízművek kivi­telezői tavaly hozzáfogtak, és az idén fogják befejezni a Lőcsei utca szennyvízcsatornájának le­fektetését. Ez a közlés teljésen alaptalan, mert a vízmüvek egy­általán nem fogott hozzá ehhez a munkához. Ígérgették ugyan egy év óta, hogy a munkát el­végzik, de az ígéret nem vált valóra. Sürgető érdeklődésünkre a vá­rosi tanács elnöke az 1983. októ­ber 25-én kelt. Ép. 28.573—3 1983. számú levelében arról tájékoz­tatta az utca lakóit, hogy a Mis­kolci Vízművek. Fürdők és Csa­tornázási Vállalat a szennyvíz- csatorna megépítésére még a múlt év elején kapott megbízást más irányú elfoglaltságai miatt visszamondta, s ezért a városi tanács építési osztálya a kiviteli megbízást a vízművek helyeit soron kívül kiadta a Hő- és Hidrotechnikai Vállalatnak 1983. december 30-i befejezési határ­idővel. Sajnos, a városi tanács elnökének hivatkozott írásbeli közlése ellenére a munkálatok december 30-ig nem hogy nem fejeződtek be, de el sem kez­dődtek. Kérem ezért, hogy szívesked­jenek cikkük téves közlését helyreigazítani, s egyben lehe­tőleg közölni azt is, hogy a csa­ra is kiterjed. Az ezzel kapcso­latos kármegelőző feladatok ugyanolyanok, mintha az épület­ről lenne szó. A törvény szerint valamely tárgynak a lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, ki­ejtésével vagy kiöntésével oko­zott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a he. lyiség használója felelős. A ká­rosult ugyanis általában nem tudja megállapítani, hogy ki volt a tettes; örülhet, ha azt kide­ríti, hogy egy nagy bérház me­lyik ablakából esett vagy öm­lött rá a károkozó tárgy vagy folyadék. Ezért a jog meg akar­ja kímélni a károsultat attól a gyakran szinte lehetetlen fel­adattól, hogy a károkozó sze­mélyét ő állapítsa meg. Ehhez járul még a megelőzés és a koc­kázatviselés gondolata: a bérlő önmagáért, házanépéért és min­denkiért, akit a lakásba been­ged, helytállni tartozik. Ezért a felelősség elsősorban őt terheli. A lakásban jogosulatlanul tar­tózkodóért azonban már nem felel: ha a személy kiléte nem állapítható meg, például betör­tek a lakásba és a kárt bizo­nyíthatóan a betörő okozta, aki azonban nyomtalanul eltűnt, a a kár a károsultat terheli. Ezek­ben az esetekben indokolatlan lenne a tulajdonos helytállási kötelezettségét előírni, neki sem ellenőrzési lehetősége, sem érdé. kéltségé nincs. A lakás betört ablakának le­hulló üvegdarabjai által okozott károkért való felelősség azonban nem ebbe a körbe tartozik. A károkért az épület tulajdonosa felel, mivel az ablaküveget épü­letrésznek kell tekinteni. csatorna utcában tornaépítési munkálatok egyévi huzavona után a Lőcsei utcában valóban mikor kezdődnek meg. Tüzelőszállítási és egyéb fuva­rozási szükségleteink okából tudnunk kellene ugyanis, hogy az utcánkat valóban mikor bont­ják fel, és az meddig lesz jár­hatatlan. Ebben a kérdésben is hónapok óta bizonytalanságban tartott bennünket a városi ta­nács építési osztálya és a víz­művek egyaránt. A Lőcsei utca lakói nevében Dr. Gött Jenő Miskolc Olvasónk panaszát tovább bítottuk a Hő- és Hidro­technikai Vállalathoz, ahol elmondották: ők csupán al­vállalkozók, így a kivitele­zésről nem nyilatkozhatnak. Felhívtuk a Miskolci Beru­házási Vállalatot ahol Va­sas Imre műszaki osztályve­zető elmondotta, a területet most vették át. s megkez­dődtek az előkészületek. Amennyiben az időjárás nem hátráltatja túlságosan a munkálatokat, 1984. április 30-ra elkészül a Lőcsei ut­cában a szennyvízcsatorna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom