Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-02 / 1. szám

Változások a közigazgatásban Encs és Szerencs Leányvállalatot alapított a BALV Építők, fagvszaliadság nélkül Fagyszabadság az építők­nél már évek óta nincs, s ha mégis lenne, az idei té­len egyszer sem kellett vol­na kivenni. Ugyanis nem volt olyan hideg, hogy akár a panelszerelők, akár a be­tonozok ne tudtak volna dolgozni. Most 1 viszont ügy tetszik, hogy sok helyen mintha állna a munka. Nos, az ok kézenfekvő: a két ün­nep közötti napokat az épí­tők előre ledolgozták, s majd csak most januávban veszik fel újrti a vakolóka­nalat, a szerelővasat. Mindenesetre a Szemere és a Vörösmarty utca sarkán jó ütemben épül az OTP- ház, -az avasi lakásépítkezé­seknél sincs megállás, no és nem utolsósorban a magá­nosok is kihasználják az enyhe időt, s amíg lehet, falaznak. * Maradjunk meg a magán­lakásoknál. A közelmúltban látott napvilágot az 1984-es népgazdasági terv, amely az­zal számol, hogy a lakos­ság saját erejének bevoná­sával, a hitelek, valamint az állami pénzeszközök fel­használásával 70—74 ezer lakás — ebből 11 ezer álla­mi — épül. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium tá­jékoztatójából kiderül, hogy, a magánlakások alapterülete évről évre növekszik. Míg tíz évvel ezelőtt egy családi házhoz 25—28 ezer tégla kellett, addig most 35 ezer darab. Ebben az évbén, hogy jobb legyen az építőanya­gokkal való ellátás, az ÉVM megkezdi a több csatornás lakossági forgalmazást. Ez azt jelenti, hogy a téglá- gyárakból mintegy 30 mil­lió téglát és 20 millió cse­repet közvetlenül a lakos­ságnak értékesítenek, ki­hagyva a Tüzépet. Üj és egyben jó hír az is, hogy az ÉPTEK Vállalat megkezdi a házépítők boltja- hálózat kialakítását, ame­lyen keresztül 80 millió tég­lát és 5 millió cserepet for­galmaz. * A megye legnagyobb la­kásépítő vállalata, a BÁÉV, hogy piacképességét meg­tartsa, s fokozza, kisválla­latként működő építési és építéstechnológiai tervező­fejlesztő leányvállalatot ala­pított január 1-től. A leány- vállalatot BÁÉVTERV-re ke­resztelték, tetvékenységi kö­rét pedig többek között a következőkben határozták meg: beruházás generálter­vezése, komplex épülettfer- vezés, szakági tervezés, építőipari gyártmány, gyár­tóeszköz, építéstechnológia tervezése és fejlesztése, épí­tési vállalkozások lebonyo­lítása. A várhatóan 96 szakem­bert foglalkoztató BÁÉV- TERV termelési értékét 20 millió forintban szabták meg. !.S. Encs és Szerencs város lett. A , titulus január 1-től érvényes. De város lesz-e csakugyan, mindkettő? Abaúj központjának nevét egy adományozó levél már 1219-ben említi. A Sokszor elpusztított, sokszor pusztuló Encs ma majd ötezer lakost számlái, de a hozzácsatolt községekkel együtt hétezer ember gond.ia-öröme az övé. Szerencs volt már város. Amikor Bocskai Istvánt Ma­gyarország és Erdély feje­delmévé választották, az uralkodó nem maradt hálát­lan. Szabad királyi városi rangra emelte „Hegyalja ka­puját”. Szerencsnek cukor­gyára. csokoládégyára, gép­gyára, szállodája Van. Aki keres, helyben talál munkát. Szerencs készült arra, hogy város legyen. A közigazgatási átrendező­dés nemcsak új városokat hozott létre, hanem meg­szüntette a járásokat is. A régi forma sok-sok évtizeden át szolgált becsülettel, de mostanra megértek a • válto­zás, az újítás feltételei. Mis­kolc „kisöccsei”, a már ko­rábban városkörnvéki telepü­léssé előlépett * községek újabb testvérekkel gyarapod­nak. S változik a státusa a Tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi fogadó­óráját Szepesi Lajos (26. sz. vá­lasztási kerület) a László Jenő u. 99. sz. alatt, 14-től 16 óráig; dr. Lipták Antal (33. v. k.), a Kassai u. 86. sz. alatti 1/5. sz. pártalapszervezetben, 17.30-tói; Rózsavölgyi József (34. v. k.) a Kassai u. 86. sz. alatti 1/5. sz. pártalapszervezetben, 17.30-tól; Molnár Miklós (31. v. k.) a II. sz. Laki s’öt etk ?. »ben Kato­wice u. 7. sz. 18 órától; Szén- fy Zoltánná (49. v. k.) * Kis­faludy u. 37. sz. alatti 1/7. sz. ná*talans»er\ezMb n, 18 árától; Kiss Mártonná i07. v. k a Ka- csóh P. u. 8. sz. alatti óvodá­ban, 2-tői 11 óráié dr. Gyime- si Béla (106. v. k.) a VB hi­vatalba^ P? Mi u. 21 sz., 14- től 16 ótáie; Fza !szó Bálint (109 v. k.) a Benedek u 7 sz. alatt, 17 óm tói* B-'ai Barnáné (118. v. k.) a Kuruc •. 47. sz. alatti IV/4. sz. pártalapszervezet­ben, IS órától. Holnap '«rtja tinAcstaci foga­dóóráját Csetneki Józsefné (87. v. k.) a Győri kapu 123. sz. alatti pártalapszervetetben, 17 órától. városi ranggal kacérkodó né­hány borsodi- nagyközségnek is. A megyei tanács a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­talának egyetértésével köz­vetlen irányítása alá vonta a szép házakat állító Ernő­dül, a két város között egyen­súlyozó Sajószentpétert, a tájnak mindig is karaktert adó Szikszót, s a rang nél­kül is mindig rangos Tokajt. A változások okát magya­rázó érvek lent is, fent is: összecsengenek. Erősíteni kell a vidék népesség-megtartó erejét. Arányosabb fejlődés­Sikeres esztendőt tudhat­nak maguk mögött a bor­sodi szervezett természetjá­rók. Még soha ennyi turis­tát nem tartottak számon a szakosztályok és az OD- körök: 1885 felnőtt és 6155 ifjúsági turista járta a múlt évben megyénk színeiben a hegyeket, völgyeket, a Blikk­től a Bakonyig, Zempléntől Pécsig. Közülük majdnem ötezren Miskolcról indultak útnak __ Folytatódtak az igen nép­szerű, különböző túrasoroza­tok, emléktúrák. .A jubileumi (10 év alatt az 50.) jelvény- szerző túrán, az erlói Szu- vadás-tónál 650-en, az ok­tóber 2-i bánkúti Czékus Miklós-túrán 570-en, a no­vember 7-i bükki ünnepsé-. gén 960-an voltak! . . . Ma már köztudott, hogy turistáink áldozatkész társa­dalmi munkások is. Egész éven ót nagy munkájuk volt a jelzett turistautak festé­seinek felújítása, új festé­sek, táblák elhelyezése. Eb­ben a DVTK természetjáró­szakosztályának a tagjai jártak az élen. A diósgyő­riek 1983-ban az Aggteleki­hegységben, a Bükkben és a Zempléni-hegységben több mint 260 kilométeres szaka­re törekvő korunkban a vá- rosök akkor lesznek többek, ha nem lesznek nagyobbak. Következésképpen módosult a fejlesztésre szánt pénzek el­osztási aránya is. Encs és Szerencs város lesz. város lehet. De Miskolc csak úgy maradhat meg az itt lakó 220 ezer ember jó közérzetet adó. s az ország másodiknak számító nagyvá­rosának. ha a kénzeletbeli falon belül élő polgárok igé­nyeit a kor színvonalán elé­gíti ki. Itt és most (brackó) szón végezték el az Orszá- gos Kék Túra útvonalán éa más jelzett utakon a fes­tést, a felújítást. Megyénk természetjárói közül sokan részt vettek az utak tisztí­tásában, a bozótirtásban, a szemét összegyűjtésében, a források és környékük tisz­tántartásában. Összesen 27 500 órát dolgoztak társa­dalmi munkában! Volt olyan nap, amikor reggeltől estig 650 felnőtt és ifjúsági turis­ta végzett egyszerre társa­dalmi munkát a Bükkben. Külön ki kell emelni az OD- körök teljesítményét, a diák természetjárók többsége a hegyek között jelesre vizs­gázott ... Az idén a fő célkitűzés: még több felnőtt természet- barátot bevonni a szervezett természetjárásba. Ehhez is­mét vonzerőt jelent az új jelvényszerző túrasorozat, amely „II. vár- és egyéb túrasorozat” néven kezdődik február 18-án. A színhelyek: Sárospatak. Diósgyőr, Füzér, Cserépváralja. Szarvaskő. A diákok szempontjából ked­vező, hogy a jelvényszerző túrákat ezentúl nem vasár­nap, hanem szombaton ren­dezik meg. Ny. I. Volt egyszer egy szálloda *1. Intermezzo Sulin ennyi turistát! Csiisilüilák a; általakat, tarákat As idén folytatják a vágányok felújítását Kerékalávaló Ha valakinek ti* evvel ezelőtt azt mondták volna, hogy a Grand Hotel Hungáriában olyan nyomasztó lehet a légkör, akár a bör­tönben, nyilván kinevették volna, méghozzá teljes joggal. De a hotel most valóban börtönné vált. Amelybe ugyan önként mennek be a rabok, de kijönni csak néha — egy kis délelőtti tűzszünet alatt vagy két légitámadás hullámai között — lehet. A szálló me­nedék is, lakás is, és mégis afféle rácsnélküli börtön. Fogalmaim megváltozóban vannak. Amit az első nap életmentő szabálytalan­ságnak tartottam, az most számomra természetes törvény. Hazud­ni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, amelyen az utolsó lap árválkodik: 1944. december 31. Régóta hangoztatott igaz­ság, hogy Borsod megye székhelyén a tömegközleke­dés javulása nem a jármü­vek és a járatok számán múlik, hanem a pálya álla­potán. Éppen ezért jutott arra az elhatározásra a városi ta­nács. hogy a villamosvágá­nyok megújítása elodázha­tatlan. Utoljára i960 és 1965 között reparálták generáli­san a villamospályát, s ak­kor annak élettartamát 12,5 évre taksálták. Majd kétszer annyi ideig koptak (és kop­nak) a sínek, s lényegében mv is helytáll az, hogy a villamossínek „meghaladják a biztonságos közlekedés ál­tal támasztott követelménye­ket, s a pálya alátámasztási hiányosságai balesetveszélyes helyzeteket teremthetnek”. A vágány- és az aljzat­csere az Ady-híd és a Kun Béla út közötti Bajcsy-Zsi- linszky úti szakaszon kez­dődött 1983 februárjában, majd folytatódott a nyáron és az ősszel a Tiszai pálya­udvar és az Augusztus 20. strand között. Az idén a munka — a strand és a Kun Béla út között — to­vább folytatódik. A pálya — ha nem is teljes egészé­ben — 116 millió forintért újul meg. s olyan lesz, hogy a már nagyon hangoztatott és várt csehszlovák Tátra villamosokat is fogadni tud­ja. Ugyanis a mostani csuk­lósok futási tulajdonságai hazai viszonylatban a leg­kedvezőtlenebbek. Lemegyek a portára. Sem­mi okom sincs rá, de már nem találom a helyemet. A porta is veszített a fényé­ből. Az előcsarnok elegan­ciájának a törött üvegajtó^ pókhálóra emlékeztető csil-‘ lógása sem használ, ám vég­képp nem a magas, széles vállú, pisztolytáskás, nyilas karszalagos katona, aki most * tápászkodik fel az egyik bőrfotelből és ktballag az ajtó elé. — Hát ez meg micsoda — kérdem a portást —, állandó őrséget kaptunk? — Ez kérem speciális eset — mondja széttárt karral, mintegy mentegetőzve. —- A Feri itt volt londiner, úgy látszik, visszahúzza a szíve. És tetejébe most azt hiszi, hogy ő mindent ismer itt, hát ő vigyázhat a legjobban. Tetszik érteni ... A kapu előtt motorkerék­pár fékez. Nagy NSU-mo- tor, terepszinűre festették. Aki leszáll róla, bőrkabá­tos, pilótasapkás, termetes fiatalember, géppisztoly hin­tázik a jobb vállán. S jön be a hallba, mintha világ­életében itt lakott volna, sőt, mintha övé lenne az egész szálloda. S ekkor elé- áll az egykori londiner, s rákiabál. — Kicsoda maga? De a nagy darab motoros nem szívbajos. — Ahhoz magának semmi köze — válaszol nagy han­gon. — Igazolja magát! Amíg finom vagyok! — kapcsol rá erőteljesebben a nyilas. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény, és meg­lódítja a géppisztolyát. Ujja a ravaszon. Olyan csend van a hall­ban, hogyha lenne légy, bi­zonyára hallani lehetne a zümmögését. Az egyetlen zörejt az egyik bőrfotel fe­lől észlelem. Mihalkovics ül benne, és olyan apróra húz­za össze magát, hogy telje­sen eltűnik a támla mögött. A nyilas is elővette pisz­tolyát, de a lövöldözés el­marad. Sőt, Feri, az ex- londiner megjuhászodva kér­di: — 'Na, most már igazán kíváncsi vagyok, hogy ki vagy? — Hát ha annyira érde­kel ... A bőrkabátos a zsebébe nyúl. Igazolványt húz elő és a nyilas orra alá nyomja. Az nézi a papirost, aztán a táskájába csúsztatja a pisz­tolyt, és nagyon csendesen azt mondja: — Az más ... És már ott sincs. Csak akkor sétál újra elő, amikor a bőrkabátos vendég már felrobogott a lépcsőn. A' nyi­lastól senki sem kérdez semmit. De a portás kérdő tekintetére úgy érzi, hogy mégiscsak meg kell indo­kolnia, miért lett egyszeri­ben olyat) kisfiú. — Mi az úristent csinál­jak vele? Gestapo-papírja van! A portás hirtelen kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, de csak krákog kettőt. Túlzott siet­séggel valami nagy könyv fölé hajlik. Csak akkor lesz beszédesebb, amikor Feri odébbáll. — Gestapo! — mondja ne­kem a portásfülke mögül.— Látta, hogy majdnem vi- gyázzba állt a végén a mi londinerünk? Pedig lehet, hogy ennek a gestapósnak már tarkón lőtték valahol a mamáját! — Ismeri? — Kérem, mi mindenkit ismerünk és senkit sem. Ez a fiatalember sokat kocká­zott itt a bárban. A tét né­ha egy üveg Dry Gin, néha egy szép versenyló volt. Né­ha csak ezer pengő. Arany­ifjú. Egyébként Aranynak is hívják. De hogy ehhea; a papírhoz hogyan jutott? Fo­galmam sincs róla. Az ajtómon cédulát talá­lok: „Estére szívesen látunk, Tomi”. A társaság tehát szil­veszterre készül. Gondolata­im egy régi olvasmány kö­rül keringenek. Kisfiú ko­romban érdeklődéssel olvas­tam a Titanic nevű hajó katasztrófájának történetét. Emlékszem még. a hajó óriási testébe már ömlött a víz, de a szalonban még ját­szott a zenekar. Mielőtt eljönne az este. Tamás áttelefonál: én Bes- syvel délután átköltözöm a Gellért Szállóba. De te csak menj a 145-ösbe, ott lesz az egész társaság. (Következik: Szilveszteri hadipiknik.) BALLA ÖDÖN * Ritka az olyan december, mint a tavalyi: a panelszer elő két nem hátráltatta az időjá­rás. (Farkas Ida felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom