Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)

1983-12-10 / 292. szám

3|c Fecske Csaba az életéről mesél. Szívesen voltam köztelek... Kinek szánjuk a verseket? Milyen ember lehet o költő bácsi, aki a mókás vagy ép­pen megható verseket Írja? Minden írni tanuló, verssel is­merkedő gyerekben megfogal­mazódik egyszer ez a kérdés. S egyáltalán, ezernyi kérdés mo­corog egy kis emberkében, meg abban is, aki nem szereti a verseket. Szorgalmasan tel is jegyeztem őket tegnap délelőtt a József Attila Gyermekkönyv­tárban. A Gyermek kön1-'v hét kere­tében Fecske Csabát hívták meg, valamint két napközis csoportot (a 10. és a 22. sz. Általános Iskolából). A talál­kozó első részében a költő bácsi mesélt az . életéről, majd a verseiből olvasott fel. így szokott ez történni min­den iró-olvasó találkozón. A gyerekek előbb komolyan, kicsit megilletődve hallgat­tak, majd amikor Fecske Csaba átadta nekik a szót záporoztak a kérdések. Az első kérdés volt a leg- fogósabb: miért lett költő? Ki tud erre válaszolni? Ki tudja, hogy miért dalol a madár, miért színes a szi­várvány? Fecske Csaba is férfiasán bevallotta, hogy +: Olyan mókásak ezek a versek ... (Kiss József felvételei) már nem emlékszik az első verse címére, nem tuuja, mi késztette hatodiKos—hetedikes korában, hogy utánozza Pe­tőn versen. Am jött a má­sodik kérdés, amely meg ne- nezeDb volt: kinek szánja a verseket? Természetesen mindenkinek, nektek is, gye­rekek — jött a válasz. Igen, de amikor verset ír, gondol-e a családjára? — tirtatía egy kislány, aki még mit sem sejt az alkotás kínjairól. Kém tudom, nogy kiábrándítottá-e a valasz. A költő bizony ön­ző módón csak a megírandó mure gondol, s pem örül, ha vannak olyankor körülötte. Igen? — villant a másik kis­lány szeme, s mar jött is a kérdés. Hány gyereke van Csaoa bácsinak? Mit szólnak ahhoz, hogy verset ír? Tény­leg, mit szólnának? Megszok­ták — válaszolta a költő. Egv komoly kisfiú a munkára te­relte a szót. A munkája so­rán volt-e olyan élményé, amely velírásra késztette? — Értem a kérdést — mondta a költő. — Szép a termeszét, kedvesek az állatok, móká­sak a csúíolkodó versek, de lassúk, miből élünk?! Csak­hogy a költészetDen nem le­het mereven különválasztani a munkát és a „szórakozást”. Ezt még aligha értik a kis verskedvelők, de lesz még idejük megtanulni. S ha már szó volt halak­ról, állatokról — szeret-e horgászni a költő bácsi? Nem — ábrándította lei Fecske Csaha a kis horgászt. Job­ban szereti nézni a vizet, a fákat, mint halat fogni. Lám, lám, csupa titok a költő. Meg is kérdezték, hogy gye­rekkorában más akart len­ni vagy köítő? Minden akart lenni, mint minden gyerek — kapták a választ. Ennyi kérdés, ilyen érdek­lődés után került be az is­kola vendégkönyvébe ez a mondat: „Szívesen voltam köztelek: ilyenkor érzem, hogy igazán érdemes írni, hogy a vers mégsem hiába­való.” H. S. A magyar regény változa­tai századunkban című sza­badegyetemi ßorozat célja, hogy a szaktudomány leg­frissebb eredményeivel is­mertesse meg a középisko­lai tanárokat, tanulókat, a művelt közönséget. Legköze­lebb szerdán délután három­tól dr. Zimonyi Zoltán tart előadást Németh László re­génytípusai címmel. Nem gond a vásárlás! Karácsonyra a Centrum Áruházban nagy áruválasztékból válogathat ajándékot NYITVATARTÁS ünnepek előtt Hétfőn, kedden, szerdán 8-18.30 óráig Csütörtökön 8-20 óráig Pénteken 8-19 óráig Szombaton 8-13 óráig dec. 11-én, ezüstvasárnap és 9-16 óráig dec. 18-án, aranyvasárnap VÁRJA KEDVES VÁSÁRLÓIT A A piac Zolára emlékeztet, de fel­idézhetjük a németalföldi fes­tők pazar színeit is. A piac* — ez a szerda este látott tévé­film címe — mindenkor felkel­tette és fogva tartotta a művé­szek képzeletét. A/ anyagok, áruk és árak állandó mozgása — nem kevésbé az embereké — egy jószemü (és -tollú) írástu­dónak egyórányi nézelődés után is sok mindent elárul az adott korról és országról. Nem véletlen, hogy a nők — akik mindenkor két lábba) állnak a földön — szeretnek piacra jár­ni, s rögtön értik is, amit lát­nak. László Benesik Sándor több időt töltött el a piacon, hogy a végére járjon egy dolognak. Az érdekelte, hogy miért, mitől olyan magasak az árak. Hiszen naponta ol­vassuk a termelők panaszát, miszerint nem érdemes ter­melni. mert az önköltség se térül meg, miközben mi, vá­sárlók az elérhetetlen árak miatt mondunk le a zöldség­ről, gyümölcsről. László Benesik válasza egyértelmű. A „Zsófi asz- szonyságok” és maffiája áll a termelő és a vásárló kö­zé. Olcsón vesznek és drá­gán adnak el. Kereskedelem nem működhet haszon nél­kül. A kérdés azonban itt az, hogy mekkora legyen az a tisztes haszon, amelyért mindhárom félnek (termelő, kereskedő, vásárló) megéri. Nos, ez — s itt nem értek Kelts! életre a régi iát egyet László Benesik Sán­dorral. a tévéfilm mondan­dójával — soha nem (csu­pán) erkölcsi kérdés. Ez nem jelentheti természetesen azt. hogy engedhetjük ezeket a maffiákat garázdálkodni. Van és lesz is mindig dolga a hatóságoknak, a rendőr­ségnek, bíróságnak is. A té­véjáték egyik kulcsfigurája a Novák István alakította Gyula bácsi meg is fogal­mazta ezt a piaci felügyelő­vel (öze Lajos) vitatkozva. Mindig lesznek újabbak és éhesebbek, akik az árfelhaj­tók helyére állnak. A pénz mindenkor megtalálja a ma­ga nyílt és rejtett csator­náit. Mint ahogyan ezzel a tanulsággal fejeződik be a történet is. Zsófia asszony­ság (Kovács Mária) és ba­rátja (Kálmán György) ha­ladva a korral, a lakótele­pekre teszi át működési te­rületét. Jelezve, hogy hol hagyott légüres teret az ái- lami kereskedelem. Magát a történetet (vagy inkább tanmesét) nehéz ér­tékelni. Zűrzavarosán indult, sokáig nem értettük, hogy ki kicsoda, miért teszi, amit tesz. Kissé mesterkélt (noha nem új) forma ez a vidéki kisfiú Pesten. O. Szabó Ist­ván mindent megtett, hogy hiteles figurát formáljon Bari Jánosból. Sokkal job­ban megírt szerepet kapott ezúttal Polgár Géza (Dobrá- nyi). Mihályfy Sándor ren­dezésében a sötét tónusok uralkodtak. Ez szó szerint is értendő. (horpácsi) A Miskolci Kertészeti Vállalat pályázatot hirdet vállalati jogtanácsosi munkakör betöltésére Pályázati feltételek: szakirányú egyetemi végzettség, több éves gyakorlattal. Várható éves jövedelem 80-100 ezer Ft között A pályázatokat írásban, az eddigi munkahelyek megjelölésével a vállalat igazgatójához kérjük címezni, Miskolc, Szentpéteri kapu 103. szám alá. II Panllonóipari Halai Miskolci Gyára felvesz 16. életévüket betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező nőket lonónői munkakörbe. A gyárban hárommüszakos, folyamatos munkarendben dol­goznak. Vidékről bejáró női dolgozóinknak új, korszerű leányszóL lónkban elhelyezést biztosítunk. Felveszünk továbbá 8 általános iskolai végzettséggel ren­delkező férfi munkaerőket az alábbi munkakörbe: segédmunkás folyamatos munkarendbe 1 szállító segédmunkás állandó délelőttös 1 raktári segédmunkás állandó délelőttös (szerződéssel) A mostani divat sok ki­tűnő lehetőséget kínál a kombinálásra, az ügyesze- désre, a maradékok felhasz­nálására. A megunt kis fe­kete ruhát például mindig fel lehet „dobni” valamivel. És jönnek az ünnepek, a vendégjárás, a szilveszter, a farsang . . . Egyszóval, 'a re­gi alkalmi ruha felrissítésé- hez szeretnénk néhány ötle­tet adni. A feketén, de más egy­színű anyagon is kimondot­tan jól díszük a fényes sza­ténból, Iáméból szabott rá­tét. Azt már olvasóink lan- táziájára bízzuk hogy ma­darat, virágot, lepkét vagy valami absztrakt mintát vá­lasztanaidé díszítőelemként, amit könyvekből, plakátról lemásolhatnak. A munka menete a következő: a lei- választott díszítő anyagra rárajzoljuk a kívánt mintát, rái ércei j ük a ruhára, s a varrógép sűrű cikcakk ölté­sével körbevarrjuk — csak ezután vágjuk ki a mintát. A kis applikált képet éke­síthetjük flitterrel vagy gyöngyszemekkel is. A MISKOLCI KERTÉSZETI VÁLLALAT a sajószentpéteri úton (8-as kilométerkő után) levő faiskolájában tart, helyszínen választható gyökeres és vágott fenyőfákból. Nyitvatartás: 1983. december 10-től 23-ig mindennap 8—15 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom