Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)
1983-12-10 / 292. szám
I ársidalmi ellenőrök továbbképzése A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa évenként megszervezi a kereskedelem társadalmi ellenőreinek továbbképzését. A most véget ért tanfolyamon 90-en vettek részt a megyéből. Az SZMT ' és a Megyei Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai sok új. a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott rendelettel ismertették meg a társadalmi ellenőröket. Foglalkoztak a lakossági áruellátás helyzetével, különös tekintettel a fogyasztói érdekvédelemre. Megismerkedtek az új üzemeltetési formákkal kapcsolatos rendeletekkel, a magánkereskedelemben folytatódó árképzés es árellenórzes irányelveivel is. >jc Gyorsított tempóban folyik az Arany János utca felújítása, A Korvin Ottó utcától a Lottóházig terjedő szakaszt már leaszfaltozták, s már nem sok van hátra az út átadásáig. Akik naponta megfordulnak arrafelé már nagyon szeretnék, ha teljes hosszában autózhatnának rajta. A belváros délutáni csúcsforgalmából igen-igen hiányzik ez a rövidke mentesítő utca. Sikprübe 1985-isz befejezni? Ivóvízvezeték, minden utcába Több mint két éve már, hogy a Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottsága középtávú célprogramot fogadott el a város teljes belterületi ivóvízellátásának kiépítésére. Az elmúlt időszakban már sok száz méter ivóvízvezetéket fektettek le Szirmán, Hejőcsabán. Diósgyőrben s más peremteriile- teken. De sikerül-e a tervidőszak végére befejezni a vízellátási programot? A mai napig 42 utcában több mint 9 ezer méter ivó- vízvezetéket fektettek le. Szirmán, a Martintelepen. Görömbölyön, Hejőcsabán, Tapolcán. Ómassán és a Ru- 7.sin-szölőben már kialakították a vezetékes vízellátási rendszert: a felsorolt peremterületek minden belterületi ingatlana közvetlenül bekapcsolható a vízhálózatba. A Zsarnai- és a Csorba-telepen is munkához fogtak, de itt csak a jövő év elején vegeznek a csőfektetéssel.- Eddig sikerült tartani a tempót: a 9313 méter vízvezeték épp a fele a teljes hálózatépítési tervnek. A közműépítés költséges — és egyre költségesebb — fejlesztés, hiszen a földmunka s az anyagok ára folyamatosan emelkedik. Ma egy méter vízvezeték építési költsége dupla any- nyi, mint 1981-ben voll. Ezért érhető, hogy a középtávú programra szánt 15 millió forint gyorsabban fogy. mint kellene, s további pénzügyi segítségre lenne szükség. A, jövő évre jut elegendő erre a célra a város kasszájából, ám 1984 végén újra tárgyalnak majd a program szervezői az utolsó, 85-ös év pénzügyi hátteréről. A hátralevő két évben a Tatárdombon, Perecesen és Miskolc belső területének jó néhány utcáján kell még hálózatot építeni. Összesen nyőlt kilométer hösízbáft kell a csöveket lefektetni: a tervek már készülnek. A Tatárdombon még külön novéli a költségeket, hogy az utcák magasan fekszenek, s a vizet csak nyomásfokozó szivattyúval lehet felpumpálni. Már eldöntötték a pontos ütemezést is: jövőre a Tatárdombon. Diósgyőrben, s Miskolc belterületének egy részén. 1985-ben pedig Perecesen s városunk még ellátatlanul maradó belső részén dolgoznak majd a vízveze- téképitő szakemberek. Nem titok: a program tervezői arra számítottak, hogy , i •* ’*•'* ■, a hálózat építéséhez a lakosságtól segítséget kaphatnak némi társadalmi munka formájában. Ez az elképzelés az elmúlt két évben nem vált valóra: az érintett területekről nem erkezett felajánlás. Most városunk jövő évi társadalmi munka- programjában újra felkérik a miskolciakat arra. hogy vállaljanak részt az ivóvízellátási programból. A tanácsi illetékesek szívesen adnak tájékoztatást, mely utcákban kezdődik meg a munka jövőre s 1985- ben. <k—o> Miskolci gépírósiker Az idén az NDK-beli Meiningenben rendeztek meg a szocialista országok közötti ifjúsági gépíróversenyt. A 28 versenyző közül a legidősebb sem lehetett több húsz évesnél, ám gyakorlott felnőtt versenyzőket is próbára tevő követelmények elé állították őket. Pavlánszky Éva. az 1983. évi országos szakmai tanulmányi verseny egyéni első helyezettje, a miskolci Fáy András Köz- gazdasági Szakközépiskola tanulója negyedik lett. A magyar küldöttség másik három tagja 7., 10. és 12. helyezést ért el. Nemcsak a verseny jegyében telt el az idő; jól szervezett programokkal, városnézéssel, vacsoraesttel kedveskedtek a vendéglátók. Köszöntjük a küldőiteket Varosunknak jutott az a megtiszteltetés, hogy otthont adjon az úttörőmozgalom legfelső fórumának, az úttörövezetök Vili. országos konferenciájának. Szeretettel köszöntjük Miskolcon az ország minden tájáról ideérkezett 340 küldöttet, s a meghívott vendégeket. Miskolc úgy él a köztudatban, hogy Észak-Magyarország legnagyobb ipari központja. A Lenin Kohászati Müvek, a Diósgyőri Gépgyár, a December 4. Drótművek, a Mezőgép és a többi ipari üzem sok-sok tízezer embert foglalkoztat. Ebben az évben megépült városunkban 1600 lakás, 180 óvodai férőhely, egy 20 tantermes iskola, intézményközpontok, ABC-áruházak. Az ország egyik legkorszerűbb acélműve is nálunk dolgozik, s ebben az évben vadasparkot is avattunk. Ez az acélváros azonban diákváros is. Egyetemmel, középiskolákkal, szakmunkásképző intézetekkel, általános iskolákkal. Az oktatási intézményekben több, mint hatvanezren tanulnak, mintegy huszonhatezerre tehető az általános iskolások száma. Ötvenegy úttörőcsapat tömöríti a kisdobosokat és az úttörőket. Most két napig Miskolcon tanácskoznak az úttörövezetök. Ez □ konferencia tartalmas, értékes öt éve* zár le, s újat nyit meg. A csapatszintü, városi, fővárosi és megyei úttörövezetöi értekezletek tapasztalataiból úgy tetszik, szükség van az úttörőmozgalom megújulására. Tény, hogy a mozgalomnak sikerült megöl iznie és növelnie befolyását, erejét, ám a megváltozott körülmények. változást sürgetnek. Gondoljunk csak az ötnapos tanítási hétre, a gyermekek nagyobb önállóságára. Arra, hogy javítani kell az úttörövezetök politikai felkészültségét, arra, hogy a pedagógusok munkáját könnyíteni kell, s ez magával hozza az úttörőmozgalom társadalmasítását is. Nagyobb figyelmet kell foiditani a közéleti tevékenységre, az egészséges életmódra való nevelésre, a kreativitás kibontakoztatására, a társadalmilag hasznos munka szervezésére. A 220 ezer lakosú Miskolc már régen készül a legmagasabb úttörövezetöi tanácskozásra, szives házigazda lesz. Reméljük, a küldöttek és a meghívottak jól érzik magukat városunkban, s hogy tanácskozásuk tartalmas, sikeres lesz. Ehhez - úttörő köszöntéssel - kívánjuk: Előre! Egerben nem állnak sorba Miskolcon tíz jegypénztár áll az utazók rendelkezésére. Tapasztalhatjuk, milyen hosszú sor áll. előttük a hónap elején. Egerben jó ötArcképcsarnok tgy ápolónő vallomása a hivatásról sj: Nyalóka (Kiss József felvétele) Kijárta az élet iskoláját Po- rubjánszky Jotán. Még IS eves korában, Abaujsroinokon i-elé- gedett meg. Családi körülményéi miatt álmbdni sem mert a továbbtanulásról — téeszben dolgozott mint fizikai munkás, később könyveld lett. Igen súlyossá vált a tüdőbetegségé 1956-ban, s az akkori rendezetlen körülmények miatt a munkaviszonya is megszűnt. Állandó gyógykezelés alatt állt, a két tüdőmülélel sok-sok szanatóriumi ápolás követte, egészen 1962-ig. A betegségéi csak súlyosbította. hogy rendre kérvényezni kellett a kezelési költség csökkentését vagy elengedését, hiszen nem volt keresete. — De így váltam az egész- szégügyi hivatás csoőálójá- vá. Orvosok és nővérek éltették bennem a gyógyulás reményét, ez volt az én lelki általános iskolám. Meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy új életet kell kezdenem: noha látható nyomai nincsenek a kórnak, egészségem mégsem százszázalékos. Betegségem utolsó állomásaként kerültem a miskolci Megyei Tüdőgyógyintézetbe. És az itteni orvosok csillantották fel előttem a nem várt lehetőséget, hogy rehabilitációs képzéssel egészségügyi képesítést szerezhetek. Dr. Gondkiewicz Mária osztályvezető főorvos így jellemzi munkatársát. Po- rubjánszky Jolán főnővér- helyettest a több mint húszeves munkaviszonya, ismeretsége után: — Betegeink legkitűnőbb lelki ápolói közül való. Az osztályunkon az érzelmi terápiának csaknem egyenértékűnek kell lennie a gyógyszeres kezeléssel, hiszen itt vissza-visszatérő, krónikus betegeket ápolunk. Ö olyan egyéniség, aki a szellemiségével dolgozik. S egy ilyen nőver a nyugtalanabb, a nehezebben kezelhető pácienseket a kedvességevei. a csendes, de bátorító biztatással is gyógyítani tudja. Munka mellett, kitüntetéssel végezte a szakiskolát, s nem sokkal később kitűnő eredménnyel érettségizett. Osztályvezető főnővér lett, de ez fizikailag nagy megterhelést jelentett a számára, s egészségügyi okokból kérte a felmentését. Most helyettes, s a gvógyszerelési teendőket látja el. Már jó néhány évvel ezelőtt felfedeztük benne az egészségügyi szakdolgozók jo tollú szakíróját. Intézetünk büszkeségére. sorra nyeri dolgozataival a dijakat. A legutóbbi megyei pályázaton a legnehezebb témában aratott nagy elismerést, s első díjat kapott. A gyógyíthatatlan és a biológiai végállomásukra érkezett betegek ápolási teendőiről vallott nagy szakértelemmel és sok személyes érzelemmel. — Általános felfogássá vált, hogy a gyógyíthatatlan betegeket kórházban kell ápolni. Sok szakember a családi gondozást részesíti előnyben, nemcsak a kórházi költségek megtakarítása címén, hanem annak okán is, hogy a beteget familiáris környezetben több melegséggel, odaadással lehet gondozni. De nekünk kórházi viszonyokban kell gondolkodni. Meg kell próbálni úgy cselekedni, mintha magunk, vagy legközelebbi hozzátartozónk feküdné a betegágyon. Kezdetben minden beteg reménykedik. Sokan a teljes irrealitásig képesek bízni, mások a valószínűtlen biztatást is tényként fogadják el. Ezzel szemben a betegek egy része — ha nem is mondja — en$i betegsége kilátástalanságat. A testi-lelki ápolást olyan gondosan kell végezni, hogy az avatatlanok ne vegyék észre az életért folyó harc feladását. Fontos az egyszerű. emberi kapcsolat, a mértéktartóan optimista hangulat. Ha a betegnek tűrhetetlen fájdalmai vannak, azt nem szabad elbagatellizálni; az együttérző, szó, a hasonló esetekkel váló példálózás sokat segíthet. — Mondják, az egészség- ügyiek megszokják az elmúlást. Én két évtized alatt nem tudtam megszokni, és sért. ha a szakmabeliek nem a kellő megilletődöttséggel veszik tudomásul egy élet végét. Erre az empátiás képességre próbáljuk nevelni a fiatalokat. Nem arra, hogy a beteg teljes szenvedését magukra vegyék, csak arra, hogy a fehér paraván mögött is úgy dolgozzanak, ahogy az az egészségügyiek nagykönyvében meg van írva. v O.E. letre figyeltem fel a minap: a városi buszokon is árulnak bérletet... Hógy megéri-e? Nos. öt közlekedési dolgozó munkaidő után egy hét alatt 300 ezer!!) formt értékű berietet ad el. — Miskolcon miért nem vezetik be ezt a szolgáltatást? — kérdeztük Mátyás Lászlótól, a Miskolci Közlekedési Vállalat ellenőrzési és jegyellátási osztályának vezetőjétől ? — Valóban nem rossz ötlet, amit az egriek néhány hónapja megvalósítottak, méghozzá sikerrel. Egy kisvárosban azonban mások a közlekedési viszonyok, mint nálunk. Naponta több tízezer embert utaztatunk. Ilyen tömeg mellett nem éreznénk biztonságosnak a bérletárusítást. Különösen autóbuszon nem, ahol a hirtelen fékezések és kanyarok miatt az utasnak sem volna kényelmes a pénztárcájában keresgélni. Ezen kívül munkaerőhiánnyal küszködünk. Vajon melyik területről csoportosíthatnánk át dolgozókat erre a feladatkörre? Mar volt róla szó, hogy egy „leírt" autóbuszt mozgópénztáná alakítsunk át, s a város azon helyein közlekedne. ahol nincs pavilon a közelben. Ügy látjuk azonban, hogy a legforgalmasabb helyeken meg lehet vásárolni a bérleteket. Tény. hogy csúcsforgalomban nem volna zavartalan és biztonságos a bérletárusítás, de... A csendesebb időszakokban, főleg délelőttönként minden további nélkül bevezethetnék ezt a szolgáltatást, amely bizonyára hamar népszerűvé válna a miskolciak körében. S ha már a munkaerőhiányról volt szó — abban is biztosak vagyunk, hogy sok MKV-nyugdíjas szívesen vállalná jövedelemkiegészítésül ezt a nem túl megterhelő munkát. A villamoson pedig még balesetveszélynek sincs kitéve az utas a kanyarok és a hirtelen fékezések miatt.,) T. U, 1
