Déli Hírlap, 1983. október (15. évfolyam, 233-258. szám)
1983-10-31 / 258. szám
mesélik Hiába a büntetés ♦ Váratlan gödrök ♦ Notóriusan a tilosban Útfelügyelők: maroknyi csapat a városi tanácson, akik szinte állandóan járják Miskolc útjait, s ha vastag hólepei borul a városra, éjszaka sincs pihenésük. Az állandó mozgás, változás örök élményforrás, különösen ■ akkor, ha az úti tapasztalatok összegyűjtése, rendszerezése munkaköri feladat is. Az útfelügyelők jó! ismerik a miskolci embereket, így van miről mesélniük... — Egyik nap azért kellett még este sürgősen kubikusokat keresnem, mert a gázosok átvágták a Vágóhíd utcát egy széles árokkal — magyarázza Halmos L. Ce- lesztin útfelügyelő —, s ha nem temettetjük be gyorsan, reggel leáll a buszközlekedés. Egyébként is jellemző sajnos, hogy nem értesítenek bennünket a bontásokról, a legváratlanab- bul bukkannak fel a főutakon korlátokkal jól—rosszul határolt gödrök. De a legtöbb bajunk az illegális szeméttelepekkel van: nagyon nehéz tetten érni a földet, törmeléket ide szállító sofőröket. Művészei a menetlevelek kiállításának. Sokszor csináljuk, hogy „ráragadunk” egy-egy földszállító teherautóra, s követjük, mint a krimikben: hová viszi a rakományt... Barna Gyula útfelügyelő a közlekedési morált elemzi kicsit kesernyésen: — Jellemző városunkra, hogy mindenki ott áll meg, ahol akar: lehet az díszburkolat, füves park, köztér. Van például egy notórius tilosban parkolónk, aki rendszeresen az erkély alá áll a díszbokrok közé, hiába a figyelmeztetés, a büntetés. Az útfelügyelők néha révkalauzok is, mint a nagy óceáni kikötőkben: a feliratos ajtajú kocsikat gyakran állítják meg az eltévedt idegenek. Nemegyszer vezették már el a messze földről érkezett kamionokat a miskolci hűtőházhoz, legutóbb pedig a Papszer utcai építkezés területén kellett segíteni egy bajba jutott követ- ségi autónak: a külföldi diplomaták egy régi várostérkép alapján próbáltak meg eligazodni a szövevényes miskolci belvárosban. Ha tombol a tél, s aki csak tudja, otthon hagyja az autóját, az útfelügyelőknek akkor kell csak igazán talpon, pontosabban négy keréken lenniük, segítséget hozva, kérve azokra az utakra, ahol menthetetlenül elakad a forgalom. Munkájukat nehezíti, hogy a város hosszan .nyújtózik el, s ha például Ómassára kell indulni, túl sok időbe telik, amíg újra telefonközeibe jutva intézkedhetnek. Nagy segítség lenne az URH-rá- dió: a tervek szerint a jövőben talán fel is szerelik e készülékekkel az útfelügyelők autóit. (k—ő) 3|c Ellenőrzés a bulgárföJdi ka-sáhháJban. Ezer lakás 'közül M, ha ahtlf ütött. -» Mivei füt as igazgató? Lenge ruhában fázhatunk... De csak a negyedét fisetjük — "Elsőként azt kérdezném, hogy mivel fütenek Otthon? — Gázzal. — Akkor nem. fSznak. Igaz? — Nem. Rajtunk múlik, hogy milyen meleg legyen a szobában. De azért azt meg kell jegyeznem, hogy nincs, vagy csak ritkán van 20 foknál több. Nekem eny- nyi elég... — Itt, ebben az irodaházban nem láttam azokat a táblákat, amelyek máshol mindennapiak, s amelyek a hőmérsékleti maximumot tüntetik fel. Miért nincs ilyen tábla? — Mert feleslegesek. Nálunk mindenki tudja, hogy milyen melegnek kell lennie az irodának, a folyosóSzíne és A televízió múlt heti, Stúdió ’83 című műsorában két olyan riport került egymás mellé — lehet ez puszta véletlen —, mely külön-külön is tanulságos volt, együtt pedig . kétszeresen is az. Az első riportban arra az országos visszhangot kiváltó ügyre tértek vissza a műsor szerkesztői, hogy a könyvterjesztő vállalatok papírhulladékként adnak el a MÉH-nek tetemes meny- nyiségű, még jó állapotban levő könyvet. A korábbi riport sugárzása után helyre- igazítási kérelem érkezett a Televízióhoz, és az Élet és Irodalomban is megjelent az illetékes igazgató cáfoló nyilatkozata. A tiltakozás lényege: csupán hibás, azaz értékesíthetetlen könyvek kerülnek zúzdába. A Stúdió ’83 szerkesztője nem volt rest, és ismét elment a MÉH-telepre, hogy a kamera közvetítésével bizonyítsa: a kiselejtezett könyvek többsége makulátlan, és nagyon jó szolgálatot tehetne olyan községi, vagy iskolai könyvtárakban, melyeknek korlátozottak a vásárlási lehetőségeik. A második riportban Jevtusenko, a világhírű szovjet költő szólalt meg. Egyebek között arról beszélt, hogy rövidesen megjelenik új verseskötete, de mindössze 75 ezer példányban, és ez az Zúzda érdeklődéshez viszonyítva oly csekély, hogy nyilvánvalóan felárral kelnek majd el — a könyvüzérek kezén áthaladva — a példányok. De ha milliós nagyságrendben is eladható —, mert eladható — Jevtusenko izgalmas költészete, akkor mi magyarázza a szegényes példányszámot? A költő szerint az, hogy takarékoskodni kell a papírral. Nem kis iróniával hozzáfűzte: egyesek szerint azért kevés a papír, mert túl sok felesleges brosúrát gyártanak még mindig. Hogy mennyi ebben a vicc, s mennyi a valóság, azt innen meg nem ítélhetjük. Maradjunk inkább any- nyiban. hogy a Szovjetunióban, ahonnan a papírszükségletünk jó részét mi is beszerezzük, erősen takarékoskodnak a papírral, illetve az alapanyagul szolgáló fával. Okkal teszik ezt, hiszen a végtelen tajgákon sincs annyi erdő, amennyi el ne fogyna, ha felbillen a kitermelés és ,a természetes pótlódás, illetve az újratelepítés egyensúlya. És akkor mi, akik a fel- ■ használt papírmennyiségnek szinte száz százalékát importáljuk, zúzdába küldünk tonnaszám könyveket! Persze papír lesz abből újra, de amíg ismét előáll az eredeti minőség, drága termelési folyamatok játszódnak le. Rossz bolt ez mindenképpen, arról a fájdalomról nem is beszélve, ami minden jó érzésű embert átjár, ha markolók karmában, zúzdák hengerei között lát szellemi kincseket. (Például Jókai- és Mikszáth-mű veket.) Van azonban ennek a dicstelen históriának még egy ága-boga: hogyan kerülhetett olyan helyzetbe a könyvterjesztő vállalat igazgatója, amilyenbe került? Milyen információk alapján merte a nagy nyilvánosság előtt cáfolni a tévériport igazságát 1 Csakis úgy történhetett, hogy nem maga tájékozódott, hanem beosztottjai láncán keresztül szerzett —, mint tudjuk: téves — információt. Azok pedig —, hogy a bőrüket mentsék —, félrevezették. A keleti bölcsek szerint, ha jó követet akarsz küldeni, menj magad. A vezető beosztás sok gonddal-bajjal és elfoglaltsággal jár. De anyjával talán mégsem, hogy legalább néha ne használja a vezető a saját szemét, fülét, eszét. És ez már nem csupán a könyvterjesztőkre vonatkozik!.-^. v — -fbctees* nafc, s ehhez tartjuk is magunkat. Meglep» * lenne, ha ml lépnénk túl a megengedett határokat.—. ■ ■ Témánk a fűtés, pontosabban a távfűtés. Beszélgetőpartnerem Hőnigh Mihály, a Borsod megyei Táv- hőszolgáltató Vállalat igazgatója. — Maradjunk még a húsz foknál. Ön, ha akarja, melegebbre tudja srófolni szobája hőmérsékletét, ám, aki panelházban lakik, az már nem. Meg kell elégednie a 20 fokkal. Elég ez? — Ha diplomatikus akarok maradni, akkor azt válaszolom, hogy van akinek elég, van akinek nem. Kevésbé finomabban azt mondom, hogy ez van, többet nem tudunk adni. Maximum 2 fokos túlfűtés engedhető meg. A házgyári szobák átlaghőmérséklete Miskolcon 21,5—22 fok..Persze akad olyan szoba, ahol jóval több, akad olyan, ahol kevesebb. Ezer lakás közül öt, ha alulfűtött; de nem ez a mérvadó, nem ennek alapján kell megítélni munkánkat. Akinek hideg a szobája, jelezze ügyeletünknek, mi minden panaszt nyolc órán belül orvosolunk, de 20 foknál többet nem. tudunk adni. Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy a házgyári lakásokban megfelelően kell öltözködni. Lenge ruházatban biztos, hogy fázni fog a bérlő, de ha teszem azt, melegítőben van, már nem. Az is jó dolog lenne, ha a levegő páratartalmával is szabályozni lehetne a szoba hőmérsékletét. Ezzel a rendszerrel azonban még nem lehet... — Gondolom, ez az enyhe ősz jól jött önöknek... — Kétségtelenül. Kevesebb energia szükséges a kívánt hőmérséklet eléréséhez. Ám ami most bejött a réven, el ne menjen a vámon ! Mert ha kemény telünk lesz... — Erről jut eszembe: mennyibe kerül Miskolcon a fűtés? — Légköbméterenként 110 forintba. Ennyit fizet a közűiét, a lakó pedig 23 forint és 40 fillért. A kettő közötti különbözetet az állam adja. Egyébként a fűtési idény alatt, amely október I5-tö! äprtlSs. 184* tart, körülbelül iélmilliárd forintba kerül az az energia, ami Miskolcon elfogy. Huszonhétezer lakást és as intézmények sokaságát fűtjük ezzel, s látjuk a rneksa vízzel^. —— Sokat beszélünk napság az energiatakarékosságról, s sokan azt állítják, hogy a Távhő a lakók karára takarékoskodik... — Nos, ez természetese» nincs így. Nekünk semmifele anyagi érdekeltségünk nincs ebben, vállalatunk nem nyereségérdekeit. Takarékoskodni csak /úgy tudunk, ha az időjárás megengedi, mint például most. Az előirt normákat be kell tartanunk —, bár az az igazság, hogy ezek az előírások évről évre szigorodnak. ötéves a vállalatunk, 1978-ban a fűtési idény alatt egy légköbméterre 90 ezer kalóriát használhattunk fel, most ’83-ban 65 ezer kalóriát. De ez nem a lakók rovására megy, szervezési, műszaki intézkedéseknek köszönhető a csökkenés. A régi hőközpontba fűtési auto- mati kákát szereltünk fel, javítottuk a szigetelést, a kazánok hatásfokát, csökkentettük a hálózati veszteséget, felújítottuk a csőhálózatot ... Két éve kezdtünk hozzá az ablakok szigeteléséhez. Készíttettünk úgynevezett tetmovíziós felvételeket, hőfotókat házak - ról szigetelés előtt, s után A javulás érezhető. Korábban az ablakokon szökött a ho, az utcát is fűtöttük. Must, az ablakszigeteléseket követően jó hőmérséklet vaa a szobákban, nem fordul elő, hogy a helyiség közepén 20 fokot mérnek az ellenőreink, az ablaknál meg tíz van. A szigeteléseket folytatjuk ... ■ ■ — Elmondta, hogy mit tett a vállalat, de mit teltet á lakó, hogy jól érezze magát otthonában? — Az öltözködést már említettem. Amit még mondhatok, hogy ott, ahol szigetelőink még nem jártak, egy ronggyal, vagy egy törülközővel tömítsék be a hézagokat az ablaknál, saját maguk szigeteljenek. Melegebbnek fogják érezni, otthonukat... L % Hova yfazik a fald? Útfelügyelők ■ A bolgár orvosok a 1 jövőben teljesen tar- ) tózkodni kívánnak a dohányzástól és igy J kívánnak példát mu- i tatni a „dohányzás bűnös szokása” elleni i harcban. A bolgár • egészségügyi miniszté- [ rium, az illetékes szak- i szerpezet és a Vörös- J kereszt képviselőinek ■ megbeszélésén a do- 1 hányzást „az orvosi hi- i vatással összeegyeztet- i hetetlennek” nyilváni- J tották. Bulgáriában a i jövőben szigorúan ti- | los lesz a dohányzás i azokban a helyiségek- > ben, amelyeknek kö- J zük van az egészség- * ügyhöz. Szervezés, vezetés Szerdán, a miskolci Technika Házában, kibővített ülést tart a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Borsod megyei Szervezetének vezetősége. Az elmúlt fél évben végzett munkáról és a folyó feladatokról dr. Czabán János, az SZVT megyei ügyvezető elnöke ad számot, majd Balogh Sándor, az SZVT megyei szervező titkára ismerteti a tagnyilvántartás rendszerét. A totóbotrány ellenére úgy látszik, mégsem csökkent a fogadási kedv, hiszen a statisztikák szerint- az idei év első kilenc hónapjában 17 százalékkal több totószelvényt vásároltak megyénkben, mint tavaly. A lottó már nem bizonyult ennyire népszerűnek, egy százalékkal több szelvényt adtak el, mint 1082-ben. íjt A városi tanács anyagi támogatásával újjászületett a Miskolci Köztisztasági Vállalat gépparkja. Ma már ilyen korszerű, Liaz gépjármüvek járulnak hozzá ahhoz, hogy a város lakásaiból és utcáiról mihamarabb a gyűjtőhelyre kerüljön a szemét. Kukák és konténerek Miskolcon a szemétszállításba bevont lakások száma 61 ezer, ezen belül pormentes szállítás történik csaknem 60 ezer lakás gyűjtőedényeiből. A 110 literes kukaedények száma eléri a 20 ezret, az 1,1 köbméteres konténerekből 1035, a négyköbméteresekből pedig 475 van. Ezen kívül az utcai hulladékgyűjtőkből is csaknem 900 található a városban.
