Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)
1983-09-08 / 213. szám
a miskolciaké a szó Korai karácsony... Porfesztivál Nem vagyok már tomboló ti* zenéves, de nagyon szeretem a, jó zenét, s ezért férjemmel kimentem a Rockfesztiválra. Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3*01. Pl 39. — Tel.; 18-223 Sorstársi együttérzésein a családiház-epitöké. Akik tavasztól most jutottak el oda, hogy leendő otthonuk tető alá kerül, s megkezdődhetnek a szakipari munkák, mint például a víz- - vezeték-szerelés, villanyszerelés. Együttérzek azokkal, akik ezekben a napokban egyre fogyó türelemmel keresik a különböző alkatrészeket, amelyek közül sok nem is kapható. Am, azokkal még inkább együttérzek. akik a város egyébként remek szakboltja — a Búza téri Szerelvénybolt — előtt megállva hangosan szitkozódnak. Bejárati ajtaján ugyanis az olvasható, hogy ez az építkezők számára nagyon fontos bolt az építési csúcsidőben, mintegy két héten át(!) leltározik... Lebet, hogy náluk sem lehet beszerezni azokat a vizesszerelvényeket, amelyek nélkül nem haladhat tovább az építkezés, ám ha nem leltároznának, vagy legalábbis nem ennyi időn át, legalább a remény meglenne: hátha ott kapható valami. Így azonban se remény, se alkatrész, de annál több idegesség: tudjuk-e majd tartani az OTP által megszabott, viszonylag szűk építési határidőt?! Ny. L Megszerettük a Pátriát A nagy nosztalgiák korát éljük. Minden divat, ami régi ... fgy voltunk annak idején -a volt Weidlich-kel is: mindenki sajnálta, mindenki bánkódott érte. Aztán eltelt néhány hónap, és mindenki megszokta, megszerette az új „Weidlichet”, a Pátriát. Ebben közrejátszott a gyönyörű belső tér; s az, hogy a régi bolt személyzete szinte egészében együtt maradt. Az új ABC előnyeiről felesleges lenne beszélni, hiszen mindenki tapasztalhatja. Ám, nem csupán bevásárlásainkat teszi kellemessé, hanem esti, Széchenyi úti sétáinknak is jó barátjává vált. Jólesik nézni fényeit, kirakatait. Molnár István Miskolc, Dobó u. 2. I Füst a lakótelepen Nem most kellene leltározni Szeptember eleje van, de még tombol a meleg. A Tanácsköztársaság városrész betonházai szinte sütnek, többszörösen sugározzák magukból a napfény melegét. Minden ablak nyitva. A Mindszenti-temető fái felől hűsítő szellő lengedez. Akik a temető közelében laknak (a szélső házsor a temetővel határos), még szerencsésnek is tarthatnák magukat: nekik jut a jó, ózondús. friss levegőből. Mindaddig, amíg a temető alkalmazottai meg nem sokallják örömüket, s munkához nem látnak. Meggyújtják az összehordott szemetet, s szinte pillanatok alatt vastagon kanyarog a magasba, a nyitott ablakok felé a füstáradat. Most már ki-ki vérmérséklete szerint nosztalgiázhat. vagy mérgelődhet a fenyőágaktól kis mértékben illatos, a többi szeméttől kesernyés, csípős füst miatt. Ami lassan elárasztja az egész utcát, az egész városrészt. Az ablakok mögött élők nem értik, hogy miért ezt a módját kell választani a temetői szemét eltüntetésének, megsemmisítésének? Igaz, ez a legegyszerűbb, s talán a legolcsóbb módszer, ám emiatt több száz ember szenved, köhög, fulladozik. Nem csoda hát, hogy gyorsan becsukódnak az ablakok, s ismét a betonerődökbe zárkóznak az otthon lévők. A „szenvedő” lakók nevében is kérem, hogy másképpen tüntessék el az időközönként összcgyiilemlő szemetet a Mindszenti-temetőben. Lehetne például komposztként hasznosítani a növényi hulladékot, ami pedig erre a célra nem jó, gépkocsival elszállíttatni. Békés Gábor. Már maga a helyszín — a sa- lakmotor-palya — aggasztott kissé, mégis nekivágtunk. Bár a közbiztonság első látásra is igen jónak bizonyult, a pály» miatti aggodalmunk mégis beigazolódott. Siralmas látvány volt az a sok, salakportól .mocskos fiatal — velem együtt —. akik egész napjukat áldoztak erre a rendezvényre. Képtelenség azt feltételezni, hogv ennyi fiatal állva kibírja egész nap, így hát aki nem gondoskodott papírról, pokrócról, az a salakporba volt kénytelen leülni. Hiszen ülőhely és pázsit a pályán elenyésző mennyiségben volt — a nézősereg számához viszonyítva. De hogy a salak mikor fejtette ki átkos mivoltát igazán, azt akkor tapasztalhattuk, amikur egy-egy együttes dobogóra Került: A színpad előtt tömörülő gyereksereg ugyanis — ahogyan ez mindig lenni szokott — ugrálással fejezte ki rajongásai. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a porfelhőtől a színpad is alig látszott (talán ez az oka, hogy mellőzték a szokásos működöt), de még a pálya túlsó felében is fuldokolva kapkodhattuk a levegőt! Legmélyebb sajnálatom és leg. őszintébb tiszteletem az előadóké, akik mosolygó arccal és tiszta szívből voltak képesek végigjátszani és végigszenvedni ezt az emberktnzást, ezt a mü- vészkínzást! ^ Volt egyszer egy karácsony... Vásárral egybekötve. Amint annak rendje és módja szerint reklámoztak. Csakhogy lassan már itt a következő karácsony. Úgy gondolták a kereskedők, hogy jó lesz az a tábla az idei karácsonyra is? Egyébként a Kun Béla út és a Kont utca sarkán található. F. U Miskolc Sajnos, volt még egy igen kellemetlen és szomorú élményem. Az egyik bejárattól nem messze állt a 125. Aranycsillagr nevezetű vendéglátó üdítőital- árusító pavilonja, kiakasztott árlappal, melyről egyébként » fenti elnevezést is leolvastam. E szerint négyféle kóla (narancs, málna, szőlő és Coca) kapható 3 forint 80 filléres egységáron, plusz 60 filléres műanyag pohár. Két málna tehát 8,80 forint, s mivel nem akartam százast váltani, kiszámolt apróval álltam a sorba. Az eladó hölgy már az előttem levőnek is gyanúsan számolt, de lehet, hogy nem jól figyeltem, gondoltam. Kikértem a két málnát és nj'újtottam a pénzt! — 11 forint! — hangzott. •—* Az pont annyi? — Nem, 8,80 — mondom é* csodálkozva. — Ne szórakozzon velem, lí forint! Kell vagy nem? — Miért 11? Hiszen az ártábla szerint nem annyi! — hüledez- tem. Gánóezy Gábor (Miskolc): Megértjük felháborodásukat. A parkrongaló gépjármű rendszámát megküldtük a vállalathoz, ahol majd intézkednek. If j. Stefáni Lászlóné (Miskolc) : Érdeklődéssel olvastuk a kávéhiányról írt verses beszámolóját. Közölni sajnos nem tudjuk. Igaza van: miért kell reklámozni olyan árucikket, ami nem kapható? S ezért értünk egyet rímes soraival: ,,Amíg nagyobb a felhajtás, mint a raktári készlet. addig a boltos és a vevő csak kábultan nézhet!” .., ..így dolgózó” jeligére (Miskolcit levelében olyan dolgokat állít, amelyeket bizonyítani kelL. Képzelje csak el, mi történik, ha netán megjelenik a levele, s mégis volt számla és fuvarlevél? — Mondtam már, hogy ne szórakozzon velem! — s evvel be is fejezte a társalgást és „kiszolgálást”, mert a málnát; visszavette, és többé nem léteztem a számára. Az ügyben nem az a 2 forint 20 fillér a szomorú — amit aznap valószínűleg jó néhányszor behajtott —, hanem egy másik tábla, ami azt hirdette: „Itt a vállalat KlSZ-fiataljai dolgoznak.** Hát ez a cégér igazán nem hiányzott a XlSZ.be tömő«* rült becsületes fiataloknak! Magas a jegenye — és korhadt A Vászon fehérítők útja 1. számú ház előtt magas jegenyefa áll. Valamikor dísze volt az utcának, az utóbbi években azonban már szinte szélvihar, biztosan kidönti. Addig kellene kivágni, amíg baj nem történik! Az utca lakói Ennyi lett volna, amit nen» bírtam magamban tartani abban a reményben, hogy a következő fesztivál az előadók és nézők kedvére és egészségére, nem pedig ártalmára lesz! Továbbra is maradok hű Olvasójuk : Szedlákné Hudák Gyöngy! Miskolc, Szendrey u. 8. sz. veszélyessé, sőt életveszélyessé vált. Kiöregedett, elkorhadt. Ha jön egy nagyobb Miskolc Az avas-déliek kérése címmel megjelent olvasói észrevételre kaptuk Panel Jánostól, a városi tanács osztályvezető főmérnökétől.) Az avas-déli lakótelepen, az Engels utcában van ugvan sok zebra, de a lakók nagyon szeretnék, ha néhány helyen már villanyrendőr is lenne. Főleg az olyan iskolásgyermekek szülei igényelnék, ezt, akik nap, mint nap aggódnak azért, hogy gyermekeik iskolából jövet-menet az egyik oldalról a másikra közlekedve nincsenek biztonságban. Az iskolakezdés, illetve délutáni hazajö- vés idején kis úttörörend- őrök segédkeznek ugyan az Engels utcai átjáróforgalom irányításában, de a dolgozó . i - ■ \ ' ükÜveg Már évtizedek óta tart az üvegvisszaváltási vita. Hiába jelent meg minisztertanácsi rendelet is róla, egyes kereskedelmi egységek, úgy tűnik, ezt~ nem ismerik. A minap a Kun Béla út 1. sz. alatti, 214- es boltban jártam, s a szabványos, az egész országban forgalomban levő sörösüveged nem vették vissza. Arra való hivatkozással, hogy szülők ezt nem tartják megnyugtató megoldásnak. Tudják, hogy a közlekedési lámpák felszerelése nagy ösz- szeget igényel, de a balesetek megelőzésére (mert sajno# már jó néhány baleset történt az Engels utcában) mégsem sajnálható a pénz. Soksok szülő nevében hívom fel erre az illetékesek figyelmet. Kovács Sándorné kétgyermekes anya Miskolc, Bokányi Dezső utcavita nincs üres láda az üvegeknek. Ügy tudom, ez nem a vevőre tartozik, hanem a boltvezetőre. aki minden körülmények között köteles gondoskodni a tárolási lehetőségről. Egyébként is: tudtommal bármelyik szállító vállalat ad üres göngyöleget is, ha azt külön kérik. Tóth Béla Miskolc „ ... Molnár Béla miskolci olvasó sérelmezi: nem elég gonddal és szakértelemmel nyúlnak a felújítás kapcsán az épületekhez. Példaként említi a Széchenyi út 8. számú, valamint a Tanácsház tér 5. számú épületeket, melyek, szerinte nemrégen voltak felújítva, és már hám- lik róluk a vakolat. A két épülettel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy körülbelül tíz éve volt a homlokzatuk lefestve, de felújítást nem végeztünk az épületeken. A városi tanács célul tűzte ki, hogy a VI. ötéves tervidőszak elején — anyagi lehetőségei függvényében — felújítja, illetve rehabilitálja a belvárosi épületeket, és ennek kapcsán visszaállítja a régi belvárosi hangulatot idéző homlokzatokat, portálokat. A munka első lépései a Tanácsház téri házak felújításával már tapasztalhatók. Ebben » az évben kerül sor az újságcikkben említett épület felújítására is, olyan színvonalon, hogy 30 évig ne kelljen hozzányúlni. A további épületek helyreállítását sorfelújítás keretében, folyamatosan ütemezzük.” (A választ a Mentsük, ami menthető Kis cirkusz — óriási hangerővel Ha kicsi a cirkuszod, toldd meg egy szörnyű erős hangerősítővel! Ez lehetne a mottója a pár napja Miskolcon tartózkodó cirkusztársulat egyébként tiszteletre méltó élni akarásának. Naphosszat róják a diósgyőri stadion es kornyéke utcáit lépésben haladó gépkocsijukkal, s hirdetik a soha nem' látott áttrálcciákfü Már a bevezető is humoros. Az ..Értesítem a város lakosságát” kezdetű felhívás inkább emlékeztet egy — az idősebb korosztály által régen még természetesnek tartott — elöljárói utasításra, mint cirkuszi előadásra történő meghívásra. Az értesítés további részét nemigen lehet megjegyezni, mert a szöveg és a hangerő küzdelméből döntő fölénnyel az utóbbié a pálma. Így csak a fület hasogató hangorkán köti le a figyelmet, de úgy tűnik, ez ki is elégíti a műszaki apparátus igényét. Miután a vasárnap délutáni szendergésből felriasztva kezd megnyugodni az ember, óhatatlanul az jut eszébe: nem lehetne az ilyen hangos propagandára szóló engedélyeket (ha már elkerülhetetlen a kiadásuk) a főútvonalakra korlátozni ? G. L. Miskolc Szünidei emlék 5^ A szünidő végét a szilvásváradi úttörőtáborban töltötték a leninvárosi 2. sz. iskola úttörői. Tartalmas és hasznos volt a program. Szilvásvárad, a Szalajka-patak völgye. Istállós- kö — mind-mind kedves és maradandó élmény lesz szamukra. Nemkülönben a szalajkavölgyi kisvasút, ahol felvételünk is készült. Nagy Miklós Lenin város Pótlapok az ellenőrzőbe Akinek iskolás korú fia van, ismeri az ellenőrzőt. Ugyanazt használják az általános és a középiskolákban. S évek óta ugyanaz a gond mindegyikkel: kevés benne a lap. Azaz, az iskolák olyan rovatok vezetését is számon kérik, amelyekhez nincs lap az ellenőrzőben. Marad megoldásként a pótlapok vonalazása, rubri- kázása. Ami pár perces munka csupán, ám a szülőket mégis bosz- szantja. Mert elképzelni sem tudják, miért nem gyárt az ipar olyan ellenőrzőt, pmilyet az iskolák már évek óta elvárnak diákjaiktól? — ny — s — Tanfolyam van, könyv nincs Most kezdődnek városszerte a szabás-varrás tanfolyamok. Sok asszony örömmel iratkozik be rájuk, mert az ott szerzett ismereteket szinte egész életén át tudja hasznosítani. A tanfolyamok egyik segítője kellene legyen a Szabás-varrás című szakkönyv. Mindenki dicséri, csak éppen nem kapható. A legnagyobb könyvesboltok is csak pár darabot kaptak belőle. Vajon miért? — kérdezi sok-sok tanfo- lyamkezdó asszony és leány. Németh Lászlóné Miskolc, Selyemrét u. 20.
