Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)

1983-09-19 / 222. szám

/ Jól jövedelmezett a bécsi turistaút Számítógéppel üzérkedtek A Népszabadság július 2*-i számában dr. Nyíri Sándor, a legíőbb ügyész helyettese, a következőket nyilatkozta: „Ügyesek voltak — mondják olykor azokra, akik sok tíz­ezer forintos értéket csempész­tek be az országba. Így tör­tént ez a közelmúltban is az egyik megyében, amikor kife­jezetten arra szervezték a tu- ristautakat, hogy a résztvevők , megtízszerezzék a pénzüket. < Történt a pénznek ez a sajátos — bűnös — -fialtatása- a kö­zösség kárára, miközben a la­kosság zöme fegyelínezettcn tudomásul veszi a nehezebb gazdasági helyzetünkből szár­mazó vám- és devizaelőiráso- kat, és meg is tartja azokat.” Sok borsodi és miskolci lakos számára bizonyára nem titok: a legfőbb ügyész helyettese szükebb pátriánkra célzott. Hi­szen szóbeszéd tárgya, hogy a Borsod megyei Rendór-főkapi- tányság vizsgálati osztálya és a Vám- és Pénzügyőrség Bor­sod megyei Parancsnoksága vizsgálatot folytat több száz borsodi, miskolci lakos ellen. A számítógépes ügyként is­mert eljárás részleteiről Hal­lat Imre rendőr őrnaggyal, a a Borsod megyei Rendőrfő­kapitányság vizsgálati osztá­lya társadalmitulajdon-vé- delmi alosztályának vezető­jével ez eddigi megállapítá­sokat fűztük csokorba. Mint megtudtuk, állampol­gári bejelentés alapján a Vám- és Pénzügyőrség indí­totta el a vizsgálatot, ám rövidesen kiderült, hogy az ügy meghaladja a hatáskö­rüket, ezért át is adták a Borsod megyei Rendőr-főka­pitányság vizsgálati osztá­lyának. A borsodiak azonnal konzultáltak az arra illeté­kes belügyi, igazságügyi, ügyészi, vám- és pénzügyőr­ségi szervekkel, s minden el­lenkező híreszteléssel szem­ben, egységes állásfoglalás alapján folytatták a vizsgá­latot. A munka nélkül szer­zett jövedelem ugyanis ki­meríti az üzérkedés bűntet­tét, s jelentős a társadalmi veszélyessége is. Nemcsak Borsodban, hanem az ország más tájain, városaiban is in­dult eljárás, de nálunk sok­szorosan többen vannak az érintettek, mint más me­gyékben. A vizsgálat során feltűnt a rendőrségnek, hogy a Fo- tóelektronik Szövetkezet és a Bizományi Áruház Vállalat miskolci egységeiben, vala­mint a Borsodi Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat egyes boltjaiban igen nagy meny- nyiségben található értéke­sítésre átadott hasonló be­rendezés. Az ügy kapcsán a rendőr­ség mintegy félezer személyt hallgatott meg gyanúsított­ként. Az esetek többségében százezer forint értékha­tár feletti elektronikus be­rendezést igyekeztek értéke­síteni, így cselekményük mintegy 300 büntetőügyet je­lent. A Vám- és Pénzügy- őrség Borsod megyei Pa­rancsnoksága a saját terü­letén ezzel párhuzamosan folytatta a 20000—100 000 forint közötti értéket képvi­selő berendezések átadóinak kihallgatását. Itt mintegy 900 esetet kell feldolgozni. Az említett elektronikus be­rendezéseket az irreálisan alacsony vámtérítés követ­keztében mintegy tízszeres haszonnal tudták eladni mindazok, akik számítógépet hoztak be. s azt értékesítésre felajánlották. A gyors rend­őri intézkedés következtében az áruk árát az említett fel­vásárlóhelyek többségében nem tudták kifizetni, mert az eszközöket lefoglalták, a kifizetést letiltották. (Még az ország más részeiből is ide hozták értékesítésre a szá­mítógépes berendezéseket!) Tudni kell: a Fotoelektronik Szövetkezetnek részben ér­deke volt tartani a magas átvételi árat, mert haszon­kulcs alapján így magasabb haszonhoz juthatott. Hozzá kell tenni: égyedül ez a szö­vetkezet vállalt garanciát a berendezésekre, ugyanakkor szakembereket képeztek ki a számítógépek- karbantartásá­ra, javítására. Mondhatnvle­galizálni akarták az illegáli­san behozott gépek forgal­mazását. Az esetek 90 szá­zalékában ugyanis a turis­ták eleve azzal a szándék­kal szerezték be az említett cikkeket, hogy nagyobb ha­szonnal adjanak túl rajta. Az elektronikus berendezé­sek zöme Becsből szárma­zik. A három- vagy több­napos társasutazásra érkező turistákat a különböző buti­kok, lerakatok ügynökei vár­ták, s ezek a kétes elemek valósággal csalogatták turis­táinkat, hogy az árubeszer­zési céllal kivitt magyar élelmiszereket és egyéb áru­cikkeket megbízóik boltjában adják le, s annak értékeként ugyanitt vásároljanak. A Mariahilferstrassen levő elektronikai boltok 18 szá­zalékos visszatérítést bizto­sítottak azoknak, akik náluk vásároltak számítógépet vagy más elektronikai berendezést, ha azt Ausztriából igazoltan kivitték. A bécsi bevásárló­főutcáról nyíló kisebb utcák butikjaiban már eleve leszá­molták ezt a kedvezményt áraikból, s ezért úgy_ tűnt, olcsóbban juthat hozzá itt a , turista a gépekhez. Nem­egyszer előfordult, hogy az utazást szervező idegenveze­tő a bolt ügynökével láda­számra szállította a szállodá­ba a különböző berendezé­seket, s valóságos csereak­ció indult meg a szállodai szobákban. A magyar áru­kért a turista legtöbbször olyan bont kapott, amelyet e megjelölt butikban vásá­rolhatott le. Pénzt ugyanis a bécsi kereskedő soha nem adott... Adatok bizonyítják azt is, hogy egyesek — ami­ért a turistákat az adott bé­csi kereskedőhöz vitték — jutalékot kaptak. (A tervszerű devizagazdálko­dásról szóló 1914. évi 1. sz. tör­vényerejű rendelet 9. paragra­fus (1) bekezdése rendelkezik ar­ról, bogy belföldi személyek a birtokukba került külföldi fizető- eszközt a megszerzést® számí­tott 8 napon belül Kötelesek vétel­re felajánlani a Magyar Nem­zeti Bánknak. Ugyanennek egy másik pontja szerint vagyoni értéket csak devizahatósági en­gedéllyel lehet az ország terüle­téről kivinni. Személyenként ezer forintnak megfelelő belföl­di értékű vagyontárgy ajándé­kozása céljából történő kivitelé­hez nem szükséges devizaható­sági engedély. Am ebben az eset­ben sem lehet elcserélni, aján­dékra váltani, vagy schillingért i eladni az ajándéktárgyat.) Az ügyből máris leszűrhe- j tő: állampolgáraink egy ré- ' sze nem veszi komolyan ezt a bűncselekmény-kategóriát. A legtöbben azzal védekez­nek: a határon nem világo­sították fel őket arról, hogy a számítógép behozrtálával, valamilyen bűncselekményt elkövetnek, ugyanakkor azt sem értik, miért nem vámol­ták meg nagyobb értékben a behozott berendezéseket. Mint mondják, nemj lopták a pénzt, hanem költőpénzük mellett vagy árut vittek ki, vagy illegálisan szereztek be külföldi fizetőeszközt, ese­tenként forintot vittek ki na­gyobb mennyiségben maguk­kal. Volt olyan gyanúsított is. aki arra hivatkozott, hogy rokonoktól kapta külföldön a fizetőeszközt, vagy éppen j ajándékba a számítógépet, esetleg külföldit fogadott i vendégségben, s tőle szárma­zott a külföldi valuta. A háromnapos úton így akár százezer forintos ha­szonra tehetett szert valaki, de ha egy egész család járt Bécsben, a háromszázezer forintot is meghaladhatta a bevétele. Van olyan gyanú­sított is, aki milliós érték­ben „forgalmazott” számító­gépet. (Mindazok, akik külföldön — valamilyen külföldinek hyújtott hazai szolgáltatásukért — aján­dékba kaptak külföldi fizetőesz­közt, vagy különféle vagyontár- gyat — például műszaki cikket — cselekményükkel megszegték a már említett törvényerejű ren­delet 6. paragrafus (2) bekezdés­ben foglaltakat. Ugyanis vagyo­ni érték kijuttatásának minősül a devizahatóság megkerülésével külföldre teljesített átutalás és minden olyan szerződés vagy pénzügyi művelet, amely arra irányul, hogy egymásra tekintet­tel deviza értéket, belföldi fizető- eszközt, illetőleg vagyoni értéket belföldön -és külföldön átru­házzanak. A már korábban em­lített kedvezményt is külföldi követelésnek kell tekinteni. Azon személyek tehát, akik az Auszt­riában vásárolt berendezéseik árából 18 százalékos kedvez­ményt kaptak, s ezt 8 napon be­lül bejelenteni elmulasztották, megszegték a már idézett tör­vényerejű rendelet 9. paragrafus (1) bekezdésénél taglalt rendel­kezést, miszerint a vételre fel­ajánlás bejelentés útján történ­het. Az elkövetés értékétől füg­gően deviza-szabálysértést, ille­tőleg a devizagazdálkodás meg­sértése bűncselekményét követ­ték el. Többen hivatkoztak arra, hogy külföldi tartózkodásuk alatt szerencsejátékon nyertek. A jogszabályok szerint a külön­böző játéklehetőségek — sze­rencsejátékok — során keletke­zett nyeremények is vételre fel­ajánlási kötelezettség alá esnek. Ily módon a már említett bűn- cselekményt valósították meg az erre hivatkozók is.) A különböző műszaki be­rendezéseket hazánkba be­hozok, s azt értékesíteni kí­vánók többsége Miskolcon él. Többnyire magas iskolai vég­zettséggel és jó beosztással rendelkeznek, jelentős ré­szük nem hiányolhatta ed­dig a társadalmi megbecsü­lést sem. Szerepelnek közöt­tük olyanok is, akik külföldi munkavállalóként hosszabb ideig dolgoztak valamely nyugati országban, ök ugyan devizabűntettet nem valósí­tottak meg, de üzérkedés mi­att felelősségre vonhatók. Az érintettek bevonásával olyan állásfoglalás született, miszerint minden olyan sze­mélytől, aki ily módon jutott törvénytelen haszonhoz, va­lamilyen formában elvonják a többletjövedelmet. A száz­ezer forinton aluli esetekben ez pótvámfizetéssel, egyen- érték megfizetésére való kö­telezéssel. vagy elkobzással biztosítottnak látszik. Azok­kal szemben, akik az ilyesfaj­ta jövedelemszerzést rend­szeresen, 500 ezer forintot meghaladó értékben, vagy egyéb bűncselekményhez, kapcsolódóan — mint deviza­gazdálkodást sértő, vagy vám- bűntett — követték el, min­den esetben vádemelési javas­lattal é! a rendőrség. Ezek az ügyek tehát bírósági eljárást vonnak maguk után. Vala­mennyi. érintettel szemben igazgatásrendészeti eljárás is folyik, mindegyiküktől be­vonták a szocialista és nyu­gati országokba érvényes .út­levelüket. A rendőrség illeté­kesei az ügy lezárását köve­tően döntenek arról: ki, mi­kor kaphatja ezt majd vissza! Miután a megyében az ér­tékesítésre átadott berende­zések értéke hozzávetőlegesen 150 millió forintot tesz ki, a Borsod megyei Rendőr-főka­pitányság illetékes alosztá­lyát a rendőíség állományá­ból töboekkel megerősítették. Csak így tudják feldolgozni ezt a nem kis ügyet, állandó kapcsolatban az ügyészség­gel, a vám- és pénzügyőrség­gel. A vizsgálat, még nem zá­rult le, hiszen több olyan eset van, melynek felderítése hosz- szabb időt vesz igénybe. TÖTH ZOLTÁN jjc A Commodore-készülék. a kijelző képernyővel együtt... Kultúra, egészségügy, munkavédelem Elmondták papírgyáriak a Itt gyártják a zötdhasú tí­zesek, s a lila ötszázasok, a pénzeink papírját — szinte mindenki így ismeri a Diós­győri Papírgyárat, az ország legrégebbi, nagy múlttal ren­delkező papíripari üzemét. Egy év alatt 13 ezer tonna papírt állít elő, dolgoz fel, s a bankjegy- és a külön­féle speciális papírokon kí­vül még hatvanféle termék­ből áll össze a teljes skála. Vajon milyen körülmények között dől goznak . a papírgyá­riak a két évszázados üzem falai között, mit tettek ed­dig a szociális, egészségügyi, kulturális és munkaügyi sza­bályok betartásáért, a célok megvalósításáért? — 1 erről számolt be legutóbb a gyár1 vezetősége a városi tanács végrehajtó bizottságának. A gyárban jelenleg több mint három és félszázan dolgoznak. Az elmúlt évben több mint egymillió forin­tot fordítottak Diósgyőrben üzemi étkeztetésre, üdülte­tésre, egészségügyre, s más szociális célokra. A gyárban célul tűzték ki, hogy a ne­héz körülmények között és kedvezőtlen munkaidő-beosz­tásban dolgozók helyzetén javítsanak. Lényeges, hogy a vidékről bejárók dolgát is megkönnyítsék, ezert az utób­bi öt évben ötszörösére nö­velték az utazási hozzájáru­lás összegét. A dolgozók többsége miskolci így jelen­tős segítség lehetne, ha a 101-es autóbusz megállna a papírgyárnál, legalább a mű­szak kezdetén és végén. Fél évtized aiatt húszmil­lió forintot költöttek a mun­kakörülmények javítására, a korfezerűtlen, elavult munka­helyek felszámolására. Erre nagy szükség is volt, hiszen a papírgyártás fokozottan balesetveszélyes foglalkozás, A statisztikák azonban azt bizonyítják, hogy nem ele­gendő pusztán a technikai tényezők változtatása. A tu­datformálás legalább ennyi­re fontos, hiszen a balesetek több mint háromnegyede gondatlanságból, figyelmet­lenségből ered. Több mint félszázan sze­reztek különféle végzettséget fél évtized alatt a gyárban, a szaktanfolyamoktól kezdve a diplomáig s a doktori cí­mig. Az elmúlt években csökkent a nyolc általánost el nem végzettek S2áma is, ám a fejlődés most megtor­pant. Az elkövetkezendő évek egyik kiemelt felada­tának tartják ezért, hogy megteremtsék a tanulásra ösztönző feltételeket, lehe­tőségeket. (k—ó) A Kojak-lány jól keres Telly Savalas, közis­merten Kojak, csinos leánygyermekkel ren­delkezik — miként a bécsi Bunte képéről ki­derül. És ez a szép hölgy szép pénzt is ke­res — mint fotómodell. Mégpedig saját erejéből! Apja nimbusza ugyanis , zavarta, ezért Savalas helyett Sherman néven kezdett modellkedni. Csak amikor már elérte szinte napi több ezer schillinges jövedelmét (a Tjunte osztrák pénzben számolja), akkor leplez­te le magát, hogy ki­csoda. A bécsi lap sze­rint pillanatnyilag ka- pósab’o, mint papája, aki az utóbbi időben keve­sebb szerződést kap, mint régen, és néha már a leánya a táma­sza. (máté); Szeretettel várjuk kedves vendégeinket a HÁMOR ÉTTEREMBEN 1983. október 7-én 20 órakor kezdődő VENDÉGLÁTÓS BÁLUNKRA. A műsorban fellép Palóczi Frigyes, ,a Miskolci Nemzeti Színház művésze, valamint Csikós Józsi és népi zenekara. Asztalfoglalás személyesen a Hámor étterem vezetőjénél, ió szórakozást kivánunk valamennyi kedves vendégünknek! Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat Bevált a bérletes bolt A legelegánsabb miskolci szálloda japán vendége a szoká­sos távol-keleti udvariassággal azt kérte, hogy vacsorája! ne a hotelben, hanem valami egzotikus helyen költhesse el. Puccos éttermet látott már eleget, valami különlegességet szeretne. A nem kevésbé udvarias házigazdák az egyik diósgyőri szer­ződéses éttermet ajánlották. A hajdani kocsmából átalakított, hangulatos fogadó gazdái először hitték is, nem is a japán vendég érkezését jelző telefont.., Aztán kapkodni kezdtek, mivel az egyébként jól felszerelt üzletben bizony nem volt evőpálcika... Utólag kiderült, hogy erre nem is volt szükség. A nem minden szertartásosság nélkül lebonyolított étkezési akcióhoz megtette a nálunk szokásos kés, villa és kanál. A vendég kitűnően érezte magát, s köszönte a szíveslátást. Mindezt annak kapcsán meséltem el, hogy a Miniszterta­nács csütörtöki ülésén határozott a kiskereskedelmi és ven­déglátóipari üzletek szerződéses működtetésének továbbfej­lesztéséről. Ez az új gazdálkodási forma beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, és — mint a Népszabadság kommentárja írja — megszoktuk és megszerettük ezel^t a boltokat. Erről nemcsak a forgalmi adatok átlagot meghaladó növekedésének volta árulkodik, hanem a vásárló, a fogyasztó többnyire elis­merő véleménye is. Az üzlétbérletre 1981 óta van lehetőség. Az eltelt idő alatt tisztázódott néhány félreértés (tudniillik a tulajdonviszonyokban nem következett be változás), s az is kiderült, hogy a kereskedelem és vendéglátás megtépázott presztízsének javára vált az új, ösztönzőbb gazdasági torma. Ez'a szisztéma ugyani? már eleve magában hordta azt a le­hetőséget, hogy az igényekhez igazodjék, a nyitvatartási idő, csökkenjen az adminisztráció, s az üzletvezető önállóságának növekedésével arányban javuljon a lakossági ellátás. Az idő igazolta, hogy a gazdaságossági kritérium próbáját is kiállta a szerződéses rendszer. A bérlők általában több nyereséget fi*, zettek be a vállalatnak, mint amennyi hasznot korábban ho­zott a bolt Persze, az üzlet nem mindenkinek ütött be. Ebben éppúgy közrejátszott az ügyetlenség és a maflaság. mint a lehetősé­gek túlbecsülése. Miskolcon is akadt rá példa, hogy az Otthon étteremben rendezett versenytárgyalás eufórikus licitje irre­álissá növelte a három év alatt befizetendő bérleti díj össze­gét. Ilyenkor nincs mese- be kell dobni a törülközőt. Az or­szágos adatok szerint ilyen, vagy hasonló okok miatt tíz közül átlagban egy szerződést fölbontottak. A kormányhatározat nyomán kidolgozott végrehajtás) ,uta. sítás megjelenése a közeljövőben várható. A tapasztalatok birtokában finomodnak a szabályok, s bővül a szerződéses üz­letek és üzletlehetőségek köre. (bracko)

Next

/
Oldalképek
Tartalom