Déli Hírlap, 1983. szeptember (15. évfolyam, 207-232. szám)

1983-09-19 / 222. szám

a miskolciaké a sző Rovatvezető: Nylkes Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 8501. Pt. S0. — Tel.» 18-225 Gazdátlan terület az Avas-délen Lapjuk szeptember 5-i számában, e rovatban Kóbor ku­tyák az Avas-délen címmel sokak figyelmét felkeltő levél jelent meg. Noha a téma nem új, mégis szeretnék lakó­társaim nevében is hozzászólni, az említetteket kibőviteni. Hatodik éve élünk már itt, jóformán azóta várják a lakók, hogy a szakmunkásképző intézet, a Középszer utca és az Ifjúság utca 10—14. számmal határolt területen valami tör­ténjék az érdekükben. Engedtessék meg, hogy felsoroljam röviden, mi az, ami fáj. A bozótos, gazos részt sokan szemétgyűjtőnek használják. Nemegyszer látjuk, hogy még tehergépjárművel is hordanak ide szemetet! Megtörtént, hogy a lombtalanításkor össze­szedett hulladékot ide hozták. Ez a terület otthont ad a kó­bor kutyáknak is: csoda, hogy jól érzik itt magukat?... Hiszen a kutyaóltól kezdve a csontig, ételmaradékig minden megvan itt számukra, ami egy kutyaélet „kelléke”. Szóvá tették ezt már korábban más levelezők is. Mi is többször jeleztük telefonon az illetékeseknek, akik ki is szálltak nap­közben a helyszínre, ám a kutyákat nem sikerült össze- fogdosni, elszaladtak, elrejtőztek, s estére mind együtt volt ismét. Kérjük, hogy akikre tartozik, döntsenek minél hamarabb a terület sorsáról. A döntéshez nekünk is volnának javas­lataink, amelyeket az alábbiakban vázolok. Tudvalevő, hogy Miskolc szűkölködik zöldterületben. A ml véleményünk szerint a fentebb jelzett terület kiválóan alkal­mas lenne pihenöpark, játszótér, sportpálya kialakítására. Biztos vagyok benne, hogy a lakók, a tanintézeti ifjúság komoly társadalmi munkát vállalna, hiszen mindannyiunk ér­deke, hogy környékünket szebbé tegyük. S ezzel megcáfol­hatnánk azt a véleményt is, hogy az Avas-délen csak a „ki­rakat” jellegű helyeket parkosítják, szépítik, a kevésbé for­galmas területek pedig magukra hagyatottak, árvák. Lazányi Oszkárné lakóbizottsági elnök Miskolc, Ifjúság u. 14. A Mária utcából kérik Diósgyőr egyik kül­területi része a Mária és a Mogyoró utca. Erezzük is. Olyan rossz az út, hogy esőzéskor szinte járhatatlan, au­tóval, mentővel meg- közelíthetetlenek az itt lakók otthonai. A szomszédos Szervezet utcát már lebetonozták; a mi kérésünk is az lenne, hogy történjék végre valami utcáink­kal. Jól tudjuk, hogy ehhez pénz kell, s azt is. hogy ebből nincs sok. Ám az itt lakók szívesen besegítenének tanácsunknak társa­dalmi munkával a két utca rendbetételéhez. A Mária és a Mogyoró utea lakói Életveszélyes a kéményünk Sínen van már... ... mondja átvitt értelem­ben az új szólásmondás, ha valahol a dolgok, ügyek rend­ben, simán, zökkenőmente­sen mennek. De most nem átvitt érte­lemben, hanem a valóságban kell érteni, ami a miskolci új villamosvágányok lefekte­tését illeti. Amióta az Eszpe­rantó tértől a Diósgyőr felé vezető vágányt kicserélték, a Győri kapu 4. szám előtt (va­lószínűleg a rossz összeillesz­tés, vagy inkább hegesztés miatt) a villamosok olyan na­gyokat zakkannak-bakkan- nak, mintha nem is 6Ínen, ha­nem kockakövön haladná­nak. Ez az idegesítő zörgés igen kellemetlen az ott la­kóknak. A sínek összehegesz­tésének az a célja, hogy a rajta haladó villamosok mi­nél zajtalanabbul, simábban haladjanak. Így még rosz- Bzabb, mintha a régi mód­szer szerinti hézagos, hegesz­tés nélküli módszert alkal­maznák. Jó pár héttel ezelőtt meg­I kérdeztem az ott dolgozók egyikét: mi az oka ennek a zakkanásnak? Azt válaszolta, hogy még nincs leköszörülve a hegesztés. Mikor akarják rendbehozni? Hiszen már a betonlapokat is a helyére rak­ták. Nincs ennél a vasútépí­tő vállalatnál egy meós, aki az elvégzett munkát minősé­gileg átvenné? Vagy egy mű­vezető, netán mérnök? Jó úgy, ahogy van? A villamos- vezetőknek sem tűnik fel, hogy amikor az említett ré­szen áthaladnak, valósággal megrázza kocsijaikat? A hegesztők, köszörűsök most ott dolgoznak a másik sínpáron. A hibát pár perc munkával helyre lehetne hoz­ni, csak egy kis jóakarat, fi­gyelmesség és jó munkavég­zés kellene hozzá. Egyébként az egész sín­csere — amely milliókba ke­rül — nem ér semmit, ha rosszabb, mint a régi volt. P. I. Miskolc Aranyműves kerestetik Kitört egy kövecske az aranygyűrűmből. Elmentem tehát a Pátria szolgáltató­ház óra-ékszerüzletébe, ahol a hirdetés szerint az arany- és ézüstékszerek javítását is vállalják. Nos, valóban na­gyon udvariasan, készséggel elvállalták a munkát. Csu­pán akkor döbbentem meg, amikor az elkészülési határ­időről érdeklődtem. „Négy, öt hónap...” — közölték, változatlanul mosolyogva, s mert értetlenkedni kezdtem, megmagyarázták: budapesti központjukba kell elküldeni az ilyen munkákat, ott pe­dig az ország minden részé­nek dolgoznak, s nem tud­nak rövidebb határidőt vál­lalni. Ugyanekkor megtud­tam azt is, hogy itt lyiiskol- con, a Pátria építésekor az óra- és ékszerüzletben kiala­kítottak egy kis műhelyt is, kifejezetten aranyműves, öt­vösmester számára. Az üzlet­vezetőnő szerint bármikor szívesen felvennének dolgoz­ni egy ilyen szakembert — ha jelentkezne. Általa bizto­sítani tudnák az egész megye ellátását, hiszen most is az egész megyéből hoznak ide javítani való ékszereket. Csak hát sokan tovább is viszik (például Budapestre, maszek­hoz), mert elriadnak a hosz- szú határidőtől. Nehéz a megoldás —, de hátha felfi­gyel rá valahol egy mes­ter ... x R. P. Miskolc Júniusban éreztem először, hogy lakásunk kéménye rossz: bűzlik az egész lakás a kátrányszagtól. Értesítet­tem a Borsod megyei Ké­ményseprő és Tüzeléstechni­kai Szolgáltató Vállalatot. Tóth Sándor művezető veze­tésével a helyszínen vizsgál­ták meg a kéményt, s meg­állapítottá!?, hogy az életve­szélyes, teljes átépítésre szo­rul. Az erről szóló hivatalos okmányt eljuttattam a ház- kezelőséghez. Ennek a szak­emberei igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy kéményem jó legyen — például alumínium csövet is húztak bele, bevakolták —, ám semmi sem járt eredmény­nyel. A bűz továbbra is meg­maradt a lakásban, s a tüze­léstechnikai szakemberek is­mételt vizsgálata azt állapí­totta meg, hogy a kémény továbbra is életveszélyes. Az égett korom szagától már többször rosszul lettem, or­voshoz is kellett fordulnom. Most minden abbamaradt, s én itt állok a fűtési szezon elején egy életveszélyes ké­ménnyel. Kérdezem: jelent-e valamit valahol a KÉTÜSZ szakvéleménye, azaz, ha va­lóban ' életveszélyes a ké­mény, amint azt megállapí-' tották, miért nem hárítják el az életveszélyt azok, akikre ez tartozik? Özv. Nyevrckla Gáborné Miskolc, Martintelep Élménydús délután volt... iMpjukban örömmel láttuk Kerényi László fotóriporter felvételét a vadasparkról. Nekünk is eszünkbe. juttatta azo­kat a kedves perceket, amelyeket kisunokáinkkal töltöttünk ott. Mi is megörökítettük a látottakat, am.elyek valameny- nyiünket lenyűgöztek Minden nagymamának és nagypapá­nak csak ajánlani tudjuk a vadaspark megtekintését — ter­mészetesen unokáik társaságában! Marossi Lajosné Miskolc, Lányi Ernő u. 5, Borsodi turisták az Ferenc, az ÖKSE természet­járó-szakosztályának veze­tője köszöntötte, majd ózdi diákok adtak műsort. A Su- vadás-tó keletkezéséről Fele­di Józsefné arlói tanárnő tartott előadást. Végül Len- deczky László, a megyei ter­mészetbarát-szövetség elnö­ke mondott beszédet abból az alkalomból, hogy az arlói tú­ra volt az elmúlt évtized 50. jelvényszerző túrája Borsod megyében. A jubileumi jel­vényszerző túrán a megye minden részéből félezer tu­rista vett részt. Képeinken a természetbarátok egy cso­portja és a túra legifjabb résztvevője. Kerékgyártó Mihály Ózd Az Arlói-tónál rendezték meg a Megyénk legszebb ta­vai 1983 című jelvényszerző túrasorozat legutóbbi túrá­ját megyénk természetjárói. A résztvevőket Ohernyák Jóérzéssel távozik a vendég... A Hungarhotels Széchenyi úti bisztrójába véletlenül té­vedtem be — igaz, éhesen. Szép, tágas helyiséget talál­tam, csábító feliratokkal. Az egyik például emígyen hang­zik: „Mi egy szocialista bri­gád dolgozói vagyunk. Min­den tőlünk telhetőt megte­szünk vendégeink érdekében. Várjuk ötleteiket, hogy még jobb legyen a munkánk!” Csoda, hogy ha ilyet olvas a vendég, máris jobban érzi magát, mint máshol? S ezt a szellemet tapasztaltam a ki­szolgálás során is. Udvaria­sak, figyelmesek voltak az itt dolgozó hölgyek. Jóérzéssel távozik innen a vendég, s úgy gondolom, a vendéglátásnak ez a lényege. „... a Miskolc, Testvérvá­rosok útja 38. szám alatti épület házfelügyelője 1980. októben 1-én munkaviszo­nyát jogellenes módon meg­szüntette. A házfelügyelői szolgálati lakásban mint rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó maradt. A szolgálati lakás kiürítésére vállalatunk polgári peres el­járást kezdeményezett. Az ügyben bírói ítélet született, mely szerint a volt házfelü­gyelő köteles a szolgálati la­kásból az általunk megjelölt lakásba költözni. A bírói íté­letre a bérleti szerződést megkötötte ugyan a volt ház- felügyelő 1983. július 1-én, azonban a szolgálati lakás­ból nem költözött ki, ezért ellene végrehajtási eljárás van folyamatban. A szolgá­lati lakás foglaltsága miatt, a fenti címen lévő épület házfelügyelői teendőinek el­látását épület- és járdataka­rító és díjbeszedő végzi. Ter­ügyeletet K. F. Miskolc Tartson a kereskedelem is Minden tiszteletem a ke­reskedelemé. Sokat tesznek azért, hogy városunk lakos­sága, a'hozzánk látogatók jól érezzék magukat. Mégis, oly­kor érik az embert bosszú­ságok. Kérdezem: egy ilyen nagy városban, mint a mi­énk, miért nem lehet egy úgynevezett „éjjel-nappali" kereskedelmi egység, ami ha nem is úgy mint a benzinku­tak. de legalább este 10—11 óráig nyitva tart? Az a véleményem, mint a többségnek: a megszokott, a háztartás ellátásához nélkü­lözhetetlen cikkeket, nyersr anyagokat vásárolja meg mindenki szombaton délig, vagy 16 óráig. Minden em­bernek, a kereskedelmi dol­gozónak is kijár a megérde­melt pihenőidő, a hétvégi •'fkend. így van rendién... így szép. ígv igaz. Ám: vannak rendkívüli esetek. Előre ki nem számítható dolgok, ese­tek. amikor ugyanúgy igé­nyelnénk a kereskedelem szolgálatát, mint az orvoso­két, tűzoltókét, hibaelhárító­két... Amikor nem lehet be­ütemezni előre kenyeret, fel­vágottat, kávét, üdítőt, italt... (Máshol beszerezni ezeket, sokkal többe kerül!) Ügyele­tét tart sok-sok szerv, a MIK-től a kisiparosokig, csak éppen a kereskedelem nem. Milyen jó lenne egy kijelölt bolt, ahol szombaton este is lehetne vásárolni, mondjuk a fentebb már említett tíz óra tájban is. Legalább a belvá­rosban, ahol a túristák, kül­földiek is megtalálnák azt, afni kell. Gondoljunk csak el egy külföldit, aki szombaton délután 5 órakor érkezik Mis­kolcra, s már nem tud vásá­rolni semmit! Biztos vagyok benne, hogy (valahogyan meg­oldható lenne városunknak ez a gondia. vagy még inkább hiányossága. Szakái József Miskolc, Szabó L. u. 48. mészetes, hogy ez nem a leg­ideálisabb megoldás, éppen ezért a munkáját mindig lelkiismeretesen végző dol­gozónkat bíztuk meg a ta­karítással. A liftkezelést 1983. augusztus 1. napjáig az épületben lakó egyik bérlő látta el, jelenleg a' Testvér- városok útja 36. szám alatti szomszédos épület házfelü­gyelője ügyel a felvonóra. Sajnos, a rendkívüli lakó­gyűlésre meghívást nem kap­tunk, holott vállalatunk ér­deke is az lett volna, hogy képviselőnk jelen legyen, mert való igaz, hogy az épü­let hibáinak javítása tete­mes költségbe kerül. Az épü­letben mindkét liftet a kö­zelmúltban fel kellett újíta­nunk. Szerelőink tájékozta­tása szerint több esetben szándékos rongálás volt ész­lelhető. Az új házfelügyelő beállításáig vállalatunk kény­telen az ismertetett módon biztosítani a házkezelői szol­gáltatásokat, azonban ismer­ve a Testvérvárosok útj^ 38. szám alatti épület problé­máit. úgy érezzük, hogy az új dolgozónknak sem lesz könnyű dolga, így örömmel vennénk Tisztelt Bérlőink segítségét. Ennek érdekében az V. számú Házkezelősé- günk vezetője már felvette a kapcsolatot a jelzett épü­let lakóbizottsági elnökével”. (A választ a Rendet akar­nak a lakók címmel megje­lent olvasói észrevételre kap­tuk Nyíri Istvántól, a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától.) JSzvrkésztor . üzenetek 1 Dilcász György (Miskolc): Kérjük, keresse fel szerkesz­tőségünket. Legjobb lenne a té­mát együtt megbeszélni, s csak utána kérni, vagy javasolni in­tézkedést. Kovács Attila (Miskolc): A levelében foglaltakkal ml Is egyetértünk. Közölni azonban csak ’ rovatunk -következő számá­ban tudjuk. Addig is kérjük tü­relmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom