Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)
1983-06-27 / 151. szám
I És megszületett RITA Előzze meg e%y lépéssel az általános morált Színe és Mátyásmadarak Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy a gazdagabb cégek, kutatóintézetek büszkeségei, a szobányi számítógépek úgy összezsugorodnak, áraik annyira lezuhanBeszélgetés dr. Berkő Péterrel9 as egészségügyi pártbizottság titkárával azt az orvost, aki ugyan visszautasítja a hálapénzt, de szakmailag elmaradott, gyógyító tudománya megrekedt a húsz-harminc évvel ezelőtti ismereteknél. A legfontosabb, mindent eldöntő követelmény tehát, hogy a szaktudomány fejlődését naprakészen kell követni, lépést tartani vele, magyarán szólva: az orvosnak szakadatlanul tovább kell képeznie magát. Aztán: elengedhetetlen a hivatástudat, amelynek tartalma' itt sokkal gazdagabb, mint bármely más szakmánál. Benne foglaltatik az emberség, ,a humánus magatartás, á se- gitókészség, a megértő együttérezni-tudás, a türelem, a figyelmesseg, a bizalomkeltő viselkedés, a feltétlen titoktartás, az áldo- zatvállaiási készség .'.. — Ez utóbbinál időzzünk el kissé: milyen áldozatokul kíván az orvosi pálya? — Egyetlen mondatban megfogalmazható: minden más érdeket — közöttük az egyéni és családi érdeket is1 — alá kell vetni a beteg, a betegellátás érdekeinek, „Sarkítva” tehat: az orvosnak a betegért a pihenéshez, nyugalomhoz, szórakozáshoz való jogát te fel keH áldoznia szükség esetén. Mindezek mellett — a bizalom feltételeként — rendezett magánéletet, anyagi helyzetet, feddhetetlen emberi erkölcsöt, széles körű műveltséget, kulturált viselkedést kíván meg az orvostól a társadalmi igény, egészen az öltözködés mikéntjéig. Ugyanakkor feltétlen követelmény a közösségi magatartás, a közéleti aktivitás is. A niuhelv munka kódexe — Az eddigiekben az orvos—beteg kapcsolatára meg- v határozott kívánalmakról szólt. Az orvosetikának azonban van egy sokkal ritkábban emlegetett, éppen ezért kevésbé közismert területe is, amely pedig ugyancsak fontos: a szakmán belüli magatartásra, ha úgy tetszik; a műhelymunka kódexére gondolok... — Ha jól értem, az orvosnak a másik orvoshoz, a többi egészségügyi dolgozóhoz, a saját körzetén, rendelőjén, osztályán vagy kórházán túl a másik intézményhez való viszonyára, kapcsolatára gondol. Tulajdonképpen nemcsak szakmai, de társadalmi is az a követelmény, hogy ezek a kapcsolatok korrektek legyenek. Az etikátlan „fecsegések" a kollégák, beosztottak, vezetők, vagy éppen másik intézmény egészségügyi dolgozóinak vélt vagy valós hibáiról, az orvos—beteg kapcsolatnál ütnek vissza. Ugyanis a bizalmat renditik meg. A nyers, goromba, lelketlen bánásmód a munkatársakkal : előbb-utóbb a betegeknél csapódik le. Ideges légkörben, ingerült emberek hamar megfeledkeznek a beteg iránt kötelező türelemről ... (Következik.: 'Van-e olyant orvos EABVJlJSÍI éxjl A RITA összehozza a számítógép- és a rádióamatőröket. A számítógépesek megtanulják a rádiózás fortélyait, a rádiósok pedig kénytelenem a számítógép nyelvén beszélni, mert a kérdéseket a gép csak egy bizonyos kódban hajlandó megérteni. Beszélhetnek eg> mással, a géppel, készítőéinek programokat, ami t aztán egymással ki is cserélhetnek; szóval szabad idejükben játszanak. De vajon tényleg csak játszanak’? fterényft Kocsma a (anácsházák levében Ebben a házban tartózkodott Petőfi Sándor 1847. július 8 án — hirdeti a márványtábla a Tanácsház tér 5. számú ház falán. Remélhetőleg uagy költőnket bajdanán nem az a látvány logadta a báz elé érve, mint manapság az arra járókat: a járda teljes hosszában tántorgó részegek, bűzlö kapualj, az épületben levő borkóstolóból az utcára ömlő kocsmai zsivaj. Az emléktábla közvetlenül a borkóstoló ajtaja mellett található, a koszorúkra támaszkodva pityizál- nak kedélyesen itt a virágos kedvű vendégek... Nyugodtan állíthatjuk, hogy alkalmatlanabb helyet keresve sem lehetne találni egy poharazónak, mint a történelmi városmag kellős közepét, a városi és a megyei tanács tőszomszédságát, ahoi a város és a megye vezetőihez érkező vendégek sorra szem- lélhefik a fentebb taglalt szomorú látnivalót. A belvárosban mostanában egyre-másra bezárnak régi boltok, s helyettük újak nyílnak, de az állandó változás közepette a borkóstoló, úgy látszik, mozdíthatatlan. Sőt: az előzetes elképzelések szerint a belvárosi rekonstrukció, után is borkóstoló marad ezen a helyen. Lehet, hogy ha ennyire ragaszkodunk városunk eme kétes hírű látványosságához, évtizedek múlva a költő-géniusz látogatásának emlékét őrző mellé a borkóstoló fennállásának sok évtizedes jubileumát megörökítő emléktábla is felkerülhet a törzsvendégek nyomait őrző falra ... (k—ö) „Az orvosi kar. . . elsimításokra és egyesek lelketlensé- geaea elpalastoiására nem szorul: elég munkát végez, elég fáradságot visel, s tagjainak túlnyomó része elég sok jó szolgálatot tesz aiihoz, hogy a mulasztások és az elkövetett gyér hibák szigorú, de alapos letár- gyalása ne legyen rá nézve félelmes ..(Prof. id. dr. Imre József.) Hippokratesz óta mindenkor elvárta a társadalom, hogy az orvos erkölcsi felfogása és magatartasa egy lépéssel az általános morál előtt járjon. Korunkban ez az igény soha nem tapasztalt mértékig felerősödött. Legkivált azért, mert a szocialista társadalmi rendben, a tudományos-technikai forradalom időszakában a klasszikus orvos—beteg viszony s az orvos szerepe átértékelődik. Milyen kivánalmaknak kell megfelelnie a gyógyítás közmoráljának ma? Errói beszélgettünk dr. Berko Péterrel, a Miskolc városi Egészségügyi Pártbizottság titkárával, aki maga is gyakorló, ráadásul az ifjabb generációhoz tartozó orvos. — Furesa ellentmondás, de az állampolgárok köreben az etikai problémák — ha orvossal vagy egészségügyi dolgozókkal kapcsolatosak — többnyire leszűkülnek az anyagi természetű eseményekre, holott ez csupán része — noha egyáltalán nem elhanyagolható része! — az orvosi etikának. Ám ebben ennél sokkal többről van szó. A társadalom magas mércét állít az orvosi-egészségügyi erkölcs elé, amely korántsem a hálapénz elfogadásánál vagy visszautasításánál kezdődik. Alapvető: a szakmai ismeret — Az egészségügyi pártbizottság 198i-ben Állásfoglalásban fogalmazta meg az orvosi e-rkölcs követelményeit. Kérem, foglalja össze a lényegét. — Mindenekelőtt hangsúlyoztuk — és hangsúlyozzuk! —, hogy a társadalom joggal várja el az orvostól: a legkorszerűbb szakmai ismeretek teljes birtokában gyógyítson. A szakmai hiba az orvosok esetében nem bocsánatos bűn, hiszen munkájuk tárgya az ember. Csak tessek végiggondolni: vajon lehetne-e etikusnak tartani nsk, hogy ma már sok ember íróasztalán megtalálhatjuk okét? Mindez lehetővé tette, hogy kialakuljon egy új hobbi, amelynek művelői a számftó- geo-amatörök. A számuk a gépek terjedésével arányosan no. A már több mint fél évszázados hagyományokkal rendelkező rádióamatőrizmust is lepipálták: a technikailag magasan fejlett országokban jelenleg körülbelül tízszer annyi, an töltik szabad idejüket a kis számítógépek mellett, mint ahányan rádióznak. A két hobbit azonban össze lehet kapcsolni — gondolták az MHSZ és a Magyar Rádióamatőr Szövetség illetékesei. Legyen valahol egy központi gép. és ezt azok is használhassák, akik attól távol élnek. A kapcsolatot pedig rádióhullámok segítségével kell megteremteni. A Budapesti Műszaki Egyetem MHSZ— KISZ rádióklubjában az ötlet valóra is vált, megszületett RITA: a Rádióamatőr Információkat Továbbitó Adatállo- ■mas. A rendszer a EME radio- klubjábaft elhelyezett rrukro* 4 programnyelvet ismerni kell üf A hagyományos berendezésen, a telexen kell kezdeni a beszélgetést a számítógéppel számítógépes állomásból és a Galyatetőn felállított URH- átjátszóállomásból áll. Ahhoz, hogy a felhasználók otthonról tudjanak beszélgetni a géppel, az URH adó-vevőjükhöz távgépíró (telex) berendezést kell csatlakoztatni. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy üzenetet továbbítsanak egymásnak, ami a felhasználás legegyszerűbb formája. A számítógép így a postaláda szerepét tölti be. A RITA-val azonban komolyabb dolgokat is el lehet végeztetni: 30 ezer betű terjedelemben például közérdekű üzeneteket, információkat tároltatni, ebből aztán mindenki a tartalomjegyzék alapján azt kérdezi meg, amire éppen szüksége van. A RITA máris egy rádióamatőr napilap, illetve képújság., hírei gyorsak, naprakészek. Dr. Gsch-windt András, a Magyar Rádióamatőr Szövetség elnöke elmondta: nagyon szeretné, ha minél több rádi- amatőmek lenne olyan berendezése, amivel már bekapcsolódhatna a rendszerbe. Most még csak a telex sebességével dolgozhatnak, ez hat betű továbbítását engedélyezi másodpercenként. A fejlődés azonban azt követeli, bog;,’ a kétségtelenül zajos telexet mielőbb felváltsák az elektronikus készülékkel, amihez egy kiíró és egy display (tévéképernyő.) tartozik. Ezzel már t-íO—130 betűt lehet másodpercenként közvetíteni. Harminc évvel ezelőtt nem nagyon emlegették — a címben szereplő — népies hevén a szajkót. Pedig így ismerik a legtöbb vidéken. Ma már védett, de az én gyerekkoromban még — mint most a papagajt —, sok háznál tartották kalitkában az aprónep örömére. A szajkó ugyanis kitűnő hangutánzó, nemcsak más madarak énekét, hanem még a kutyaugatást és a szekérnyikorgást is mímelni tudja. Fogalommá vált a barnás-rózsaszínes tollazatú, bajszos madár eme tulajdonsága. Ha valaki a másoktól hallott, vagy bemagolt szöveget hajtogatja, noha maga nem érti, azt mondjuk rá, hogy szajkózza, szajkóz. Tanítómesterünk gyorsan rajtakapott bennünket a szajkózáson, de nem mindenki okult az iskolapadban szerzett tapasztalatokból, s felnövekedvén is megmaradt mátyásmadárnak. Persze abban sem vagyok bizonyos, hogy csupán a gyermeteg lelkű felnőttek gyakorolják nagy előszeretettel a szajkó mesterséget. Találkoztam már jó néhány nagy huncuttal is köztük. Ők azok, akik rájöttek, hogy ha a saját véleményük helyett mindig másokét idézgetik, abból nagy baj nem lehet. Végül is nem ők vélekedtek így, nem ők dicsértek, vagy éppen kritizáltak, hanem másvalaki. Természetesen nem mindegy, hogy ki. Minél jobban cseng a hivatkozási alapul szolgáló név, annál meggyőzőbb lesz a szöveg. És az sem baj, ha a jól csengő név tulajdonosának a fülébe jut, hogy van a környezetében egy tisztelője, aki lépten-nyomon idézi, terjeszti magvas gondolatait. Ha aztán a nagy ember is az énekesmadarak rendjének és a varjúfélék családjának a tagja, azaz szajkó, akkor valóságos szajko-lanc alakul-; hat ki. mondjuk egy vállalatnál. Ugye önök is ismernek szűkebb körükben néhány mátyásmadarat? A legtökéletesebb példá- nj ok a kölcsönzött szöveget oly' pontosan idézik, hogy a szajkó-lánc több szemén áthaladva. sem vészit eredeti gügyeségéböi semmit. Ugyanolyan káprázatosán semmitmondó, cifraságában is szürke, mint amikor az első „csőrt” elhagyta. Valahonnan már ismert szóvirágok, gesztusok köszönnek vissza a hallgatóra. Madarunk azonban egyáltalán nem haragszik meg érte, ha tudomására hozzuk: felismertük, melyik nagy fa ágáról származik a trilla. De érdemes ezekre az emberekre egyáltalán szót vesztegetni? Kinek ártanak és hogyan? Csupán bosszantanak bennünket fecsegésükkel? Nem, nem ilyen egyszerű a dolog. Ha a szellemi szegények köze tartoznak, akkor legalább ideig- óráig, néha azonban tartósan is leplezni tudják alkalmatlanságukat, s elfoglalják azt az ágat, melyre rég másnak kellene röppennie. De nem kevésbé káros a2 sem, ha ravaszul, jól kiszámitot- tan rejti mások véleménye mögé a magáét szajkónk, így ugyanis kockázat, és közhaszon nélkül köröz egyre fentebb, fentebb. Igaz, hogy a fa csúcsára érve már ő indíthatja a szajkó-láncot, de félő, hogy addigra túlságosan beletanul a mátyás- madárságba, és megint csak felfelé forgatja buksi fejét, fülelve egy még magasabb jegenyéről érkező hangokra. (Köszönöm, hogy nem csicseregtek közbe!) (békési Hol kezdődik az orvosi etika ?
