Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)
1983-06-27 / 151. szám
O Utón, vasúton Utazni muszáj! Néhány éve, amikor országos útügyi napokat rendeztek Miskolcon, a meghívottak egy része elkésett. A tanácsterembe lábujjhegyen settenkedő közlekedési szakemberek azzal mentegetőztek, hogy zsúfolt volt az űt, dugóba kerültek... Nem új dolog, de újólag leírjuk: Magyarországon a közlekedés fejlesztése a lakásépítés rangjára emelkedett. Már évek óta ezt tükrözik a fejlesztési tervek, ez igazol minden, az útügyben harcos kiállást. + TROLI-TERVEK A íelepüléspolitikai elképzelések módosítása (a városba áramlás mérséklése, a vidék fokozott komfortosításának gyorsítása) átírta a közlekedésfejlesztés térképét is. Borsod sokat utazó megye. A naponta ingázók száma százezerre rúg, a főváros után a Tiszai pályaudvar bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Igaz, a tavalyi tarifa- emelés óta mérséklődött az utasszám a vasúton és a közúton is. A megye 365 települését ellátó Volán 3. számú Vállalat járatain 1982. szeptember 1. óta a készpénzes utasforgalom mintegy harminc százalékkal csökkent. Gondokat, eredményeket egyaránt sorolhatunk a téma kapcsán. Az idén végre befejeződik a Tiszai pályaudvar felújítása; Ó ;don új autóbuszállomás épült. Sátoraljaújhelyen a városrendezési terv már tartalmazza a kisvasút megszűnése miatt okvetlen szükséges autóbuszbázis elkészítésének programját. Miskolcon látványos munka keretében újul meg a villamospálya, konkrét tervek születtek a Búza tér tehermentesítésére, s a közleketíésszerve- zők a troliról sem mondtak le. + ÉVENTE EZERSZER A váróéi ember közérzetét alapvetően határozza meg a tömegközlekedés mindenkori színvonala. Mielőtt panaszos szóra nyílna a száj — hiszen a helyzet megítélése mindenkinek szuverén joga —, sietve leírjuk, hogy a 212 ezres I Miskolc lakóinak 36 százaléka öt percen belüli gyaloglással megállóhelyhez ér s autóbuszra, vagy villamosra szállhat. Az egyéni közérzetet természetesen nem az átlagok alakítják, de a nagyvárosokban csak nagy léptékben gondolkodva lehet az egyéni elégedettségre is okot adó közlekedési viszonyokat teremteni. A megyeszékhelyen a tömeg- közlekedési járműveké* igénybe vevő utasok száma jövőre várhatóan meghaladja a bűvös negyedmilliárdot. Ez azt jelenti, hogy minden miskolci évente átlag ezerszer száll autóbuszra, vagy villamosra. Az autóbusz, illetve a villamos igénybevételének aránya négy, az egytiez. Ennek eredményeként az úgynevezett átlagos férőhely-kihasználási mutató az autóbuszon 55 százalék, a villamoson 34 százalék. A szakirodalom a még elviselhető értéket negyven százalékra becsüli. Csakhogy a reggeli csúcsforgalom 80 százalékos kihasználtságot (illetve zsúfoltságot) produkál. A lépcsőzetes munkakezdés (itt és' most nem részletezett okok miatt) Miskolcon nem nyert csatát + GALLY ÉS ASZFALT A legfrissebb kimutatások szerint a miskolci villamos sebessége 17 kilométer óránként, az autóbuszé 23 kilométer. A gyorsjárat óránként 27 kilométeres tempóra képes. Ezek persze, átlagok. A sebesség napszaktól, naptól, hónap- I tói függően, lehet több éves I és kevesebb. Szóval: a kerékpár és a ló, rövid távon, még mindig gyorsabb. Az űrkorszak embere meditálhat, hogy ennek mi lehet az oka, hiszen a miskolci tömegközlekedés autóbuszparkja technikailag világszínvonalúnak mondható, s a íor- gaíomszei vezés is megüti a nemzetközi mértéket, útjaink is korszerűek, csakhogy az „egyutcás örökséget, a tehermentesítő utak dacára, nem sikerült felszámolni. A fő forgalom lényegében ugyanazon az útvonalon, s gyakorlatilag egynyomsávú pályán bonyolódik, mint kétszáz évvel ezelőtt, amikor Is földre dobott gallyakkal kötötték meg az út sarát. A F6 utcát 1874-ben kövezték ki, aszfaltot öt évvel később használtak először Miskolcon. Az akkori városatyák kötelező közmunkát rendeltek el, s útadót vetetettek ki a polgárokra. A város pillanatnyilag legjobb, legszebb útja (a Kun Béla úttól az Ady-hí- dig), alig néhány hónap alatt újult meg. s az aszfaltozási munka három napnál több időt nem vett igénybe! BRACKÖ ISTVÁN Tekintélyt a tábláknak! ■4 Szomorú tapasztalat, hogy a városunkban elhelyezett KRESZ-táblák egy része hitelét vesztette. Csupán azért, mert látták az autósok, hogy senki sem veszi komolyan a már rozsdásodó, Várakozni vagy Megállni tilos!, valamint sebességkorlátozó táblákat. Például Tapolcái., a Görömbölyi utca elején valóságos KRESZ-tábiaerdö fogadja a volánforgatókat. Igaz, hogy egy terebélyes fa takarja a 40 kilométeres sebességkorlátozást előíró táblát, ám az autósok még a lombhullatás után sem tartják magukat a kiíráshoz. Ráadásul ennek a zsákutcának a végén is elkelne egy hasonló tábla, mivel ha a szemből jövők már ennél gyorsabban roboghatnak visszafelé, nem sok értelme van az utca elején található kiírásnak. Egy másik példa. A Széchenyi út 33. számú ház udvarán régóta kint áll a Várakozni tilos! tábla. Senki sem emlékezik rá a ház lakói közül, hogy ott valakit is megbüntettek már a tilosban parkolásért. Noha korántsem kellemes, hogy a fizetett parkolók szomszédságában, az Avasi kávéház kerthelyisége közelében túraztatják a kocsikat naponta százszámra. Az Arany János utca a városrendezés következtében csaknem főúttá lépett elő, ami a forgalmát illeti. Ennek megfelelően korlátozták a várakozást ezen a szakaszon. Ám hasztalan; délelőttönként egymás mögött sorakoznak a szabálytalanul várakozó járművek, eltorlaszolva a közlekedést. A megoldás: visszaszerezni a táblák tekintélyét! (gzáQiflfr Tanácstagot fogadóórái Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Budai József és Káló István, Baross Gábor u. 18. sz. alatti pártalapszervezet, 17 órakor; Faragó Erzsébet, Szikra mozi, pártalapszerve- zeti helyiség. 17 órakor; Kovács György, Tízes honvéd u. 21. sz. alatti pártalapszervezet. 17 órakor: Kovács János, 8. sz. Általános Iskola, Éder György u. 1. sz., 17-től 18 óráig; Kucskár Julianna, B.-A.-Z. megyei Vízművek Vállalat, Törnösi u. 2. sz., 17 órakor; Kovács Ernóné és Keszthelyi Zoltán, 1/7. sz. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 35. sz., 18 órakor; Lakatos Attila, 42. sz. Általános Iskola, 17.30 órakor; Márkusz Dezső, II/l. sz. pártalapszervezet. Csaba vezér u. 95. sz., 16 órakor; Vanczák Gyula, III/6. sz. pártalapszervezet, Győri kapa 122. sa, H órakor. a Az idei miskolci nyári egyetem címe Alkotás, megújulás 1983. Az egy hétig tartó előadás- és konzultációsorozat ma délben egy órakor nyílik a Nehézipari Műszaki Egyetem főépületében. A résztvevőket Porkoláb Albert, a B.-A.-Z. megyei Tanács elnökhelyettese, a miskolci nyári egyetem elnöke köszönti. Megnyitót mond dr. Havasi Béla, az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának titkára. Az első előadás fél 2 órakor kezdődik; Nyers Rezső, az MSZMP KB tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazda- sági Intézetének tudományos tanácsadója tartja A gazdaság és a politika kölcsönhatása címmel. Mii fizet a lakó, és az ingatlankezelő vállalat? Ha elromlik a boiler j Az új lakásügyi rendeletekben újra szabályozták a lakásberendezcsi tárgyak — gázbojler, konvektor, csaptelepek — cseréjét. A paragrafusokat sokan úgy értelmezték, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban minél gyorsabban ki kell cserélni mindent a lakásban, hiszen ezután ez csak saját költségre történhet. Hogy ebben az esetben némi félreértésről van szó, arról meggyőződhettünk, amikor Nyíri Istvánt, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját kérdeztük: — A régebben érvényben levő rendelkezések szerint a berendezések teljes cseréjekor a költségek felét a lakó. a másik felét pedig az ingatlankezelő vállalat viselte. Az új jogszabályok szerint minden olyan épület esetéljen, amelyet 1983 július elseje után adnak át az építők a lakóknak, valamint ahol ekkor fejeződik be a felújítás, érvénybe lép a rendelkezés, amely szerint a csere a lakók pénztárcáját terheli. Minden más esetben az első cseréig továbbra is érvényes a fele-fele arányú teherviselés, s csak az azután következőnél keil a teljes költséget fizetniük a bérlőknek. Vagyis az avult berendezési tárgyakat 50 százalékos teherviselés mellett lehet még útra cserélni, de az újat már csak 100 százalékos áron lehet másikkal helyettesíteni. Tehát nem kell most nyakra- főre lecserélni a régebbi tíA konzervgyáraknak Sajószentpéterí üvegek A Sajószentpéterí Üveggyárban évről évre jelentős műszaki fejlesztéseket hajtanak végre, hogy az' egyre növekvő üvegkeresletnek eleget tudjanak tenni. Az év elején különösen az 1 kg-os borsókonzerves üvegek na- gyobo számban való előállítására történtek intézkedések. Sajnos, az aszály miatt kisebb a borsotermés, ezért csökkent az ilyen üveg iránti igény. A gyár az első fél évben két kemence felújítását végezte el, és a harmadik negyedévben csaknem 120 millió darab konzervesüveget bocsát a feldolgozóüzemek rendelkezésére, amire szükség is lesz, mert a június közepén hullott csapadék hatására nagyobb mennyiségű paradicsom és paprika kerül a konzervgyárakba. Az üveggyár az előző évek szállítási problémáinak megszűnteit se érdekében szerződést kötött a MÁV Miskolci Igazgatóságával, hogy a vasút folyamatosan biztosítson kocsikat, és gondoskodjon a konzervesüvegek elszállításáról. Hasonló megállapodás született a Volán 3. számú Vállalattal is, mely a törékeny áru közúton történő fuvarozását ' végzi. pusú, de még megbízhatóan üzemelő lakásberendezési tárgyakat pusztán azért, mert megjelent egy új jogszabály. Nagyon lényeges tudnivaló, hogy konvektorok, csaptelepek, bojlerek s más berendezések felszerelését bármilyen szakértő kivitelezővel elvégeztethetik a lakók, de ehhez előbb az ingatlankezelő vállalat engedélye szükséges. A munka megkezdése előtt előzetes költségvetést kell kérni a kivitelezőtől, ezt felülvizsgálják a vállalat műszaki szakemberei, s az indokolt — nem luxusigényeket szolgáló — költségek telét térítiük. Ha engedélykérés nélkül kezdődik el a munka, elesik a lakó az 50 Százalékos költségátvállalástól. (k—ó) Drótkötél szakon ^érettségizett — lovas zsonglőr lett Miskolci kislány a cirkusz világában Vágtató lovon ülni sem könnyű, hát még állni. S csak egyensúlyérzékünkben bízhatunk, miközben labdával, karikával és buzogánynyal „játszunk”... A közönség nagy tapssal jutalmazza a produkciót. Ebből alig két éve kijut egy miskolci lánynak is, Kertész Zsuzsának, aki egy trió tagjaként öregbíti a magyar cirkuszművészek hírét. Huszadik születésnapját ünnepelte most szüleinél. Itt beszélgettünk. — Hogyan került a cirkusz világába? — Nagyszüleim drótkötél- és bicikliszámokkal járták az országot, szüleim néptáncosok voltak. Sokat hallottam tőlük erről a különös világról, ezért már gyerekkoromban ösztönösen vonzódtam a cirkusz iránt. Igaz, először a csillogása ragadott magával, később már a kemény munka tartott itt... — Hogyhogy? — Nyolc éven át tanultam az Állami Artistaképző Intézetben, ahová tízéves koromban kerültem. Délelőtt állandó gyakorlás, délután pedig történelem, magyar ... Az első időben alapfokú egyensúlyképzési órákon vet- tíink részt, akrobatikát és Fellépés előtt, a várakozás perceiben dzsesszbalettet tanultunk — egyszóval az alapfogásokat sajátítottuk el. Ezeken dőlt el, hogy ki mire képes, illetve alkalmas. Tizennégy éves koromban a drótkötél szakot választottam. Tulajdonképpen ebből „érettségiztem”, persze a gimnáziumi tárgyakat leszámítva. A véletlennek köszönhető, hogy végül is lovas zsonglőr lettem. — Mi volt ez a „véletlen"? — Jelenlegi partnereim — Donnert Gábor, a világhírű cirkuszcsalád sarja és Szabó Imre — egy próbán megláttak, majd megkérdezték, van-e kedvem velük dolgozni. Volt. így szegődtem hozzájuk. — Mikor mutatkozott be először a közönségnek? — Fél évvel a találkozásunk után, 1981-ben. Sok-sok gyakorlás előzte meg a svédországi bemutatkozást. Közben eltört a kezem, csak a fellépés előtt két héttel került le róla a gipsz. Hat hónap elteltével Olaszország következett. Most ismét külföldi túra előtt állunk. — A műsorról is hallhatnánk valamit? — Nehéz elmondani, hiszen egy cirkuszi produkciót látni kell. Mindhárman lovas zsonglőrök vagyunk, labdával, karikával és buzogánynyal dolgozunk. A műsorunk nyolcpeices, ezalatt a végig körbe-körbe futó lovakon állva végezzük a különféle mutatványokat. Nem sokan csinálják ezt utánunk, mert roppant összetett szám. Nehezíti a produkciót, hogy a lovak sem mindig egyformán viselkednek. Éppen emiatt egy nap sem telhet el gyakorlás nélkül. — Mi a trió legközelebbi célja? — Szeretnénk eljutni a karácsonyi monte-carlói artistafesztiválra, a szakma egyik legnagyobb seregszemléjére. TEMESI LÁSZLÓ i A miskolci polgár öt perc gyaloglás után járműre szál hat (Kerényi fele
