Déli Hírlap, 1983. június (15. évfolyam, 129-154. szám)

1983-06-18 / 144. szám

V Izzad a tenyér, elszorul a torok Érettségi ♦ Az is fontos, hogy jó benyomást keltsen az ember ... Van akinek cseppet sem kellemetlen emlék, van aki éjszaka felriad, ha erről álmodik. Van aki — saját megítélése szerint - rosszabb jegyet kap a megérdemeltnél: (ez a többség); van aki jobbat (ilyen nincs is)... Van akinek a tenyere izzad, van aki nem tud reggelizni, van akinek ismét mutálni kezd átmenetileg a hangja, van viszont aki nyugodt, sőt blazirt: könnyű neki, ő tanult... Vannak aztán csalhatatlan szisztémák: melyik kézzel kell tételt húzni, és honnan, szél­ről, középről, alulról vagy felülről, a lényeg az, hogy olyat húzzon az ember, amit tud. Akik már túl vannak rajta, vidámak és felszabadultak, im­már érettek, sőt tapasztaltak: n szorongató per­cekből már vidám történetek kerekednek. Akik még előtte vannak a Nagy Eseménynek, szorong­va hallgatják a történeteket, s hálósak minden • a fentiekhez hasonló - hasznos tanácsért... >jc A vizsgabizottságnak sem könnyű a dolga (Kiss József felvételei) Július 1-tő! PetSfi-műsor, sztereóban Július 1-től a Magyar Pos­ta és a Rádió között fejlesz- sei eredményeként megkez­dődik a rádió Petőfi-műsorá- mak sztereóadása az URH- sávban — jelentették be teg­nap az újságíróknak a Posta Vezérigazgatóságán. Ezzel egyidőben átrendezik az URH-sávban a Kossuth- és Petófi-műsort sugárzó adóál­lomások frekvenciáit. A Kos- suth-műsor jelenlegi frekven­ciáin, Nagykanizsa és Mis­kolc kivételével, a Petőfi-szte- reóműsort lehet majd fogni, a Petőfi-adók helyén pedig a Kossuth-műsor jelentkezik. Júhus 1-től még egy jelentős változás lesz: a Petőfi, illet­ve a 3. műsor adói állandóan sztereó üzemben sugároznak majd, függetlenül attól, hogy az éppen adásban levő mű­i sort monoban, vagy sztereó­ban készítették. A Petőfi-műsorok sztereó sugárzása valamelyest kihat a műsorkészítésre: július else­jétől a Petőfi rádió a friss in­formációk mellett egyre több zenét fog sugározni, főként a fiatalok igényeinek kielégíté­sére. Régi kívánság teljesül ezzel, ugyanis az elmúlt évek­ben igen sok könnyűzenei, tánczenei és popzenei felvétel készült sztereóban., amelyek a Petőfin csak monoban han­gozhattak .el, a műsorszer­kesztési elvek ugyanis nem tették lehetővé, hogy minden sztereófelvételt a 3. műsorban sugározzanak. A Petőfi szte­reósít ásával a 3. műsorban felszabaduló időben főként komoly zenét, irodalmi és is­meretterjesztő műsorokat ad­nák. Hollóházán épül Űj, négytantermes iskola építését kezdték meg a közel­múltban megyénk határán, Hoftóházán Az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vál­lalat ifj. Kalmár László ve­zette építésvezetősége egy hó­nappal ezelőtt kezdett az ala­pozáshoz, mellyel július 27-re végeznek. Az oktatási létesít­ményben tornaterem, öltöző, mosdó és ebédlő is helyet kap. Mozit kapnak az avas-dé­liek, igaz, egyelőre csak a nyárra. A Borsod megyei Mo­ziüzemi Vállalat vígjátékokat, kalandfilmeket, musicaleket vetít könnyű nyári szórako­zásul a hétfőn nyíló szabad­téri moziban, mely a 42. sz. Általános Iskola udvarán ka­pott helyet. A vetítések 9 óra­Sokszor és jogosan érte már a vád a tévét, hogy nem elég jó, alkotó a kapcsolata a kor­társ irodalommal. A- néző alig­ha tudja eldönteni a vitát, hogy kinek is van igaza (gyanítha­tóan közrejátszanak az anya­giak is), de nem is érdekli ér­demben. Szakonyi Károly a rit­ka kivételek közé tartazik. Darabjaival, tévéjátékaival (leg­utóbb a szerencsétlenre sikere­dett Dániellel) jelen van a kép­ernyőn. Szerda este Kisded já­tékaim címmel érdekes és szó­Az elmúlt hónap végén, a Miskolc városi-járási Népi Ellen­őrzési Bizottság ülésén - egye. bek mellett - az általános isko­lások étkeztetésének helyzetét tárgyalták meg. Miskolcon 14 ezer gyereket étkeztetnek iend- szeresen, ezeknek a tanulóknak a többsége napközibe jár. És m: a helyzet a nem napközisekkel? Jó példa lehet a többi iskola számára a 40-es, ahol a tanév­ben 231 nem napközis gyerek­nek - mindenkinek, oki igényel­te - biztosítottak ebédet. Ladányi Sándor, az iskola igazgatója mondja: — A napköziseken kívül 90 | gyerek ebédel az iskolánkban, A Gárdonyiban KépzőiÉzeíi táborok A gyermekek kreativitását kitűnően fejleszti, ugyanakkor kellemes időtöltés a hétfőn, a Gárdonyi Géza Művelődési Házban induló képzőművé­szeti tábor. Általános iskolá­soknak szervezik, s júhus 17- ig tart. A gyerekek délelőtt szakemberek irányításával megismerkednek a festés, a kerámia, a tűzzománc készí­tésének fogásaival, múzeum­ba látogatnak. A délután a szórakozásé. Az építők nap­ján nagy sikert arattak a han­gácsi tsz lovai; a gyerekek örömére, a táborba is elhoz­zák a pacikat, s a tanulók megtanulhatnak lovagolni. Június 25-én kezdődik az országos középiskolai képző- művészeti tábor. Ez három hétig tart. SZemadám György festőművész és Vincze Ildikó keramikusművész vezeti. Meghívják többek között Csaba György csillagászt, dr. Szőke Péter ornitológust, s drama tikus játékot ad elő Sárközi Zoltán, a debreceni Csokonai Színház művésze. kor kezdődnek, a bemutatan­dó filmek között van a Bom­banő, a Kaszkadőrök, a Du­tyi-dili, a Jézus Krisztus szu­persztár, a Pantaleon és a hölgyvendégek — szinte kivé­tel nélkül valamennyi III. helyáras. Most hétfőn és ked­den a A profit vetítik. rakoztató műsorral, jelentkezett, ö maga is megjelent a képer­nyőn, s néhány csevegő mon­dattal bevezette, kommentálta a látottakat. Azt hiszem, hogy ez az út még a jelen gazdasági kö- hiszen egy ilyen műsorban elö- hiszen egy ilyen műsorban el­vehetők a konzervek, a már játszott darabok is (esetünkben a Hongkongi parókából adtak egy részletet). Az írót — megfóga’mazása szerint — a játék és a szenve­141 a Tokaj vendéglátóház­ban. A 90-ből 34 menzás, ők havi 100 forintot fizetnek az ebédért, a többieknek egy ebéd 10 forintba kerül. Azok­nak is, akik a Tokajban ét­keznek; nekik a különbözetet az iskola téríti meg. Június 27-től Tapolcára, a 29-es szá­mú Általános Iskolába szál­lítjuk különbusszal ebédelni azokat a gyerekeket, akik a nyári napközibe jelentkeznek. A konyhánkat a Miskolci Vendéglátó Vállalat üzemel­teti, több mint egy éve. Az étkeztetéssel kapcsolatos, hogy nagy sikere van az iskolatej­akciónak. Azt tervezzük, hogy jövőre almát is vásárolhatnak a gyerekek az óraközi szünet­ben, természetesen nem kiló­ra, hanem akár egy-két dara­bot is. Aki a halálról beszél, az az életre gondol. A temreszet kö­zelségében élő parasztság nem­csak tudomásul vette a halált, de kultikus szokásaival (s ezek részének kell tekintenünk a babonás hiedelmeket is), a halottak és a sírhelyek tiszte­letével fel is készült arra. Volt (van) ebben a gondolko­dásban a dialektika mellett nagy adag bölcsesség és hu­mánum is: sokkal könnyebben elviselhető a fájdalom, ha ma­gunk mellett érezhetünk egy közösséget, egy viselkedési normát. Kunt Ernő néprajzkutató a faluközösség már bomló- ban levő, de még fellelhe­tő hagyományait dolgozza fel. Első könyve e tárgyban 1981-ben jelent meg (a Gyorsuló idő sorozatban), A halál tükrében címmel. Ab­ban a halál elviselésének, a temetési szokásoknak, ha­gyományoknak a leírását kapjuk a modern pszicholó­gia ismeretével felvértezve. Mostani, új munkája, a Te­metők népművészete tárgyi­lagosadban, szakszerűbben néprajzi dolgozat, de nem kevésbé érdekes az előzőnél. A szerző ugyanis a temetőt is a falu szerves részének tekinti, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy tükrözi a falukö­zösség, társadalmi összetéte­lét, szokásait, mint a többi, a néprajz által ismert és fel­tárt tényező. A néprajz lé­nyegében történettudomány, amely a tárgyakat fogja vallatóra, azokat „fejti meg” mintegy, illetve írja le az értekező próza nyelvére. A szakembernek tehát ugyan­úgy „megszólal” a temető is, mint a különböző szőttesek, kerámiák, szerszámok vagy maga a folklórkincs. Kunt Ernő a legegysze­rűbb, a kézenfekvő mód­játékaim dély izgatta a darabok meg* írásakor, 3 a színház világa. Lényegében erkölcsi kérdé­sek, amelyekkel mi is szem­be kerülhetünk valamilyen formában. A legérdekesebb a (kissé túlírt, túljátszott) Évad végén című írás volt. Hajla­mosak vagyunk egyszerűen „leírni” embereket, mert a teljesítőképességük „megko­pott”, vagy már „nem fér­nek be a csapatba”. A (lát­szólagosan) gazdasági szem­pontok bizony súlyos emberi tragédiákat is okoznak, s ak­kor még nem szóltunk arról az erkölcsi kárról, amelyet maga a méltánytalanság okoz a még aktív közösségben. A Körmendy János és Kautzky József alakította jelenet per­sze többről is szólt, nemcsak a nyugdíjról. Az emberek többsége — noha jól teszi a dolgát — soha nem kerül ref­lektorfénybe. Érdemük éppen az, hogy mindig a „színen” vannak, ha kell, megbízhatók, számítani lehet rájuk. Végső soron senki se pótolhatatlan (sokszor hangoztatjuk ezt), de mindenkinek csak egy élete, sorsa van, tehát nem mind­egy, hogy bánunk embertár­sainkkal. Márcsak azért sem, .mert egyszer ránk is sor ke­rül, s minden nemzedék csak annyi méltányosságot várhat az utána jövőtől, amennyit megadott az előtte járónak. Kevésbé tetszett Cserhalmi György monológja (Váróte­rem), mert maga a szituáció volt képtelen, s erről nem a színész tehet. H. S. szert választja tárgya le­írására, bemutatására. Rö­vid történelmi bevezető után, amelyben leírja a magyarság kereszténység előtti, majd vallási hiede­lemvilágát, kataszterbe Veszi a még fellelhető régi sírje­leket: fejfákat, kopjafákat, kereszteket. A laikus olvasó elámul azon a gazdagságon, amely a formákban és dí­szítő motívumokban meg­nyilvánul. A fa, kő és vas sírj eleken ugyanis a népi al­kotókedv és lelemény ugyan­úgy jelet hagy, mint a hasz­nálati eszközökön. Igen ér­tékes részei a könyvnek a szerző rajzai és fotói. Szé­pek a szó esztétikai értel­mében, de úgy is, ahogyan a nép használja ezt a jelzőt (a temetőkről is szólván), tudniillik funkcionálisak. Az archaikus, a nép fiai által készített sírjelek ugyanis in­formációkat is közölnek, nemcsak díszként szolgáltak. A tartalom és a gazdag va­riációkat mutató forma így volt egységben. Az archaikus állapotot, a még fellelhető tárgyakat, té­nyeket a szó szoros értel­mében a huszonnegyedik órában, az elhalás állapotá­ban rögzíti Kunt Ernő. Óriá­si felkészültséggel teszi ezt, feldolgozva a tárgy irodal­mát, feltárva (lefotózva) a magyar nyelvterület temető­művészetét, a Dunántúltól Er­délyig. Nem vidám olvas­mány, mégis összhatásában van valami felemelő és megnyugtató benne. Mint mindenben, amely eredeti, népi, tiszta forrásból merít. (horpácsi) Mozi az iskolaudvaron Tej és alma a szünetekben Ebéd — nemcsak napköziseknek Jó példa a 40-es iskola afe Már megvan a tétel, „csak" ki kell dol­gozni ... * t

Next

/
Oldalképek
Tartalom