Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)
1983-04-11 / 85. szám
A Torok utcaiak ügye + ROHADÓ PADIÓ, MÁLLÓ VAKOLAT így élünk ml.;: — mutatott körbe könnyes szemmel Paulon Jánosné. Vizes falak, rothadó padló, hulló, penészes vakolat, a levegőben szállongó, köhögtető por. így élnek a Török utcában, a 8—10—12. sz. házak lakói, a városi fűtőmű óriás kéményének tövében, az LKM meddőhányójának aljában, sokan közülük több évtizede már. Vajon meddig még? — kérdezik. hasonlóan rossz, szanálásra váró lakás, ház a városban, s nagyon nehéz igazságos sorrendet felállítani. Nincs annyi pénze a városnak, hogy egy csapásra megoldjuk ezt a problémát Vajon miben reménykedhetnek a Török utcaiak? Paulonéknál — négyen laknak együtt: a szülők s az ifjú házaspár — hamarosan itt az unoka. A lakók saját erejükből nem tudnak változtatni a helyzetükön: sokba kerül a nedves lakásokban a fűtés, a nyugdíjakból, kis keresetekből pedig nehéz félretenni. + KERÍTÉS ÉS PARAGRAFUS — A lebontás dátumát sajnos nem tudjuk pontosan megmondani — magyarázta Pável János, s hozzátette: nem kedvez az ügynek, hogy kevesebb állami lakás épülhet ez elkövetkező időszakban. Nehéz vitatkozni az elhangzottakkal, hisz mindenki tudja: városunk anyagi erejét messze meghaladó feladat most minden egészségtelen, rozzant lakás, ház eltüntetése. Ennek ellenere a Török utcai házak esetében van valami különösen irritáló. Minden létező szabály- lyal ellentétes, hogy a házaktól néhány méterre telepítették a hőerőmű fűtőanyagtartályait, s néhány centire a betonkerítést. Nem Korszerű gépek garantálják a jó minőséget (Kerényi felv.) Miskolc peremterületeio A Miskolci Patyolat Vállalat dolgozói már megszokták új munkahelyüket, a közelmúltban átadott Sajó- parti telephelyet. A korszerű gépeken naponta három tonnányi ruhaneműt tudnak tisztítani. A gépekből a mosott ruha konténerbe kerül, s azt csak át kell tolni a közelben levő SZÁMUM szárítógépekhez. A régi íelep- helyen még három hétig tartott a bőrruházati cikkek tisztítása, az új telephelyen — a barna és fekete bőrruházati cikkek esetében — mindössze három napot vesz igénybe. Az idén több új felvevőhelyet nyitnak Miskolc peremterületein. így például 30 négyzetméter alapterületűt Görömbölyön, 68 négyzetméter alapterületűt az Avas III. ütem lakóinak ellátásra. Űj bo'tot adnak át a patyolatosok a Nagyváthy és a Kommün utca kereszteződésében is. Hamarosan a miskolciak rendelkezésére áll a Széchenyi út 3—9. sz. alatti intézményközpontban a Patyolat 108 négyzet- méter alapterületű fióküzlete. Remélhetőleg az új felvevőhelyek átadását az idén már nem akadályozza a kivitelezők késlekedése. i vegvisszaváltás, súlycsökkentés Furfangos panaszos (Folytatás az 1. oldalról) A Vásárlók könyve mellett valamennyi fővárosi és vidéki Centrum Áruházban rendszeresen vezetik az úgynevezett hiánykönyvet is azokról a cikkekről, amelyeket a vásárlók gyakran keresnek hiába a polcokon. A hiánykönyv jelentős mértékben segíti a beszerzési munka előkészítését. A „vásárlók könyvébe” beírt észrevételek, panaszok alapján az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat átszervezte órajavító szolgáltatását, és megkezdte a kvarcóra-javító szakemberek képzését. A Vas megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállaat két boltjának nyitvatartását ugyancsak a vevők bejegyzéseinek figyelembevételével módosí. tóttá az év elején. A kereskedelmi felügyelőségek ellenőrzéseik során azonban igen ritkán találkoznak hasonló bejegyzésekkel: a vevők javaslataival a kínálatra, az áru összetételére, vagy a kereslte, del mi munkára vonatkozóan, pedig a vásárlók könyvének az is célja, hogy helyet adjon ezeknek. A vevők véleményüknek ezen a fórumon még nemigen adnak hangot. A Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vállalat ISO fővárosi és vidéki üzletében az utóbbi időben nem sokat vál. tozott a heieavzések tartalma. Akárcsak más élelmiszer-ke- resked-lmi vállalatok üzleteiben. a le°'t;ibben itt is az iiv->zv!váltásra. a pontatlan árt-m-ésra panaszkodnak, s n'-m változott a súlycsökkentéssel. helvtelen számlázással kaocsolatos kifogások száma =em. Ám sok a vásárlói visszaélés is. amit a kereskedelmi jelentések igencsak tapintatosan jogtalan panasznak neveznek: az üzletvezetők például gyakran tapasztalják, hogy a „panaszos” az új árcédulát leszedi az áruról, s a pénztárnál azután kérj a panaszkönyvet, mert végül is nem sikerült a régi áron hozzájutni a termékhez. Mindenesetre azt a tényt, hogy a jogos panaszok száma nem növekedett, a vállalat eredményként nem könyveli el. Az idén a vállalati vezetők, a szocialista brigádvezetőkkel karöltve igyekeznek elősegíteni azt, hogy a vásárlók könyvében több legyen a dicséret és kevesebb a panasz. Általános tapasztalat, hogy a boltvezetők, vállalati központok munkatársai a dicsérő bejegyzésekre nem reagálnak, holott a kereskedői udvariasság ezt megkövetelné. A panaszokat viszont érdemben orvosolják, de nem elég következetesen vonják felelősségre a hibák elkövetőit. Ugyancsak elmarad a legtöbb vállalatnál a vásárlók könyvébe beírt bejegyzések kétévenkénti, előírt értékelése, pedig ennek is a megelőző intézkedések segítése lenne a célja. A Török utcaiak levélben fordultak az illetékesekhez, s volt miről írniuk bőven ... Suba Adolfné a 20. sz. posta nyugdíjasa, férje a Miskolci Üveggyárban volt sok évtizeden át öntész. Fél évszázada élnek a Török utcában ... — A házak egy feltöltött tóra épültek — mondja Suba Adolfné —, s a talajvíz azóta is rombolja, mállaszt- ja a falakat. A szekrénysorok lába alatt beszakad a rohadó deszkapadló, a falakon kiüt a penész. Itt van rögtön szemközt a salakhányó, s amikor öntik az izzó anyagot, vékony, fehér üvegszálak szállnak a levegőben: ezt lélegezzük be. A lakásunk állapota egyre romlik... — Irtunk sokfelé — veszi át a szót Paulon Jánosné, aki több, mint két évtizede Török utcai lakó —, s az illetékesektől kapott válaszban az állt, hogy a Békeszállóval együtt bontják majd a mi épületünket is. Nagyon sokáig hittünk benne, hogy valóban elbontanak minket, így lakásigénylést is csak néhány éve adtunk be. Cserélni nem tudunk, hisz ki hajlandó ide jönni... + BONTJÁK, DE MIKOR? A Török utcai három házat a Miskolci Ingatlankezelő vállalat az üveggyárafc Íme, a Török utca.,'. tói vette át jó néhány éve. Nyíri István, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója: — Jártam kinn a helyszínen, s meggyőződtem róla, hagy valóban jogosak a panaszok. Sajnos azonban minket rendelet kötelez arra, hogy a lebontásra ítélt, a szociális követelményeknek meg nem felelő otthonokon értéknövelő munkákat nem végezhetünk. Kötelezettségünk a lakhatóság biztosítására, az állagromlás megakadályozására terjed ki. Hogy mikor bontják ezeket a házakat? Nem tőlünk függ. Pável János, a városi tanács építési osztályának vezetője: — Az általános rendezési tervben a Török utca ipar- területnek van kijelölve, tehát valóban le kell bontani a házakat. De rengeteg, a fond Színe és Ki a virágot szereti, rossz ember is lehet Az óriás kémény tövében Megújul a Búza téren a pecsenyesütök bódésora. Néhány hónappal ezelőtt elköltöztették a bódékat, hogy helyükön a KÖJÁL előírásainak is megfelelő^pavilonokat építsenek. Ezek alapozása s a közművek elhelyezése megkezdődött. A közeljövőben jelépülnek a szemnek is tetszetős házacskák, s így a piac külleme is szépül. (Sólymos jelvj Ugye ismerik a klasszikus tavaszi históriát: egy bájos ifjú pár elment az erdőbe ibolyát szedni, de már olyan sokan voltak az erdőben ibolyát szedni, hogy ők is kénytelenek voltak tényleg ibolyát szedni. Az ibolyaszedés — mint ürügy is — bocsánatos bűnnek számít, de sajnos nem minden virágszedő oly szerény, mint az ibolya. Sokan annyi virágzó ággal és növényi ritkasággal megrakodva térnek haza a bükki kirándulásról, hogy akár standot nyithatnának a Búza téri piacon. Nyithatnának? Dehogy nyithatnának! E virágok nagyobbik hányada ugyanis már a buszon kóka- dozni kezd, és hiába minden mesterkedés (só vagy más vegyszer), a vázában sem éled fel. Arról nem'is beszélve, hogy a túlbuzgó gyűjtők áthágják a természetvédelem törvényeit, és szabálysértést követnek el. Súlyosabban esik latba, ha olyanok rombolják természetes környezetünket, akik a védelmére szerződtek. A Borsod megyei Természetbarát Egyesület titkára mondta el a következő lehangoló történetet. Az egyesület lelkes, fiatal tagjai rendszeresen őrjáratoznak a Bükkben. Ha lehet, szép szóval, ha kell, szigorúan figyelmeztetik mindazokat, akik szemetelnek, szennyezik az erdőt és sebet ejtenek a táj arcán. Nos. a minap három egyetemista — szenvedélyük a madarászat, és az élővilágszakosztály tagjai — figyelt fel egy idősebb házaspárra. (Bizony, bizony, nem mindig a fiatalok, kedves olvasó!) Nylonzacskójuk már jól meg volt rakva virággal. És milyen virággal? Biztos érzékkel válogatták ki a szigorúan védett ritkaságokat, így például téptek bőven pirosló hunyort, héricset és szellőró-, zsát. A hunyor- névleges értéke a természetvédelmi szabályok szerint 1000 forint szálanként, a másik kettőé három-, illetve ötszáz forint. Természetesen forinttal nem lehet megváltani azt, ami pótolhatatlan kincse erdőnek, mezőnek. De hogy derült ki az, hogy a szóban forgó idős házaspár az értők közé tartozik? Ügy, hogy amikor az ürjáralozó fiatalok figyelmeztették őket vétségükre, a férfi felháborodottan kérte ki magának az „inzultust”, ingerült hangon bizonygatva: ő többet tett, illetve tesz a Bükkért, mint némely „kölykök”. S hogy kétséget se hagyjon bennük, „igazának” igazolására előkapott egy igazolványt. És most tessék megkapaszkodni! A Borsod megyei Természetbarát Egyesület igazolványát. Arra azért volt gondja, hogy az őrjárat tagjai ne tudják leolvasni a nevet a dokumentról. így csak azt tudjuk, hogy a természetvédő köntösében tetszeleg valaki, aki egészen más természetű igazolást állított ki — önmagáról. Remélhetem-e — tagtársai nevében is —, hogy a cikk alapján magára ismer, és levonja a konzekvenciát? Nem, nem kívánom tőle, hogy kigolyózza önmagát az egyesületből, de azt igen, hogy arcának színe hasonlatos legyen' a zsákjába gyűjtött hunyoréhoz. A pirosló hunyoréhoz. (békés) kell szakértőnek lenni hozzá, hogy megítéljük: az épülő fűtőmű beruházásával együtt lehetett volna a Török utcaiak ügyét megoldani, nem pedig kicentizni a kerítést, s tovább nehezíteni sorsukat. Most már valóban nagyon nehéz lépni, hiszen a 14 lakásból hiába költöztek el jó néhányan, a távozók helyére újabb honfoglalók érkeztek rendre: a régi lakók életét ez sem könnyíti meg. Az ügy nem zárult le, az illetékesek vizsgálják, miként javíthatnának gyorsan a Török utcaiak életkörülményein. Tény, hogy előírás: a lebontásra ítélt épületet nem lehet újjáépíteni. De ha a környezetvédelmi, építésügyi szabályokat ilyen könnyedén kezeltük eddig, akkor a jelentősebb javítást tiltó paragrafus esetében kicsit furcsa a szigorúság... KISS LÁSZLÓ t
