Déli Hírlap, 1983. április (15. évfolyam, 78-102. szám)

1983-04-11 / 85. szám

Mikor nyissanak és zárjanak a boltok? Vita a roléhúzé- rendelet körül Egy ironikus, de nem min­den alapot nélkülöző megál­lapítás szerint a bolti nyitva­tartási rendet jól meghatá­rozni sohasem lehet. Csak kevésbé rosszul... Cyükér Győző tanácsos, Miskolc város Tanácsa ke­reskedelmi osztályának mun­katársa szakszerűbben fo­galmaz: — A miskolci üzlethálózat nyitvatartási rendjét úgy kell (kellene) meghatározni, hogy a lakosság még ne panasz­kodjon, de a kereskedelem már jól járjon. • • A rolóhúzást szabályozó belkereskedelmi miniszteri rendelet ez év januárjától a korábbinál is jobban a helyi szervekre bízta a döntést. A vállalatok javasolnak, és az első fokú hatóság (a tanácsi hivatal) dönt, hogy melyik bolt mettől meddig tart nyit­va. Miskolcon nem siették el a döntést (hiszen már ápri­list írunk), csakúgy, mint egy évvel ezelőtt. Az új mecha­nizmus legfőbb erénye az, hogy rugalmas, s egyetlen változatlan eleme van: a vál­toztathatóság. A szakemberek üzletről üzletre járva „centizték” ki a menetrendet. Nem volt kömy- nyű dolguk. Az egyik legfon­tosabb követelmény az volt, hogy a lakosság árubeszerzé­si körülményei nem romol­hatnak. Feltétel volt, hogy a vállalatok lehetőleg létszám- növelés nélkül oldják meg az ötnapos munkarendre való áttérést, s az új nyitvatartási rendre való átálást. A szak­Tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi fogadó­óráját Béres Pál és Lehóczky András (72—73. vk.), szirmai ta­nácskirendeltség, 18 óra 30 perckor; Bumbera László (61. vk.) Oszip I. u. 14., fszt 1., 18 órakor; Csaba Miklós (36. vk.) 1/5. sz. pártalapszervezet, Kassai u. 86. sz., 17 órakor; Éles bán- dómé (21. vk.), 1/3. sz. párt­alapszervezet, Tízes honvéd u. 21., 17-től 18 óráig; dr. Gyime. si Béla (106. vk.) vb-hivatal, Pe­tőfi u. 23., I. era. 116. szoba, 14- től 16 óráig; Halász András (99. vk.) III 5. sz. pártalapszervezet, Gorkij-telep 1. sz., 17 órakor; Harhai József (67. vk.) II/3. sz. pártalapszervezet, Jáhn F. u. 2. sz., 17 órakor; Hell István (53. vk.) 27. sz. Általános Iskola, Szeretet u. 5. sz., 18 órakor; Kiss Géza (46. vk.) 1/7. sz. párt­alapszervezet, Kisfaludy u. 37. sz., 18 órakor; dr. Lipták An­tal és Rózsavölgyi József (33— 34. vk.) 1/5. sz. pártalapszerve­zet; Kassai u. 86. sz., 17 óra 30 perckor; Kiss Mártonné (107. vk.), Kacsóh P. utcai napközi­otthonos óvoda, 12-től 14 óráig; Simkó Istvánné (114. vk.), Ma­dách u. 22. sz., 17 órakor; Soós Miklósné (112. vk.) Gagarin u. 13. IV/4., 18-tól 19 óráig; Sza- niszló Bálint (109. vk.) Benedek u. 7. sz., 18 órakor; Szepesi La­jos (26. vk.) László Jenő u. 99. sz., 16 órakor; Szénfy Zoltán- né (49. vk.) 1/7. sz. pártalap­szervezet, Kisfaludy u. 37. sz„ 18 órakor. Megyénk legnagyobb gyár­építő vállalata, az Észak-ma­gyarországi Állami Építő­ipari Vállalat termelési érté­ke ebben az évben túllépi az egymilliárd forintot, méghoz­zá 119 millió forinttal. Leg­nagyobb munkájuk a Mátra Gázbetongyár építése lesz, ennek termelési értéke 530 millió forint. A munkák egy része a jövő évre is áthúzó­dik szervezet, az érdekképvise­let jogán azt kérte számon, hogy a kereskedő megkap­ja-e a szabad napot, az új szisztéma nem hárít-e túl nagy terhet a pult túlsó ol­dalán tevékenykedő asszo­nyokra. • • Persze, le kellett számolni néhány illúzióval is. Kide­rült, hogy a vásárlási szoká­sok nehezebben változnak, mint az adminisztratív sza­bályok. A csütörtöki bevá­sárlónap nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Több kimutatás forog köz­kézen arról, hogy este hét és nyolc óra között csak néhány vevő lézengett a boltban, a cégnek kész ráfizetés volt a nyújtott műszak. Az is bebi­zonyosodott, hogy például egy belvárosi színvonalú, készletet kínáló ruházati vagy iparcikk-áruház az Avason felét, harmadát sem forgal­mazza annak, mint amit egy Széchenyi úti. Bebizonyoso­dott, hogy a ruhaboltok szombati forgalma miatt a rolót sem érdemes felhúzni. Ezért aztán a csütörtöki nyolc óra hét óra lett, s pén­teken már nem kötelező má­sodik bevásárlónapot tarta­ni. Egy mostantól érvényes rendelkezés szerint a Borso­di Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 18 üzlete szombaton már nem nyit ki. Szám sze­rint ugyanennyi nagy élel­miszerüzletnél terveztek, il­letve terveznek korábbi zá­rást a hét utolsó napján. A frekventált boltok öt óra he­lyett háromkor zárnának, il­letve néhány élelmiszerüzlet szombaton ki sem nyitott volna. A feltételes mód használa­ta azért indokolt, mert a vál­lalat javaslata — a felettes szervek véleménye szerint — meghaladja a lakossági tűrő­képesség határát. A vita és az érdek egyeztetése még tart. Ám a pontos végeredmény ismerete nélkül is valószínű­síthető, hogy a miskolci ke­reskedelem egészére vonat­kozó. úgynevezett nyitvatar­tási időalap mennyisége csök­ken. Persze, annyival nem, mint amennyit az állami bol­tok összesített adatai jelez­nek. hiszen a szerződéses üz­letekben és a magánboltok­ban a kuncsaftfogadás idő­tartamát a bérlő, illetve a tulajdonos határozza meg. A jó kereskedő pedig akkor és addig tart nyitva, amikor és ameddig tisztes hasznot hozó forgalmat remél. (brackó) Párizsi furcsaságok Kutyatemető és ebfodrászat Igen kérem, Párizsban ilyen is van, méghozzá nem is valami bagatell kis teme- tőcske, hanem tekintélyes kerítéssel határolt, szabályos sírkert, ahová szabályos anyakönyvezés után, méreg­drága sírhelyekben helyezik örök nyugalomra a megbol- godult ebeket. Párizs ugyan­is nemcsak a Louvre, az egyetemek, a műemlékek vá­rosa, hanem a furcsaságoké is. Ezért első szóra elhittem, hogy tengernyi nevezetessége közé számítják a kutyate- metőt. Nem sajnálva a fáradságot és a kereséssel töltött időt, fel is kerestem a párizsi ku­tyák komor méltóságú nyug­helyét. Nagy meglepetésemre mindenben a rendes teme­tőhöz hasonlított: emléktáb­lák, sírkövek, márványkrip­ták, virággal, koszorúkkal borított sírhantok mindenfe­le. Sőt, még a sír fejénél ül­dögélő, csendesen sírdogáló „hozzátartozók” sem hiá­nyoztak. Á feliratok is a szokott banalitásoktól hem­zsegtek: a gazdik felejthetet­lennek, drágának titulálták a sír fenekén nyugvó hajdani kedvenceiket. Az idő sürgetett, így egy temetést nem tudtam kivár­ni, pedig ugyancsak érdekelt volna, miként is helyeznek „örök nyugalomra” egy ku­tyát. Később megtudtam, hogy a szertartást legtöbb esetben mellőzik, de jó pénzért arra is akad vállal­kozó, aki kenetteljes búcsú­beszédet mond, méltatja az „elhunyt” érdemeit és meg­vigasztalja a zokogó „hátra­maradottakat”. Azt hiszem, arról sem kell senkit meg­győzni, hogy a kutyatemető nem a külvárosokból tobo­rozza pácienseit. S ha már a kutyadolgoknál tartunk, említsük meg, hogy az ebek öltöztetése, nyírása éppúgy divatkérdés, mint az embe­reké. Előkelő belvárosi szalo­nokban híres tervezők kreál­ják a legfrissebb kutyavise- letet. A kutyafodrászat szin­tén jövedelmező iparág, és ha nincs is minden sarkon ku­tyaszalon, de festett szőrű, dauerolt, szemmel láthatóan kozmetikázott díszebet annál többet lehet látni. Párizsban éppúgy, mint a Riviéra pá­zsitján, a luxusjachtok fe­délzetén (vasvári) Új időmérők, városszerte Van már gazdájuk az óráknak! A köztéri órák ugyanúgy hozzátartoznak a városkép­hez, mint a szobrok, a szö­kőkutak, vagy a díszes ki­rakatok. Miskolcon az utób­bi években nemhogy gyara­podott volna a számuk, ha­nem egyre kevesebb műkö­dő időmérővel találkozha­tunk utcáinkon, tereinken. Többször is irtunk róla. hogy nincs gazdája az ügy­nek, az üzemeltetés körül sok a huzavona. Most a ta­nács városgondnoksága vet­te kézbe az órák ügyét. Az idén összesen tíz órát helyeznek el a város külön­böző pontjain. Lesz időmé­rő az Avas-délen, a Búza téren, a belvárosban, s a di­ósgyőri városközpontban is. Hat elektromos, digitális ki­jelzésű és négy hagyomá­nyos óraszerkezetet készít­tetnek el a kivitelezőkkel. Az elektromos órák vezér­lőegységei már tavaly ké­szen álltak, s az idén fel­szerelték az első elektroni­kus órát a Pátria csemege fölé. a Széchenyi úti új üz­letház homlokzatára. Érte a Medicor műszerészei dolgoz­tak társadalmi munkában. Nemcsak új órákról gon­doskodnak a városi tanács szakemberei, hanem a régi­ekről is. Megvizsgálták a Miskolci Nemzeti Színház és az avasi harangtorony óráit, s helyreállítják majd a szer­kezeteket. Ugyancsak meg­javítják a tapolcai buszvég­állomásnál levő órát is. (k—ó) 3 Fii Magister Markus, . ven Habsburg-Lothringen, Fe­renc Jóska dédunokája meglehetősen polgári ál­lást tölt be Ausztriában. A harmincnégy éves fia­talember az egykori hí­res császári nyaralóban, az Ischlben levő kastély­ban lakik. IDédapja relik­viáit mutatva idegenveze­ti a külföldiek ezreit, akik látni akarják a szo­bákat, ahol egykor Fe­renc Jóska nyaralt. A polgárosult Habsburg-cse. mete most polgári házas­ságot is kötött; nőül vet­te régi ismerősét, a hu­szonhét éves Hilde Jung- mayr kisasszonyt, aki gimnáziumi tanárnő. És az esküvőn a fiatal férj mellett ott állt egy főher­cegnő nagynéni, az új­donsült menyecske mel­lett pedig a jómódú pa­rasztgazda papa és mama. Az ifjú pár Spanyolor­szágba megy nászúira, aztán hazatérve együtt fogadhatják a turisták ezreit Ischlben. Nem lesznek sokat egyedül . . . (máté) ★ Megjavítják a színház és az avasi harangtorony öreg időmérőit is. Hídszigetelés A hídszigetelési technoló­giáról lesz szó szerdán dél­előtt 10 órakor a KPM Mis­kolci Közúti Igazgatóságá­nak tanácskozótermében ren­dezendő előadáson. A szak­mai rendezvény gazdája a Közlekedéstudományi Egye­sület közúti szakcsoportja. OQ Szereti On a gmwkéí? Vannak emlékek, amelyek mellett fél- reforditott lejjel szeretnénk elmenni, s nem köszönni rájuk se jóreggelt, se jó napot, se jó estét, nehogy megszólalja­nak. Ámde nem lehet. Minduntalan be­lebotlok olyan szavakba, amelyek emlé­kezésre kényszerítenek. Ezeknek a sza­vaknak mindegyike a kukoricával kap­csolatos, felémelyedik tőlük a gyomrom. Puliszka, prósza. görhe, máié, mamali­ga... íjjaj! A fenébe!... A nyavalyás görcsét. Még szerencse, hogy előre asz­talomra készítettem a gyógyfüves főze­tet. Evészeiben olykor-olykor erőt vesznek rajtam a hedonista-epikureista hajla­mok. Szeretek jókat enni, finomakat falni. S úgy vagyok vele, hogy a külön­böző étkeket nemcsak á la natúr kedve­lem. Szeretettel bújom a szakácsköny­veket, olyvasva is szeretem az ételre­cepteket, receficéket. S itt jön megint az említett émelygés! Ha arról olvasok, mi­képp lehet ízes étkeket varázsolni kuko­ricalisztből, kukaricadarából, még az ét­vágyam is jó időre odavan. Márpedig mostaniban igen gyakran olvashatni ilyeneket. Legutóbb egyik népszerű heti magazinunk szerzett kellemetlen perce­ket. Tavaszi főzőcske rovatában a hét­végi házak és telkek gazdáinak legelső­ként kukorica-omlettet kínált füstölt szalonnával, 6—7 tojással sütve, sózva és borsozva. „Percek alatt kész és na­gyon kiadós, finom.” Nemrég baráti körben is, ínyenc „el­nökünk” arról regélt, milyen fölseges eledel a puliszka. Mondjuk paprikás zsírban pirított hagymával, füstölt sült szalonnadarabkákkal. És ugyancsak is­teni a puliszka birkatokánnyal, jó hideg tejjel, sőt tejföllel. Hát még ha juhtúrót teszünk a megfőtt kására! Hüledezve meredtek rám a társak, mi­kor azt mondtam: előttem senki ne me­részkedjen kukoricából főzőcskézni, mert átpasszírozom, mint a lecsót! Az én köze­lembe a kukorica csak sertéskaraj, füs­tölt oldalas, csülök, tarja, dagadó vagy a sertéske combjának, diójának képé­ben kerülhet. És persze, daráltan, töl­tött káposztában, kolbászként sem ve­tem meg. Hogy miért? Tessék csak megpróbálni imigyen: reggel kukoricakása. délben ku- korícakása, este kukoricakása. Avagy, reggel hajában főtt kukorica, délben ku­koricaganca. este görhe. Akad még mel­lé kecske tej, talán szalonna is. Lekvár dögivei és az is leginkább ízetlen mar- melád. És tessék ezt csinálni januártól decemberig, éveken át. Csinálni, mert háború van és szegénység, nyomorúság van. Aztán infláció van és melasz van. Emlékszem, mikor az újjáépítés nehéz korszakában jártunk, valamit javult a helyzet. A szomszédék. hogyan, hogyan nem, tehéntúróhoz jutottak. Nagy ün­nep volt, mikor a túróval megszórt ku- koricagancát nagy tálban az asztal kö­zepére letette a háziasszony. A gyere­kek nem ismerték a túrót, s egyikük si- rós-ijedten a távozó asszony után kiál- tot: „Anya-a-a-a! Szeme van a gancá- nak ...!” Az asszony visszamosolygott, s azt mondta a villával hadakozó gyerkőc­nek: „Szúrd ki, fiam, szúrd ki! Szúrdosd ki azt a büdös szemét...!” No, hát én akkor gyermekfövel meg­esküdtem, hogy életk, amíg élek, aszta­lomon kukoricás étek nem lehet. Hát ezért ne kérdezze senki: szeretem-e c görhét! PATAK V DEZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom