Déli Hírlap, 1982. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1982-12-27 / 304. szám
Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pt. 39. — Tel.: 18-225 a miskolciaké a szó Víz minden mennyiségben..« .... „A megrendelések torlódása miatt a lakossági megrendeléseket októbertol már 1983. évre igazoljuk vissza. Tekintettel azonban a panaszos helyzetére, lakás- körülményeire, és idős korára, a munkát a hozzá intézett levélben közöltek szerint ütemeztettem, melyet a panaszos örömmel vett tudomásul. Tény, hogy aMIK- cserék költségviseléseinek téves információi a lakosságot Ugrálunk, Utazó ember lévén, gyakran megfordulok, állok, várok a Tiszai pályaudvaron, így megfigyelhetek olyan tényeket, amelyek szinte mindennaposak. Ezek között van egy számomra nagyon bosz- szantó és érthetetlen. Felbosszant, és nem értem, hogy a beérkező szerelvényekről már a megállás előtt sokan leugrálnak. Fiatalok és — talán fiatalos rugalmasságukat fitogtatni akaró — idősek egyaránt. Megdöbbentő látványokban volt már részem. Láttam például fiatalembert, aki az első vágányra befutó mozgó vonatról széttárt karokkal és kabátszárnnyal, **inte lerepült. Földet érve megzavarták, s olyan meg- rendelésmennyiség futott be az üzemigazgatósághoz, hogy semmiféleképpen nem tudunk a megszokott módon azonnal intézkedni a lakossági megrendelésekre.” (A választ Katona Zoltántól, a TIGÁZ üzemigazgatójától kaptuk „Télen hideg szobában?” című panaszunkra. Köszönjük Pálffy Györgyné olvasóink nevében is a gyors intézkedést.) ugrálunk? pedig, nagyokat bukdácsolva szaladt tovább. Egy idős bácsika a minap hasonlóképpen akart „leszállni”, s csaknem a kerekek alá került... Szóval néni értem, hogy miért nem tudják sokan megvárni azt a néhány másodpercet; amíg a vonat megáll? Miért teszik kockára az életüket? Ugyanekkor látom azt, hogy a pályaudvaron rendszeresen járnak a rendőrség szolgálatos emberei. Nem lehetne megbüntetni az ugráló, s lényegében közfelháborodást közbotránkozást okozó embe reket ? P. M. Miskolc Hej, makuka! Bevallom, én nagyon szeretem a napraforgóolajat. S úgy látom, mások is, hiszen a boltokban sokan keresik, népszerűsége nagyobb, mint a repceolajé. Ugyanakkor nagyon tudom gyűlölni a makukát, amikor az utcán, piacon, boltok előtt, a villamos- és buszmegállókban árulják, vagy éppen fogyasztják ... Egyesek úgy köpködik maguk elé az utcán és tömegközlekedési eszközökön a makuka héját, mint vulkán a követ! A kicsit szégyenlősek legfeljebb az ülések alá dobják, rejtik. (Tanúk rá az autóbuszok, villamosok takarítói.) Magam is tudom, hogy a makuka, azaz a napraforgó egészséges, tápértékekben gazdag. Csak hát nem így kellene fogyasztani, ahogyan sokan teszik. Mert hiába mondjuk, hogy legyen Miskolc tiszt" város, hiába buzdítunk arra, hogy ne szemeteljenek az emberek, ha néhány makukás nem hallgat a jó szóra! Egy-egy mérkőzés után elkeserítő látvány végignézni a lelátókon, amelyeket beborít a makukahéj. Csak egy kis önfegyelemre, mások tisztaságszeretetének megbecsülésére lenne szükség. Olyan rendelkezést nem lehet hozni, hogy a napraforgómagot árusítani tilos. De, egyes helyeken meg lehetne tiltani! Deme Dezső, Miskolc A Családjogi Törvény szerint a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek. A családi élet felelőtlen megbontása a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy a szülő rendelkezik a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A házasélet megromlásáért való felelősség értékelése elősegítheti annak megítélését, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére. A támogatási kötelezett, ség elhanyagolását, a család közös érdekeit figyelmen kívül hagyó önzést, a házastársi hűség megsértését rendszerint az ilyen magatartást tanúsító házastárs terhére kell értékelni, mint egy lényeges körfilményt az összes körülmény között. A hátrányos megítélés különösen akkor lehet hangsúlyos, ha egyébként mindkét szülő megközelítőleg azonos feltételeket és körülményeket tud biztosítani a gyermek gondozásához, neveléséhez. A Legfelsőbb Bíróság irányelve arra mutat rá, hogy fő szabályként a házastárs köteles viselni a házasság fennállása alatt tanúsított magatartásának következményeit. Ennek az elvnek a helyes érvényesülése érdekében azonban a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint törekedni kell annak felderítésére, hogy Úi helyén is jó az Olcsó cipők boltja Nemrégiben új helyre, a korábbinál jobb körülmények közé került a Bajcsy-Zsilinszky utcáról az Olcsó cipők boltja. A Vándor Sándor utcai új egységben több a hely. s nagyobb a választék is. Jómagam szívesen vásárolok itt is, hiszen jóformán nincs olyan kérés, amit a jölti dolgozók ne teljesítenének. Nemrégiben kisfiámmal vásároltam a boltban, aki nagy élvezettel próbálgatta a bolt termékeit. Gy. I.-né Miskolc * (S. L. felvétele) Az Órások Szövetkezete Széchenyi utcai kis fiókját — szemben a színházzal — pontosan három évvel ezelőtt nyitották meg. A szövetkezet a picinyke helyiséget a városi tanácstól kapta bérbe. Azóta a kis fiók Somosi Jánosné vezetésével mindenki megelégedésére végzi munkáját, a forgalomban is olyan eredményeket érve el, amelyre a szövetkezet Kossuth utcai fiókjában, ám még a fővárosi központban is méltán figyeltek fel. A három év bizonyította, hogy a miskolciak megszerették ezt a kis üzletet, igénylik, fontos szolgáltató és kereskedelmi egységnek tartják. A napokban hallottam a hírt: december 31-én lejár a helyiség bérleti szerződése, s úgy néz ki, hogy a tanács nem is igen újítja meg. Állítólag egy kisiparosnak adják majd bérbe... Nem vitatom, hogy szükség van újabb kisiparosokra, esetleg kiskereskedőkre. Az még azonban a jövő titka, hogy a szövetkezeti órásbolt helyén létrejövő új egység is olyan sikert arat-e, mint aratott három év alatt az órásiizlet? Egy biztos: nagyobb forgalmat, több hasznot aligha hoztia s nem jelentene többet semmiképpen a miskolciaknak sem, mint a jelenlegi bolt. E héten az Órások Szövetkezete fővárosi vezetői tudomásom szerint Miskolcra jönnek. Jövetelük egyik célja, hogy a városi tanácson tárgyaljanak a Széchenyi utcai helyiség bérleti szerződésének esetleges meghosszabbításáról. Véleményünk szerint algiha akadnr olyan — a Folio* ismerő — miskolci, aki ne azért szorítana, hogy az órásbolt maradjon a helyén. Amíg csak lehet s ami" az ott dolgozó két-három hölgy olyan színvonalon végzi munkáját, amivel eddig kivívták ügyfeleik elismerését. Ny. L Becsüljük jobban a társadalmi munkát! A Martin telepen szép hagyományai vannak a közösség érdekében végzett társadalmi munkának. Így épült meg egyebek mellett a helyi pártszervezet és a HNF kezdeményezésére a piactéri buszmegálló és a római katolikus templom közötti betonjárda. Ez a járda nemcsak hasznos, hanem esztétikailag is szép volt — egy ideig. Mert a környék lakói és a gyalogjárót igénybe vevők nem sokáig örülhettek a közös munka gyümölcsének. A Miskolci Köztisztasági Vállalatnak a közösségi munkát kellően nem becsülő dolgozói nagy kukáskocsijukkal minden indok nélkül, szerintem csupán kényelmi okokból rendszeresen ráhajtottak a járdára, s tönkretették. Amikor egy ízben láttam ezt, s szóvá tettem, nem a legbarátságosabb hangnemben küldtek „melegebb égtájakra”. Az esetet je- lenttem a vállalat szállítási osztályának, ám azóta sem történt semmi. Pártszervezetünk egyik vezetőségi tagja, Pöstyén András aztán megunta az egészet — a járda már balesetveszélyes is lett —, s december 17-én ismét szervezett társadalmi munkát. Helyükre kerültek újfenn a felforgatott járdalapok. Mindenki jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy a korábban súlyosan sérült gyalogjárót helyreállították. Éppen az autóbuszra vártak, amikor észre vettem, hogy egy gáz- szilikát téglával megrakott pótkocsis teherautó rá akar tolatni a helyreállított járdára. Odarohantam, s messziről kiáltoztam, ne menjenek rá. Nem ért semmit a figyelmeztetés, az RF 64-32 forgalmi rendszámú gépjármű ismét „helyreigazította”, azaz tönkretette a frissen javított járdát. (Mindez december 18-án, 8.50 órakor történt.) Erre tanúk is vannak. Jó lenne eligazítani a különböző vállalatok tehergépjármű vezetőit, hogy becsüljék meg jobban ők is a társadalmi munkát. Ne rombolják le azt, amit sokak — olykor nem kis erőfeszítések árán — megcsinálnak. Ezzel csak azt érhetjük el, hogy az önként jelentkezők türelme végül elfogy, s nem lesz kivel társadalmi munkát végeztetni. Tarcsi Lajos Miskolc, Fövényszer u. 49. Rossz postaláda Diósgyőrben Diósgyőrben a villamosvégállomás közelében hónapok óta rossz a postaláda. Az alja kilyukadt, nem is használja a posta. A lakosok egy része viszont igen. A napokban is egyik néni beledobott két levelet, s ha nem megy arra éppen valaki, nem vette volna észre, hogy levelei alul a földre potyogtak ... A legközelebbi postaláda most a régi diósgyőrieknek (János utca, Tölgy utca. Hars utca stb.) a Diófa étteremnél van. Ez jóval messzebb esik, mint az eddig központi helynek számító villamosvégállomás. Jó lenne, ha elvinnék a meghibásodott postaládát, s hoznának helyette újat. Özv. Ny. D.-né Miskolc, Hárs u. 4. Az Ady-hMi autóparkolót egyrészt kedvelik az ott parkoló autósok, másrészt nem. Kedvelik, mert a város középpontjában van, könnyen megközelíthető, jó helyen, a 3-as főút közvetlen szomszédságában. De, ha eső esik —, s mostanában ez naponta megtörténik — tengerré, sáros latyakos területté változik, amint az felvételünkön is látható. Mindezt nem először tesszük szóvá. Azzal a kéréssel, hogy szánjanak erre a területre egy-két te- lerautónyi zúzalékot! F. L. Kovács Géza (Miskolc): A kéményseprési díjban — amelyet 1982. második félévtől csökkentett a borsodi KETÜSZ a felügyeleti szerv határozata értelmében — évi kétszeri kötelező seprés szerepel. Amennyiben azonban valahol, valami oknál fogva többszöri seprésre van szükség, kérni lehet további seprést is a vállalattól — természetesen nem ingyen ... Nagy Ilona (Miskolc): Értesülése jó. Valóban a legkomolyabban szó van arról, hogy Bükkaranyos térségében épül meg a Miskolc szemételhelyezési gondjait hosszú időre megoldó úi szeméttelep. Annyira, hogy már készül egy ezzel foglalkozó tanulmány. s ezt 1983. elején jóvá is hagyják az illetékes szervek. Az előzetes elképzelések szerint a beruházás kivitelezése 1984. II. félévében kezdődhetne. Ez természetesen azt jelenti, hogy a nádasréti új szeméttelep — a miskolciak nagy örömére — nem énül meg. az oda szánt pénzt és eszközöket a Bükkaranyos térségében létesülő szeméttelephez irányítják, csoportosítják át. Ajándék Margit néninek A karácsony, a szeretet ünnepe az egyedülállók részére nem kis lelki megpróbáltatást jelent. Ezt igyekeznek ellensúlyozni azok a szocialista brigádok, melyek a szociális otthonok, a gyermekváros lakóit, vagy egyedülálló, magányos embereket patronálják, s ilyenkor felkeresik őket. Ezt tette karácsonykor a megyei pártszékház konyháján dolgozó — a Miskolci Vendéglátó Vállalat 120-as egységéhez tartozó — Hámán Katóról elnevezett, kétszeres aranykoszorús brigád. Két éve patronálják a mozgássérült, 86 éves K. Margit nénit, akit karácsonykor Zsámba Istvánná brigádvezetővel az élen kerestek fel. Az idős asszony nemcsak jó és kedves szavakat, hanem ajándékokat is kapott a brigádtól. Sz. I. Miskolc VIZSGÁLJA-E A BÍRÓSÁG A SZÜLŐKNEK A HÁZASSÁG MEGROMLÁSÁBAN JÁTSZOTT SZEREPÉT? milyen előzmények vezettek az életközösség megszüntetéséhez. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tűrhetetlen magatartásával, netán tettlegesség- gel, vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással (pl. sorozatos megaláztatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elő a házasság megromlását, a másik házastárs távozását, ez éppen ennek a szülőnek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgáltathat — az összes körülmény körében — terhére mérlegelendő bizonyítékot. A Legfelsőbb Bíróság irányelve kiemeli, hogy különösen súlyosan esik a szülő terhére, ha kényszerítő körülmények nélkül, érzelemváltozás, harmadik személlyel létesített kapcsolat miatt, nem törődve a gyermek sor- sával, elhagyja a házastársát, a közös otthont. Ha a másik szülő ezt követően a gyermekről megfelelőim gondoskodik, képes őt ellátni, személye és körülményei a gyermek nevelésére alkalmasak, akkor a gyermekét elhagyó házastárs sem a gyermek nemére és korára, sem pedig személyi és anyagi körülményeinek kedvező megváltozására tekintettel nem kerülhet utóbb előnvösebb helyedbe annál a szülőnél, aki a gyermekről egyedül, vagy hozzátartozói segítségével megfelelően gondoskodik, és a gyermek iránti önzetlenségét, őszinte ragaszkodását éppen azzal bizonyította, hogy a gyermeket nem hagyva sorsára, érte fe’lüsséget érzett. De ha kényszerítettélt a szülő* a távozásra, erőszakkal elvet' k tőle a gyermeket, felzárták előle, akkor ez a körülmény az erőszakhoz folyamodó fél terhére írandó, és alkalmas lehet a gyermek nevelésére való alkalmatlanság megállapítására.
