Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1982-11-18 / 273. szám

Ajándék a perecesi öregeknek Rovatvezető: Nyikes In re. —. Postáéiul: Déli Hírlap .Miskolc 3501 Pt. 39. — Tel.: 18-225 Nem azért az egykilencvenért!... Mit tesz az ínyenc, ha ráadásul éhes is? Mivel Miskolcon van ínyencek boltja, természetesen oda tér be falatozni. Jólle­het. megkérik az árát. no de fizessen, aki ínyenc. November 16-án délután, valamivel öt óra után megálltam a pult előtt, s kértem egy darab hurkát, kolbászt és egy szelet kenyeret. Az eladó annak rendje, módja szerint lemérte az árut. majd blokkolta. Midőn a pénztár felé haladtam, belém bújt a kételkedés ör­döge: mennyi lehet valójában az annyi. Pontosabban: lemérik a tányért, majd azzal együtt kidekázzák a portékát. Biztos, hogy annyi az ára, súlya, mint amennyit a blokk pénzben ki­fejez? Meg azután hallottam én már panaszt a mérés eme formájára... Nos, kértem a pénztárost, valakivel — netán az egyik veze­tővel — méresse le a hurka-kolbász súlyát tányér nélkül. Ké­résemnek készséggel eleget tettek. Ezt követően azt kértem, írják fel az áru árát egy papírra. (Az eredeti blokkot ott szo­rongattam addig a kezemben, senkinek sem mutattam meg!) Miután ez megtörtént, egymás mellé tettem a két különböző cédulát. Az elsőn ez a szám volt: 17.10. A másodikon 15,20. A különbözet egy forint és kilencven fillér volt. Szó nélkül kifi­zettem a a nagyobbik összeget, de mindkét árcédulát eltettem, hogy ha netán panaszos soraimnak nem adnának hitelt, igazol­ni tudjam állításomat. Félrevonultam és ez esetben nem kimondottan jóízúpn, el­fogyasztottam az eleséget. S közben vártam. Vártam arra, hát­ha elnézést kérnek .a történtekért, netán kártalanítanak, noha az a majdnem két forint nem nagy összeg. Ám ha belegondo­lok, hogy az Ínyencek boltjában naponta száz és száz ember vásárol hurkát és kolbászt, s ha minden esetben ennyivel töb­bet számolnak, a többletbevétellel mi lesz, hogyan számolnak el vele? Nem azért az egykilencvenért háborgók, bár ha mindenütt így járnék, a fizetésem jórészét elvinné a „tévedés”. Nekem csak az a feltűnő, hogy még soha. sehol nem számoltak a vásá­rolt áruért kevesebbet, mindig csak többet. A magam részéről sokkal szigorúbb ellenőrzést javaslok! Egy csalódott vásárló Biztosítható>e a távoleső garázs ,Lakásomtól viszonylag távol bérelek egy garázst. Szeretném tudni, hogyan lehet fezt bizto­sítani?” — írja Nyíri Béla mis­kolci olvasónk. Kérdésére az Állami Biztósító Borsod megyei Igazgatóságán kértünk választ. Ha a garázs nem az egyéb­ként biztosított ház telkén fekszik, kiegészítő garázsbiz­tosításra van szükség. A biz­tosítás feltétele tehát az, hogy a bérlő rendelkezzen épület­vagy lakásbiztosítással. A ki­egészítő garázsbiztosítás, akár Hi épül a Dorottya utcában? A Lillafüredi Állami Erdei Vasút kiliáni végállomásánál nagy építkezésbe kezdtek. Sze­retnénk tudni, mi lesz itt? — kérdezték a Dorottya utcai to­ronyházban lakó olvasóink. A kérdést a LAEV üzemigazgató­ságához továbbítottuk, ahonnan a következő választ kaptuk: — A kirándulók régi ké­rése volt, hogy létesítsünk a kiliáni végállomáson fedett várótermet. Az idén jutot­tunk el oda, hogy ez a szá­munkra is fontos objektum létréjöhet. A kivitelezést ősz­szel kézdték el az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói, akik, kihasználva a szép időt, jó ütemben haladnak a mono­litszerkezetes építéssel. Őszin­tén reméljük, hogy 1983-ban már birtokukba vehetik kedves utasaink a szemre is tetszetős, modern végállo­mást. Az épületben egyéb­ként nemcsak váróterem, pénztár és illemhelyek áll­nak majd az utasok rendel­kezésére, hanem például bü­fé is, ahol egyebek között dohányárut, üdítő italokat, s számos egyéb cikket vásárol. hatnak. részében forgalmi Kimegyünk az időből A Déli Hírlap október 28-t számában szóvá tettem, hogy a 19-es buszvégállomáson a vá­róhelyiségnek csak te­teje van, oldalairól hiá­nyoznak az idő viszon­tagságaitól védő leme­zek. Ezenkívül nincs menetrendtáblázat. Az MKV rögtön vette a lapot, és Ígéretet tett, hogy soron kívül új táblát helyez el a busz­megállónál. Ám az au­tóbuszváró karbantar­tása a városgondnok­ság feladata. Érthetet­len tehát, hogy ök mi­ért nem reagáltak az észrevételre, holott a váróhelyiség rendelte­tésszerű használhatósá­gához. karbantartásá­hoz feltétlenül az ö munkájukra van szük­ség. Bármely órában be­köszönhet a „nemszere­tem” idő, és nem érné meg, hogy egy köteles­ségszerű mulasztás miatt esetleg — megfá­zás, influenza követ­keztében gyarapítsuk a táppénzes betegek amúgy is magas számát. —cs —e vk, nagyim Januárig nem várhatunk a szenre saját, akár bérelt, akár szö­vetkezeti garázsról van szó, fedezetet nyújt a garázsépü­letre, a kerítésre, a garázsban elhelyezett minden olyan tárgyra, amelyet ott szokás tárolni, kivéve magát a gép­járművet, az arról ideiglene­sen leszerelt tartozékokat és alkatrészeket. Személygépjár­mű esetében az u többi kra a casco biztosítás nyújt fede­zetet. Negyvennégy évi hideg­üzemi munka után a nyáron mentem nyugdíjba, ízületi bántalmakkal. Mint augusz­tusban nyugdíjba lépő, ké­sőbb kaptam meg a szén­utalványt, s így azt csak szeptember 29-én tudtam befizetni. A napokban tele­fonon érdeklődtem a Mis­kolci Szénbányáknál, hogy mikor kapom már meg a szenet, hiszen nincs otthon egy gramm szenünk se, fá­zunk, s pénzünk sincs arra, hogy valamelyik TÜZÉP-te­+ Perecesen, a Bollóalja utcai bölcsőde egy részében tegnap átadták Miskolc legújabb öre­gek napközi otthonát. Az ünnepségen ott voltak a helyi díszítőművészeti szakkör tagjai is. akik a III 4-es lakóterületi pártalapszervezetben kiállítást rendeztek munkáikból. Amint azt megírtuk, a kiállítás tombolajegyeiből befolyt pénz egy részét felajánlották az új napközi otthonnak. A tegnapi átadáson megegyezés született, hogy a pénzen az otthon éttermébe vesznek dísztárgyakat. S még egy hír az új otthonból: ugyancsak tegnap nyílt kiállítás Bé­res Istvánné, Margitka néni kézimunkáiból, aki a díszítőművészeti szakkör tagja, és az ott­hon lakója. — Példás i ügyintézés a tanácson November 10-én Misk.pL • con, a városi tanácson volt dolgom. Óvodánk részére kellett beszereznem egy be­ruházással kapcsolatos, sza­munkra fontos információ­kat- Őszintén megmondom, úgy indultam el hazulról, hogy most azután kisora- kozhatom. njagam, ki tudja,-, meftóyít' kell ''ftVá.i'ií 'VánY(Pm.~ magyarázkodnom, s kérdés, kapok-e tanácsokat. A való­ság azután teljesen más volt, mint amit vártam. Olyan kedvesek és előzékenyek voltak velem szemben, ami­ről csak a legnagyobb elisme­rés hangján tudok beszélni. Murányi Tibor Miskolc „ . .. Tamás Gvörgyné, Miskolc, Győri kapu 68. szám alatti lakos amiatt pa­naszkodott lapjukban, hogy nem kapta meg a gyógyfür­dő-kórházi beutalót, bár tel­jes gyógyulása érdekében arra feltétlenül szüksége van. Fentiekkel kapcsolat­lepen még az utalványos szén mellé is vegyünk tü­zelőt. Azt a választ kap­tam, legfeljebb januárban. Kérdezem: s addig mivel fűtsünk?! Most már jön a hideg, itt a tél, s mégsem lehet az, hogy betegen hi­deg szobában, lakásban vár­junk januárig, vagy ki tudja meddig a szénre!... Lukács István nyugdíjás Miskolc, Brigád u. 11. sz. ban közölhetem, hogy neve­zett beteg részére intéze­tünk idegsebészeti osztályán a beteget kezelő orvos 1982. október 6-án állított ki gyógyfürdő-kórházi beutaló­javaslatot, amelynek alapján a Szanatóriumi Beutaló Bi­zottság Tamás Györgyné ré­szére 1982. november 2-től szóló- beutalót ■ biztosított -az ORKI-ba. Ezen-: a napon "á beteg felvételt is nyert.” (A választ dr. Mészáros János­tól, a Borsod megyei Ta­nács Kórház-Rendelőintézete Szanatóriumi Beutaló Bi­zottságának elnökétől kaptuk a rovatunkban megjelent pa­naszra.) Akadozó vízszolgáltatás Az épület emeleti kapnak helyet a irodák. Ebben az évben szinte ál­landó gondunk a rendszer­telen hideg-melegvíz-szolgál- tatás. Napközben vagy egy­Nagy Hiklás fotói Leninvárosban, a CSŐSZER Vállalat klubjában nyílt meg Nagy Miklós fotókiállítása. A fiatal fotós nem ismeretlen a miskolciak körében sem, hjszen tagja a Miskolci (és a Buda­pesti) Fotóklubnak, illetve a megyei Amatőr Képző- és Ipar- művészeti Stúdió fotószekciós tagozatának. Tárlattal most elő­ször jelentkezik a TVK műtrágyagyára hidegüzemének dolgo­zója, aki lapunknak is rendszeres tudósítója. Hornok József Leniaváros általán van, vagy csak haj­szálvékony sugárban csor­dogál a csap, és csupán az éjszakai órákban jutunk víz­hez. Lehetetlen, hogy éjsza­kánként rendezzünk nagy­mosást, s nappalra „bespáj­zoljunk” vízből, amit eset­leg fel sem tudunk használ­ni, s így kárba vész. Érdek­lődésünkre az ügyeletén azt' a választ kapjuk: nem volt eső. Azért a lakótelepek víz­ellátását nem lehet csupán a természet kénye-kedvére bíz­ni. Megértenénk, hogy — előre értesítve az érintette­ket — időközönként egy-egy területen vízkorlátozást ve­zetnének be. hiszen a nincs- ből, vagy a kevésből — tud­juk — nem lehet adni. De hogy ez a „sorscsapás” min­dig csak egy területet sújt­son, az már bosszantó. Ügy gondolom* másról van itt szó. Mielőbb választ, de még- inkább sürgős intézkedést vá­gunk. Szabó Pál Miskolc, Ilollmana Q, a. 37. 3/3. Kapnak-e elég segítséget a pedagógusok? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék hozzászólni a Déli Hírlap „A miskolciaké a szó” rova­tukban október 2S-an megjelent. „Kapnak-e elég szeretetet a gvere- kek” című cikkhez. Higgyék el, nem azért írtam le ezt a „vád- és védőbeszédet”, mert amint később megemlítem — pedagógus lányom van, pusztán az igazsagérzet itatta velem, és teljesen kívülállóként is reflektáltam voina Dienes Istvánné soraira, nem is szólva arról, hogy jó pár ha­sonló hangú írást mar olvastam lapjukban, s valahogy úgy erzem, valakinek arról is Írnia kell, hogy a pedagógusnak sem könnyű ... Az a szemlélet, hogy a mai szülők nagy része a gyermeknevelés­sel kapcsolatban mindig mossa kezeit, és mindent a pedagógusra há­rít. egyszerűen tűrhetetlen! Ha Önök ilyen hangoknak következetesen helyt adnak, azt hiszem okos lenne közzétenni egy pár ellenvéleményt is. Nem a vita kedvéért, hanem egyszerűen közérdekből. Mert ugye, hogyan dolgozzon lelkesen az a tanár vagy tanító, aki az igazán sze­rény köztisztviselői fizetés ellenében örök kritikát és elégedetlensé­get kap idegőrlő munkájáért? És mi lesz akkor, ha ez a pálya tele lesz elkeseredett és ambíció nélküli emberekkel? Ki fogja a gyere­keinket szívvel-lélekkel okosabbá, jobbá tenni?’ Ml magunk erre nem vagyunk képesek, ehhez segítség kell. Nekem is vannak gyerekeim, csak már kinőttek az iskoláskorból, es az egyik véletlenül pedagógus. Talán ennek következtében de fő­leg saját tapasztalataim alapján döbbenten olvasom azokat a cikke­ket, amelyek a pedagóguspályával kapcsolatban kifogásként panasz­ként megjelennek a lapokban: hogy igy, meg úgy a pedagógusok, miért nincs hétvégén is napközi, miért írnak az üzenőbe stb? Nagyon szerényen szeretném megjegyezni: hogy nemcsak a peda­gógusnak vannak kötelességei a gyerekkel szemben, hanem ha meg­lepően hangzik is, a szülőnek is! Amikor fiatal anya voltam, mindent elkövettem, hogy a gyermekeim tanítóival, tanáraival együttműköd­jem, kudarcaikat és sikereiket egyaránt megbeszéljem, és ha voltak is kifogásaim bármelyikük mentalitása ellen, azt sohasem úgy mond­tam meg. hogy azzal őket sértsem, mert elsősorban hálás voltam ne­kik azért a sok felelősségért és fáradságért, amivel munkájuk együtt jár. Ma. amikor naponta látom fiatal pedagógus lánvom gondjait cs nagy igyekezetét, hogy minden gyereken segítsen, akár tanulmányi előmenetelükben, akár a modorukban levő hibák kiküszöbölésében, és arra is megtanítsa őket, amire otthon a szülők, idő és kellő odaadás hiányában, nem tanítják meg a gyerekeiket: egymás iránti szeretetre. tapintatra, esztétikai igényre, a késsel, villával való evésre stb., el- ámulok azokon a szülőkön, akik mindezt nem méltányolják. A gyerekek jó 70 százaléka napközi otthonokban tölti az úgyneve­zett szabad idejét, ott tanul, szórakozik és táplálkozik, csekély térítés ellenében, nagyrészt ott nevelődik emberré. A beírások, a nevelő jel­zései a gyerek tulajdonságairól, jóról és rosszról egyaránt tehát a szülő és a gyerek érdekében történnek. Meggyőződésem, hogy akkor boldog a pedagógus is, ha dicséretet írhat be — mert azt is szokott —. és nem panaszt, de kénytelen panaszkodni is, mert kell a segítség alt­hoz, hogy például egy 38 fős napköziben az agresszívabb gyerekek, akik tekintélyt nem ismernek, alkalmazkodjanak a rendhez. Kicsit úgy kell ezt venni, hogy még idejében szól, még lehet nyesegetni a rossz tulajdonságokat, mint a növendék fát a kertészek. Végezetül én nem azt kérdezem a soraim olvasóitól, hogy kapnak-e elég szeretetet a gyerekek az Iskolában? Hanem azt, hogy: kapnak-« elég segítséget a pedagógusok? Vagy csak kritikát? Egy édesanya (Teljes cúnt a miskolciaké a szó ... V —1-.1. « ■' M fc I Hl».!

Next

/
Oldalképek
Tartalom