Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-18 / 273. szám
Ajándék a perecesi öregeknek Rovatvezető: Nyikes In re. —. Postáéiul: Déli Hírlap .Miskolc 3501 Pt. 39. — Tel.: 18-225 Nem azért az egykilencvenért!... Mit tesz az ínyenc, ha ráadásul éhes is? Mivel Miskolcon van ínyencek boltja, természetesen oda tér be falatozni. Jóllehet. megkérik az árát. no de fizessen, aki ínyenc. November 16-án délután, valamivel öt óra után megálltam a pult előtt, s kértem egy darab hurkát, kolbászt és egy szelet kenyeret. Az eladó annak rendje, módja szerint lemérte az árut. majd blokkolta. Midőn a pénztár felé haladtam, belém bújt a kételkedés ördöge: mennyi lehet valójában az annyi. Pontosabban: lemérik a tányért, majd azzal együtt kidekázzák a portékát. Biztos, hogy annyi az ára, súlya, mint amennyit a blokk pénzben kifejez? Meg azután hallottam én már panaszt a mérés eme formájára... Nos, kértem a pénztárost, valakivel — netán az egyik vezetővel — méresse le a hurka-kolbász súlyát tányér nélkül. Kérésemnek készséggel eleget tettek. Ezt követően azt kértem, írják fel az áru árát egy papírra. (Az eredeti blokkot ott szorongattam addig a kezemben, senkinek sem mutattam meg!) Miután ez megtörtént, egymás mellé tettem a két különböző cédulát. Az elsőn ez a szám volt: 17.10. A másodikon 15,20. A különbözet egy forint és kilencven fillér volt. Szó nélkül kifizettem a a nagyobbik összeget, de mindkét árcédulát eltettem, hogy ha netán panaszos soraimnak nem adnának hitelt, igazolni tudjam állításomat. Félrevonultam és ez esetben nem kimondottan jóízúpn, elfogyasztottam az eleséget. S közben vártam. Vártam arra, hátha elnézést kérnek .a történtekért, netán kártalanítanak, noha az a majdnem két forint nem nagy összeg. Ám ha belegondolok, hogy az Ínyencek boltjában naponta száz és száz ember vásárol hurkát és kolbászt, s ha minden esetben ennyivel többet számolnak, a többletbevétellel mi lesz, hogyan számolnak el vele? Nem azért az egykilencvenért háborgók, bár ha mindenütt így járnék, a fizetésem jórészét elvinné a „tévedés”. Nekem csak az a feltűnő, hogy még soha. sehol nem számoltak a vásárolt áruért kevesebbet, mindig csak többet. A magam részéről sokkal szigorúbb ellenőrzést javaslok! Egy csalódott vásárló Biztosítható>e a távoleső garázs ,Lakásomtól viszonylag távol bérelek egy garázst. Szeretném tudni, hogyan lehet fezt biztosítani?” — írja Nyíri Béla miskolci olvasónk. Kérdésére az Állami Biztósító Borsod megyei Igazgatóságán kértünk választ. Ha a garázs nem az egyébként biztosított ház telkén fekszik, kiegészítő garázsbiztosításra van szükség. A biztosítás feltétele tehát az, hogy a bérlő rendelkezzen épületvagy lakásbiztosítással. A kiegészítő garázsbiztosítás, akár Hi épül a Dorottya utcában? A Lillafüredi Állami Erdei Vasút kiliáni végállomásánál nagy építkezésbe kezdtek. Szeretnénk tudni, mi lesz itt? — kérdezték a Dorottya utcai toronyházban lakó olvasóink. A kérdést a LAEV üzemigazgatóságához továbbítottuk, ahonnan a következő választ kaptuk: — A kirándulók régi kérése volt, hogy létesítsünk a kiliáni végállomáson fedett várótermet. Az idén jutottunk el oda, hogy ez a számunkra is fontos objektum létréjöhet. A kivitelezést őszszel kézdték el az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói, akik, kihasználva a szép időt, jó ütemben haladnak a monolitszerkezetes építéssel. Őszintén reméljük, hogy 1983-ban már birtokukba vehetik kedves utasaink a szemre is tetszetős, modern végállomást. Az épületben egyébként nemcsak váróterem, pénztár és illemhelyek állnak majd az utasok rendelkezésére, hanem például büfé is, ahol egyebek között dohányárut, üdítő italokat, s számos egyéb cikket vásárol. hatnak. részében forgalmi Kimegyünk az időből A Déli Hírlap október 28-t számában szóvá tettem, hogy a 19-es buszvégállomáson a váróhelyiségnek csak teteje van, oldalairól hiányoznak az idő viszontagságaitól védő lemezek. Ezenkívül nincs menetrendtáblázat. Az MKV rögtön vette a lapot, és Ígéretet tett, hogy soron kívül új táblát helyez el a buszmegállónál. Ám az autóbuszváró karbantartása a városgondnokság feladata. Érthetetlen tehát, hogy ök miért nem reagáltak az észrevételre, holott a váróhelyiség rendeltetésszerű használhatóságához. karbantartásához feltétlenül az ö munkájukra van szükség. Bármely órában beköszönhet a „nemszeretem” idő, és nem érné meg, hogy egy kötelességszerű mulasztás miatt esetleg — megfázás, influenza következtében gyarapítsuk a táppénzes betegek amúgy is magas számát. —cs —e vk, nagyim Januárig nem várhatunk a szenre saját, akár bérelt, akár szövetkezeti garázsról van szó, fedezetet nyújt a garázsépületre, a kerítésre, a garázsban elhelyezett minden olyan tárgyra, amelyet ott szokás tárolni, kivéve magát a gépjárművet, az arról ideiglenesen leszerelt tartozékokat és alkatrészeket. Személygépjármű esetében az u többi kra a casco biztosítás nyújt fedezetet. Negyvennégy évi hidegüzemi munka után a nyáron mentem nyugdíjba, ízületi bántalmakkal. Mint augusztusban nyugdíjba lépő, később kaptam meg a szénutalványt, s így azt csak szeptember 29-én tudtam befizetni. A napokban telefonon érdeklődtem a Miskolci Szénbányáknál, hogy mikor kapom már meg a szenet, hiszen nincs otthon egy gramm szenünk se, fázunk, s pénzünk sincs arra, hogy valamelyik TÜZÉP-te+ Perecesen, a Bollóalja utcai bölcsőde egy részében tegnap átadták Miskolc legújabb öregek napközi otthonát. Az ünnepségen ott voltak a helyi díszítőművészeti szakkör tagjai is. akik a III 4-es lakóterületi pártalapszervezetben kiállítást rendeztek munkáikból. Amint azt megírtuk, a kiállítás tombolajegyeiből befolyt pénz egy részét felajánlották az új napközi otthonnak. A tegnapi átadáson megegyezés született, hogy a pénzen az otthon éttermébe vesznek dísztárgyakat. S még egy hír az új otthonból: ugyancsak tegnap nyílt kiállítás Béres Istvánné, Margitka néni kézimunkáiból, aki a díszítőművészeti szakkör tagja, és az otthon lakója. — Példás i ügyintézés a tanácson November 10-én Misk.pL • con, a városi tanácson volt dolgom. Óvodánk részére kellett beszereznem egy beruházással kapcsolatos, szamunkra fontos információkat- Őszintén megmondom, úgy indultam el hazulról, hogy most azután kisora- kozhatom. njagam, ki tudja,-, meftóyít' kell ''ftVá.i'ií 'VánY(Pm.~ magyarázkodnom, s kérdés, kapok-e tanácsokat. A valóság azután teljesen más volt, mint amit vártam. Olyan kedvesek és előzékenyek voltak velem szemben, amiről csak a legnagyobb elismerés hangján tudok beszélni. Murányi Tibor Miskolc „ . .. Tamás Gvörgyné, Miskolc, Győri kapu 68. szám alatti lakos amiatt panaszkodott lapjukban, hogy nem kapta meg a gyógyfürdő-kórházi beutalót, bár teljes gyógyulása érdekében arra feltétlenül szüksége van. Fentiekkel kapcsolatlepen még az utalványos szén mellé is vegyünk tüzelőt. Azt a választ kaptam, legfeljebb januárban. Kérdezem: s addig mivel fűtsünk?! Most már jön a hideg, itt a tél, s mégsem lehet az, hogy betegen hideg szobában, lakásban várjunk januárig, vagy ki tudja meddig a szénre!... Lukács István nyugdíjás Miskolc, Brigád u. 11. sz. ban közölhetem, hogy nevezett beteg részére intézetünk idegsebészeti osztályán a beteget kezelő orvos 1982. október 6-án állított ki gyógyfürdő-kórházi beutalójavaslatot, amelynek alapján a Szanatóriumi Beutaló Bizottság Tamás Györgyné részére 1982. november 2-től szóló- beutalót ■ biztosított -az ORKI-ba. Ezen-: a napon "á beteg felvételt is nyert.” (A választ dr. Mészáros Jánostól, a Borsod megyei Tanács Kórház-Rendelőintézete Szanatóriumi Beutaló Bizottságának elnökétől kaptuk a rovatunkban megjelent panaszra.) Akadozó vízszolgáltatás Az épület emeleti kapnak helyet a irodák. Ebben az évben szinte állandó gondunk a rendszertelen hideg-melegvíz-szolgál- tatás. Napközben vagy egyNagy Hiklás fotói Leninvárosban, a CSŐSZER Vállalat klubjában nyílt meg Nagy Miklós fotókiállítása. A fiatal fotós nem ismeretlen a miskolciak körében sem, hjszen tagja a Miskolci (és a Budapesti) Fotóklubnak, illetve a megyei Amatőr Képző- és Ipar- művészeti Stúdió fotószekciós tagozatának. Tárlattal most először jelentkezik a TVK műtrágyagyára hidegüzemének dolgozója, aki lapunknak is rendszeres tudósítója. Hornok József Leniaváros általán van, vagy csak hajszálvékony sugárban csordogál a csap, és csupán az éjszakai órákban jutunk vízhez. Lehetetlen, hogy éjszakánként rendezzünk nagymosást, s nappalra „bespájzoljunk” vízből, amit esetleg fel sem tudunk használni, s így kárba vész. Érdeklődésünkre az ügyeletén azt' a választ kapjuk: nem volt eső. Azért a lakótelepek vízellátását nem lehet csupán a természet kénye-kedvére bízni. Megértenénk, hogy — előre értesítve az érintetteket — időközönként egy-egy területen vízkorlátozást vezetnének be. hiszen a nincs- ből, vagy a kevésből — tudjuk — nem lehet adni. De hogy ez a „sorscsapás” mindig csak egy területet sújtson, az már bosszantó. Ügy gondolom* másról van itt szó. Mielőbb választ, de még- inkább sürgős intézkedést vágunk. Szabó Pál Miskolc, Ilollmana Q, a. 37. 3/3. Kapnak-e elég segítséget a pedagógusok? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék hozzászólni a Déli Hírlap „A miskolciaké a szó” rovatukban október 2S-an megjelent. „Kapnak-e elég szeretetet a gvere- kek” című cikkhez. Higgyék el, nem azért írtam le ezt a „vád- és védőbeszédet”, mert amint később megemlítem — pedagógus lányom van, pusztán az igazsagérzet itatta velem, és teljesen kívülállóként is reflektáltam voina Dienes Istvánné soraira, nem is szólva arról, hogy jó pár hasonló hangú írást mar olvastam lapjukban, s valahogy úgy erzem, valakinek arról is Írnia kell, hogy a pedagógusnak sem könnyű ... Az a szemlélet, hogy a mai szülők nagy része a gyermekneveléssel kapcsolatban mindig mossa kezeit, és mindent a pedagógusra hárít. egyszerűen tűrhetetlen! Ha Önök ilyen hangoknak következetesen helyt adnak, azt hiszem okos lenne közzétenni egy pár ellenvéleményt is. Nem a vita kedvéért, hanem egyszerűen közérdekből. Mert ugye, hogyan dolgozzon lelkesen az a tanár vagy tanító, aki az igazán szerény köztisztviselői fizetés ellenében örök kritikát és elégedetlenséget kap idegőrlő munkájáért? És mi lesz akkor, ha ez a pálya tele lesz elkeseredett és ambíció nélküli emberekkel? Ki fogja a gyerekeinket szívvel-lélekkel okosabbá, jobbá tenni?’ Ml magunk erre nem vagyunk képesek, ehhez segítség kell. Nekem is vannak gyerekeim, csak már kinőttek az iskoláskorból, es az egyik véletlenül pedagógus. Talán ennek következtében de főleg saját tapasztalataim alapján döbbenten olvasom azokat a cikkeket, amelyek a pedagóguspályával kapcsolatban kifogásként panaszként megjelennek a lapokban: hogy igy, meg úgy a pedagógusok, miért nincs hétvégén is napközi, miért írnak az üzenőbe stb? Nagyon szerényen szeretném megjegyezni: hogy nemcsak a pedagógusnak vannak kötelességei a gyerekkel szemben, hanem ha meglepően hangzik is, a szülőnek is! Amikor fiatal anya voltam, mindent elkövettem, hogy a gyermekeim tanítóival, tanáraival együttműködjem, kudarcaikat és sikereiket egyaránt megbeszéljem, és ha voltak is kifogásaim bármelyikük mentalitása ellen, azt sohasem úgy mondtam meg. hogy azzal őket sértsem, mert elsősorban hálás voltam nekik azért a sok felelősségért és fáradságért, amivel munkájuk együtt jár. Ma. amikor naponta látom fiatal pedagógus lánvom gondjait cs nagy igyekezetét, hogy minden gyereken segítsen, akár tanulmányi előmenetelükben, akár a modorukban levő hibák kiküszöbölésében, és arra is megtanítsa őket, amire otthon a szülők, idő és kellő odaadás hiányában, nem tanítják meg a gyerekeiket: egymás iránti szeretetre. tapintatra, esztétikai igényre, a késsel, villával való evésre stb., el- ámulok azokon a szülőkön, akik mindezt nem méltányolják. A gyerekek jó 70 százaléka napközi otthonokban tölti az úgynevezett szabad idejét, ott tanul, szórakozik és táplálkozik, csekély térítés ellenében, nagyrészt ott nevelődik emberré. A beírások, a nevelő jelzései a gyerek tulajdonságairól, jóról és rosszról egyaránt tehát a szülő és a gyerek érdekében történnek. Meggyőződésem, hogy akkor boldog a pedagógus is, ha dicséretet írhat be — mert azt is szokott —. és nem panaszt, de kénytelen panaszkodni is, mert kell a segítség althoz, hogy például egy 38 fős napköziben az agresszívabb gyerekek, akik tekintélyt nem ismernek, alkalmazkodjanak a rendhez. Kicsit úgy kell ezt venni, hogy még idejében szól, még lehet nyesegetni a rossz tulajdonságokat, mint a növendék fát a kertészek. Végezetül én nem azt kérdezem a soraim olvasóitól, hogy kapnak-e elég szeretetet a gyerekek az Iskolában? Hanem azt, hogy: kapnak-« elég segítséget a pedagógusok? Vagy csak kritikát? Egy édesanya (Teljes cúnt a miskolciaké a szó ... V —1-.1. « ■' M fc I Hl».!
