Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)

1982-10-13 / 242. szám

jég drága hó volna.. és a ^ Utolsó igazítás a szórógépen Magnéziummal még Jöhet a Pori dústól Pilátusig... Mit garantál a garancia? „futunk a pénzünk után” Ha egyedi volna Török Gáspárék alábbi históriája, akkor is megérne egy misét. Hogy azonban nem egyedi, azt egy tekervényes, úgyne­vezett „belső rendelkezési” halmaz garantálja. Törökék sztoriját ajánljuk a televízió legközelebbi Hatvanhat című műsora szerkesztőinek szíves figyelmébe. A műsorelőzetes szerint ugyanis ekkor kerül terítékre a többi között a bú­torok minősége, s a jótállási jogok érvényesítésének mi­kéntje ... A Miskolc, Vörösmarty ut­ca 56. szám alatt lakó Török Gáspárék kispénzű emberek. Férj, feleség rokkant nyug­díjas, akiknek nem csekély feladat összespórolni pár tíz­ezer forintot a bútorra. Mi­után azonban új lakásba köl­tözött a beteges házaspár, érthető, hogy elhatározták: megtakarított forintjaikon új, s kényelmes berendezést visz­nek összkomfortjukba. lyek végül is igazolták Tö­rökék kifogásait, hogy ugyan­is az ominózus rekamié ja­víthatatlan. Magyarán: vagy ki kell cserélni, vagy vissza kell adni a pórul járt vásár-* lóknak a garintúra árát. + KI AZ ILLETÉKES? Ez utóbbit persze nem a miskolci javítóegységben dön­tötték el, mert hiszen ilyen­fajta kérdésekben a Fővárosi Javító—Szerelő Vállalat Bú­toripari Garanciális Központ­ja az illetékes. Hónapok után derült csak ki, hogy tulaj­donképpen még a garanciá­lis központ sem garantálja igazán a bútorgaranciát, ők legfeljebb csak „állást fog­lalnak” a panasszal kapcso­latban. Az igazi illetékes a Kanizsa Bútorgyár — vagyis a gyártó cég. Nekik azonban nyilván nem volt sürgős Tö­rökék rekamiéja sorsának rendezése. Legalábbis erre enged következtetni, hogy az oda, pénzükhöz így sem egy­szerűen jutnak. Ahhoz ugyan­is, hogy megkapják 18 ezer­nyi forintjaikat, további — az előírásoknak megfelelő — levelezgetés szükséges. Most már a garanciális köz­pontnak kell lépnie: levélben felkérik a miskolci Bizomá­nyi Áruházat, hogy szállítsák el Törökéktől a Júlia-luxot. S majd ha onnan visszaír­nak, hogy raktárkészletükbe került a garnitúra, utalják át a bankon keresztül Törökék pénzét. S hogy ez mennyi idő? Ridegné, a Fővárosi Ja\~ szer Bútoripari Garanciális Központjának előadója sze­rint, ha méltányolják Törö­kék helyzetét, és soron kí­vül intézkednek a kiutalás­ról, akkor csak „néhány hét”. Hát itt még nem tarta­nak! Még ott sem, hogy a bizinek szóló levelet elküld­ték volna, amely alapján Tö­rökék időpontot egyeztethet­nének a szállításra ... Övezetekre osztották a várost • Lehetőleg * TÉNYLEG LUXUS A JULIA-LUX! Újdonságok az édességboltokban A Budapesti Édesipari Vál­lalat az idén már számos új­donsággal jelent meg a bol­tókban, s továbbiak forga lomba hozatalát is tervezi. Így november elejétől kapha­tó lesz a nagyon kedvelt Sport kávékeverék 20 cieka­''csomagolt változata — 32 fo rintos áron —, a „gyümölcs­program” keretében pedig még az idén az üzletekbe ke­rül az Andi, a Diadal és az Alma Bori szeletcsoki — sár­gabarack-, narancshéj-, illet­ve almaízesítéssel —, és a A papírissiikendo ürügyéi... Újra itt az ősz, az embert szomoritó évszak, s vele az orr­csavaró nátha, a mindig új vírussal „dolgozó” influenza ide­je. Tüsszögés, orrlúvás villamoson, munkahelyen, s ennek kapcsán újra a papírzsebkendő-kérdés. Tavaly, persze sokszor és okosan megmagyarázták, hogy bár higiénikus, jó, prakti­kus, nincs, nem lehet elég, mert kis ország, nagy szükséglet, kevés valuta, import, alapanyag (de miért?), de azért egyen­letes és rendszeres terítés az országban... meg minden. Mos­tanában újra csak hol papírszalvétával, hol W. C.-papírral (mikor melyik van, egyszerre mindkettő soha) borítva a polc, ahol a keresett papírzsebkendő helye van, lenne. Ha jön is egy-két kartonnal, ki se rakják. Persze, nemcsak a polcra nem, sokszor az eladótérbe sem. S hogy. hogy nem, mégis be lehet szerezni. Hogy pár forinttal drágábban, és nem ott, ahol kel­lene? Ugyan kérem! Kicsire nem adunk! Hol vagyunk már a „Cipőt a cipőboltból!” — jelszótól! Cipőt, ruhát, táskát, mű­rózsát, övét, fehérneműt a butikból, zsebkendőt, szappant, spray-t, krémet, trikót, játékot meg a trafikban! S ott min­dig! Százas, tízes, import vagy magyar, mindegy. Mindenféle van. Hogy hogyan? Milyen köztes „terítés” játszik közre, há- nyadiagos elosztás, milyen szívességért, ajándékért kap a nem is olyan profilú? A magyarázat megannyi rejtély, találgatás. Hogy mi az igazság, nem tudom. De aít tudom, hogy néhány évvel ezelőtt a Lilla kozmetikában még működött egy kis il­latszer-részleg, ahol sokszor lehetett kurrens cikkeket kapni. Hogy tudja beszerezni? — kérdeztem az eladót. Sóhajtott. Egy kis csoki, ital, márkás cigi... Aztán úgy látszik, már így se lehet. A gyengébb kz^-íal meg nem vonzotta a vevőket, s be­zárt a bolt. a Szinvába hordják A számlák tanúsága sze­rint 1981. május 27-én több mint 34 ezer forintért vásá­roltak bútorokat Törökék a miskolci Borsod Domusban. Ebből kevés híján 18 ezer fo­rint a Júlia-lux kárpitosgar­nitúra volt. Hogy milyen bol­dogan rendezkedtek be a szépséget és kényelmet ígérő bútorokkal, úgy vélem, nem szükséges részletezni. Ez az öröm azonban vajmi rövid ideig tartott. — Pár hónap alatt kide­rült, hogy a Júlia-lux szá­munkra valóban nagy luxus. Jőtcofá” méretű rekámiéját tudniillik nézhettük reggeltől reggelig, használni azonban nem volt ajánlatos. Idén feb­ruár 8-án tehát bejelentettük a Bútoripari Garanciális Köz­pont miskolci javítóegységé­nél, hogy alapos reparálásra szorul a drága rekamié. Fel­vették a jegyzőkönyvet, s megállapították, hogy a fek­vőalkalmatosság fekvésre al­kalmatlan, ám a mechaniz­musának a cseréjével javít­ható. Példás gyorsasággal meg is történt a csere. Csak­hogy! Ha lehet, a korábbinál is alkalmatlanabbá vált a használatra luxus bútordara­bunk ... Török Gáspár és felesége az idegességtől remegve so­rolta el azt a kálváriát, ame­lyet a drága jószág újabb javítása miatt végigjártak. Fölösleges persze részle­tezni az újabb és újabb jegy­zőkönyvek történetét, ame­A hét elején még igazi nyári zápor vonult végig a városon. Mennydörgött és vil- iámlott, ám a Miskolci Köz- tisztasági Vállalatnál már ja­vában készülnek a télre. Városunkban egymillió 87 ezer 632 négyzetméter terü­let síktalanításáért, hóeltaka­rításáért felelősek. S ebből csupán 935 ezer négyzetmé­tert tisztíthatnak meg géppel, a többi helyen csak hagyo­mányos. módon, kézi erővel lapátolhatják el a havat. A vállalat műhelyében 9 ZIL és négy IFA szórókocsi, vala­mint két komplett hófelsze­dőgép áll készenlétben. Hiva­talosan november közepén kell megkezdeniük a hóügye- letet; a felkészülési tervet azonban már most teljesítet­ték. A vállalat kezelésébe tar­tozó úthálózat meghaladja a Budapest—Miskolc közötti távolságot: eléri a 187 kilo­métert. Ezért úgy döntöttek, hogy 31, különböző fontos­ságú övezetre osztják föl a várost. A síktalanító és hóel­takarító járművek vezetői ennek a térképnek az alap­ján tisztítják meg az utakat. Elsőbbséget élveznek a fő közlekedési útvonalak, s azok a területek, ahol az au­tóbuszok közlekednek. Tavaly bőven jutott a hó­ból Miskolcnak: a városunk­ra hullott fehér lepel vastag­sága összességében meghalad­ta az egy métert. Ezt a meny- nyiséget vették alapul, ami­kor a vállalat központi tele­pén kétezer köbméter sót hal­moztak fel, hogy fűrészporral vegyítve, síktalanításra hasz­nálják majd. Már a korábbi években is kísérleteztek a magnéziumoldattal, mivel ez kevésbé szennyezi a környe­zetet. Sajnos, belátható időn belül a magnézium nem vált­if. Ez a sóőrlő ja fel a sót, mivel ehhez át kellene alakítani a síktala­nító gépeket. A magnézium ráadásul drága, és speciális tartályokban meleg vízzel kell vegyíteni. Ezért az idén ezt az anyagot csupán a fontosabb zöldterületek men­tén húzódó utakon használ­ják majd, környezetkímélő céllal. Városunk lakói minden esz­tendőkén szóvá teszik, hogy a jelenlegi üzemanyagköltségek mellett nincs értelme az ösz- szetakarított havat kilométe­rekre elfuvarozni. Az észre­vételeket figyelembe véve, most több hólerakóhelyet je­löltek ki a Szinva partján. Leszórhatják a havat a pa­takba a Tiszai pályaudvar­(Solymos László felvételei) nál, az Ady-hídnál, a Vá­szonfehérítő utcánál és még sok más, kevésbé forgalmas helyen is, és ahol teherjármű­vel könnyen megközelíthetik a partot. (szántó) utolsó, július 10-én kelt pa­naszra csupán október 7-én küldték el a „megnyugtató” választ: a vételár visszafize­téséhez hozzájárultak. + EZZEL MÉG NINCS VÉGE! Már-már úgy tűnt, hogy itt a boldogító befejezés. Az­tán kiderült; korán tsincsen vége Törökék garanciális sztorijának. Levél ide, levél t Boksák a Blikkben rr Ősi módon égetik a faszenet A cikkünk címében meg­fogalmazott költői kérdésre — hogy ugyanis mit garantál az ilyesfajta garancia — Tö­rök Gáspár tömör válasza: — Ponciustól Pilátusig — és retúr — futkosást a pén­zünk után ... ! Holott lehetne ezt egysze­rűsíteni. Esetleg úgy is, hogy egy luxusáron eladott luxus- garnitúra minősége is luxus­követelményeknek feleljen meg! R. E. Az őszi hónapokban keser­nyés füstillat itatja át néhány hegyvidéki területünk — fő­ként a Bükk — levegőjét. Az egykedvűen füstölgő boksák „gyomrában” 13—17 napi lassú izással lesz a fából kemény, üveges csengésű faszén, amely iránt az utóbbi időben jelentős mértékben nő a kereslet. Te­temes mennyiségű valutáért az NSZK-ba, Svédországba, Auszt­riába, Olaszországba exportál­juk a meg ma is ősi módon készülő faszenet (még a hazai ellátás rovására is). A grille­zett,, iaszénparázson sült pecse­nyének ugyanis még soha nem volt ilyen nagy keletje. A boksa szakszerű össze­állítása nagy gyakorlatot igénylő feladat. A középen földbe szúrt, keresztbe kö­tött tartókaró köré- épül az egész, ott lesz a tűz fészke. A méteresre szabdalt bük- köt, gyertyánt három eme­letbe rakják. Először a gyűj­tést, a száraz vékonyát, ki­felé haladva a vastagabbját. A görbe növésű darabokkal fejezik be a tetejét, szép gömbölyűre alakítván, akár a boglyát. Alul, fél méterre a földből, gallyból készül a ko­szorúfa, itt kapja majd a hu­zatot a boksa. A mile — így hívják a rakatot, amíg ki nem ég, csak aztán lesz belőle boksa — még ezzel sincs készen. A 40 köbmé­ternyi (!), 23 méter kerületű farakást avarral borítják, az­tán szénporral vagy tiszta földdel tömörítik. Csak ez­után gyújtják meg, hogy mintegy két hétig ki se aludjon benne a tűz. Az ége­tés idején gondos felügyele­tet igényelnek a pipáló hal­mok. Ha jól van rakva, nem szóródhat be a takaróanyag, de ahogyan a fa könnyezik, nedvet ereszt, megrepedezhet a takaró. Ha lecsúszik és lyukas lesz, lángra lobban­hat az egész építmény. Időn­ként meg kell szurkálni a rakatot, hogy több levegőhöz jusson. Hogy mikorra lesz boksa a miiéből, attól is függ, hogy mekkora a rakás, milyen az idő, milyen a fa, a vékonya több-e benne, vagy a vastagja. Nemcsak meg­építeni, a bontógereblyével szétszedni is tudni kell a boksát. A jól végzett mun­ka eredményeként ezután már csak a faszénnek a mű­anyag zsákokba való csoma­golása van hátra. grammos, hegesztett tasakba meggyes csokoládé. ▼. I, jK Szénégető boksa épül valahol a Bükk heausénhen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom