Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)

1982-10-11 / 240. szám

% Fiatalok a kohászatban Q Aki négy évvel ezelőtt le­tekintett a Vargahegy lankái­ról a kohászatra, egy óriási krátert látott. Azóta 54 mé­ter magasságig nőtt fel a kom­binált acélmű csarnoki, mo­numentális létestímény emel­kedett a föld fölé. Gyár ez a a gyárban. A számok önmagukért be­szélnek: 17 ezer tonna acél- szerkezet, 12 ezer tonna ce­ment, 11 ezer tonna gép és berendezés. Ez a 10 milliár­dért. épült kombinált acélmű. • ÍGY LETÍEK VÉDNÖKÖK Fél évtizede, 1977-ben hagy­ta jóvá a Minisztertanács az új acélmű építésének beruhá­zási javaslatát. De egy évvel korábban a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottsága a kül­döttgyűlésén már elhatározta, hogy a majdani acélmű épí­tése felett KISZ-védnökséget vállal. A KISZ városi bizottságá­nak első titkára, dr. Kundrák János: — Messze volt még az el­ső kapavágás, de a kohászati KISZ-fiatalok megteremtet­ték a feltételeket a nagy munkához. A város fiatalsá­gával is megismertették az acélmű jelentőségét. Az alapkövet 1977 végén helyezték el. De már augusz­tus óta működött a védnöksé- gi operatív bizottság, s októ­ber 4-én elkészült a védnök- ségi alapokmány is. Érdemes ebből idézni: „A védnökség célja: elősegíteni, hogy a be­ruházás műszaki tartalma és gazdasági hatékonysága a meghatározott fejlesztési költ­ségeken és határidőn belül, a Minisztertanács határozatá­ban foglaltaknak megfelelő­en valósuljon meg.” Az már tény, hogy az acél­mű „lelke”, a konverter, ha­táridőre felépült, s üzemel. Dobozy Zsoltot, a vállalat KISZ-bizottságának titkárát arról kérdeztük: a védnökség nélkül is elkészült volna-e időre a mű? — Talán az első szakasz — amikor a konverteres rész épült —, nem. A rendelkezé­sünkre álló összegeknek több mint a kétharmadát kellett két év alatt „elkölteni”, s a határidő igencsak sürgetett. Nagyon dolgoztak a fiata­lok ... • BESZÁLLT A HONVÉDSÉG IS Az LKM KISZ-esei 1978 februárjában felhívással for­dultak az acélmű építésében Értő fejek és kezek... A közelmúltban Győrben járt a városi tanács néhány ve­zető beosztású munkatársa. A lakóházfelújításokat tanulmá­nyozták. A látottaktól elragadtatva tértek haza, és még jobban fel tudták mérni azt a különbséget, mely Győr ja­vára mutatkozik. A „folyók városa” gazdag műemlékekben, s a belváros barokk stílusban évült házait sokszor szinte téglákra bontva újítják fel. Természetesen az ilyen igényes munka több­szörösébe kerül annak, amennyit Miskolcon egy-egy — ha­sonló méretű — otthonra fordíthatnak. De amit a leginkább irigylésreméltónak találták a miskolci látogatók: Győrben erre is van elegendő szakember. Nálunk viszont nem nagyon válo­gathat az iparosokban sem a MIK, sem az első számú alvállal­kozója, a Miskolci Építőipari Vállalat. Egyre kevesebben érte­nek az olyan kőműves- és egyéb munkákhoz, melyek a régi cpületek felújításához szükségéltetnek. Pedig ilyen épületből egyre több kerül a felújítási címjegyzékre, akkor is, ha csak a MIK kezelésében levő lakásokra gondolunk. És akkor még hol vannak a magántulajdonban levő, 50—60 évvel ezelőtt tető alá hozott házak? Pedig ezeknek a megóvása szintén társadalmi erdék, hiszen a nemzeti vagyon jelentős hányadát jelentik. A közelmúltban hallhattuk a televízióban az Országos Mű­emléki Felügyelőség vezetőinek nyilatkozatát, ök is azt mondták, hogy bár a pénzben sem dúskálhatnak, sokszor amiatt késik egy-egy becses műemlék megóvása, felújítása, mert nincs elég hozzáértő. Szakemberképzésünk fogyatékos­sága ez, s ha nem változtatnak gyorsan, radikálisan a hely­zeten, azaz nem képeznek ki fiatalokat az igényes, egyedi jellegű kőműves, burkol\, tetőfedő, díszítő és egyéb szak­mákra, akkor először a műemlékvédelem, aztán az egész lakóház-felújítási tevékenység kátyúba kerül. A gond tehát országos, de itt nálunk, Miskolcon, ahol a történelmi városmag felújítása, rehabilitációja égető feladat, jobban érezzük a kivitelezőkapacitás mennyiségi és minőségi hiányát, mint sok más városbanl (békés) részt vevő vállalatok, intéz­mények és a honvédség KISZ- szervezeteihez. — Kértük őket — mondja Dobozy Zsolt —, hogy csatla­kozzanak védnökségünkhöz. Tizenhat cég, illetve a hon­védség közölte: számíthatunk rájuk. A Magyar Néphadsereg építő-műszaki alakulata 1978- ban költözött a Marx téri kör­letbe. Márkus László őrmes­ter, KISZ-titkár: — Ekkor kapcsolódtunk be mi is az acélmű építésébe. Korábban dolgoztunk a Ga­garin hőerőműben, az ózdi rúd- és dróthengerműben, a kazincbarcikai PVC—Ill-ban. A négy év alatt 44 ezer tár­sadalmi munkaórát végeztünk a KAC-ért. Kiemelkedő teljesítményt tudhatnak maguk mögött a BÁÉV és az ÉÁÉV fiataljai is, no és természetesen a kohá­szatiak: az acélműben a kom­munista műszakokkal egye­temben — 160 ezer órájuk van. • NEKÜNK KÉSZÜL A jogi kar otthona lesz KPVDSZ kulturális napok Hobbikiállítás Az urnát 1977. december 30-án helyezték el az alapkő­ben. öt hónappal korábban fogtak először kapát, ásót és lapátot a kezükbe a fiatalok, hogy az acélmű helyét szabad­dá tegyék. Erre így emlékszik vissza Kiss Béla, a kombinált acélmű KISZ-vezetőségének titkára: — Tudtuk, hogy az acélmű nekünk épül. Tehát nekünk is kell érte tenni a legtöbbet. Fűkaszálással kezdtük, aztán gyűjtöttük a hulladékot, épü­leteket bontottunk el, síneket szedtünk fel, és senkit sem kellett nógatni, mindenki jött magától. Délelőtt a martinban izzadtunk, délután a port nyeltük, de mentünk. Minél hamarabb akartuk az újat, a modernet. A martinacélmű és a kom­binált acélmű között a távol­ság méterben számolva alig háromszáz. (Folytatjuk) ötezer fajta tű, fa,. virág otthona a szegedi József Attila Tudományegyetem bo­tanikus kertje. Látogatói olyan egzotikus növénypéldá­nyokat csodálhatnak meg, amilyenek Európában nagyon kevés helyen lelhetők fel. Az év minden szakában sok érdeklődőt vonz az igen gazdag kaktuszgyűjtemény. A Közép- és Dél-Ameriká- ban honos medvetalp-kaktu- szok között nem ritkák a két- három méter magasságúak, amelyek szürkés-fehér, ham­vaskék, és sötétzöld színek­ben díszlenek. Sárga és piros virágaik meglepően hasonlí­tanak a rózsához, s a húsos levelek szélén sűrűn, fürt- szerűen helyezkednek el. Vi­rágzás után fejlődnek ki a nagy mákgubóhoz hasonlító, igen jóízű termések, ame­lyeket hazájukban meghá­mozva fogyasztanak. A ke­cses oszlopkaktuszok termé­se pedig olyan, mint egy nagy szilva, pirosra érik be, kásás húsú, kellemes édes­ízű. Nemcsak ehető, hanem „iható” növényei is vannak a kertnek — a kemény lom­bú pozsgás növények, az agavék. Az Agave amricana csupán egyszer virágzik, eh­A második évfolyam kezd­te meg az idén a tanulmá­nyait az Egyetemvárosban, az Állam- és Jogtudományi In­tézel miskolci jogászkarán. A jogászhallgatók és a tanárok ideiglenesen az egyetem egyik kollégiumában kaptak helyet, ám készül mái- végleges épü­letük is. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat ez év áprilisában kezdte meg panelből felhúzni a jogi kar új épületét, s várhatóan a 84-es tanévet már itt kezdhe­tik. (Farkas Ida felvétele) Utasankét Miskolc tömegközlekedésé­nek helyzete és fejlesztésének tervei címmel utasankétot rendeznek a Miskolci Közle­kedési Vállalat vezetői az MTESZ-székházban. A ren­dezvényen elhangzottakra, a közérdeklődésre számot tartó témákra lapunkban visszaté­rünk. hez negyven-ötven éves kort kell megérnie. Ilyenkor hat­hét méternyire feltörő virág­szárat hajt. Hazájában — fő­leg Mexikóban — gazdasági növényként termesztik. Fá­nak is beillő vastagságú vi­rágszárát megcsapolják, s belőle 200 liternyi tejszerű nedvet is nyernek. Az agavé levét erjesztik és ebből ké­szítik a pulque néven ismert szeszes italt. Nem a leglátványosabb, mégis a legnevezetesebb kak­tusza a füvészkertnek a Kos- suth-kaktusz. Kossuth szám­űzetése idején éppen száz évvel ezelőtt, 1882-ben tori­nói kertjéből egy Cereus pe- ruvianus nevű kaktuszt kül­dött haza egyik barátjának, Rozenberger Bernátnak az erdélyi Gyalu községbe. Ha­zánk nagy fiának ajándéka később a kolozsvári botani­kus kertbe került, onnét a növény első sarját dr. Győrffy István, a füvészkert alapító­ja Szegedre vitte. Igen szép, ötméteres példánnyá nőtt, de a második világháború idején a viszontagságos kö­rülmények között annyira megsérült, hogy csupán a tö­vét sikerült megmenteni, alig harminc centiméteres törzs- zsel. A növény most nfár is­Ma is folytatódnak me­gyénkben a XXII. KPVDSZ kulturális napok rendezvé­nyei. A Borsodi Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalatnál -zellemi vetélkedőt rendez­nek, az Észak-magyarországi RÖVIKÖT Kereskedelmi Vál­Géppel emelik ki az idén először a pontyot, busát, amurit a mezőfalvi mezőgaz­dasági kombinát halastavai­ból, az évek óta tartó tófel­újítás és rekonstrukció kere­tében ugyanis a hsilászat egy részét gépesítették. A 300 méter hosszú — a zsák­mánnyal telten több tonna súlyú — hálókat csörlők se­gítenek húzni a halászoknak, az úgynevezett halágyakba mét egy méter magas, és sok utódot nevelt, amelyekből több hazai társintézménynek küldtek. Ugyancsak sok viszontag­ságon ment keresztül a kert királynője, a buddhisták szent virága, az indiai lótusz (Nelumbo nucitera). Az 1930- as években sikerült megho­nosítani — hazánkban egye­dül Szegeden. A melegvizű dísztóban négy évtizeden ke­resztül minden nyáron százá­val bontott szirmot a vízből piéteres száron kiemelkedő, gyermekfej nagyságú virág. Azután rohamosan ritkulni kezdett az állomány, s né­hány év alatt teljesen tönk­rement. A botanikusok azon­ban nem nyugodtak bele a virágkülönlegesség kipusztu­lásába. A tó talaját kicserél­ték, és a kert egy zárt részé­ben létesített másik kis tó­ban néhány indiai lótuszt felnevelve, a hazai klímát el­viselő szaporítóanyagra tet­tek szert. Az idén sikerrel ját a virágkülönlegesség új- rahonosodása. Szépen fejlőd­nek az indiai lótuszok, jövő­re már virágoznak. Ma már Szeged idegenfor­galmi nevezetessége a kert, amely az idén 60 éves, s je­lenleg évente legalább öt­venezer látogatót vonz. lalatnál pedig hobbikiállítás nyílik. Az Edelény és Vidé­ke Áfész dolgozóinak a TIT szakemberei rendeznek vita­délutánt, A kulturális nevelő munka helye és szerepe a tár­sadalmi életben címmel. terelt, szorított pontyokat, növényevőket pedig nagytel­jesítményű szivattyú „szip­pantja” ki a vízből. A gépe­sítés eredményeként köny- nyebb lett a halászbrigádok munkája, megnőtt a teljesít­ményük is: hagyományos módon naponta egy tonná­nyit tudtak hálóba fogni, géppel pedig ennek dupláját, másfélszeresét is kifogják egy nap alatt. A mezőfalvi mezőgazdasá­gi kombinátban az egyik leg­eredményesebb üzemág lett a halászat. Ez annak a nagy­arányú rekonstrukciónak kö­szönhető, amelyet 80 millió forintos költséggel, s eddig csaknem 600 hektáron vé­geztek el. Kimélyítették a ta­vakat, s igyekeztek a leg­korszerűbb tenyésztési tech­nológiáknak megfelelő körül­ményeket teremteni. Az ered­mény már mutatkozik is, a felújított tavakban megdup­lázódott a hozam, a hektáron­kénti 1,2 tonnát is eléri a zsákmány­Föld, föld, (öld! Holnap lesz 490 éve, hogy Kolombusz hajósai felfedezték Amerikát. Az árboc­kosárban kuporgó ten­gerész Közép-Amerika egyik szigetét pillan­totta meg, erre kiál­totta el magát, hogy: Föld, föld, föld! Ko­lumbusz azt hitte, hogy Indiába került, s ezért nevezte el az ott élő bennszülötteket indiá­noknak. L S. Ismét szirmot bont az indiaiak szent virága Ehető kaktuszok, iható agavék A szegedi botanikus kertben Gép fogja a pontyét, husit Vár a gyárban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom