Déli Hírlap, 1982. október (14. évfolyam, 233-257. szám)

1982-10-23 / 251. szám

szerzőié j Száz évvel ezelőtt született — 1882. októ- i bér 24-én — Siófokon J az egyik legnevesebb ( magyar zeneszerző és operettkomponista, Kálmán Imre. Első i nagy sikerét a Tatár- ] járás című, 1908-ban i színpadra került ope- ( rettjével'. aratta, s a i többi nagyszerű műve hamar világhírűvé tét- ■ te Kálmán Imrét. Utol- J só operettjét, az Ari- t zóna Lady-t már halá- ' la után, 1954-ben mu- \ tatták be, Svájcban. A • Csárdáskirálynő szer- , zöje Párizsban halt i meg, 71 éves korában. [ I ____________________________> Víz, víz:, víz... Sziszegés, hörgés, bugyborékolás, s most itt állok néhány csepp vízzel az ujjam hegyén. Itt állok megfürödve, az­az fürdésre képtelen helyzetben. Délben a lapból megtudom a vízhiány okát. „Reggelre kiürült a tetemvári tá­rolómedence. ... még nem találtuk meg a hibás részt, tudniillik az eltűnt víz nem jön fel sehol.” Hol az isten csudájában bujkálhat az a viz, miért nem jön már fel, s ha majd föl is bukkan valahol, mikor lehet felhajtani az én hetedik emeleti laká­somba? Ez most a kérdés. Reggel azonban még nem tudtam távlatokban gondol­kodni. (Hivatalos jelentések ismerete nélkül erre nem is képes a modern ember.) Reggel csak a pillanatnyi gond foglalkoztatott: honnan szerezhetnék tíz liter viiet? Miért éppen tíz litert? Mert egyetlen tízliteres edényünk van. Egy műanyag flakon, melyben most éppen bort táro­lok. Azaz, hogy inkább tároltam, mert látom, hogy az áttetsző falú kannának alig egyliternyi ital lötyög az alján. Mondtam én, hogy nem kell lefejteni ezt a bort, csak mese az, hogy megrom­lik az állásban. Ez a liternyi akár ma estig is állhatott volna, ha nincs a víz­hiány. De hát kell az edény, s egyszer­re nagy szomjúságot is érzek. Eszembe jut, hogy őseink a 16—17. században — félve a járványoktól — leginkább borral oltották szomjukat... ' Hát szomjas már nem vagyok, de most még inkább kívánom a fürdőt. Vizet kell szerezni! Biztos, hogy az előrelátóbb emberek­nek vannak tartalékaik (gyertyám, gyu­fám, zseblámpám nekem is van, mert számítok az áramszünetre), de hát csak úgy becsengetni valahová ... Persze, ha jobban ismernénk egymást. Atkozott atomizált életmód. Itt állok elidegened­ve és mosdatlanul. Hiába figyelmeztet­nek bennünket a legjobb szociológusok, hogy nyissuk olykor egymásra az ajtót, hogy kommunikáljunk. Nem! Mi meg­rögzött elidegenedettek, csak hazame­gyünk, magunkra zárjuk az ajtót, aztán nézzük a tévét, vagy furdunk. S talán még nem is örülnénk a szomszédnak, ha ilyenkor bekopogna. Igaz, általában nem kopog be, mert ő is tévét néz, “vagy fürdik. Most azonban ő sem tud fürödni. Mégis becsöngetek hozzá. A bajban is­merni meg egymást! A szomszéd (ezt már a lakásból ki­lépve látom) kétségtelenül bajban van. Sehogyan sem tudja becsukni a lift toló­ajtaját, mert kezében tart egy nagy kétfülű fazekat — telve vízzel. — Lám, lám, ki korán kel — próbá­lok kedélyeskedni, miközben a szom­széd lötyögteti a kincset érő vizet. Csak a lift szabályszerű becsukása után (örülök, hogy segíthettem stb., stb.) árulja el, hogy az egyik lépcsőház föld­szintjén a szeméttároló melletti csap még csordogál, ‘ ha sietek, felfoghatok néhány litert. Ámbár — a színéről ítél­ve — nem tudja, hogy ez a víz ivásra alkalmas-e? ő is inkább csak teá­nak __ Sohse bajlódjon a teafőzéssel — mon­dom, s beinvitálom egy kis borra. A konyhaasztalon három findzsában vár bennünket a maradék bor. Kettő egy arányban (köszönöm, én már ittam) megosztozunk. Kinn kezd felszállni a köd, a mi kedvünk is egyre napsugarasabb. Mostanáig nem tudtam, hogy bor után milyen jó a rum. Ezt már a szom­szédnál isszuk, minden formaság mel­lőzésével; csak úgy üvegből! Közben ar­ról beszélgetünk, hogy közös összefogás­sal mi mindenre lenne képes ez a nép. (Egyszóval népben, nemzetben gondol­kozunk.) A fúrásokat érintve, felmerül egy kö­zös kút fúrásának a gondolata. Ennél a kútnál találkozhatna a ház apraja- nagyfa, mint hajdan faluhelyen. S a kút csak az első lépés az értelmes élet útján. — Csodákra lehetnénk képes, pajtás! — Leszünk is, pajtás! Most, hogy dialógusunk mind stílu­sában, mind érzelmi töltésében egyre inkább két kuruc beszélgetésére emlé­keztet, megpróbálkozom: — Add ne­kem a fél fazék vizet! — Egy frászt, mikor nekem is kevés van, s ki tudja milyen idők jönnek! Nem tehetek mást, borosflakonommal megindulok le a föld(szint)re. Megyek, megyek a betonrengetegben, keresem a vizet, melynek eltűnéséről most fogal­mazzák a hivatalos nyilatkozatot. A megszólított csapok szuszognak, fújnak, s szárazon köhögnek, mint a zavarban lévő hivatalnokok. Vizem nincs, s a borom elfogyott. Jó­zanul kell szembenézni a dolgokkal. <gyarmati) Kellemesen meleg legyen Alkalmi otthonkák A hosszúra nyúlt estéken egyre több időt töltünk a la­kásban. Kényelmes és divatos otthoni viseletben minden nö jobban érzi magát. Amikor a házimunkán túlvagyunk, meg­éri a pihenés, a kikapcsolódás perceire felölteni az otthoni alkalmit. E két rajzon jó ötleteket találnak e szabadidőruhák elkészítéséhez. Olcsó anyagot is felhasználhatunk hozzá, s emelhetjük a „színvonalát” egy kis csipkebetéttel vagy hímzéssel. Az őszre, télre való otthonkák a ruhagyá­rakban melegebb kelméből készülnek, gondolván, hogy a . lakások ablakát már nem kell szélesre tárni a hőség­től. Az olvasáshoz, a pihe­néshez, a tévénézéshez kell is a kellemesen meleg hol­mi. ' Ezek a fazonok vasta­gabb típusú anyagokhoz is alkalmasak. S nem utolsó­sorban: vendégfogadásra is jól illő darabok, hiszen ősz­szel és télen a családok java része nagyobb társasági éle­tet él, mint a nyári kániku­lában. Minden munkafogással megismerkednek a fiatalok a Zalka Máté Szakközépiskola.tan­műhelyében. Csak az tudja majd jól alkalmazni a modern technikát, aki megismerte a ha­gyományost is, a különböző anyagok titkát. (Kerényi felv.) KPVDSZ kulturális napok Szellemi vetélkedő A XXII. KPVDSZ kultu­rális napok keretében ma a Borsodi Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalatnál általá­nos műveltségi, szellemi ve­télkedőt szerveznek. Ezen a napon tart nyitva utoljára a Miskolci Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalatnál októ­ber 4-én megnyílt könyvki­állítás és -vásár. Koncert Népszerű zenei estek cím­mel bérleti hangversenysoro­zat kezdődik a Vasas Műve­lődési Központban. Az első koncertet hétfőn este fél 8- kor rendezik. A Miskolci Szimfonikus: Zenekart Kovács Zoltán vezényli. Műsorukon Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának feldolgozá­sai (Prokofjev, Berlioz és Gounod) szerepelnek. Shakes­peare drámájából' Kulcsár Imre, Mihályi Győző és Mol­nár Zsuzsa, a Miskolci Nem­zeti Színház művészei adnak elő részleteket. „ Jót és* jól magyarul ’ Kazinczy Ferenc szállóigé­vé vált verssorát — némi .módosítással — idézi mottó­ként a KPVDSZ megyei bi­zottsága az anyanyelvi ve­télkedő megyei középdöntő­jére. Október 28-án, csütör­tökön délelőtt 10 órakor a Diófa szolgáltatóházban ren­dezik meg a vállalat fiatal­jainak vetélkedőjét. Nagy közönségsiker Galambos Erzsi és lián marin Péter estje Galambos Erzsi és Hau- mann Péter műsorát hall­gathattuk és nézhettük meg az Aranyűsillag étteremben. A két népszerű művész jó összeállításban adta elő a békebeli béke és a közel­múlt népszerű sanzonjait. Az e sorok írójához hasonlóko­rú hallgatók számára külön élvezet volt újra hallani olyan műveket, amelyeket annak idején Ascher Oszkár adott elő még a Vajda Já­nos Társaságban, vagy ami­lyeneket az egykor oly nép­szerű Boros Géza énekelt a Teréz körúti Színpadon. Ga­lambos Erzsi és Haumánn Péter más, korszerű «tolmá­csolásban elevenítette fel ezeket a régi verseket, da­lokat, amelyek ebben az újabb stílusban is rendkívül vonzóak maradtak. vEzt bi­zonyította az is, hogy az a közönség,- amely (és ez volt a több) a régi előadók mű­sorában ezt nem láthatta, hiszen akkor nem is élt még, jól „vette a lapott”, él­vezte a mostani művészek előadásában a régi számokat, és lelkes tapssal honorálta. Hogyan tovább? Népművelők, önmagukról A Népművelés című folyó­iratban hónapok óta folyik a vita a Magyar Népművelők Egyesületének céljairól, felada­tairól és lehetőségeiről. Úgy tűnik ezekből az írásokból, hogy erősen megrendült a népművelő szakma presztízse, következésképp a közművelő­désben dolgozók önbizalma is. Nem kell sokáig találgat­nunk ennek az okait. Csak az egyik a sokat, talán már túl sokat is emlegetett gaz­dasági helyzetünk. Látnunk kell, hogy a népművelő, no­ha tevékenysége a tömegek­kel kapcsolatos, lényegében magányosan, sokszor bizony elszigetelten, s nem a leg­jobb feltételek között végzi munkáját. Éppen ezért em­berileg nagyon is érthető, hogy a népművelőkkel be­szélgetve több a panasz, mint a valós (vagy vélt) eredmények számbavétele. Tudomásul kell vennünk azt is — a gyakorló népműve­lőknek is —, hogy lépés- és léptékváltozásra van szük­ség, s nem csupán azért, mert a kultúra forintjait most jobban a fogunkhoz kell verni. Az ötnapos mun­kahét olyan tény, amely ra­dikálisan formálja át az életrendünket, módosítja kul­turális „fogyasztási szokása­inkat” is. Ugyanakkor nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy a népművelő pálya is ugyanúgy elnőiese­dett, mint a pedagógusi, s ez számos munkajogi és em­beri gondot okoz. Mindezekről a kérdések­ről szó esett a Népművelők Egyesülete Borsod megyei szervezetének Ülésén is, amelyen — jelezve a téma fontosságát — részt vett Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese is. Hazag Mihály, az MNE me­gyei titkára ismertette az eddig végzett munkát. Az alapvető célok között emlí­tette a népművelői munka hatékonyabbá tételét; hogy segíteni kell a szakmai, po­litikai felkészülést; fórumot biztosítani, vitákat szervez­ni; támogatni az új módsze­rek kidolgozását, elterjedé­sét. Ezek a célok csak úgy és akkor valósíthatók meg, •ha szorosabbá és alkotóbbá válnak a kapcsolatok az irányító párt-, tanácsi, szak- szervezeti és más szervekkel, ha a népművelők észrevéte­leit, gondjait jobban figye­lembe veszik, egyáltalán fi­gyelemmel kíséHk. Az előbbrelépés lassú, mert maguk a tagok sem elég aktívak. Valamelyest nőtt ugyan az MNE létszá­ma, ám még mindig viták vannak bizonyos szervezeti, érdekvédelmi és szakmai kérdésekről. A leghaszno­sabbak azok a tapasztalat- cserék, amelyek -során más megyék és intézmények mun­kájával ismerkedhettek meg megyénk népművelői, örven­detesnek mondható, hogy megnőtt az igény a tapasz­talatcserék iránt. Legköze­lebb decemberben, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban lesz népművelők estje, s terveznek egy bált, ismerkedési estet is, kol­lektív szellem erősítésere. H. S. Arany János-est I Könyvtárban (Felszabadítói útja 20.). Előadást dr. Kis Kálmán, a gimnázium vol tanára tart. Verset mon< i Blaskó Péter színművész. A Lévay József Gimnázi- | utó volt diákjai és a Lévay József Könyvtár hétfőn dél­után fél 6-tól Arany János- estet rendeznek a Lévay '

Next

/
Oldalképek
Tartalom