Déli Hírlap, 1982. július (14. évfolyam, 154-180. szám)

1982-07-24 / 174. szám

Ma és holnap este is Operett a m Kálmán Imre, Házy Erzsébet, Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs, Bodrogi Gyu­la, Yroith Ági, Mozart, Bee­thoven, ötvös Csaba, Rózsa Sándor, Kovács Zsuzsa, Várhe­gyi Márta, Szüle Tamás . . . Ilyen nevek mellett nem cso­da, hogy nem maradt el a si­ker a Nosztalgia Expressz teg­nap esti bemutatóján. A me­gyei könyvtár előtti cirkuszi sátorban megrendezett két és fél órás, alapvetően operett­slágerekre épülő műsor kelle­mes estét szerzett a közönségé­nek, mely teljesen megtöltötte a nézőteret. A Városi Művelődési Köz­pontban találták ki ezt a nem könnyen összeállt, köny- nyü nyári szórakozást nyúj­tó rendezvényt, melyet Csi­szár Imre, színházunk mű­vészeti vezetője rendezett egységbe. A 100 évvel ez­előtt először elindult Orient Expressz nyomában halad a műsor, a dalok, táncszámok Isztambulra, Kolozsvárra, Debrecenre, Budapestre, Krakkóra, Bécsre, Berlinre, Párizsra, Londonra utalnak,, vagy legalábbis az adott vá­ros nevével jelzett blokkban hangzanak el. Persze, a közönséget nem a rendező elv, a keret ér­dekli, hanem kedvencei: éne­kesek, színészek. (A műsort ma és holnap este 7-től meg­Kovács Zsuzsa és HidvégiMiklós a porondon (Jakubik felv.) ismétlik, ezeken az előadá­sokon már fellép Psota Irén is, aki tegnap sajnos nem le­hetett itt.) És nem csalódik, mert azt kapja, amit a mű­sor címe, a helyszín sugall. (Meggyőződésem, hogy a sportcsarnokban, ahová ere­Sci-fi és francia nyelv Hobbitáborok Érdekes vállalkozásba fogott az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, amikor meghir­dette a fiatalok speciális érdek­lődését — elérhető árakon - ki­elégítő hobbitáborait. A hazai sci-fi kedvelőinek nyújt lehetőséget az össze­jövetelre az Express tudo­mányos-fantasztikus tábora szeptember 2-től 5-ig Bala- tonföldváron. Az általuk kí­nált program ízelítőt ad a science fiction valamennyi műfajából: képzőművészeti kiállítás, diaporáma-show, s a hazai fanti művelőinek legjelesebb képviselői előadá­sokat, konzultációkat tarta­nak. Csemegének ígérkezik a bemutatásra kerülő tudomá­nyos-fantasztikus filmek, a sci-fi disco. Megrendezik a fanti-klubok találkozóját is. A négynapos programért sze­mélyenként, faházban való elszállásolás esetén 740 fo­rintot, szállodában történő elhelyezéskor 920 forintot kell fizetni. A francia nyelvi tábor megszervezésével az Express segítséget kíván nyújtani a Az MTA szegedi biológiai központjának kongresszusi termében tegnap megkezdő­dött a TIT XI. művelődésel­méleti, nyári egyeteme. Az or­szág egyik legnagyobb létszá­mú ilyen rendezvényén több mint 300 közművelődési szak­ember vesz részt. A tanácsi előadók, művelődési házak dolgozói, az ipari üzemek köz- művelődés' bizottságainak képviselői adják a hallgató­ság zömét. A fő téma a közok­tatás és a közművelődés kap­csolata. Nyolc- nap alatt 17 előadás hangzik el; szó lesz egyebek között a művelődési intézmények jogi munkájáról, a felnőttoktatás eredményei­ről és gondjairól, a társada­lomtudományi, a történelmi oktatás összefüggéseiről, az iskolák és a közművelődési in­tézmények együttműködésé­ről. tanulni vágyóknak, illetve gyakorlási lehetőséget bizto­sítani azoknak, akik már is­merik a nyelvet. Az orosz és német táborokat már koráb­ban, a francia tábort pedig két turnusban, augusztus 4- től 14-ig, illetve 14-től 24-ig Killián-telepen. a nemzetközi üdülőközpontban rendezik meg. A magyar és francia anyanyelvű fiatalok számára rendkívül színes, a passzív nyelvtudást aktivizáló prog­ramokat szerveznek. A tanu­láson kívül ismerkedési est, sportversenyek, idegen nyel­vű filmek vetítése, kirándu­lások, táncház, tábortűz te­szi változatossá és emlékeze­tessé a részvevőknek az itt töltött tíz napot. A részvételi díj teljes ellátással 2 ezer forint. Az Express-táborokba még lehet jelentkezni az iroda ki- rendeltségén. Az első VIT Holnap lesz har­mincöt éve, hogy 1947. július 25-én megnyi­tották Prágában az el- . sö Világifjúsági Talál­kozót. Megrendezését a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség London­ban tartott alakuló kongresszusán hatá­rozták el. A DIVSZ-nek jelen­leg 104 országban több mint 200 tagszervezete van, s ezek több mint százmillió fiatalt egye­sítenek. A székhelye: Budapest. Hároméven­ként kerül sor a Vi­lágifjúsági Találkozó­ra, s a DÍVSZ kezde­ményezésére 1956 óta minden év április 24- én megrendezik az if­júság nemzetközi szo­lidaritási napját ts, a kolonializmus és az imperializmus ellen. detileg tervezték a gálát, nem alakulhatott volna ki ilyen jó hangulat.) Minden szellemes ötletre „vevő” volt a közönség, oly­annyira, hogy messze a leg­nagyobb sikere Bodrogi Gyu­lának volt, akinek tündéri humorát jóval tovább Is szí­vesen élveztük volna. (Pél­dául olyan formában, hogy ő lett volna a műsor kon- feransziéja.) A siker összes részesét hosszan lehetne sorolni, köz­tük a Brnóból érkezett ra­gyogó táncegyüttest, a mis­kolci formációs táncosokat, a Kalmár Péter dirigálta Mis­kolci Szimfonikus Zenekart. Sz. G. Bezárt a dudaiskola A Somogy megyei Csur­gón tegnap bezárult az or­szágos dudaiskola. Az egy­hetes foglalkozásokra két­százan jelentkeztek, akik szá­mára a dudán kívül furu­lya-, vonós-, tambura- és ci- teratanfolyamot rendeztek. Bővíthették szakmai ismere­teiket a táncházvezetők, akik a zenészekkel együtt népraj­zi, népzenei előadásokat is hallgattak. A most zárult dudaiskolán első ízben har­minc zeneiskolai tanár is részt vett. ök hazatérve a legfiatalabb korosztály köré­ben hasznosítják a Csurgón szerzett tapasztalatokat. A Háry Jánossal kezdtek Szegeden A szegedi Dóm téren a hét végén ismét felcsendül­nek a Szeged híres város kezdetű népdal bevezető dallamsorai. Ez a szignál jelzi, hogy az ország legna­gyobb csillagtetős színházá­ban megkezdődnek a sza­badtéri játékok előadásai. A megnyitó tegnap volt, amikor — tisztelegve nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán előtt, születése századik évfordulója alkalmából — a Háry János került színre. A daljáték a játékok 1959-ben történt felújítása óta most hatodik alkalommal szere­pelt programon. Ma újabb bemutatót tar­tanak; Verdi operáját, a 4 drezdai üvegem berek A világ sok országában arattak sikereket a drezdai „üvegemberek”. Az anató­mia nagy hatású,' háromdi­menziós szemléltetőeszközei­ből eddig több mint százat készítettek a drezdai higié­niai múzeum munkatársai. Az embernagyságú üvegfi­gurák átlátszó „bőre” alatt ott lüktet az egész emberi szervezet belső rendszere. Csontvázuk alumíniumból áll, az egyes szerveket 40 lámpácska világítja meg. A legfontosabb véredények és idegek 0,2 milliméter átmé­rőjű drótokból készülnek, hosszuk összesen 18 kilomé­tert tesz ki. S bár „ üvegem - bereknek” nevezik őket, előál­lítóik alig használnak üve­get a megförmálásukhoz, még áttetsző „bőrük” is mű­anyag. Az „üvegemberek” beszélni is tudnak. Magnetofon segít­ségével 30 nyelven ismerte­tik az emberi szervezet mű­ködését. A drezdai üvegszobrászok az iskolai oktatás céljaira újabban állatokat is formáz­nak, például teheneket, lo­vakat. Trubadúrt tekinthetik meg az érdeklődők. Vasárnap is­mét a Háry Jánost adják elő a szegedi Dóm téren. Nyolc hclveít este 10-kor A Muzsikáló Udvarban Ci- marosa Titkos házasság cimű vígoperájának vasárnap este 8-ra hirdetett előadása este 10 órakor kezdődik. A nyári blézer Könnvlí kelméből készüljön Csíkos vagy kockás, egyszínű vagy mintás, egyre megy. Csak az alkalmas kiegészítőt kell megválasztani a nyári blézerhez. A szoknyák és a nadrágok praktikus kiegészítője a köny- nyű, nyári kelméből készült kiskabát. Eddig csak tavasz- szal és ősszel, s főleg szövet­ből tudtuk elképzelni. De mint az ábra mutatja, a nyári viseletét is sokkal elegánsab- bá teszi, mint például egy kardigán. Az első modell akár csíkos kreppből is elképzelhető. De készülnek kiskabátok frottír­ból is, s egy jó vonalú szok­nyával már modern kiskosz­tüm hatását keltik. Nem tű­nik ízléstelennek a nadrág­kosztüm sem, pedig a kocká­sat társították a hajszálcsíkos nadrággal. Annyi bizonyos, hogy a minták és a színek összhatására vigyázni kell. Egy jól megválasztott alap­anyagú kiskabát sok öltözkö­dési variációra ad lehetőséget a hűvösebb napokon. Megnőttek a fák Albumomban 12 évvel ezelőtti fény­képeket nézegetek. Az egyiken csak némi töprengéssel fedezem fel, hogy az udvarunkat ábrázolja. A négyeme­letes bérház udvarát, amelyet velünk szemben ugyanilyen nagyságú és ren­deltetésű épület határol. A felvételt az akkor tízéves fiam készíthette első emeleti lakásunk ab­lakából, mivel én pontosan emlékszem ritkán gyakorolt fotózgatásom helyei­re, kis családunk életét kormányzó fe­lesénemnek pedig a kisebb gondja is nagyobb annál, hogy fényképezőgé­pünket a kezébe vegye. Ami töprengésre késztetett: a felvé­telen két ház közötti térség sivár üres­sége látható, a szegélyén csenevész csemetefákkal, amelyek mintha segély­kérőn nyújtóztatnák lombtalan ágaikat a magasba és a bérház lakói felé. Ugyanakkor, ha most kitekintek az udvarra, ennek peremén hatalmas fá­kat látok. Egyik, épp’ az ablakunk alatt, szellőrezdüléstől néhány negye­dik emeleti lakó szobájába is beinte­get koronája csücskével. És így van ez már jó néhány éve. Megnőttek tehát a fák. S mi mindennel örvendeztetnek meg bennünket. Tavasszal, amikor már zöl- dellni, lombosodni kezdenek, különbö­ző madarak tanyáznak ágaik között, és csipognak, csivitelnek, egyszóval vi­dáman énekelnek. Megfigyeltem ma­gamon, s talán mások is így vannak ezzel, hogy a madárdal nem zavar, nem idegesít még akkor sem, ha va­lamilyen érdekfeszítő könyvet olvasok, vagy éppen elmélyülten dolgozom. Sőt. S milyen jólesik arra ébrednem, hogy madárkórus köszönti a reggelt. Ügy érzem magam, mintha gyermek volnék újra, mert annak idején, erdő szélén lakván, ugyanilyen muzsikával kezdő­dött számomra, számunkra a nap. Vi­dámsággal, ami előre vetítette a derű sugarait az ébrenlét elkövetkező nap­szakjaira, s elviselhetőbbé tette az eset­leges fájdalmakat, bánatot. Ennyit köszönhetek most is a fák­nak. De többet is. Érzékelhetően oxigén- dúsabb általuk a levegő, s üdébb lát­ványt nyújt a bérházi udvar, mintha csupán csak a néhány pad és a szét­gereblyézett homok, sódertörmelék vi­rítana rajta. Most, nyáron pedig? A kánikulában? Enyhét adó árnyékuk a lombjaik alá csábít, s néhány fokkal a szobában is csökkenti az agyforraló hőséget. És hogy összehozták a bérházi lakó­kat a fák! Azelőtt, amikor még csak nyurgul­ni kezdtek, az emberek úgy elmentek egymás mellett, mintha nem is egy­azon lépcsöházból, emeletről nyílnának lakásaik ajtajai. Most pedig? A több­ségük délutánonként és esténként ott ül a fák alatti padokon, s beszélget, eszmét cserél. Tavaly még tábortűz melletti közös szalonnasütést is ren­deztek. Közelebb kerültek egymáshoz a lakók —, mert megnőttek a fák. De miképp magasodhattak ekkorá­ra? Úgy, hogy mindenki vigyázott rá- fuk. Emlékszem, még tizenkét-tizen- egy évvel ezelőtt hol ebből, hol abból a földszinti, vagy emeleti ablakból szállt az udvarra a tiltó szó, ha vala­melyik lurkó bírókra akart kelni a csemetefák egyikével. Így maradtak és nőhettek meg a fák. S közben felnőttek az egykori, a fa- nyiivésre vágyat érző embercsemeték is. Ma már húsz-húszonkét éves fiatal­emberek, eladósorban levő lányok. Jó néhányon közülük időnként összeülnek az egyik fa lombjai alatt, beszélget-' nek, s jóízüeket kacagnak. Nem szá­mít közöttük, hogy egyikük főiskolás, a másikuk már valamilyen szakma munkása. A fák is segítenek megtartani kis közösségüket. Persze, a bérházban időközben újabb kisgyerekek is születtek, akiktől vi­szont már nem kell félteni a fákat. A minap az ablakban könyökölve arra figyelek fel, hogy a felnőtt ifjak, már-már férfiak diskurálgató csoport­jához odamegy egy ötéves fiúcska. — Tegyél fel arra a fára! — mutat az egyi’* fiatalemberre, majd a mellettük vastag törzset és ágakat növesztett fá­ra. És a fa recsegés, ropogás nélkül, mozdulatlanul ■sírta a pöttömnyi em­berke súlyát Mintha mosolygott is volna: elbírok én nagyobb terhet is, mert amikor kellett, őrködtek felet­tem. TARJÁN ISTVÁN ivelőÉeiméleti nyári egyetem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom