Déli Hírlap, 1982. május (14. évfolyam, 103-127. szám)
1982-05-17 / 115. szám
Át elnök és a szavazógép Változások előtt a televízió Á harmadik műsor • Videoközösségek Átfogó és. résztanulmányok készültek, készülnek a témában: milyen lesz a következő években a hazai televíziózás? Sok ismeret halmozódott fel, nem utolsósorban a lelevíziós nagyhatalmak példáiból. Folyik ezek feldolgozása, megvitatása. Például olyan formában, mint a szombati ankét volt: Sándor György, a Magyar Televízió műsorigazgatója vázolta körülbelül egy órában a 80-as' évek televíziózásáról kialakított elképzeléseket. Három téma köré csoportosította tájékoztatóját, vitaindítóját: a műszaki-tecnikai, a műsorpolitikai és a szervezeti változásokról beszélt. — Csak egy eleme — és nem biztos, hogy a legfontosabb — a szükségszerű változásoknak az, hogy versenyre készteti majd televíziónkat az egy-két éven belül beinduló műholdas program, amit Nyugatról sugároznánk — mondta. Műszakilag már megoldották a sztereóhang továbbítását televízióra, feltehetően hamarosan megjelenik a térhatású, kép. Egyre inkább elfogadható áron lehet beszerezni képmagnót, képlemezt, a képtovábbítás terén újdonság a mikrolánc után az űrből, illetve kábelen keresztül érkező műsor. Nálunk egyelőre még a színes televíziók elterjedése van naSándor György, a Magyar Televízió műsorigazgatója a 80-as évek televíziózásáról tartott tájékoztatót a szombat délelőtti ankéton pi renden, a többi csak ezután jön. Több mint 25 ezer képmagnó van az országban, együttműködési szerződést kötött ez ügyben az Orion a Grundig-céggel. A televíziónak segítem kell majd a „videoközösségek” kialakítását, felkészülni az évtized végére tervezett harmadik műsorra, a körzeti stúdiók fejlesztésére, hogy azok az adott területen lakók helyi érdeklődését kielégíthessék. A műsorkészítésre most a hiánygazdálkodás a jellemző, ezt kellene felváltania a különböző tévés műhelyek közti egészséges versenynek. Mindez persze nem kis pénzt igényel, és jól átgondolt koncepciót. A hozzászólók is azt hangsúlyozták, hogy a tévé olyan eszköze a tájékoztatásnak, melynek jelentőségét sokan — az illetékesek is — csak most kezdik felismerni, márpedig ha nem kapja meg a maximális támogatást, képtelen lesz ellátni feladatát. Hallhattuk Nagy Richárdot, az MTV elnökét a Hatvanhatban, aki ugyancsak a hi- : hetetlenül magas költségekre I hivatkozott, amikor arról beszélt, hogy a mi tévénk műszaki berendezései enyhén szólva nem állnak világszínvonalon. Ehhez érdekes kiegészítés, amit Kígyós Sándor. e műsor rendezője mesélt a szombati ankéton. Ezt a bizonyos Hatvanhatot két napig vették fel, mert az első napon csődöt mondott a technika. Elromlott a szavazógép. „Miért nincs ebből még egy? — kérdezte a felvételek kényszerszünetében Nagy Richard. — Mennyibe kerül? — Hárommillióba — felelte Kígyós Sándor—, vegyünk? — Nem.” Sz— Akiket kérdeztek: dr. Szabó László, Kudlik Júlia, dr. Agárdi Tamás, dr. Túrós András, Kővári András Családias környezetben A Kék fény a Tokajban Páni Lajos kiállítása A fesztivál vendégei között van az ősz mester: Papi Lajos, ö készítette a tévéfesztivál plakettjét, mely egy filmszalagról felszámyaló Pegazust ábrázol, A szobrász- művész elhozta Miskolcra legkedvesebb munkáit, ezek kiállítása díszíti a Rónai Sándor Művelődési Központ előterének egyik sarkát. Változatos anyagokból formálja szobrait a művész, akinek tárlatát szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Talán az időpont megválasztása volt szerencsétlen, talán a propaganda volt kisebb, tény: igen családias hangulatban zajlott le tegnap délelőtt a Tokaj vendéglátóházban a Kék fény ankétja. Pedig — miután Kudlik Júlia háziasszonyi minőségében bemutatta a résztvevőket — dr.. Szabó László, a Kék fény műsorvezetője sok ínyencséggel szolgált. Nemcsak hazai, de határainkon túli példákkal is igyekezett a bűnözés és a bűnüldözés képet megrajzolni. Dr. Agárdi Tamás megfontoltan, ugyanakkor frappánsan egészítette ki az . elhangzottakat. Dr. Túrós András rendőr ezredes, a Borsod megyei Rendőrfőkapitányság vezetője azt fejtegette: baj, ha egy hibás parancsnoki szemlélet miatt rendőreink jobbára bírságolnak, feljelentenek, mert ezért dicséretet kapnak. A jövőben ezen gyökeresen változtatni kívánnak: a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. Kővári András rendőr őrnagy, a Belügyminisztérium osztályvezetője argói szólt: hiába jó a közrend, a közbiztonság, ha az egyén nem érzi biztonságban magát. (Jó példa erre egy idős asszony esete, aki kapuján öt lakatot is tart, ám a ház mögött jó darabon hiányzik a kerítés . .Több ellenőrzéssel. akciókkal igyekeznek javítani ,a helyzeten, hogy az utca embere bizton tudja: nem kell tartania semmitől. A beszélgetés nyilván hosz- szabb lett volna, ha nem szegi kedvét a vendégeknek az érdektelenség. Ez azért is kár. mert így végül is nem tudhattunk meg semmit a műsor kulisszatitkaiból ... (tóth) Ma délután: három ankét A televíziós műhelyek és a miskolci közönség találkozására ma három lehetőség nyílik. Délután három órakor a ' miskolci városi kórházban Benda László tart aktuális külpolitikai tájékoztatót, fél négyre a Vasas Művelődési Központba várják az érdeklődőket: A Hét an- kétjának résztvevői Kondor Katalin, Sándor István és Kovalik András. Három órakor pedig a MIK-nél Vitray Tamás találkozik a nézőkkel. Sárkány és vattacukor Fesztivál a gyermekeknek E^y-kőt apukának — feltehetően — sok energiáját emészti fel a következő napokban, hoey elveszett tekintélyét visszaszerezze gyermeke előtt. Ezek az apukák ugyanis — tanú vagyok rá — kudarcot vallottak, mégpedig olyan fontos dologban, mint a sárkánvépftés. Hogy mást ne mondjak, úgy képzelték el. hogy az a szegén v paofrsárkánv egy szál, orrára kötött madzag végén repülni fog nekik. Persze, hogy nem repült. Hiszen ahhoz úgynevezett kantár kell, és akkor a farok és a segédfarkak méretének fontosságáról még nem 1- szóltam. Az apuka hiába próbálkozott a szélviszonyokra hárítani a felelősséget, hiszen voltak sikeresen repülő sárkányok is arrafelé . .. A televíziósok jó ötlete volt a gyermekeknek szóló fesztivál. Szombaton az Avasdélen, tegnap a sportcsarnok és a megyei könyvtár előtt. A vasárnapi volt a nagyszabásúba sokakat vonzott a térre a program, melynek kitűnő segítője volt a ragyogó idő, az év első igazán nyárias napja. Eltekintve a botcsinálta sárkányépítőktől, no meg azoktól, akik a tervezettnél jobban kiköltekeztek a sátrak kínálatától „elakaratlanodva”, bizonyára mindenki jól szórakozott. A gyerekek feltétlenül. Hiszen volt itt várépítés hullámpapírból, kartonból, madárijesztő tervezése és kivitelezése, bábcsinálás, rajzolás, tánc, zene, móka. No meg olyan vattacukor-választék, melyre tán még nem volt példa városunkban. Hogy a televízió sátraiban felállított színes tévék gyermekfilmjeit ki ne felejtsem! * Kiss József felvétele) I Sz. G. Nem fegyver — munkaeszköz Etika a képernyőn Jobbára ugyanazok a kérdések és gondok térnek vissza, bármi legyen is a fesztiválokon a kitűzött tanácskozás címe. Tegnap a riport- és dokumentumfilmek etikája körül és fölött csaptak össze az indulatok, éppen úgy, mint négy évvel ezelőtt (amikor a riporter személyisége volt a téma). A vitaindító előadást Szabó István tartotta, ugyanaz az ember, akit a filmje an- kétjával kapcsolatban szelídnek és jóságosnak neveztem. Nos, vasárnap délelőtt szikrázóan keményen, pontosan fogalmazott, amikor a szakmabelieknek a film- és tévécsinálás erkölcsi kérdéseiről beszélt. Ha szabad így írni, akkor sommásan úgy foglalhatnám össze egyórás, példákkal bőven illusztrált előadását, hogy az Oscar-dí- jas rendező a mi oldalunkon, a nézők pártján áll. Azt hangsúlyozta nyomatékosan, hogy mi, Átlag Lajosok interjúalanyként. nézőként is kiszolgáltatottak vagyunk a kamerának, illetve a képernyőnek. Hogy mennyire nem csupán fantomhatalom a tévé, azt bizonyítja a vitázók elszólás értékű kifejezése is, amikor „fegyvernek” nevezték a kamerát. Kimondatott persze a helyes kifejezés is, miszerint a kamera és a tévé munkaeszköz, s a helyes szemlélet a szolgálaté. Szecskő Tamás arra hívta fel a figyelmet korreferátumában : a tévé éppen azzal, hogy egyszerre több millió emberhez szól, modell értékű, ízlést, véleményt formál, még a divatot is irányxt(hat)- ja. Nem kell mindig nagy" dolgokra gondolni. Az egyik hozzászólás éppen a „giccs elleni küzdelem” egyik riasztó esetét említette. Az íz-, lések és pofonok című műsorban bemutattak egy lakást, amelyet a család egy élet munkájával formált olvanra. amilyen. Kihasználva a mindannyiunkban meglévő szereplési vágyat és az interjúalany (oki jóhiszeműségét, a család tagjai büszkén mutatták meg az otthonukat. nem is sejtve hogy majd a giccs iskolapéldájaként teszik ország-világ előtt nevetségessé. Ugyanakkor — s ezt ne vegyük a tévések védekezésének — igaza van Róbert Lászlónak is, aki a közerkölcs, közélet, az értékrend lazulásaira, ijesztő torzulásaira figyelmeztetett. Mert végül is nem mindig a tükör a bűnös abban, ha nem tetszik a benne látható kép. Lehet persze a tükör is csorba, kancsal, homorú vagy domború, s ezeket a hibákat felelősségtudattal. erkölcsi tartással javítani lehet, sőt kell is, ám nem menthető fel a közvélemény sem. amely ezt a képet. elfogadja. Igen. a demokráciáról van szó. amel vet több formában is körülírtak a vita során, de a fogalom ismerete önmagában’ mit sem ér eleven gyakorlat nélkül. A személyiség védelme, az igazságosság és méltányosság nem a tévé belügye csupán, de sokat tehet, és sokat kell tennie. A helyes, a népet szolgáló politika és közvéleményformálás etikailag is csak tiszta lehet. Vagv még tisztább, hiszen a példa erejével kel! hatnia. (horpácsi)
