Déli Hírlap, 1982. május (14. évfolyam, 103-127. szám)
1982-05-03 / 103. szám
Az összeállítást készítette: Brackó István, Kerényi László, Kiss József, Oláh Erzsi, Soltész Gyula, Szabados Gábor, Tóth Zoltán. ♦ Meg is ették, amit főztek.. I Dr. Imre Ferenc mondott beszédet Ötvenezren a Csanyikban 4c A kicsiknek is ünnep ez a jeles nap Lehet-e szoknyában focizni? Nagy közönsége volt a kispályás fociderbinek és a kézilabdacsapatok vetélkedőjének. Ám sportügyben a legnagyobb biztatást alighanem Vasvári Sebestyénné kapta- Második lett a Volán 3. számú Vállalata által szervezett tizenegyesrúgó versenyen, gyermekei harsány biztatása mellett. A produkció értékét csak az növeli, hogy ezt a bravúros tettet szoknyában és magas sarkú cipőben hajtotta végre. A nyereményként kapott bonbont persze a gyer ekek ették meg. Sokan voltunk Asszonybrigád A Kiváló Vállalat kiváló asszonybrrgáctja a sátruk előtt várta, hogy a brigádvezető és az egy szem férfitagjuk kiszolgálja őket. Senkinek sem kellett a saját pénztárcájába nyúlni, hiszen tart még a kitüntetéssel járó pénzmagból... Hogyan lett a 15 tagú Tyereskova raktáros brigád a Dl GÉP kiválója? Az egyik asz- szonyka hozza is a példát. Mint egy jó élelmiszerboltban, náluk is mindennek lennie kell a szerszámraktárban, hogy a munkásokat kiszolgálhassák. Jó szerszám nélkül nincs minőségi munka. S ha*valami hibádzik mégis, annak gyorsan utána kell nézni. Ilyenkor szaladnak a szomszéd brigádhoz egy kis segítségért, no, mert versenytársak, de a közös cél érdekében nem lehetnek riválisok . •. Volt még ezen a napon egy közös programjuk. Ahányan két kocsiba befértek, any- nyian mentek el meglátogatni egy volt brigádtársukat, akinek családi okok miatt kellett megválni tőlük. De ők így tartják a barátságot, s meglepetésnek szánják azt is, hogy a kitüntetésükből is megajándékozzák. V jje Melyik gyereknek nem áll rá a keze at agyagozásra? Az egész csak lehetőség kérdése. Pattogoő induló hangjaira, s derűs májusi napra ébredt szombaton városunk lakossága. A zenés ébresztőt szolgáltató fúvósok invitálták a miskolciakat az egykori munkásmozgalmi találkozóhelyre, a Csanyik-völgy be. Tíz órakor, a munkásmozgalom mártírjainak emlékművénél megkezdődött az ünnepség. A Himnusz hangjai után Páva ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője szavalta el Majakovszkij: Május 1. című versét, majd dr. Imre Ferenc, a városi szakmaközi bizottság elnöke lépett a mikrofonhoz: — Több, mini; kilenc évtizede ünnepli k a dolgozók az egész világon május elsejét. Van, ahol lenyűgöző erőt sugárzó demonstrációval, vidám majálissal, van, ahol csupán néhány szál virággal, zöldülő faággal díszített munkahellyel, gépekkel, van, ahol csak elszántan ökölbe szorított kézzel. Ez az a nap, amikor a nemzetközi munkásosztály egységesen, fokozottan érzi és fejezi ki összetartozását, szolidaritását — kezdte beszédét az ünnepség szónoka, majd felidézte a régmúlt május elsejék emlékét. A továbbiakban arról szólt, hogy a májusünnepen belső számadást is szoktunk végezni, mert valljuk: nyitott szemmel, belső kérdéseink reális megközelítésével, józansággal és akarattal, reménységgel kell végeznünk a magunk feladatait, melyek talán néha áldozatot is követelnek tőlünk. Eredményeink arra biztatnak bennünket, hogy jó úton haladunk. Az ünnepi beszédet követően a városi párt- bizottság képviseletében Kalóczkai Istvánná titkár és Solymosi József, a pártvégrehajtóbizottság tagja helyezte el a megemlékezés és a kegyelet virágait az emlékmű talapzatán, majd koszorúztak a városi szakmaközi bizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi Bizottsága és a KISZ Miskolc városi Bizottsága képviselői is. Ezután megkezdődött a késő délutánig tartó majális, amelyre még déltájban is végeláthatatlan sorokban igyekeztek a miskolciak. Szombaton mintegy ötvenezren ünnepeltek a festői szépségű Csa»yik-völgyben. Mi tartja a sátrakat? Az ürmepi protokoll sok nevet tartalmaz. Most, egy kevésbé protokolláris felsorolás következik. Ok nem ültek a díszemelvényen, nem helyeztek el koszorút, ünnepi beszédet sem mondtak. De belőlük még minden lehet. A legkisebbekről lesz S£Ó. A legtöbb zsákmányra alighanem a négyéves Farkas Nóra tett szert. Begyűjtött nyúl- fülű lufit, egy fehér szőrkutyát és Kojak-féle nyalókát. Ez utóbbi akadályozta abban, hogy részletes nyilatkozatot adjon. Ebben maradtunk ... Az ötéves Soós Kornélia, miközben virslit evett, kenyér és mustár nélkül, elújságolta, hogy a csanyiki népünnepély — legalábbis számára — csak edzés a vasárnapi avasi parádé előtt. Ugyanis az Avason laknak, így aztán házhoz jön az ünnep. Piti Péter Gergő leginkább jsrra volt kíváncsi, hogy mi tartja a sátrakat. Ennek a bonyolult témának a feltérképezésére négy évének teljes öntudatában miniden fix és alkalmi csanyiki építményt megvizitált. A negyedik helyen a felkínált kólát már nem fogadta el. Csak a szívószálat hozta magával. Orvos Réka szeptemberben megy iskolába, így, mint végző nagycsoportos óvodás vállalkozott arra, hogy megszámolja az ünnepség résztvevőit. Csak tízig jutott el, lévén ennyi ujj a kezén. .. Fájdalom, a szülők nem engedték levenni a cipőjét, pedig akkor húszig számolt volna. — Férj-feleség? — Igen, házastársak vagyunk, és a kislányunk. A nejem pedagógus, én lakatos vagyok a kohászatban. — Nem fáznak? — Nincs valami istenverte meleg, de amint látja, felöltöztünk. No, meg egy-két stampedli ... — Hogyan szórakoznak? — Kicsit szorosan. Ebben a tömegben alig lehet lélegezni. Sokan vannak, mindenhol egyre hosszabbra nőnek a sorok. Nem köny- nyű azoknak, akik nem vállalattal, brigáddal jöttek. Ki hitte volna, hogy fél Miskolc itt lesz a Csanyikban?! ^ A táncosoknak mindig akadt közönsége. A második napi majálist másodízben ren- dezie meg Miskolcon — az Avas-délen — a Városi Művelődési Központ. A tavalyihoz hasonlóan, idén is sikere volt a lakótelepi ünnepnek. Bár, az idő vasárnap sem volt va- > lami fényes, egész nap lógott az eső lába, ez nem akadályozta meg a gyerekek és felnőttek szórakozását. A helyszínek: az Ifjúság utcai játszótér, a 42. és a 20. sz. Általános Iskola, a szabadidő-sportközpont, a Platán, az Ifjúság és az Egyetem étterem, valamint a házak közé ékelődött szabad területek, ahol árusok ütötték fel sátrukat, ringlispíles „szállította” a repülni vágyókat. Megjelent az alkalomra — első ízben — az Avas-déli Hírlap, a Városi Művelődési Központ hatoldalas tájékoztatója. Ötezer példányban nyomták, s nemcsak az ott lakóknak kínál sok olvasnivalót, hasznos tudnivalót. A sikeren felbuzdulva, már a második szám tartalmán gondolkoznak a lap gazdái. Térzene és kaszkadőrbemutató, politikai dalosok és amatőr színjátszók műsora, mese- show és formációs tánc, rockhangverseny és zsibvásár, aszfaltrajzverseny és családi vetélkedők, sportversenyek és kabaré, polkaszi- nó és kirakodóvásár — nem lehetett panasz a választékra. Hogy elkelt-e a 42-es iskola bejáratánál kínált szekrénysor a hozzávaló asztallal és székekkel, arról nincs hírünk, mint ahogy készítője nevét sem jegyeztük fel, az viszont biztos, hogy kora délutánra már elfogyott a banán, és szép forgalmuk volt a vattacukorárusoknak is. Egy kör a ringlispílen, némi sör és üdítő, valami csecsebecse kerámia, könyv vagy éppen hanglemez, ha nem bírta a pénztárca, szaladhatott haza pótlásért a család gazdasági ügyeinek intézője. Mert ilyen csak egyszer van egy évben: hogy házhoz megy a majális. ö már belefáradt a programokba. MÁJUSÜNNEP A KIRÁLYASZTALON ÉS AZ AVASON Jókedvű két nappal lett gazdagabb Miskolc. Szombaton a Csanyik, vasárnap az avasi lakótelep volt a szinhelye a májusünnepet köszöntő miskolciak kellemes időtöltésének. A rendezőket dicsérjük, ha elmondjuk, hogy jól éreztük magun. kát, itt is, ott is, szombaton és vasárnap is. A rendezőket, akik megszervezték a közlekedést, az ellátást és a szórakozást. Összeállításunk két nap eseményeinek egybekötött csokra. Megjelent az Avas-déli Hírlap Házhoz ment a majális
