Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-18 / 15. szám
Színe és TALPON MARADNI — mondja Joóss Gábor, as ÉÁLV igazgatója így kezdték az évet Ez a gyakorterttoan ágy alakulna, hogy egy-egy lakókörzet nagyobb és modern óvodája szombati ügyeletet- tartana, s az igénylőknek ezen a napon a kijetiSlt óvodába kellene vinni gyermeküket. Mindenütt a helyi saját önmagokat figyelembe véve próbálják kialakítani a szombati ügyeleti rendnett. Január I9-ig befutnak a felmérés adatai a művelődés- ügyi osztályra, s az új rendszer február el se jen lép életbe. Cserealap 82-ben Lakásgazdálkodásunk korszerűsítésének egyik lényeges vonása, hogy a legkülönfélébb igényeket lehetőleg „testresza- bolUn" kell kielégíteni. Ez annyit jelent, hogy a lakásigénylők a család nagyságának s anyagi teherbíró képességének legjobban megfelelő lakáshoz jussanak — ha nem is azonnal, de lépcsőzetes lakáscserék útján. Ehhez azonban megfelelő mennyiségű, cserére felkínálható lakásra van szükség. Nemcsak azokra az otthonokra kell itt gondolni, amelyekben már régebben laknak, s csak más méretűre, jellegire szeretnék cserélni, hanem a felépülő új lakások egy részét is a lakáscserék lebonyolítására kell szánni. Az előírások szerint a tanácsi bérlakások köziil a névjegyzék útján elosztható lakások 30—50 százalékát, a szanálásra fordítható új lakások 10—80 százalékát, a névjegyzék útján elosztható tanácsi értékesítésü — szövetkezeti — lakások legalább 25 százalékát kell a lakáscserealap növelésére fordítani. Városunkban az 1982-es évre a tanács végrehajtó bizottsága összesen 150 lakást tud a lakáselosztási tervben az úgynevezett minőségi lakáscserék céljára biztosítani. Ebben az évben ennél lényegesen többre azért nincs lehetőség, mert sok lakásigénylöt már az előző évben felvettek arra a lakás- juttatási névsorra, amelyik már az 1982-ben épülő otthonokat is tartalmazta. Az elkövetkezendő években a cserére biztosított lakások száma nőni fog. <ke-ó> azért mentem az igazgatóhoz, hogy az építőipart temessem. Nem azért mentem az igazgatóhoz, hogy az építőipart dicsérjem . . . Joósz Gábort, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat igazgatóját azzal a szándékkal kerestem fel, hogy a múltról és jövőről a tények és a tervek ismeretében beszélgessünk. Az igazgató keményen fogalmaz a eég lapjának (Gyárépítők) decemberi számában: „ . . . határidő-érzékenységünk nem kielégítő. Előfordultak esetek, hogy az ígért határidőket nem tartottuk. Lassan kötünk szerződéseket, nem célszerűek a munkaszakaszolások, hiányos a műszaki adminisztrációnk . . Mit takar a kritika, önkritika? A közvélemény értékítélete szerint a magyar építőipar mélyponton van. Az igazgató hogyan vonná meg az ÉAÉV elmúlt évi mérlegét? — A legkritikusabb és legnehezebb esztendő 1981 volt. Sorskérdéskent merült fel a vállalat léte vagy nemléte. Ám ennek megértéséhez, vagy megértetéséhez korábbra kell visszanyúlni ■ . . Az ÉÁÉV-et azért hozták létre, hogy egyedi nagyberuházások kivitelezője legyen. Harminc évig ez volt a munkánk, harminc éven át nem mozdultunk ki Borsodból, harminc éven át — mivel Borsod ipara roppant dinamikusan fejlődött — bennünket kerestek a megrendelők. Most fordult a kocka. Üj nagyberuházás Borsodban nem indult, csak az LKM kombinált acélművén dolgozunk. A nagy teljesítményű célgépek kihasználatlanná váltak. Elestünk attól a 15—76 milliós pótléktól — s ez egy-egy ember bérében legalább tíz százalékot jelent —, amely jog szerint megillette a kiemelt beruházások kivitelezőit. Az ÉÁÉV ezzel a felkészültséggel és felszereltséggel, ezzel a jogosítvánnyal a nyolcvanas évek elején nem tudott megélni Borsodban. Lépni, változtatni kellett. Az elmúlt év volt a vízválasztó. Bebizonyosodott, hogy talpon tudunk maradni. De ennek nagy ára volt és nagy ára van. if A jutalmat és a prémiumot wem igazgató osztja ♦ A 7. előzetes vállalati tervek nem teljesültek, és sok kritika hangzott el, hogy a-z építőipari megrendelések csökkenésének dacára sem mérséklődtek a feszültségek a piacon ... — Végül is a piac dönt. D« akkor a piac döntsön! A a ÉÁÉV is, mint minden magyar vállalat, nyereség-érde- kéltségé. Ám, hogy mi tekinthető nyereségesnek, népgazdaságig hasznosnak, az nem vállalati kategória. Tudunk, tudnánk mi is járdát építeni, lakóház-tatarozást végezni. De ..népben", nemzetben gondolkozva'’ hasznosabb, ha olyan munkát végzünk, amihez igazán értünk, ahol az elérhető haszon a legnagyobb. ♦ Mit jelent az oly sotaHi emlegetett termékszerkezet-változás a vállalatnál, tudva azt, hogy az ÉAÉV nemcsak a megye-, hanem az országhatár«» is túllépett? — A tavalyi külföldi munkák tízmillió devizaforintot értek. Ez önmagában nem sok, de ez volt az első lépés. Az idei terv 50—60 milliót sejtet. Meg kellett mozdulnunk, ki kellett mozdulnunk, hogy az embereknek legyen munkája, hogy a gépeket ki tudjuk használni, hogy a vállalat ne „üljön le”. A Ganz- MÁVAG-nak csarnokot építünk. Soha nem volt ekkora a kereslet a vonatokra, mint most. Pakson részt veszünk az atomerőmű építésében. De ott vagyunk Ózdon. Diósgyőrben és Sajóbábonyban is. Véleményem szerint, akkor okoznánk népgazdasági kárt, ha ezeket a munkákat vélt., vagy valós lokális, érdekek miatt, nem vállaltuk vc^Jia ed. ♦ Az igazgató számol sas»«4, hogy a vállalattól az időn MM» —190 ember megválik. Mégis, alkalmi létszámnövelő tervekkel foglalkozik ... * Jó az óvodában is, de még jobb, ha többet lehet együtt a család Ügyeletesnek a moderneket jelölik Február 1: szombati változás az óvodában A január elsejétől általánosan bevezetett ötnapos munkahéthez az óvodáknak is igazodniuk kell. Változatlan alapelv, hogy napi 12 óránál tovább nem tartbat- nak nyitva. A városi tanács művelődésügyi osztálya már a múlt év nyarán és őszen felmérte az igényeket, s ennek alapján több ó—odát korábban nyitnak. A város 68 óvodájából 23- ban fél 6-tól fogadják a gyerekekéi, a többiben pedig 6 órfftöl. A Diósgyőri Gépgyár volt az a mintaszerű üzem, amelyből szinte személyre szólóan jelezték az igényeket. A város sok üzemében és intézményében az ötnapos munkahét általános szabad szombatot jelent; ezért a művelődésügyi osztály újabb felmérésbe kezdett. Érmek végső soron kettős célja van. A korábbi f-etméres még sok bizonytalansági tényezőt tartalmazott; a szülők nem tudtak nyilatkozni, miként is alakul műszakbeosztásuk január elsejétől, s igénylik-e az úgynevezett kis szabad szombaton az óvoda nyitvatartását (Nagy szabad szombatokon ugyanis az óvodák eddig is zárva tartottak.) A személyre . most azt várják, hogy megtudják; mekkora aiz igény a kis szabad szombatokon. Megfontolandó Hgjsarris — emberi és anyagi vonatkozásait tekintve is — egy 200 férőhelyes óvodát igen alacsony kihasználtsággal ezen a napon üzemeltetni. A tanács munkatársai viszont tudják, hogy például a kereskedők, az egészségügyiek, a folyamatos műszakban dolgozók nem minden esetben tudják gyermeküket családi körben elhelyezni. Ezért a körzetesítés tervével foglalkoznak. Megfagyott zene Ezrek szemében irigyelt ember — lakástulajdonos — állok az ablak előtt es borongva nézem a jegbe fagyott tájat. Már amennyit a betonházak sűrű fésüfogai között látni lehet belőle. Nyáron még egy-egy megmaradt fa, az Avas távolról idesejlő zöldje . .. Most azonban minden szürke, sivár. S bár tudom: a fentebb idézett irigység jogos, képtelen vagyok beleélni magam az 52 négyzetméter terjedelmű örömbe. Talán mert túlságosan igényes vagyok, és fejemet a nátha, nem pedig a bölcs gondolatok áradata próbálja szétfeszíteni. Lám. Diogenész, a filozófus — állítólag — megelégedett egy bordoval. Annál ez mégis tágasabb, és ha nem is Hellaszban, de legalább Miskolc belvárosi lakótelepén all. No. nézd csak, ez már a cinizmus apró pislákolása!... Lehet, hogy a világ hivságaiü a társadalmi előítéleteket, s a kényelmet Diogenesz módjára semmibe vevő jövő nagy filozófusa bölcselkedik itt 3*7,6 fokos lázbon egve? Próbálkozzunk hát tovább! Hogy is volt csak Nagy Sándorral? Amikor a világhódító felkereste Athén híres bölcselőjét, az éppen a napon sütkérezett. „Kérj tőlem valamit és én teljesítem r — ajánlotta Alex and rósz. a legnagyobb. „ÁHj félre a Nap eiöir — li£síe Diogenesz. Hát igen, „takarásban” ^ lenni kellemetlen. A világot jelentő deszkákon vérre megy, ki áll elől, ki hátrább, kire mennyi reflektorfény esik. De nemcsak a színész, a hétköznapi ember sem veszi jó néveri, ha minduntalan eltakarják előle a figyelem sugarait. Különösen ha olyanok tolakodnak eléje, akiknek jószerével csak árnyékuk van. Nem panaszkodhatnak viszont a közérdeklődés hiá*- nyára napjaink építészei. Abban mégsem vagyok biztos, hogy e nagy múltú szakma minden képviselője magáénak merne vallani manapság is Goethe mondását: „Azépítészet megfagyott zene.” Ahogy ezeket a szürke kockaházakat, s az egész lakótelepet elnézem ... Dallam, harmónia, ritmus? Csak a fagy . .. Nem sok hangjegyre lenne szüksége annak, aki ezt a látványt meg akarná aenésíteni. Kérdés persze, hogy mennyit tehetnek erről a „szerzők”? Komponálni ugyanis úgy igen nehéz, hogy szigorúan előírják még a felhasználható kottapapír minőségét is, a zenekarban pedig több a „szerencsétlen flótás”, mint a jó dudás. Lám. mennyi magyarázkodásra is alkalmas .mentség jutott kapásból eszembe, pedig én nem a kifőzője, hanem a fogyasztója vagyok a „kis pénz, kis építészet” — jellegű magyar a zatokoak. E magyarázatok az idők kútjának mélységes mélyén is megcsobbannak, ha lehull egy kő ... egy' kő, mondjuk a nicomediuiak által épített vízvezeték omladozó tartópilléréről. Mert Plinius, Bithynia provincia császári főmegbízottja levélben terjesztette Traianus romai császár elé (i. sz. 111-ben járunk), hogy a sestertiusok millióit költötték el ugyan a fránya nicomediaiak a vízvezetékre, mégsem készült el. Sőt, a félbemaradt építkezés anyagait is széthordták. Korai az öröm, nyájas olvasó! Igaz, nem mi találtuk ki a beruházásoknak ezt a módját, igaz. hogy nemcsak mifelénk épülnek állami anyagból nyaralók, hanem így volt ez már a római időkben is . .. korai az öröm, mert én tovább olvastam az ókori építkezésekről szóló tanulmányt, és azt is tudom, mit válaszolt Traianus. Egyebek között ezt írta a derék Pliniusnak: „... alaposan vizsgáld ki azt is. kiknek a hibájából vesztegettek el a mai napig annyi pénzt . . . amit kiderítettél, hozd tudomásomra !” Az lehet a baj, hogy van a mi vödrünk alján egv kis lyuk. Így mire felhúzzuk az idő mélységes kút.jából a hagyományt, tiszta vize kicsorog, de bent marad a ... süre je. BÉKÉS DEZSŐ — A vállalat régi dolgowrK az idén sem maradnak manic a nélkül. Sőt! A mezőgazda- sági nagyüzemekkel olyan szerződést kívánunk kötni, amelyek lehetővé teszik, hogy a téli hónapokban az ott kihasználatlan munkaerő az építőiparban hasznosuljon. Az öt hideg hónapról van szó. Mi tudunk munkát adni. hála a körülmények által ránk kénvszerített alaposabb, erőszakosabb piackutató, igényfelmérő tevékenységnek. Persze azt is el kell mondanom, hogy a pesti, a paksi vagy éppen a külföldi foglalkoztatás többe kerül. Növeli a költségeket. Aki például a fővárosban dolgozik, az nyolcszáz forinttal eleve többet kap. A „külföldiek” — igaz. fizetésük ötszámjegyű — egyelőre még nem nagyon tolonganak. A családtól való távoliét, az új környezet elviselése nagy erőpróba: arról nem is beszélve, hogv például az NSZK-ban erősebb a munkatempó is. ♦ A differenciáltabb béres*« bevezetésével kapcsolatban w. igazgató a már idézett cikkben állítja str. egyébként rég felismert igazságot, hogy smc egyenlősdi nem vált be. — Az igazgató vagy a vállalat vezetése nem oszt prémiumot, nem ítél oda jutalmat. Pontos, és — hiszem, tisztességes — szabályok készültek arra. hogy prémiumot és jutalmat csak kiérdemelni lehet. Az összeg nagysága nem szab határt a kifizethetöségnek. Ezért aztán egv középvezető többszörösét is megkaphatja annak, mint amennvi mondjuk az igazgatónak jár. Csak így lehet. csak így érdemes. Méretre szabott feladatokkal és ösztönző bérezéssel. Az egyéni képességek stimulálása miatt is. a vállalat hírnevének megtartása érdekében i*. BRACKÓ ISTVÁN
