Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)
1981-11-14 / 266. szám
4 Munkával boldogulni Nyolcadikosok vágyai Ahogy közeledik a félévi bizonyítvány ideje, úgy a pálya- választásé is. Az Oo/tályiönóki órákon iskolatípusokról, szakmákról, gyárakról, keresetekről és élethivatásokról lesz szó. % Lezárul egy életszakasz — a felhőtlen gyermekkoré —, mert ez a döntés már egy életre szólhat, kijelölheti a gyerekek pályáját, meghatározhatja boldogulásuk útját. Hogyan születnek ezek a döntések? Milyen á gyerekek jövőképe? Kik segítenek a döntésben, s milyen motívumok? Erre voltam kiváncsi, amikor felkerestem a Hejőcsabai Általános Iskolát. A négy nyolcadik osztályba 110 gyerek jár. Közülük negyvenen szeretnének szak- középiskolába, huszonnégyen szakmunkásképzőbe menni (azaz a tanulók több mint 64 százaléka). A kollégák elmondták : néhány tanítványukat hiába akarják rábeszélni arra, hogy gimnáziumba iratkozzanak, s majdan értelmiségi pályát válasszanak. A családi környezet és más tényezők hatására csökkent az értelmiségi pályák presztízse. Tíz tanuló vállalkozott arra, hogy elbeszélget az újságíróval az igazgatói irodában. (Mint utóbb kiderült, csak egyikük való értelmiségi családból). Tanulmányi átlaguk nem haladja meg a közepest. Volt, aki „férfiasán” bevallotta, hogy nem szeret tanulni, de egy sem volt olyan, akinek nincs kedvenc tantárgya. Megkérdeztem azt is, hogy melyik tantárgyat szeretik a legkevésbé. Szomorúan hallottam, hogy ezek általában a humán tárgyak, de említették a matematikát * és a kémiát is. Nagyon kérték, hogy ezt a „titkukat” ne áruljam el az osztályfőnöküknek. Kérésüket tiszteletben tartom. Annál is inkább, mivel az érdekelt jobban, hogy melyik szakmát választották, kinek a tanácsára? Nos, a tíz gyerek (öt kislány és öt fiú) könyvkötő vagy nyomdász, cukrász (hárman), fodrász (ketten) vagy női szabó, kereskedő, szakács, villanyszerelő, autófényező, autószerelő (ketten) vagy asztalos, lakatos szeretne lenni. Néhányan a szülők mesterségét szeretnék folytatni, sokan a szomszédok, ismerősök, szülők tanácsaira hallgattak. Kis „házi feladatot” is adtam nekik: a választott szakmájukról és a jövőképükről kellett röviden írniuk. Nos, ezek a néhány soros- dolgozatok nem a stilisztika remekei, de igen tanulságosak. Kommentár nélkül idézek belőlük. „Nagyon szépnek képzelem ezt a munkahelyet. Az a baj, hogy sokat kell emelni, de vonz a tortakészítés és szeretem a süteményt. Anyu ajánlotta. A szomszédunk cukrász és ő mesélt róla. Nekem nagyon megtetszett.” „Anyukám mondta, hogy válaszszák szabadon szakmát. Nekem ez a szakmá tetszik, ezért választottam így”. (Lakatos szeretne lenni.) „Azért szeretnék villany- szerelő lenni, mert tetszik nekem az a szakma. Mert, ha otthon elromlik valami, nem kell szerelőhöz fordulni. Ezt a szakmát a villanyszerelő ismerősöm és barátom ajánlotta”. „A sport mellett dofgozni is fogok. Már sokszor voltam éttermek konyhájában. .Már majdnem beilleszkedtem a konyhai életbe.” „Szeretnék egy munkahelyet, ahol én is megállóm magam. De azért olyan munkahelyet, ahol az embert megbecsülik.”. Milyennek képzelik el a jövőt 15 év múlva? „Az alatt az idő alatt férjhez megyek. Családot képzelek el, legalább két gyerekkel. Dolgozni fogok. Édesanyám egyedül nevel hármunkat, és mégis sokat dolgozik most is. Csak munkával képzelem el az életem’». „Tizenöt év múlva úgy képzelem el az életemet, hogy a feleségemmel és gyerekeimmel békésen élek egy kis családi házban és mindenünk megvan.’» „öt, tíz éven keresztül összegyűjtött pénzből házat építek. Megnősülni nincs szándékomban. A szakmámról már sokat tudok, kedvenc szórakozásom a főzés. Azéft szeretném ezt a szakmát tanulni, hogy ha egyedül leszek, akkor meg tudjak magamnak főzni. A szakmát nem javasolta senki, én magam gondoltam el életem céljául.” „Fodrász szeretnék lenni. Szeretnék sokat foglalkozni az emberekkel. Azt hiszem, ez a pálya alkalmas erre. Férjhez menni 25 éves koromban esetleg. Két gyereket szeretnék nevelni. A gyrekneve- lés szerintem nagy felelősség. Kertes házban szeretnék élni. Szeretném, ha sok állatom lenne.” „Szeretnék majd családot alapítani. De a férjem legyen kicsit segítőkész. Három gyereket szeretnék felnevelni, de a gyerekeimmel legyen jó kapcsolatom. Szeretném, ha lenne saját családi házunk is.*» Munka, család, békesség, boldogság, kertes családi házban. Túlzó, elérhetetlen vágyak? Hiszem hogy nem. Kívánjunk sok sikert hozzá. (horpácsi) + Ápolónők lesznek. m (Kiss József felvétele) Változások a Dzsesszpincében Rövid idő alatt nagy tetszést aratott városunk zenekedvelő fiataljainak körében a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és a Városi Művelődési Központ tavalyi közös vállalkozása, a Dzsesszpince. A rendezvényekkel, a meghívott európai és világhírű zenészekkel, a hazai dzsessz- élet kiválóságaival, s nem utolsósorban a pincében állandó jelleggel fellépő zenekarral sikerült törzsközönséget teremteni. Azóta azonban történt egy pár változás a pince programjában. A legfontosabb, hogy az itt játszó zenekar — Balogh Gyula triója — megvált a Dzsesszpincétől, így a rendezvénysorozat szervezőinek át kellett formálniuk a hónapokra előre kidolgozott elképzeléseket. Ma — akárcsak tegnap este — Csepregi Gyula kvintettje várja a dzsesszkedvelő- ket a pincében. Csepregi Gyula szakszofonozik, Marosi Zsolt trombitál — ők ketten miskolciak, a dzsessztanszak hallgatói. Az új programról, amelyben sok meglepetés is ALKALMI Alkalmi vételként felkínálom az alábbi, szinte minden alkalomra felhasználható ünnepi beszédet, mely sok hasonló, de egy- sikúbb ünnepi beszéd, megemlékezés, köszöntés, nekrológ párlataként szűrődött le bennem. , — Tisztelt egybegyűltek, kedves ünnepelt! Igen, Te aki már (még) nem lehetsz közöttünk, de talán jobb is így Neked (nekünk). Élj soká! — De hagyjuk az érzelgősséget, hisz, bár íróember voltál, mégsem mondhatjuk, hogy a szavak embere lettél volna. Müveidben legbeszédesebbek az elhallgatásaid voltak. Mi mindent hallgattál Te el! Az egy kész regény. (Elnézést a tegezé- sért, ez csupán a szeretetteljes tisztelet jele. Bizonyára Te is így gondolod.) Éljen az ifjú pár! — Nincs annál iel- emelőbb érzés, amikor a szív és a gazdasági követelmények parancsának engedelmeskedve, két téesz (vállalat, üzem, szocialista brigád) egyesül. Hosszú út áll mögöttetek, de talán már csak rövid van hátra. Használjatok ki minden percet, minden szabályozót, hogy közösen virágoztassáiok fel a megemlékezés művirág koszorúit! Éljen a koszorú! — E kerek évfordulón, mely hét év múlva még kerekebb lesz, szerte e kerek országban emberek tucatjainak kerekedik ki orcájuk, amikor felidézik a kerekeskút (lánctalpas pohár, öntapadó fürdőkád, titkosíró golyóstoll) ke- kerékkötőinek alakját. A jövő záloga a múlt gyökereiben gyökerezik, ez a letéteményese annak, hogy mi most itt kü- lön-külön együttes erővel közös célokat tűzünk ki a zászló - rúdra. Éljen a zászlórúd! — Nagy ember lehetett volna, de nem hagyta magát. Hisz valamennyien tudván tudjuk, hogy nem csekély a névadószülők felelőssége. És ő felelősségteljes név- adószülö volt, kivétel nélkül. Nem roppant össze a felelősség súlya alatt, inkább meghajolt (hajlott). Éljen a gerincl — És ha majd gyermekeink gyermekeinek gyermekei visz- szaemlékeznek apáik anyáinak apjaira, akkor mi már isa, por és homu leszünk. De vállaljuk, mert érdemes, érdemeink elismerése mellett (helyett, híján, hiába). Éljenek az érdemek! — Ünnepek között is ünnep ez, kiváltképp nekünk, de Nektek és Nekik is, legfeljebb kevésbé. A hétköznapok *• szürke sorsfordulói acélozzák meg izmainkat, csendüljön fel tehát gyermekdalunk, messze hangozzék a halk szavú költő tolla (írógépe, autójának zúgása, tenger mormolása). — Köszönöm a figyelmet (fegyelmet, fagyálmot). Sz. G. várja a miskolci' dzsesszked- velőket, lapunk hasábjain hamarosan tájékoztatjuk olvasóinkat. Könyvespolc Parainesis Nem mindennapi olvasmány Kölcsey Ferenc erkölcsi, filozófiai végrendelete, amelyet unokaöccsének irt Parainesis Kölcsey Kálmánhoz címmel. Amíg kötelező olvasmány volt a középiskolákban (már jó ideje nem az), megoszlott róla az irodalomtörténészek véleménye. Öva intettek attól, hogy a költő és gondolkodó írását idézetekre trancsírozva közhellyé koptassák. Ma már nem fenyeget ez a veszély, hiszen az irodalmárokon kívül aligha veszi kézbe valaki. (Utoljára 1942-ben adták ki külön.) Csak dicsérni lehet a Magvető Könyvkiadót, hogy bevette a Gondolkodó magyarok sorozatba, s eljuttatja a legszélesebb olvasóközönséghez. Mert ki merné vitatni, hogy a mai magyar ifjúságnak is égetően nagy szüksége van erkölcsi- nevelő célzatú irodalmi művekre? (Ez a parainesis görög jelentése.) Ha valakit riasztana a nyelvújítás korának nyelvezete. azt eyorsan megnyugtathattuk: Szigethv Gábor, a sorozat szerkesztőre a mai helyesíráshoz közelítette a gyönyörű körmondatokat. / Csupán két gondolatkört emelnénk ki Kölcsey életbölcseletéből, s ez az ő nemzetfogalma, valamint a cselekvésé. Ne feledjük, hogy ez az írása 1836-ban, nem sokkal a halála előtt született, azaz a reformküzdelmek ■csúcspontián. A közélettől (kénv- , szerűségből, mert nem őt küldte az országgyűlésre Szatmár megye) visszavonult. Tapasztalt, megkeseredett ember ad tanácsokat annak az unokaöC9sének, aki majd honvédtisztként esik el a szabadságharcban. Tehát a hazáért és cselekvés közben. A görög és latin filozófusokon iskolázott Kölcsey a közjót, a nemzet, azaz a közösA mellényről van szó, amely a fenti tulajdonságok mellett jói öltöztet, felfrissíthető vele egy-egy régebbi ruha, szoknyablúz, nadrág-pulóver együttes és hűvösebb napokon még melegít is. 1. Hosszú ujjú mintás blúzhoz puha düftinből, vé- konybordázatú kordbársonyból készülhet a lekerekített aljjal szabott mellény. A zsebeket, a karkivágást és körben a mellény széleit kétsorosán tűzzük le. 2. A kissé ejtett vállú mellénynek a nagyon fázósak vehetik hasznát igazán, de mivel nagy divat mostanában a tűzött mellény, fiatalok is szívesen viselik. A külső kelme és az alsó bélés között vékony habszivacs „tömítés” rejtőzik, s az egész mellény függőleges csíkozással van letűzve. A szélein elütő színű paszpóllal díszítve, s két tágas zsebbel ellátva. 3. Kétféle anyagból varrott, állógalléros mellény, cipzárral csukódik. A vállrész alatti vízszintes és a zseben levő szegélydísz szépen mutat vékony műbőrből. hasított bőrből. 4. Egyenes szabású, érdekes sálgalléros megoldású ez a modell. A gallért négy gomb csatolja az elejéhez. Jersey-ből, puha meleg szövetből, lehetőleg bélelve érdemes megvarrni. ség szolgálatát tartja az egyetlen, emberhez méltó életnek. Ez egyszerre kíván erkölcsi nemességet, önzetlenséget és bátorságot; ugyanakkor a legnagyobb tudatosságot is. A nemzet fogalmában egyesíti mindazokat az értékeket, amelyekre az egyénnek törekednie kell, amelyekért áldozatokat kell hoznia. Ha megízlelte a mai olvasó ezeket a latinos, kristály- tiszta logikájú, a retorika szabályai szerint szerkesztett mondatokat, akkor elámul Kölcsey gondolatainak korszerűségén is. Anakronizmus lenne a mi eszményeinket keresni bennük, de kis odafigyeléssel, csíráiban fellelhetők azok is. „Ki saját jólétét egyetlenegy fő cél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát minden gondolkodó fej előtt” írja, míg más helyen: „Ki gazdagságot igazságos úton gyűjt, az a közös hazának gyűjt kincset, jól bíró lakosokban áll az ország gazdagsága.” A közösség szolgálata tehát nem aszké- zis, nem lemondás az élét javairól és örömeiről, csupán egy értékrend alá rendelése. Eszményképe a cselekvő ember, aki nem az egyéni sikert hajszolja, nem individualista, aki az életet feladatnak és szolgálatnak tekinti. Amikor nemzetről beszél, mint az egyén cselekvésének teréről, céljáról, ugyanakkor türelemre és megértésre is int más nemzetekkel szemben. Az elvi szilárdság (ő még annak nevezi) társuljon bölcsességgel és figyelmességgel. Tartsuk tiszteletben a másik meggyőződését és érzékenységét — tanítja. Jó oka volt ezt írni, hisz az ő sorsát, pályafutását is megkeserítette a meg nem értés és a mellőzés. Eszményei, törekvései csak halála után valósultak meg, s erkölcsi nagyságát bizonyítja, hogy hite töretlen maradt megszenvedett eszméihez. Ma már a Himnusz költő- jeként ismerik a fiatalok, pedig gondolkodónak Kölcsey talán még nagyobb volt. Az életet szolgálatnak tekintette, de neki ebből csak a lemondás és áldozat jutott, hiszen jószerével nem volt magánélete sem. Erkölcsi végrendelete ettől hiteles, ezért lesz mindenkor követendő példa. (horpácsi) Délelőtt a Mesében, délután az Ifjúságban csak gyerekeknek Szinte nincs olyan kisgyerek, aki ne szurkolt volna még a híres-neves Vitéz Lászlónak. Ahol csak megjelennek a bábosok, százak lesik szinte lélegzetvisszafojtva produkciójukat. Bizonnyal így lesz ez holnap is, amikor előbb a Mese cukrászdában fél 11-től, majd az Ifjúság étteremben 15 órától rendez bábműsort a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ. Az előbbi nelyen az Üssed, üssed botocskám ... című darabot adják elő, míg az Avas-délen a Sün Sanyi kalandjait játsszák el. Elmarad a video-disco A vetítéssel egybekötött táncest, az Ifjúsági Ház nagytermébe hirdetett mai video- disco elmarad. A visszatérő szórakoztató program fiatal közönségét, legközelebb a jövő hónapban várják.
