Déli Hírlap, 1981. szeptember (13. évfolyam, 203-228. szám)

1981-09-07 / 208. szám

Csecsemőknek, jegyre Ivóvíz, fóliában A felszín alatti vízkészlet minősége egyre romlik. Egy nemrégiben készült felmérés szerint Borsodban még min­dig 142-re tehető azoknak a településeknek a száma, ahol rossz, különösen csecsemőkre életveszélyes az ivóvíz minő­sége, elsősorban magas nit­ráttartalma miatt. A megoldás lehetőségeiről többször esett már szó mind az országos szervekkel foly­tatott tárgyalásokon, mind a megyei és helyi tanácsok ülé­sein. Miután egyelőre, anya­giak hiányában nincs mód arra, hogy valamennyi érin­tett községbe bevezessék a ve­zetékes ivóvizet, ezért döntés született róla: január 1-étől az érintett településeken az egyévesnél fiatalabb csecse­mők számára fóliába csoma­golt ivóvizet szállítanak A felmérések alapján a csecse­mők szülei vízjegyet kapnak, s ezt válthatják be a taná­csok által kijelölt boltiban. Az eddigi ismeretek szerint mintegy 1800 csecsemőt kell majd fóliás ivóvízzel ellátni a megyében. fi, Miskolci Vasipari Szövetkezet mártabányai telephelyén a Tiszai Vegyi Kombinát festéküzemének festékesedényeket készítenek. A közelmúltban átadott üzemrészből évente több ezer kanna kerül ki. (Kerényi László felvétele) Csak egy év múlva adják át Hatvan és Ms bill épül az l'3-as Miskolcról Budapest felé haladva, Gyöngyösön túl mar az országút mentén látszik: tovább épül az M3-as autó­pálya. Mikor vehetik birtok­ba az autósok a most épülő újabb 16 kilométeres útsza­kaszt? Kisteleki Antaltól, a Betonútépítő Vállalat hatvani főépítésvezetőségének vezető főmérnökétől kaptunk választ kérdésünkre. A Hatvantól gyöngyösig tartó autópálya nyomvonalát már elkészítették, sőt egy fél kilométeres szakasz kivételé­vel már le is aszfaltozták. Az úgynevezett érdes, kopóréteg felvitelével azon­ban megvárják a jövő ta­vaszt. A télen »gyams biztosítva van az új útszakasz fagyvé- deime. Májusban megkezdik a kopóréteg érdesítését, s előreláthatóan jövő szeptemberben meg­nyitják az utat az autósok számára. Az útszakasz, amely elkerüli Hatvant, (gyöngyös előtt a Szőlőskert mellett torkollik be a ©yöngyös-nyugati autó­pályacsomópontba. Innen — mint az út menti építésen is láttuk — az Egri Közúti Építő Vállalat egy úgynevezett félautópálya megoldású utat készít Gyöngyös irányába, a bel­városba. A félautópálya útminősége kifogástalan, de a közepén csak záróvonal választ ja majd el a szemközti sávokat, hi­ányzik az elválasztó sáv. Később tovább épül az autó­pálya, ugyancsak félautópá- iya megoldással, ©yöngyöst kikerülve, Detk és Halmaj- ugra kereszteződéséig. Itt ez a mostani 3-as számú főút­vonalhoz csatlakozik. Előre­láthatóan ebben a tervidőszakban Miskolc és Budapest között nem épül tovább az autó­pálya, ha csak Miskolc irányából Mezőkövesd felé nem kezdik meg a nyomvonal kialakítá­sát. A hatvani autópályaépítő szakemberek szerint a fővá­ros és Miskolc közötti for­galmat ezzel a megoldással a jövő­ben is zavartalanul lebo­nyolíthatják. A forgalommérések tapaszta­latai ugyanis azt mutatják, hogy a fővárosból ©yöngyö- sig, Miskolcról pedig Mező­kövesdig sűrű a járművek áramlása. (szántó) Van, ami kötelező, van, ami szabadon választott Hol az áruválaszték határa? Összhangban van-e a mis­kolci élelmiszerüzemek ter­mékskálája az üzletek áru- választékával, s ha nem, mi ennek az oka? — tudakol­tuk a gyártóktól és kereske­delmi partnereiktől. Mert ha a vásárló azt hallja, olvas­sa. hogy például a Miskolci Húsipari Vállalat 51-féle cik­ket gyárt, joggal elvárná, hogy legalább 30 közül vá­laszthasson az üzletekben. « Bihall Gyula, a húsipa­ri vállalat igazgatója: — Nem lenne reális számon kérni, hogy egy üzletben a nap minden órájában, mind az ötvenegyféle termékünk megtalálható legyen. A ter­mékskálából azonban har­mincfélét mi alapválaszték­nak tartunk. Amit igény sze­rint ki tudunk elégíteni. Ezek például az olasz, a soproni, a Zala- és a sonkás felvágott, a lecsó- és a füs­tölt kolbász, parizer, szafa- ládé, krinolin, virsli. De az úgynevezett keretes áruból — mint például a láb, a csü­lök és a főtt tarja, vagy az erdélyi szalonna — nem tu­dunk annyit gyártani, ameny- nyi el ne fogyna. Nem tö­rekszünk viszont monopol­helyzetre. Nem vesszük zo­kon, ha a kisüzemek éppen adottságainál fogva a kézi munkára igényesebb termék­kel jelentkeznek. De mi is törekszünk minden évben né­hány új készítményt forga­lomba hozni. Jövőre például olcsó füstölt fejjel és új ösz- szetételű, ízű disznósajttal jelentkezünk. Kohár Endre, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese: — A nagyobb üzletek áru- ! választéka húsból, húské- I szítményekböl mindig is gaz- | dagabb. Bár esetenként elő­fordul, hogy az igénylési lis­tára nem fut be egy-kétáru. A kisebb üzletekben előír­tunk egy, úgynevezett vá­lasztékminimumot. Ezen kí­vül a legjobban fogyó ké­szítményeket rendeli az üz­letvezető. Az a gond, hogy egy-egy termékből öt kilónál kevesebbet nem szállít egy- egy üzletnek a húsipar. A boltvezetők pedig tartva at­tól, hogy rájuk romlik a ke­vésbé kelendő, inkább nem rendelnek. Amiből viszont nem tudunk eleget kapni helyben, megpróbáljuk kis üzemektől, termelőszövetke­zetektől beszerezni. ■ ■ Bendsák Kálmán, a Mis­kolci Sütőipari Vállalat igaz­gatója : — Termékválaszté­kunk bőséges, csak a fehér lisztből készült kenyerekből nem tudunk eleget gyártani. Egyrészt azért, mert megha­tározott mennyiségű lisztet tud adni hozzá a malomipar, másrészt azért, mert az al­földi, a burgonyás és a ku­koricás kenyeret jórészt kézi munkával gyártjuk. Szorgal­maznánk viszont, hogy több fogyjon alföldi barna ke­nyérből és a csemege rozs­kenyérből. Egészségesebbek a rostos szerkezetük miatt, és sokkal tovább tárolhatók. Ügy látjuk, az áremelkedés óta kicsit visszaesett az íze­sített sütemények kereslete. Ezekből is tudnánk többet adni, ha többet rendelné­nek. Kollár k -re: — Valóban meg kellett határoznunk, hogy a legkeresettebb kenye­rekből melyik bolt, mennyit kapjon. Az ízesített sütemé­nyek rendelésére teljesen szabadkezet adtunk az üzlet­vezetőknek, A bolti tapasz­talatok után igényelnek, s bizony ha „le kell írni”, az­az a nyakukon marad a sü­temény, kétszer is meggon­dolják, rendeljenek-e. A' helybeli üzemen kívül Ka­zincbarcikáról is kapunk ke­nyeret. A %tadionnal szem­beni két bolt árusítja. Most tárgyalunk a mezőkeresztesi, mezőnyárádi üzemmel, ahon­nan a szép, hagyományos formájú kerek kenyeret kap­nánk. Czingler Dávid, a Borsod megyei Tejipari Vállalat igazgatója: — Jobb propa­gandával most már elértük;' hogy a megyében a tavalyi­hoz viszonyítva 5—6 száza-- lékkai nőtt a tejestermék- fogyasztás. A felvásárlást kell szorgalmazni, hogy a fogyasztók egyre növekvő igényeit ki tudjuk elégítem. Jelenleg savanyított készít­ményekből többet i6 el t*»d-' nánk adni. Kohár re: — A tej mennyiségével nem is lenne probléma, de változatlanul gondot okoz a csomagolás minősége. Többet kellene az előre csomagolt sajtokból; a vevő a hűtőpultról szíveseb­ben válogat. A Borsodi Tej­ipari Vállalat által gyártott termékek választékából nmes is hiány. Rapszódikusabb vi­szont az ellátás azokból, ame­lyeket más megyékből kapós forgalmaz a tejipari válla­lat. A vásárló megkedvel egy-egy sajtot, vagy például a gyerekek szeretik a Túró Rudit, s vannak időszakok, amikor ez is, és jó néhány termék eltűnik a boUokbot­Az üzletek kategóriája meglehet határt szab az ara­választék bővítésének. De a változatosságért ugyanúgy hálásak a vevők, mint azárt, ha megkedvelt falatjaikat vehetik a legközelebbi boá­ban. Mérni a „mérhetetlent” Mi sem tűnik természetesebbnek, mint hogy a tervezőt asze­rint fizessék, milyen, s mennyi tervet készít el egy időszak aiatt, s hogy az esztergályos annyit kapjon hó végén, ami a hi­bátlanul elkészített munkadarabokért jár. A teljesítmény, a munka minősége és mennyisége szerinti bérezés a szakértők szerint csak a könnyen mérhetőt — munkadarabokat, kilo­grammokat, mázsákat — produkáló munkakörökben egyszerű. ; Ahol nem lehet centivel, mérleggel mérni a lelkiismeretes, hozzáértő munkát, ott egyszeriben minden bonyolulttá válik. Vagy mégsem? Az újítás —, amit Barna ©yörgv, a Miskolci Vendéglátóipa­ri Vállalat üzletvezetője dolgozott ki — mérhetővé teszi a „mérhetetlent”, egyelőre a vendéglátószakmában Bérben, fi­zetésben tükrözi azt, ami egy étteremben dolgozó hivatásába belefér, legyen az pincér, vagy üzletvezető: mérlegre kerül, s forintokkal egyensúlyozzák ki az udvariasságot, hozzáértést, szorgalmat, szakmai kultúrát. A rendszer roppant egyszerű. Az alapfizetésben figyelembe veszik a munkában eltöltött időt. a szociálpolitikai szempon­tokat, a szakképesítést. A pontrendszer, ami a forgalom utáni jutalék személyenkénti felosztásáról dönt, az elvégzett munka minőségéről nyújt képet. Mit értékelnek itt? Az alappontok egy évre szólnak, s szerepel bennük a munkafegyelem, a ven­déggel való kapcsolat, a megjelenés higiéniája, a felelősség- vállalás. Ehhez jön a havi értékelés. Pluszpont a vendég szó­beli dicsérete, mínusz a késés, a vendég félretájékoztatása, vagy a higiéniai kifogásolhatóság. A pontokat összeadják, s így alakul ki hó végén az összkép. A pontokról, az értékelésről a teljes kollektíva dönt, vitás esetekben szavaz. Nemcsak papíron létezik a fenti rendszer: 1979 januárjától már így kapja mindenki a fizetését a Tokajban. Előnyeit a jő munkahelyi légkör, s az emelkedő üzleti eredmény igazolják azóta. A rendszer kicsit átformálva máshol is alkalmazható, akár üzemekben is. A példa egyelőre követésre vár. Nemcsak más iparágakon, hanem magán a vendéglátóiparon belül is ... (k-ó) Lecke: az udvariasság „Expressz-ajánlva: udva­riasabban az ügyfelekért” jelszóval, szeptemberben ud­variassági tanfolyamot indít a posta. Azt hiszem, e hír önöket is éppúgy mellbe vágja, mint engem. Az első megdöbbenés múltával azonban az ember szívét, lelkét megbizsergeti a jó érzés: lám, akadt végre egy szolgáltató, mely erőt és fáradságot nem kímélve, tan­folyamot szervez értünk, az ügyfeleiért. Mert ha elsajá­títják a postások a türelem, tapintat, figyelmesség, kultu­rált viselkedés szabályait, ak­kor annak mi látjuk hasznát. Feltéve, hogy alkalmazzák is majd a gyakorlatban az el­méleti tudást. Az örvendetes esemény nyugtázása után, már csak a jókívánság maradt volna hát­ra — erőt, egészséget, sok-si­kert stb.! —, ha meg nem szólal bennem a kisördög, s nem tesz fel néhány kérdést. Az egyik mindjárt az, hogy vadonatúj ismeretek elsajátí­tását, avagy régi, csak éppen elfeledett tudásanyag felfris­sítését célozza ez a tanfo­lyam? A postások ugyanis felnőttek, s mire az ember eladósorba nő, családanyá­vá. családapává válik, több­nyire tisztába kerül az udvarias viselkedés alap­vető szabályaival. Megta­nítják rá a szülők, a peda­gógusok és óhatatlanul ra­gad rá a mindennapi életben is valami. Valószínű tehát, hogy a tanfolyam nem ab­szolút kezdők, hanem hala­dók számára szerveződik, akiknek csupán fel kell fris­síteni az emlékezetét. Talán nem is sok foglalkozás szük­ségeltetik hozzá, hogy ismét tűrhetően menjen a köszönés, a visszaköszönés, a mosoly, vagy például a manapság oly ritkán hallható kérdés: mit kér? A másik, kisördög által su­galmazott kérdés: vajon a kézbesítők, vagy a hivatalok­ban dolgozók magatartását kívánják elsősorban jó irány­ba terelni? Tisztelettel javas­lom — mint egyszerű ügyfél —, hogy főleg az utóbbiak to­vábbképzésével törődjenek. Én ugyanis — mint a nagy többség — szinte kizárólag a hivatalok üvegablakai mö­gött ülőkkel állok kapcsolat­ban. Hogy mennyire udva­rias az újságokat, leveleket hozó postás, arról legfeljebb a földszinten elhelyezett pos­taládám tudna mesélni. Ezt viszont elég kemény anyag­ból — vasból — „faragták” ahhoz, hogy elviselje a zord ábrázatot, lekezelő stílust, vagy a köszönés teljes hiá­nyát is. Ugyanezek a postá­sok velem csak elvéUie léte­sítenek közvetlen kapcsolatot, együttműködésünk főleg a já­randóságok bekasszírozására, illetve kifizetésére szorítko­zik — például az újságos ese­tében. A küldemények érke­zéséről levélben értesítenek. Kezdetben rosszallottam, hogy a postás mindig akkor jön. amikor a munkaképes korú lakosság semmiképpen sem tartózkodhat otthon. De háborgásom már régen le­csendesedett. beletörőd tem, hogy a magam postása va­gyok. Elzarándokolok a pos­tahivatalba csomagért, pénz­küldeményért, egyébért, és türelmesen állom soromat az ablak előtt. Nos, rájuk, a hivatali sze­mélyzetre céloztam fentebb, amikor továbbképzésük fon­tosságát hangsúlyoztam. Nem tudom, le merjem-e írni, hogy miért? Megpróbálom fi­noman. választékosán, s ha mégis sértőnek találnák, ak­kor tudják be annak, hogy jómagam az övötéhez hason­ló tanfolyamon sohasem vet­tem részt es a tánciskola eredményes befejezése óta én is sokat felejtettem, Szóval, azt tapasztalom — tisztelet­tel! —, hogy az üvegfal mö­gött ülők egyike-másika úgy véli, hogy ő nem szolgáltató hanem hatóság. Csípje meg a holló! (Tisztelettel 9 (békés) Együtt könnyebb Megyénkben Putnokoo mű­ködött eddig az Ózdi városi Tanács felügyelete alatt az értelmi fogyatékos felnőt­teknek otthont nyújtó intéz­mény, szociális betegotthon. Ugyancsak Putnokon talál­ható egy száznegyven férő- ■ helyes szociális foglalkozta­tó intézet. Ez évben a me­gyei tanács egy egységbe vonta össze a két intézményt, a hatékonyabb szakmai és gazdasági működés érdeké­ben. A beteggondozás felté­teleit — az elkövetkezendő években erre szánható ősz- szegek összpontosításával — gyorsabban tudják javítani, fejleszteni. Városi tanácstag fogadóórája Holnap tartja tanácstagi i fogadóóráját Krotos József (Széchenyi u. 6. sz.. III. ud- I var), lő-tói 19 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom