Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-15 / 190. szám

Anyagi érdekeltség nélkül nem megy? / Munka mellett iskola Ai MSZMP KB határozatai politikai kérdésnek tekintik az általános iskola befejezé­sét és a felnőttoktatást. A városi pártbizottság is rend­szeresen foglalkozik vele. Legutóbb is ez volt az egyik napirendi pont a titkári ér­tekezleten. Molnár Lajos, o BEAV párttitkára tájékoztatta a titkárokat a vállalatnál fo­lyó felnőttoktatásról, különös tekintettel az általános isko­la elvégzésére. A 30 éves vállalat dolgo­zóinak ősszlétszáma 458JI. Ebből fizikai állományban 3750-en dolgoznak; 2400 szak­munkás, 900 betanított mun­kás és 450 segédmunkás,. 72- en végeztek egyetemet, 78-an főiskolát, középiskolai vég­zettsége van 620 dolgozónak, 3200-an fejezték be az álta­lános iskolát. A gond az ál­talános iskolát be nem feje­zett dolgozókkal van. Ezek létszáma 610, az összdolgő- zók 13 százaléka. Érdekes a kormegoszlás is. 2800-an nem töltötték be a 40-ik élet­évüket, ezek 60 százaléka vehető számításba továbbta­nulás szempontjából. Na®y a fluktuáció A vállalat jellegéből kö­vetkezik a területi szétszórt­ság, valamint a fluktuáció. Sajátos, de talán nem vé­letlen, hogy a munkahelyü­ket változtatók nagy több­sége éppen azokból adódik, akik nem fejezték be a nyolc általánost. Amint az a tájékoztató utáni hozzászó­lásokból is kiderült, ez a gond általánosnak mondha­tó más vállalatoknál is. Úgy tűnik, hogy hiábavalóak az erőfeszítések; a fluktuáció miatt az általános iskolát el nem végzettek, tehát tovább nem képezhetők száma „új­ratermelődik”. A munkahe­lyi vezetők általában támo­gatják a dolgozók továbbta­nulási szándékait, amennyi­ben az egy-egy szakma el­sajátítására, magasabb kép­zettség szerzésére irányul. Másként ítéli meg néhány vezető és maga a közvéle­mény is az általános iskola elvégzését, illetve befejezé­sét. Sokan úgy vélik, hogy ez az egész társadalom fel­adata. A vállalatok vállalják a rájuk eső részt, de a tan­kötelezettségi törvény végre­hajtását túlzott követelésnek tartják rajtuk számonkérni. Elmondták azt is a hozzá­szólók. hogy a dolgozók közt is feszültséget okoz, hogy mi­közben néhány társuk mun­kaidő-kedvezményt kap az általános iskola befejezésé­re, rájuk nagyobb terhek há­rulnak. Senki sem vitatja ezeket a nehézségeket — emelte ki dr. Dobránszki Mihály, at városi pártbizottság osztály- vezetője és dr. Kovács László, a városi pártbizottság titká­ra az összegzésben. De mert a felnőttoktatás és a mun­kahelyi művelődés politikai kérdés, mindenkinek vállal­nia kell a nehézségeket. A BÁÉV érdeke is az, hogy egy-egy szakmunkás több szakmával is rendelkezzen. Ezen a téren van is előreha­ladás. Nehéz őkel elérni Egyre nő az érettségi­vel rendelkező szakmunká­sok száma. Ezeket többnyire az értékes és bonyolult fel­adatokat végző gépeken (pél­dául daru, félautomaták) foglalkoztatják. Változatlanul gond marad viszont az álta­lános iskola befejeztetése. „Egyre nehezebben elérhe­tő rétegeket” kell bevonni a felnőttoktatásba. Általános tapasztalat, hogy minél ala­csonyabb valakinek az isko­lai végzettsége, annál nehe­zebben lehet rábeszélni a ta­nulásra. Anélkül, hogy ezt részleteznénk, csupán uta­lunk az anyagi érdekeltség­re: néhány fizikai munkát még jobban megfizetnek, mint a szakmunkát. A dif­ferenciált ösztönzésről, a ta­nulás szorgalmazásáról még­sem lehet lemondani. (horpácsi) Miért sülijedt el a király hajója? A „Vasa újból átköltözik Svéd építészek versengenek egy tervezetért, amely az áb­rázoló tengerhajózás-történet számára nagy jelentőségű. Üj múzeum létrehozásáról van szó, II. Gustav Adolf ki­rály sok éves munkával tar­tósított királyi hajója, a „Va­sa” részére. A múzeum szín­helyeként a stockholmi Djur- gardenban levő skandináv múzeum régi gályaépítő hajó­gyárának dokkját szemelték ki, amely csak 300 méterre van az eddigi ideiglenes pontonháztól, amely a ron­csot 1961-ben történt ki­emelése után befogadta. A „Vasát”, amelynek épí­tésére a svéd korona 1625- ben adott megbízást, 1627- ben bocsátották vízre az ak­kori stockholmi Blasieholmen nevű hadihajógyárban. Ezer- négyszáz tonnás vízkiszorítá­sával, 1150 négyzetméteres vitorlafelületével, 55 méte­res hosszával, 64 nehéz bronzágyújával kora egyik legnagyobb hadihajójának számított. Rendeltetését azon­ban, hogy a harmincéves há­ború alatt Svédország ural­mát a Keleti-tengeren erősít­se, soha nem töltötte be. El­ső útján a „Vasát” heves szélroham rázkódtatta meg, és ahogy a krónika felje­gyezte. felborult és „felvont vitorlákkal, zászlókkal és mindennel”, beleértve a le­génységet is, 1628. augusztus 10-én a stockholmi vizeken, 100 méterre a Beckholmen szigettől délre, 32 méteres mélységbe süllyedt. A „Va­sa” felborulásáról különböző elméleteket állítottak fel. Né­hány tudós ennek okát a holtsúly egyenlőtlen elosztá­sában látja, mások konstruk­ciós hibákat sem zárnak ki.. Semmiesetre sem valószínűt­len az az új magyarázat, mi­szerint az építés alatt kirá­lyi parancsra egy második, a hajó eredeti statikájának el­lentmondó ütegfedélzetet épí­tettek rá. Az ok: ebben az JtMtoen építették Dániában a „Sancte Soph iát”, amelynek két ütegfedélzete volt. Miután Anders Franzén tengerésztechnikus 1956-ban kétéves kutatómunka után kiderítette a „Vasa” elsül­lyedésének helyét, 1959-ben megkezdték a kiemelési mun­kálatokat. Búvárok a hajó­roncs alatt alagutat ástak. Kötelek segítségével először megemelték és a kastelhol- meni sekélyebb vizekre von­tatták. Ekkor a roncsot el­tömítették és egy úszódokkot építettek. Április 24-én si­került a „Vasá”-ból kiszi­vattyúzni a vizet. A „Vasa” kiemelése a svéd tengeri régészet kiemelkedő teljesítménye volt. Nemkü­lönben tartósítása. Az új múzeumban a „Vasát” régi szépségében, álló árbocma­radványaival, valamint mind­azon leletekkel együtt fogják kiállítani, amelyeket sok éves munka során helyeztek biztonságba. Térzene Egy híres jelenet egy legendás filmből, a Körhintából. Törőcsik Mari és Soós Imre. Rekviem lesz a címe Ä 21. film ufón Beszélgetés Fábri Zoltánnal „1917. október 15-én születtem Budapesten, abban a városban, amelyet — mióta az eszem tu­dom — a „Duna gyöngyé”-nek neveznek idegenforgalmi pla­kátjaink, s nem is jogtalanul. Akkoriban azonban nem volt éppen gyöngyélet itt: a háborús közellátás nyomorúságának mélypontján anyámnak a szü­letésemet megelőző hónapokban fél éjszakákat kellett sorban állnia a másnapi kenyérért.. .** Ezekkel a sorokkal kezdő­dik a három Kossuth-díjjal és a Kiváló művész címmel kitüntetett Fábri Zoltán film­rendező rövid önéletrajza. A „rövid” jelzőt azonban csu­pán az írás terjedelmére ért­hetjük, mert Fábri Zoltán élete páratlanul eseménygaz­dag. 1952-ben forgatta első ön­álló filmjét, a „Vihar”-t, s három évvel később készült el az a műve, amely mindmáig a magyar filmművészet egyik legragyogóbb ékköve: a Kör­hinta. Ezt olyan, nem kevésbé értékes művek követték, mint a'Hannibál tanár úr, az Édes Anna, a Két félidő a pokol­ban, a Húsz óra, a Száznegy­ven perc a Befejezetlen mon­datból és az Ötödik pecsét. Hazai és nemzetközi díjak sorát mondhatja magáénak, melyeket Moszkvából, Velen­céből, Karlovy Varyból, Bos­tonból, Locarnóból, Varsóból, Rómából hozott haza. Ezekben a hónapokban for­gatja huszonegyedik filmjét, a Rekviemet, Örkény István azonos című elbeszéléséből. A felvételek már befejeződtek, de az utómunkálatok még ja­Kánikula Árnyékban plusz napsütés. .Xz em­berre a veríték rá­tapasztja a bőrét. Lelassulnak a moz­dulatok, először a hőségtől, azután a menedékül szolgáló hűtőszekrény hide­gétől. Este, ami­kor lenyugszik a nap, és feljönnek a csillagok, leenge­dik a háromcsilla­gost, a csalóid kiká­szálódik a Lehel— BoschbóL De amíg ez eljön! A papa húsz üveg jéghideg Pepsi Co­lát tölt a Skoda tankjába, csodák- csodaja, a gépkocsi elindul, sőt vtdár man viszi lassan elolvadó gazdáját a munkahelyre. A főnök haragudna a késésért, de nem teheti, mert sza­badságon van. El­lenben a helyettese szintúgy. Lassan el­telik a délelőtt. Mi az, hogy lassan? Vánszorogva! Az asztali ventillátor Marika szoknyája alatt, körülötte kuksol a férfinép. Valaki épp most jön meg a nyara­lásból, bekiált az irodahelyiségbe: „Forró üdvözle­tem!” Hozzávágnak egy tábla teget. Ebédszünet. Az üzemi étkezde jég­hideg gulyáslevese, nek és fagyasztott töltött káposztájá­nak nagy sikere van. A délután, ha le­het, még lassabban telik, mint a dél­előtt. Talán mun­kával gyorsabban telne az idő. Meg kellene próbálni. Majd ha fagy! Eközben a papa felesége és óvodás­korú gyermeke a strandon lubickol­nak a medencében, ami tele van má­sokkal. Időnként kijönnek az embe­rekből, ilyenkor a sorba áll fagylaltért mama egy-két órát üdítőért, labdáért, a hangosbemondó­nál, mások által megtalált és le­adott gyermekéért. A mama irigyli a papát, aki odabent hűsöl. A gyerek irigyli a mamát, mert ő már felnőtt, neki szabad ká­romkodni a fagy­laltsorban. A tö­meg irigyli a vizet, mert ő már felnőtt, A kánikula irigyli a telet, mert azt nem most szidják hanem néhány hó­nap múlva. vában tartanak, és csak októ­ber végére érnek veget. Amikor arról kérdezzük: miként helyezné el életművé­ben legújabb alkotását, ön­életírásának néhány monda­tával válaszol: — Az embernek mániái vannak. Engem legjobban az egyén és a társadalom viszo­nyának összefüggései érde­kelnek, az emberhez egyedül méltó szabadság, az emberi méltóság és e méltóság meg­sértésének viszonylatában. Az a „mániám”, hogy az ember alapvetően szabadságra szü­letett, az emberiség többezer éves írott történelme mégis háborúkkal, öldöklésekkel, merényletekkel, tömegmé- szárlásokkal, faj üldözésekkel, népirtásokkal van tele, me­lyek szinte szüntelenül kor­látozzák az egyént legelemibb jogának: a szabadságnak ki­élésében. Egy-két kitétellel erről szól, ezzel foglalkozik, ez ellen emel szót valameny- nyi filmem. A Rekviem is, amely egy tragikusan vég­ződő, nagyon szép szerelem történetét beszéli el, az 1942— 1952 közötti vészterhes évek­ben. Sajnos, nagyon is idő­szerű. hiszen jelenünkben fo­kozottan tapasztalhatjuk az elnyomás legkülönbözőbb vál­tozatait. mást sem látunk a televízió híradójában, mást sem olvashatunk az újságok­ban. — Fábri Zoltán azon ritka ha- :cai rendezők közé tartozik, akik nem mafruk próbálkoznak film­jeik cselekményének kiagyalá­sával. hanem a legkiválóbb élő és klasszikus írókhoz fordulnak témáért. Csak néhány név ezek közül: Kosztolányi Dezső, Dé- ry Tibor, Molnár Ferenc, Sán- tha Ferenc, Örkény István, Kaffka Margit... — Az ok egyszerű: nem tartom magam írónak. De azokat a műveket választom ki megfilmesítésre, amelyek révén kifejthetem saját mon­danivalómat. Mint forgató­könyvíró, meglehetősen sza­badon bánok az eredeti művel — ezt persze már a más mű­faj : a film lehetőségei és adottságai is megkövetelik. De sohasem fordítom ki, ha­misítom meg! Hatvanadik születésnapomra Déry Tibor írt köszöntőt. Ez volt utolsó munkája, néhány héttel ha­lála előtt. Jól emlékszem egy mondatára, amely közös mun­kánkra, a Befejezetlen mon­datra vonatkozott: „Amíg a filmet néztem — írja —, nem tudtam eldönteni, mi az, ami benne az enyém és mi az, amit te tettél hozzá. Annyira szorosan összeolvadt...” — Másik jellemző tulajdon­sága: alkotótársainak tekinti a színészeket, hálás feladatokat nyújt számukra, forgatás köz­ben nemcsak kikéri, de figye­lembe is veszi véleményüket, megjegyzéseiket, ötleteiket. — Részben talán ' azért, mert magam is színészként kezdtem, belülről ismerem a színész gondolkodásmódját, érzelmi világát. .. Vallom és hiszem, hogy bár egy filmben a képi világ a meghatározó, legalább olyan fontos a szí­nésszel való közös munka, az emberi kapcsolatok kibon­tása. az alkotó-partnerség. Büszke vagyok felfedezéseim­re, a többi között Törőcsik Marira, Szabó Ernőre, Soós Imrére, és arra is, hogy jó néhány, már ismert, befutott művész az én filmjeimben szikráztatta fel tehetségének teljes fényét. G. T. A Miskolci Galériában Egri képzőművészek kiállítása Több művészgeneráció él Egerben, a huszonévestől a kilencvenévesig. A hevesi fő­városban megtalálható a ter­mészet fényeit, atmoszférikus színközegeit rögzítő festés­mód, a lírai-intellektuális konstruktivitás, valamint a szakmailag alapos „lefestés- képcsinálás”. Hogy milyen festmények készülnek az eg­ri alkotók keze munkája nyomán, erről győződhetünk meg az egri képzőművészek kiállításán, amelyet augusz­tus 19-én délután nyitnak meg a Miskolci Galériában. A tárlatot hétfő kivételével naponta 10—18 óra között te­kinthetik meg az érdeklődők­SZ.G. A hagyományoknak meg­felelően vasárnap ismét tér­zene szórakoztatja a Tapol­cán üdülőket, sétálókat. Dél­után 5 órakor a MÁV Fúvós- zenekar pattogó indulóit hallhatják mindazok, akik a csónakázótó mellé látogatnak. Country-parádé A 100 Folk Celsius és a Bojtorján együttes megala­kulása óta egyre növekvő a népszerűsége hazánkban is a country-zenének. Akik au­gusztus 23-án, délután 6 órakor kilátogatnak a Vasas Ifjúsági Parkba, nemcsak e két hazai együttest, de mel­lettük Skiffle Schwerin és Elke Bitterchoffer és együt­teseik, valamint az Inter- folk együttes előadásában is hallhatnak country-zenét. Az itt közreműködő együttesek egyébként a budapesti nagy country-parádé résztvevői­ként látogatnak Miskolcra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom