Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)
1981-08-01 / 178. szám
Az V tea szín háztóL a kaszkadőrökig Kedvet kelteni a művelődés alkalmaihoz ■Jf. Cimarosa A titkos házasság című operájának bemutatója igazi zenei csemege volt. A rendezést, színpadra állítást a Miskolci Nemzeti Színház, a szervezést a Városi Művelődési Központ rendezvény- és propagandaosztálya vállalta. (Herényi felv.) Hiába dolgozik jól a népművelő, hiába vannak jó produkciók, ha a közönség nem szerez tudomást róluk. A kultúra árán és áru voltán lehet vitatkozni, de azon nem, hogy megfelelő propaganda nélkül „nem él meg”. A Városi Művelődési Központ is létrehozta rendezvény- és propagandaosztályát. A vezetője: Demcsik Iván. Éppen munkamegbeszélést tartott, amikor megkerestem, az új osztály feladatai iránt érdeklődve. Jobb alkalmai keresve se találhattam volna arra, hogy bemutassa a munkatársait. Bartha Éva a nagy városi rendezvények (pódium, színház stb.) felelőse; Felvinczy Attiláé a könnyűzene: a dzsessz, a rock stb.; Lászlóné Berzi Marianne a külső házak (Göröm- böly, Szirma, Tapolca stb.) programja; Veresné Kolozsi Judité a reklám es a szervezés. Az ő. munkájukat segíti László József dekoratőr és Fata György grafikus, valamint egy segédmunkás, aki a propagandanyag „mozgatását” végzi. Demcsik Ivánt, az osztály vezetőjét nem kell bemutatni a miskolciaknak, mint ahogyan neki sem most kell ismerkednie ebben az új szerepkörben a város köz- művelődésével. A beszélgetés is úgy alakult, mintha tegnap hagytuk volna abba. Nem kell új programokat megfogalmaznia (magának), hiszen a város és a közművelődés különböző területein mindig ugyanazt csinálta, szolgálta. — Fel kell valahogy mérnünk az igényeket, az egyes korosztályokét, társadalmi rétegekét, hogy a programokat személy(ek)re szólóan tudjuk megszervezni. Nem igaz, hogy mindenkinek minden kell. Az ember és a kultúra kapcsolata személyes. A nyugdíjasok például hálásak minden programért, egyáltalán a figyelemért, de a középnemzedéket valahogyan érdekeltté kell tenni, mert csak közhasznú témák érdeklik. Különösen a fiatal értelmiségiek megnyerése nehéz, ezt még „ki kell találni”, ehhez szakemberek kellenek. Gazdag és sokszínű szórakozási lehetőséget igényelnek a fiatalok. A lényeg: kapcsolatot találni az emberrel. vetkező együttesek jönnek: a kazincbarcikai Theátrum, az alberttelepi Harlekih Színkör, a Csortos Gyula Színpad, a Pécsi Sándor Színpad, a budapesti Perem Színpad, most szombaton a KISZ Központi Művészegyüttese Stravinski A róka és Salms- kaire Az utolsó róka című produkciókkal. Folytatjuk a Tokajban valamilyen formában a kabaréelőadásokát, irodalmi kávéházat akarunk a belvárosban az igényesebb közönségnek. Feltétlenül megteremtjük az ifjúságnak is a hétvégeken tánc- és szórakozási lehetőséget. Nem hagyjuk abba a jazz-hétvé- geket, meghívjuk a sikeres színházi együtteseket — például a Vígszínházát, amely most a Kőműves Kelement próbálja, amihez Szörényi írta a zenét —, lesz lovas- autós-kaszkadőr-bemutató a MÉMTE-sportpályán, LGT-. koncert a sportcsarnokban, s programokat szervezünk a Tokaj mellett az Egyetem étteremben is. — Ez valóban sokszínű program. De beszéljünk a propagandáról is. Várható a javulása? — Valóban, sokszor egymásra torlódnak a rendezvények, egyik elnyomja a másikat. Ennek a „piaci kínálat” ingadozása az oka. Javítjuk a koordinálást, s persze a propagandát is. Az utcai plakátforma elavult, mert nem személyhez szól. Tablók kellenének forgalmas helyeken (Szemere-sarok), cserélhető, felfrissíthető anyagokkal. A felmérések alapján címlistát állítunk össze, hogy mindenkit csak arra hívjunk meg, ami érdekli.. Javítjuk a sajtóval is a kapcsolatot, jobban ellátjuk információval. Nos, ez utóbbit Miskolc közönsége nevében várjuk, hiszen az érdek, az eredmény is közös ... (horpácsi) Az augusztusi Napjaink László Ferenc, Kolozsváron élő zenetörténész egy tanulmányát közli a Napjaink most megjelent, augusztusi száma. A cikk tisztázza Bartók Béla és a So- cietatea Compozitorolir Romani elnevezésű zenetársaság kapcsolatát, amelyet mindeddig a kutatók nem láttak világosan. Béládi Miklóssal, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság főtitkárhelyettesével, a társaság Hungarológiai Értesítő című folyóiratának felelős szerkesztőjével két beszélgetés is elhangzott a rádió Társalgó című műsorában. E beszélgetések felhasználóval készült Mátyás Istvánnak a lapban olvasható interjúja. A Napjaink körkérdésére — melyet a Tűztánc és a Tiszta szigorúság antológiák költőinek tett fel —, az augusztusi számban Csepeli Szabó Béla és» Baranyi Ferenc válaszol. A pénz, annak ilyen-olyan „kitermelése” a témája Brackó István riportjának, címe: így kerek a világ. Egy 1940-ben született Németh László-cikkét — a Kelet népei közt címűt — több, Németh Lászlóról szóló tanulmány követ a Napjainkban: Cs. Varga István A magyar esszéírás csúcsán — Németh László és Halász Gábor című írása, Bakonyi István cikke, a Társadalmi bűnök és feloldó cselekvések — Németh László Bűn című regényéről, Grezsa Ferenc Az életmű egysége és Hölvenyi György Sajkódi magány, stószi csend — Németh László Fábri Zoltánnál című írása. A sárospataki Rákóczi Gimnázium — az egykori Kollégium jogutódja — az alapítás 450. évfordulóját ünnepli az idén. A jubileum alkalmából Dobay Bélának, a gimnázium tanárának tollából közöl a Napjaink az iskola legújabb kori történelmével foglalkozó cikket. Az augusztusi Napjaink tematikája szorosan kapcsolódik a 10. tokaji írótábor két fő témájához: Bartók és Németh László munkásságához. Sz— — Milyen formákat, programokat kínál a művelődési központ? — Elsőként az Utcaszínházát említeném. A KISZ KB, a Rónai Sándor Művelődési Központ, a Népművelési Intézet és mi, közös pályázatot írtunk ki amatőr színjátszó csoportok és irodalmi színpadok számára. Olyan produkciókat kértünk, amelyek lakótelepi szituációban, tér-, illetve utcaszínházi bemutatásra alkalmasak. Szeptember közepéig a köFel vételi magánének tanszakra A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola magánének tanszaka felvételt nirdet érettségizett fiatalok részére. Korhatár 24 év. A képzési idő négy év. Jelentkezés augusztus 15-ig az iskola tanulmányi irodáján 9- től 12 óráig (Bp. VL, Nagymező u. lj. Start a kiábránduláshoz Á 16 esztendős Zoltán sem érzékenyebb vagy érzéketlenebb, mint a korabeli srácok. Vevő minden jó heccre, nagy röhögésekre, s fantáziáját könnyedén fogja mindaz, ami valamifajta virtust követel. S mert alaptermészete ez, magával viszi a munkába is. A középiskolai vakációból a második nyár, hogy hatórás, szünidei dolgozónak felvették ugyanahhoz a vállalathoz. Tavaly már.megismerték, meg is szerették, tudják róla, hogy nem csak a fizetés és az időtöltés miatt vállalkozik a munkára. Kedvvel tesz eleget mindenfajta megbízatásnak, kimondva-ki- mondatlanul sikerélményekre vágyik, bizonyítani akar, legkivált magának. S jóllehet erőn felül még soha sem kívántak tőle semmit, képességeinek határát a maga módján próbálgatja, olyasformán, mint a kezdő úszó: ugyan hány tempót bír a kifulladásig ... Ilyen „tempópróbának’’ indult a napokban az is, ami eleinte csak „cikizés” volt. Meglett korú két munkatársa viszolyogva rakosgatta egyik asztalról a másikra a régóta sorára váró, másolnivaló rajzokat, sóhajtozott fölöttük, merthogy szeptember közepére készen kellene lenni velük. Zoltán, aki közöttük még csak Zolika, a tréfa kedvéért cukkolta őket: ugyan már, mi az, ha rábízzák, ő három nap alatt „megeszi”. Vicc ide, vicc oda, a kamasz túlzása végül is felbosszantotta a két kollégát, s talán csak a leckéz- tetés végett hangzott el a fogadásba hajló ajánlat: öt nagy üveg kólát kap, ha három nap alatt asztalra teszi a másolatokat. Ha azonban kudarcot vall, öt üveg sört fizet. Hogy mennyire komolyan vette diákunk a dolgot, azon maguk a kollégák lepődtek meg a legjobban. Percnyi megállást nem hagyott magának a három nap alatt, fel sem pillantott a munkáról a gyerek, s nagy-nagy precizitással ügyködött: szép is, kifogástalan is legyen az, amit a lehetetlennek tűnő határidő alatt kiad a kezéből. A két férfi először csak fölényes mosollyal figyelgette a nagy igyekezetei, a második napon azonban már feltűnt szemükben az elismerés. Harmadnap pedig, munka végeztével, kézfogások közepette gratuláltak neki, s megadták a tétet, az öt nagy üveg kólát. Zoltánunk most már megengedte magának a szerénységet, s csak befelé feszített: lám csak, sikerült, noha eleinte maga se hitte. Igen jól érezte magát a bőrében — három napig. Az újabb három nap elteltével ugyanis hivatta a főnök a két „profi” kollégát a másolatok miatt. Azok meg szentségelve indultak, szidva a diákot, hogy biztos elszúrt valamit, amiért az ő fejüket mos. sák meg. Aztán tíz perc sem telt, mikor repesve értek vissza, egy-egy írást lobogtatva a fiú előtt. A szép és határidő előtt elvégzett munkáért ezer-ezer forint jutalomprémiumot kaptak. A kölyökben először csak az öröm lobbant. A keserűség csak akkor kúszott a tor. kára, amikor „kollégái” az asztalára dobtak egy-egy kerek tízest: tedd el nyugodtan, ez a te részed, megszolgáltad. A fémpénzek most is ott hevernek az asztallapon. A két meglett férfi még nem vette észre, hogy mily kicsikké váltak a diák szemében (radványi) A Miskolci Kabaré hétfői vendége: A Ketten Színház három tagja / Idén jubilál a debreceni Ketten Színház: tíz éve alakultak, Sáfrán István és Weisz György voltak a tagjai. Két éve kibővültek, illetve átalakultak. Sáfrán István Pestre került, a Népszabadságnál újságíró; az új tagok: Kummer Károly és Nagy Imre. Bevált nevüket és programjukat megtartották. Az 1250. előadásnál járnak, mostani, negyedik műsoruk is aktuális, közéleti-politikai kabaré. Címe: Vigyázzunk a vonalra! A három fiatalember csak mellékállásban humorista, emellett Kummer sajtótitkár a Gördülőcsapágy • Műveknél, Nagy boltvezető a Tanért üzletében, Weisz üzletkötő a Patyolatnál. Szerepeltek már műsorukkal az NDK-ban és a Szovjetunióban, időnként foglalkoztatja őket a KISZ Központi Művészegyüttes. Járják-az építőtáborokat, ifjúsági klubokat, egyetemeket, főiskolákat. Most, a Miskolci Kabaré meghívására a Tokaj vendéglátóházban mutatkoznak be, hétfőn este 8 órától. Kon- feranszok, jelenetek, magánszámok keretében parodizálják a tömegkommunikációs eszközöket. Végső búcsú Gyergyai Alberttól Mély részvéttel vettek búcsút tegnap, a Farkasréti temetőben a 88 éves korában elhunyt Gyergyai Alberttól. Az állami díjas műfordító, kritikus, nyugalmazott egyetemi tanár munkásságát Nagy Péter akadémikus méltatta, aki a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írok Szövetsége, a Magyar Pen Club', a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevében búcsúzott az elhunyttól. A Nagyvilág szerkesztősége f nevében Kéry László irodalomtörténész, főszerkesztő emlékezett Gyergyai Albert- re. akinek hamvait augusztus 5-én szülőhelyén, a Somogy megyei Nagybajomban helyezik örök nyugalomra. Barkácsoljunk bébiruhát! Olcsó anyagból, megunt holmiból Jön a szezon végi vásár, olcsóbbak lesznek az anyagok. De az anyuka megunt ruhájából, az apuka „kinőtt" nadrágjából újakat készíthetünk csemetéinknek, íme! A gumírozott bébiruha 2— 3 éves kislányoknak való. 80x90 centiméter széles anyag szükséges hozzá, A következők szerint készítjük el a szabást, összegépeljük a ruha két oldalát, szétvasaljuk a varrásokat. Az anyagot 2 cm szélesen visszahajtjuk, és itt kezdjük el a gumizást, amit 5 cm szélesen készítünk el. Ezután a ruha aljára varrjuk a kétszer behúzott és felszegett fodrot. Felvarrjuk az elkészített vállpántot. A kertésznadrág 3—4 éves kisfiúk számára való. Az anyagszükséglet 140x70 cm. A szabás után különkülön összegépeljük a nadrág szárait, majd a két részt középen összevarrjuk. Elkészítjük a vállpántokat, á zsebeket és az övét. A zsebet felvarrás előtt kell megtűzni és elkésziteni rajta a gomblyukakat. A díszítő tűzéseket fehér, vagy sárga gomblyukselyemmel, nagy öltésekkel varrjuk. A nyakkört és a karöltőt rászabott pánttal dolgoztuk el, úgy, hogy azokat rágépeljük a nadrág színére bal oldalával felfelé, majd átfordítjuk a másik oldalra és fércelés után megtűzzük. Az eleje közepén a cipzár helyét elhajtjuk, majd begépeljük a cipzárt. Az alját géppel szegjük fel, a zsebeket és a vállpántot felvarrjuk a kis- nadrágra. A vállpánt hossza elöl csattal, vagy gombbal állítható. A nadrág bőségét övvel lehet szabályozni.
