Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-01 / 178. szám

Az V tea szín háztóL a kaszkadőrökig Kedvet kelteni a művelődés alkalmaihoz ■Jf. Cimarosa A titkos házasság című operájának bemutatója igazi zenei csemege volt. A rendezést, színpadra állítást a Miskolci Nemzeti Színház, a szervezést a Városi Művelődési Központ rendezvény- és propagandaosztálya vállalta. (Herényi felv.) Hiába dolgozik jól a nép­művelő, hiába vannak jó pro­dukciók, ha a közönség nem szerez tudomást róluk. A kul­túra árán és áru voltán lehet vitatkozni, de azon nem, hogy megfelelő propaganda nélkül „nem él meg”. A Városi Mű­velődési Központ is létrehozta rendezvény- és propagandaosz­tályát. A vezetője: Demcsik Iván. Éppen munkamegbeszélést tartott, amikor megkerestem, az új osztály feladatai iránt érdeklődve. Jobb alkalmai keresve se találhattam vol­na arra, hogy bemutassa a munkatársait. Bartha Éva a nagy városi rendezvények (pódium, színház stb.) fele­lőse; Felvinczy Attiláé a könnyűzene: a dzsessz, a rock stb.; Lászlóné Berzi Marian­ne a külső házak (Göröm- böly, Szirma, Tapolca stb.) programja; Veresné Kolozsi Judité a reklám es a szer­vezés. Az ő. munkájukat se­gíti László József dekoratőr és Fata György grafikus, va­lamint egy segédmunkás, aki a propagandanyag „mozga­tását” végzi. Demcsik Ivánt, az osztály vezetőjét nem kell bemutat­ni a miskolciaknak, mint ahogyan neki sem most kell ismerkednie ebben az új szerepkörben a város köz- művelődésével. A beszélgetés is úgy alakult, mintha teg­nap hagytuk volna abba. Nem kell új programokat megfogalmaznia (magának), hiszen a város és a közmű­velődés különböző területein mindig ugyanazt csinálta, szolgálta. — Fel kell valahogy mér­nünk az igényeket, az egyes korosztályokét, társadalmi rétegekét, hogy a programo­kat személy(ek)re szólóan tudjuk megszervezni. Nem igaz, hogy mindenkinek min­den kell. Az ember és a kul­túra kapcsolata személyes. A nyugdíjasok például há­lásak minden programért, egyáltalán a figyelemért, de a középnemzedéket valaho­gyan érdekeltté kell tenni, mert csak közhasznú témák érdeklik. Különösen a fiatal értelmiségiek megnyerése ne­héz, ezt még „ki kell talál­ni”, ehhez szakemberek kel­lenek. Gazdag és sokszínű szórakozási lehetőséget igé­nyelnek a fiatalok. A lényeg: kapcsolatot találni az em­berrel. vetkező együttesek jönnek: a kazincbarcikai Theátrum, az alberttelepi Harlekih Szín­kör, a Csortos Gyula Szín­pad, a Pécsi Sándor Szín­pad, a budapesti Perem Szín­pad, most szombaton a KISZ Központi Művészegyüttese Stravinski A róka és Salms- kaire Az utolsó róka című produkciókkal. Folytatjuk a Tokajban valamilyen formá­ban a kabaréelőadásokát, irodalmi kávéházat akarunk a belvárosban az igényesebb közönségnek. Feltétlenül meg­teremtjük az ifjúságnak is a hétvégeken tánc- és szóra­kozási lehetőséget. Nem hagyjuk abba a jazz-hétvé- geket, meghívjuk a sikeres színházi együtteseket — pél­dául a Vígszínházát, amely most a Kőműves Kelement próbálja, amihez Szörényi írta a zenét —, lesz lovas- autós-kaszkadőr-bemutató a MÉMTE-sportpályán, LGT-. koncert a sportcsarnokban, s programokat szervezünk a Tokaj mellett az Egyetem étteremben is. — Ez valóban sokszínű program. De beszéljünk a propagandáról is. Várható a javulása? — Valóban, sokszor egy­másra torlódnak a rendez­vények, egyik elnyomja a másikat. Ennek a „piaci kí­nálat” ingadozása az oka. Javítjuk a koordinálást, s persze a propagandát is. Az utcai plakátforma elavult, mert nem személyhez szól. Tablók kellenének forgalmas helyeken (Szemere-sarok), cserélhető, felfrissíthető anya­gokkal. A felmérések alapján címlistát állítunk össze, hogy mindenkit csak arra hívjunk meg, ami érdekli.. Javítjuk a sajtóval is a kapcsolatot, jobban ellátjuk információ­val. Nos, ez utóbbit Miskolc közönsége nevében várjuk, hiszen az érdek, az ered­mény is közös ... (horpácsi) Az augusztusi Napjaink László Ferenc, Kolozsvá­ron élő zenetörténész egy tanulmányát közli a Nap­jaink most megjelent, au­gusztusi száma. A cikk tisz­tázza Bartók Béla és a So- cietatea Compozitorolir Ro­mani elnevezésű zenetársa­ság kapcsolatát, amelyet mindeddig a kutatók nem láttak világosan. Béládi Miklóssal, a Nem­zetközi Magyar Filológiai Társaság főtitkárhelyettesé­vel, a társaság Hungaroló­giai Értesítő című folyóira­tának felelős szerkesztőjével két beszélgetés is elhangzott a rádió Társalgó című mű­sorában. E beszélgetések fel­használóval készült Mátyás Istvánnak a lapban olvas­ható interjúja. A Napjaink körkérdésére — melyet a Tűztánc és a Tisz­ta szigorúság antológiák köl­tőinek tett fel —, az augusz­tusi számban Csepeli Szabó Béla és» Baranyi Ferenc vá­laszol. A pénz, annak ilyen-olyan „kitermelése” a témája Brackó István riportjának, címe: így kerek a világ. Egy 1940-ben született Né­meth László-cikkét — a Ke­let népei közt címűt — több, Németh Lászlóról szóló ta­nulmány követ a Napjaink­ban: Cs. Varga István A magyar esszéírás csúcsán — Németh László és Halász Gábor című írása, Bakonyi István cikke, a Társadalmi bűnök és feloldó cselekvé­sek — Németh László Bűn című regényéről, Grezsa Fe­renc Az életmű egysége és Hölvenyi György Sajkódi magány, stószi csend — Né­meth László Fábri Zoltánnál című írása. A sárospataki Rákóczi Gimnázium — az egykori Kollégium jogutódja — az alapítás 450. évfordulóját ün­nepli az idén. A jubileum alkalmából Dobay Bélának, a gimnázium tanárának tol­lából közöl a Napjaink az iskola legújabb kori törté­nelmével foglalkozó cikket. Az augusztusi Napjaink te­matikája szorosan kapcsoló­dik a 10. tokaji írótábor két fő témájához: Bartók és Né­meth László munkásságához. Sz— — Milyen formákat, prog­ramokat kínál a művelődési központ? — Elsőként az Utcaszín­házát említeném. A KISZ KB, a Rónai Sándor Műve­lődési Központ, a Népműve­lési Intézet és mi, közös pá­lyázatot írtunk ki amatőr színjátszó csoportok és iro­dalmi színpadok számára. Olyan produkciókat kértünk, amelyek lakótelepi szituáció­ban, tér-, illetve utcaszínhá­zi bemutatásra alkalmasak. Szeptember közepéig a kö­Fel vételi magánének tanszakra A Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola ma­gánének tanszaka felvételt nirdet érettségizett fiatalok részére. Korhatár 24 év. A képzési idő négy év. Jelent­kezés augusztus 15-ig az is­kola tanulmányi irodáján 9- től 12 óráig (Bp. VL, Nagy­mező u. lj. Start a kiábránduláshoz Á 16 esztendős Zoltán sem érzékenyebb vagy érzéketlenebb, mint a korabeli srácok. Vevő minden jó heccre, nagy röhögésekre, s fantáziáját könnyedén fogja mindaz, ami valamifajta virtust követel. S mert alapter­mészete ez, magával viszi a munkába is. A középiskolai vakációból a második nyár, hogy hatórás, szünidei dolgozónak felvették ugyanahhoz a vállalathoz. Tavaly már.meg­ismerték, meg is szerették, tudják róla, hogy nem csak a fizetés és az időtöltés miatt vál­lalkozik a munkára. Kedvvel tesz eleget mindenfajta megbízatásnak, kimondva-ki- mondatlanul sikerélményekre vágyik, bizo­nyítani akar, legkivált magának. S jóllehet erőn felül még soha sem kívántak tőle sem­mit, képességeinek határát a maga módján próbálgatja, olyasformán, mint a kezdő úszó: ugyan hány tempót bír a kifulladásig ... Ilyen „tempópróbának’’ indult a napokban az is, ami eleinte csak „cikizés” volt. Meg­lett korú két munkatársa viszolyogva rakos­gatta egyik asztalról a másikra a régóta so­rára váró, másolnivaló rajzokat, sóhajtozott fölöttük, merthogy szeptember közepére ké­szen kellene lenni velük. Zoltán, aki közöt­tük még csak Zolika, a tréfa kedvéért cuk­kolta őket: ugyan már, mi az, ha rábízzák, ő három nap alatt „megeszi”. Vicc ide, vicc oda, a kamasz túlzása végül is felbosszan­totta a két kollégát, s talán csak a leckéz- tetés végett hangzott el a fogadásba hajló ajánlat: öt nagy üveg kólát kap, ha három nap alatt asztalra teszi a másolatokat. Ha azonban kudarcot vall, öt üveg sört fizet. Hogy mennyire komolyan vette diákunk a dolgot, azon maguk a kollégák lepődtek meg a legjobban. Percnyi megállást nem ha­gyott magának a három nap alatt, fel sem pillantott a munkáról a gyerek, s nagy-nagy precizitással ügyködött: szép is, kifogástalan is legyen az, amit a lehetetlennek tűnő ha­táridő alatt kiad a kezéből. A két férfi elő­ször csak fölényes mosollyal figyelgette a nagy igyekezetei, a második napon azonban már feltűnt szemükben az elismerés. Har­madnap pedig, munka végeztével, kézfogá­sok közepette gratuláltak neki, s megadták a tétet, az öt nagy üveg kólát. Zoltánunk most már megengedte magá­nak a szerénységet, s csak befelé feszített: lám csak, sikerült, noha eleinte maga se hitte. Igen jól érezte magát a bőrében — há­rom napig. Az újabb három nap elteltével ugyanis hivatta a főnök a két „profi” kol­légát a másolatok miatt. Azok meg szent­ségelve indultak, szidva a diákot, hogy biz­tos elszúrt valamit, amiért az ő fejüket mos. sák meg. Aztán tíz perc sem telt, mikor re­pesve értek vissza, egy-egy írást lobogtatva a fiú előtt. A szép és határidő előtt elvég­zett munkáért ezer-ezer forint jutalompré­miumot kaptak. A kölyökben először csak az öröm lob­bant. A keserűség csak akkor kúszott a tor. kára, amikor „kollégái” az asztalára dobtak egy-egy kerek tízest: tedd el nyugodtan, ez a te részed, megszolgáltad. A fémpénzek most is ott hevernek az asz­tallapon. A két meglett férfi még nem vet­te észre, hogy mily kicsikké váltak a diák szemében (radványi) A Miskolci Kabaré hétfői vendége: A Ketten Színház három tagja / Idén jubilál a debreceni Ketten Színház: tíz éve ala­kultak, Sáfrán István és Weisz György voltak a tag­jai. Két éve kibővültek, il­letve átalakultak. Sáfrán Ist­ván Pestre került, a Népsza­badságnál újságíró; az új ta­gok: Kummer Károly és Nagy Imre. Bevált nevüket és programjukat megtartották. Az 1250. előadásnál járnak, mostani, negyedik műsoruk is aktuális, közéleti-politikai kabaré. Címe: Vigyázzunk a vonalra! A három fiatalem­ber csak mellékállásban hu­morista, emellett Kummer sajtótitkár a Gördülőcsapágy • Műveknél, Nagy boltvezető a Tanért üzletében, Weisz üz­letkötő a Patyolatnál. Szere­peltek már műsorukkal az NDK-ban és a Szovjetunió­ban, időnként foglalkoztatja őket a KISZ Központi Mű­vészegyüttes. Járják-az építő­táborokat, ifjúsági klubokat, egyetemeket, főiskolákat. Most, a Miskolci Kabaré meghívására a Tokaj ven­déglátóházban mutatkoznak be, hétfőn este 8 órától. Kon- feranszok, jelenetek, magán­számok keretében parodizál­ják a tömegkommunikációs eszközöket. Végső búcsú Gyergyai Alberttól Mély részvéttel vettek bú­csút tegnap, a Farkasréti te­metőben a 88 éves korában elhunyt Gyergyai Alberttól. Az állami díjas műfordító, kritikus, nyugalmazott egye­temi tanár munkásságát Nagy Péter akadémikus méltatta, aki a Művelődési Minisztéri­um, a Magyar Írok Szövetsé­ge, a Magyar Pen Club', a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társa­ság és az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem nevében bú­csúzott az elhunyttól. A Nagyvilág szerkesztősége f nevében Kéry László iroda­lomtörténész, főszerkesztő emlékezett Gyergyai Albert- re. akinek hamvait augusztus 5-én szülőhelyén, a Somogy megyei Nagybajomban helye­zik örök nyugalomra. Barkácsoljunk bébiruhát! Olcsó anyagból, megunt holmiból Jön a szezon végi vásár, ol­csóbbak lesznek az anyagok. De az anyuka megunt ruhájából, az apuka „kinőtt" nadrágjából úja­kat készíthetünk csemetéinknek, íme! A gumírozott bébiruha 2— 3 éves kislányoknak való. 80x90 centiméter széles anyag szükséges hozzá, A következők szerint készít­jük el a szabást, összegé­peljük a ruha két oldalát, szétvasaljuk a varrásokat. Az anyagot 2 cm szélesen visszahajtjuk, és itt kezdjük el a gumizást, amit 5 cm szélesen készítünk el. Ezután a ruha aljára varrjuk a két­szer behúzott és felszegett fodrot. Felvarrjuk az elké­szített vállpántot. A kertésznadrág 3—4 éves kisfiúk számára való. Az anyagszükséglet 140x70 cm. A szabás után külön­külön összegépeljük a nad­rág szárait, majd a két részt középen összevarrjuk. Elkészítjük a vállpántokat, á zsebeket és az övét. A zse­bet felvarrás előtt kell meg­tűzni és elkésziteni rajta a gomblyukakat. A díszítő tű­zéseket fehér, vagy sárga gomblyukselyemmel, nagy öltésekkel varrjuk. A nyak­kört és a karöltőt rászabott pánttal dolgoztuk el, úgy, hogy azokat rágépeljük a nadrág színére bal oldalával felfelé, majd átfordítjuk a másik oldalra és fércelés után megtűzzük. Az eleje közepén a cipzár helyét elhajtjuk, majd begépeljük a cipzárt. Az alját géppel szegjük fel, a zsebeket és a vállpántot felvarrjuk a kis- nadrágra. A vállpánt hossza elöl csattal, vagy gombbal állítható. A nadrág bőségét övvel lehet szabályozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom