Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-01 / 178. szám

Megtanítanak vérnyomást mérni Havonta átlagosan 1,5—2 millió forintos forgalmat bo­nyolítanak le az Orvosi Mű­szer és Fogászaticikk Keres­kedelmi Vállalat miskolci szaküzletében — . hallottuk Kovács Lászióné boltvezető­től. Legnagyobb vásárlóik természetesen a kórházak és az egészségügyi intézmé­nyek. Sok laboratóriumi fel­szerelést vásárolnak a DI- GÉP, az LKM, a BEM és az ÉRV meósai. Receptre sok­féle gyógyászati segédesz­közt szolgálnak ki, köztük gyógy harisnyát, s cukorbe­tegeknek félautomata fecs­kendőt. A magánrendelést folytató orvosok is rendsze­res vásárlók az üzletben. Gyakran előfordul, hogy idő­sebb emberek minden egész­ségügyi , képzettség nélkül vérnyomásmérőt vesznek ma­guknak. Ilyenkor a haszná­lati utasítás mellett még a műszer kezelésének az elsa­játításához is segítséget nyújtanak. ★ Forog a korong ... (Kiss József felvétele) Mikorra készül el? A kohászat nehéz éve Műszaki-gazdasági konferencia Diósgyőrött Az utóbbi években már-' már megszokottá lett, hogy a Lenin Kohászati Művek félévenként esedékes műsza­ki-gazdasági konferenciájá­ról szóló tudósításaink ki­emelkedő termelési és érté­kesítési eredményekről ad­hattak számot. Ezt figye­lembe véve, rendhagyó volt a mostani féléves műszaki konferencia. Mind az írásos anyagból, mind dr. Szeppelfeld Sán­dor vezérigazgató szóbeli ki­egészítőjéből kitűnt: a külső és belső gondok együttes hatásaként jelentősen rom­lottak az LKM első félévi eredményei. Köztudott, hogy a külgazdasági körülmények kedvezőtlenül változtak, a kohászat a tőkés export- rendelések hiányával küzd, emellett alacsonyak az ér­tékesítési árak, viszont emel­kedtek az alapanyagok és energiahordozók árai. Így nemcsak a várt árbevétel maradt' el, de a költségek tovább növekedtek, összes­ségében mintegy 32 ezer tonnával kevesebb henge­reltáru hagyta el a gyárka­put Végül is 400 millió fo­rintos veszteséggel zárta a fél évét a diósgyőri kohászat. A továbbiakban két belső gondról esett sok szó. A kohá­szat vezetői számára is rej­tély: megnövelték a III. sz. kohó térfogatát, mégis ke­vesebbet termelnek vele. mint korábban. Arról már nem is szólva, hogy növe­kedett a fajlagos anyagfel­használás. Emellett gépészeti és égyéb gondok miatt a blokksor is elmaradt várt eredményeitől. Ez azt jelen­ti, hogy az év második fe­lében 470 ezer tonnás ter­vet kellene teljesítenie a gyár­egységnek — amire még nem volt példa fennállásuk óta. Romlottak a balesetvédel­mi mutatók, a készletek pe­dig január elseje óta 459 millió forinttal növekedtek, ami az indokolt termelési lehetőségekhez képest túl­zott. Ezért a II. fél évben 844 millió forintos készlet- csökkenést kell elérni. A gondok mellett szó esett sikerekről is. Jóleső érzés látni a kombinált acél­mű kivitelezését, amelyet jó­val a határidő el,ott be le­het fejezni. Hasonlóképpen örömteli, hogy az említett egységeken kívül a többi kollektíva teljesítette, illet­ve túlteljesítette tervét az első hat hónapban. Jól si­került az egyedi gépgyártás premierje is, amit az új egy­ség produktumai bizonyíta­nak. Az elkövetkező időszak munkájáról szólva dr. He­rendi Rezső műszaki vezér­igazgató-helyettes elmondot­tam nagyolvasztónak 320 000 tonna nyersvasat kell a4nia a, második fél évben ahhoz, hogy a minimális acélterme­lés biztosítható legyen. Mi­előbb meg kell tehát találni annak a műszaki okát, hogy 1150 tonna helyett miért csak ezer tonna körül ter­mel naponta a nagykohó. A hengersorok teljesítménye el kell, hogy érje a 409 ezer tonnát, mert csak így lehet­séges, hogy 400 millió forin­tos többlettermelést érjen el a vállalat, ami ahhoz ele­gendő, hogy a diósgyőri ko­hászat ne zárja veszteséggel az évet. Igaz, nyereségesem lesz... Igen nehéz helyzetben van a kollektíva. De a diósgyőri kohászokra mindig lehetett számítani, s a vezetés bízik benne: ez az idén sem lesz másként. Az egyetemi sportcsarnok Szilveszterre akarták, de sorra jöttek a bonyodalmak Ehhez is kell a posta engedélye Titkárnők álma: a tárcsázó Memophon Négy éve, hogy az első dózer megjelent a tapolcai út melletti területen, s az építők ez év decemberének végére ígérték, hogy elké­szül az cgyetémvárosi spoil- centrum körcsarnoka. A munkálatok azonban igen döcögősen haladtak: leállá­sok, érthetetlen szünetek kö­vették egymást. Az idei ha­táridőből jövő nyári lett. Csaknem százhúsz millió forintot szánt a művelődési tárca arra, hogy megépítsék az egyetemisták sportköz­pontját. A tervek szerint mmtegy hatszáz férőhelyes csarnokra, teniszpályákra, futópályákra, szabadtéri, aszfaltos, salakos és füves sportpályákra telik az ösz- szegből. Eddig az egyetemi fiatalság saját erőből épített. sportolt — már amennyire a szűkös körülmények ezt engedték. Nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy van pénz s így, a varinál élőbb kezdődhet á'mü'nká: az eredeti 1978-as határidő helyett 1977 őszén már dó­zerek túrták fel a területet. A váratlan anyagi lehetőség azt tette lehetővé, hogy az eredeti elgondolástól eltérő­en először a szabadtéri pá­lyákat építsék meg, s csak azután a sportcsarnokot. A csarnok felépítésének határideje 1982 júniusára szólt. A beruházók gondol­tak egyet: hátha meg lehet­ne gyorsítani a munkát! A. BÁÉV készséges partnernek 31-re vállalta, hogy felépí­ti a csarnokot. Ám ekkor következtek a bonyodal­mak ... Már az elején sem alakul­tak biztatóan a dolgok: ké­sett a körcsarnok alapozása. Ezzel öt hónap kárba veszett. Következett az acélszerke­zet szerelése, pontosabban: következett volna. A Fém­munkás Vállalat 1980. júliu- sa-augusztusa helyett csak novemberben szállította le a tartókat. Az alapozás kése­delme miatt átprogramozott szállítást nem tudta egyez­tetni a nagyobb kötelezett­ségével: Paks itt elsőbbsé­get kapott. Novemberben mar hegeszteni nem lehe­tett, a munka így tovább halasztódott. Hiányoztak még a csar­nok szereléséhez szükséges speciális tamaszlóelemek. Eredetileg ezeket is a Fém­munkás készítette volna, de szabad kapacitás és tervek hiányában nem tudta vál­lalni. A nélkülözhetetlen se­gédeszközök körüli huzavo­na újabb hónapokat, jóval több mint fél évet emésztett fel: végül is a BÁÉV gyár­tottá. s szerelte az összesét. Hogy áll most a sport- centrum? A szabadtéri pá­lyákat jó ütemben építi a Vízügyi Építő Vallalat. El­készültek a bitumenes és a salakos pályák, még az idén befejezik a futókor és az ugrógödrök munkálatait, s a teniszpályák építésének ha­tárideje is az idei évre szól még. S a csarnok? Ha min­den jól megy, az 1981—82- es évben már birtokba ve­hetik a diákok is. De addig még sok munka van hátra, egynéhány bizonytalan szál­lítási dátum okozhat gondot, s a jelenlegi munkatempó se sok jóval biztat. (k-ó) Aki munkájánál fogva min­dennap gyakran rákénysze­rül a telefonálásra, olyan ké­szülékről álmodik, ami egyet­len gombnyomásra tárcsázza a hívni kívánt számsort. Bár létezik már ilyen gép, sőt Magyarországon is gyárt­ják Memophon néven, Mis­kolcon még nem sok található belőle. Ezért kevesen tudják, hogy ehhez a programozha­tó telefontárcsázó kompu­terhez is szükséges a posta engedélye. Amikor egy-egy új telefonközpontot üzembe helyeznek, a miskolci szere­lők is kölcsönkapnak egy pár ilyen angol gyártmányú, 60 telelönszámot memorizá­ló kis gépet. Ezek a masi­nák — a bejátszott program szerint — másodpercek alatt feltárcsázzák a hívott szá­mokat. Egyetlen probléma, hogy amíg ezek a kis okos gépek villámgyorsak, hosz- szú idő kell a telefonköz­pontoknak a sűrű gépi im­pulzusok megemésztéséhez. Valószínű, hogy rövid idő múlva a hazai kereskedel­mi forgalomban is megjelen­nek a titkárnők álmát jelen­tő Memophonok. Gazdagodat a iagyi-reperir A külföldön járó turista haza jövet csak sóvárog; mennyiféle fagylalttal hűsít­hette magát jártában-kelté- ben például Olaszország­ban ... Itthon jó, ha egy cukrászdában háromfélével tudnak szolgálni. Pedig ahányféle gyümölcsünk van, annyiféle fagyit ehetnénk. Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Válla­lat tegnap délelőtt a Borsod —Heves megyei Élelmiszer és . Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalattal karöltve rendezett árubemutatót a Mese cukrászdában. Az előbbi vállalat ugyanis jaf- fa, málna és meggy ízű fagylaltsűrítményt ’ készít, s ezeket szeretné megkedvel­teim a helybéli vásárlókkal. Az az igazság, hogy nem lesz nehéz. Mert vannak ínyen­cek. akik ’ kimondottan a gyümölcsfagyira esküsznek. S a cukrászdák bizony nem kényeztetik el őket. Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Válla­lat egyébként még tizen- négyféle szörpöt állít elő. Köztük vannak, amelyek ki­fejezetten erdei gyümölcsből készülnek, mint például a som, a szeder és a vadkör­te. Az egyik legkedveltebb italuk a narancs juice, ami­ből évente körülbelül 120 vagonnal tudnak gyártani. Sajnos a miskolci, borsodi üzletekben néha hiába ke­ressük a helybéli üzem szörp­jeit. Állítólag nem ők a lu­dasok a dologban. Nekik a legkényelmesebb éppen a közeli üzletek igényeinek kielégítése lenne... Gomolya Kövesdről A Borsod megyei Tejipari Vállalat a napokban tovább bővítette termékválasztékát: ‘a közelmúltban kezdték meg a mezőkövesdi tejüzemben a kunsági gomolya készítését Az új termék tehéntejből ké­szül, s rendkívül ízletes cse­mege azok számára, a^tik szeretik a sajtot. Az idén mintegy 400 tonnát készítem nek belőle. Egyelőre csak Borsod és Heves megyék azon boltjaiban árusítják, ahol le­hetőség van a vágható sári értékesítésére. Az új termes iránt máris igen nagy a ke­reslet. szükség-tornatermekben * Ha minden jól megy, az 1982—83-as tanévben már az egye­temistáké lehet a csarnok Nyitott ajtóval Evőeszköz- és tányércsörgés, az étkezés semmivel össze nem téveszthető hangjai kísérték egy darabig beszélgetésünket a martintelepi I/7-es körzeti párt'alapszer vezet helyiségében. Látva, hogy felfigyelek a zajra, Medve Ferenc titkár megma­gyarázta: most érkezett az ebéd a szomszédos szobába, amit a telep magányos öregjei használnak. Itt rendezték be szá­mukra a napközi otthont. Közintézményekben meglehetősen szegény a Martintelep, s ha létre nem hozzák a „társbérletet”, semmiképpen sem tud­tak volna helyet teremteni az idős embereknek, akik — mon­danom sem kellene — nagyon hálásak ezért. Késő délutánig itt tanyázhatnak, és tálán a meleg kosztnál is fontosabb szá­mukra, hogy csendes beszélgetéssel üthetik el az unalmat, ma­gányt. Nem zavarják a pártalapszervezet tevékenységét, hiszen a politikai jellegű rendezvényekre általában délután 5 óra után kerül sor. Akkor tehát, amikor az öregek már otthonukban pihennek. Ilyenkor ülnek össze eszmét cserélni a telep tanács­tagjai, népfront-aktivistái is, mert — mint mondják — hagyo­mányosan várospolitikai fórummá alakulnak nálunk a ta­nácstagi fogadónapok is. Ezeken ugyanis — függetlenül attól, melyik körzet választói a meghívottak —, mind a négy ta­nácstag részt szokott venni. Ha nagyobb létszámú gyűlést rendeznek, az öreg iskola két termét nyitják össze. A csaknem százéves épülettel nagy ter­veik vannak a martintelepieknek: a lakóhelyi közművelődés szolgálatába állítják, ha elkészül az új iskola, hiszen sem mo­zijuk, sem kultúrházuk nincs, és a fiatalok csak az eszpresszó­ban találkozhatnak. Sokat emlegetjük a közintézmények több célú hasznosítását. Sajnos, még viszonylag kevés az olyan jó példa, mint amilyen­nel a martintelepi pártház szolgált. Igaz, a szükség parancsá­nak engedelmeskedve fogadták be az öregeket, a tanácstago­kat, adnak helyet a legkülönbözőbb alkalmi rendezvényeknek — itt zajlik le általában a jó hangulatú nőnapi vacsora is —, de ez mit sem von le elhatározásuk értékéből. Tévedés ne essék, nemcsak a párthelyiségek több célú hasz­nosítása mellett kardoskodunk. Tekintsük követendő példá­nak a martintelepit, biztatásul arra, hogy városszerte ésszel használjuk intézményeinket. És nem csak azért, mert manap­ság kétszer is meg kell gondolnunk, mire költsük a pénzt — legyen szó akár beruházásról, akár a meglevő épületek fenn­tartásáról —.hanem azért is, mert a nyitott ajtó nyíltságra, közösségi életre csábít (békés)-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom