Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
1981-07-08 / 157. szám
y Nemcsak javít ani: jobbá tenni! A húsipar karbantartói, tizenkétszer aft A Nyár utcai átriumházak A DH várospolitikai fóruma Kedvezményes telek az építkezőknek • Házhelyenként ötvenezer • Az agglomeráció II településén • A megyei tanács jóvoltából Országosan is egyedülálló módon támogatja a megyei tanács a miskolci magánerős építkezéseket. Jótékony közreműködést tapasztalhattunk már az elmúlt ötéves terv időszakában is, amikor hozzájárult a Mályiban kijelölt terület közművesítéséhez és igy lehetővé vált, hogy 100' miskolci család a tó mellett települjön le. Ennél is jelentősebb azonban az a segítség, amit dr. Pusztai Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese jelentett be a városi tanács legutóbbi ülésén: valamivel több mint 600 telket bocsátanak a megyeszékhely rendelkezésére, magánerős lakásépítés céljára, az agglomeráció községeiben. Teljesítmény szerint Jutalmazási rend az építőtáborokban Megnyitották kapuikat a mezőgazdasági ifjúsági építőtáborok: a MÉM területén 136 táborban kapnak munkát a fiatalok. A minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az idén a teljesítmény szerinti ösztönzési rendszert általánosan bevezették. A jutalmazási rendszer lényege az, hogy áz alapot a táborozók egy nap alatt elért teljesítménye és az önköltség különbsége —, azaz a teljesítmények' alapján elvileg elszámolható munkabér és az önköltség különbsége — adja. A jutalmazási alap felhasználásáról a táborvezetőség a tábortanács elnökével közösen dönt. Lehetőség van arra, hogy a teljesítménnyel arányos munkabéreket a brigád, illetve a brigádtagok részére kifizessék; azt is elhatározhatják, hogy a brigád a keresett munkabért — a táborozási edőszaka alatt — kirándulásra, vagy kulturális programokra költi. Vásárolhatnak a brigádtagok részére tárgyjutalmakat is, és a munkabér egy részét — a táborozást követően — közös iskolai, vagy osztályprogramok megvalósítására is fordíthatják. A fiatalokat mozgósító iskola azonban semmiféle címen nem kérhet pénzbeli felajánlást a táborokból, ez is a rendelkezés része. Ügy határozott az ENSZ, hogy 1981-et a rokkantak, a mozgássérültek nemzetközi évének nyilvánítja. Az eddig eltelt fél év során számtalan felajánlás érkezett üzemektől, vállalatoktól, hogy miképp. mi módon segítik ezeket az embereket. Ám ehhez hasonló felhívás még — minden bizonnyal •— az országban nem fogalmaztatott meg: „Alulírott Lődy Barnabás. lakatos kisiparos felajánlom, hogy ez évbeu, a Trabant Hycomat és egyéb rokkantgépkocsik tartozékaként használandó küszöböket 50 százalékkal, az egyéb gépmunkák esetén a vállalkozási dijat 30 százalékkal csökkentve értékesítem, illetve végzem el.” A lakatos kisiparos fiatal ember, negyvenen még innen. Búza téri műhelyébe lefelé kell menni, jó néhány lépcsőfokot. Itt rokkant vagy mozgássérült nem, vagy csak A magyar húsipar 1 300 000 forintot költ gépparkjának fenntartására. Üzemelteti belőle a már korszerűtlen, de még . nélkülözhetetlen berendezéseket is, s gondozza az új gépsorokat. Az utóbbi jelentőségét csak fokozza az a tény, hogy új gépeket kemény valutáért, tőkés országokból lehet beszerezni főleg. Nem mindegy tehát, l°gy a fenti óriási összeget hogyan költik el, mire telik belőle. A Borsod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál a fenti gondok ismeretében ’támadt egy jó ötlet: teremtsék meg az ország húsipari karbantartó szakembereinek fórumát. Az ötletet elfogadták, így az orTeljesítette hat és félmilliós k&telezettségét az ÉÁÉV az új KlOSZ-székház építésén. A szerkezetszerelést befejezték, csak egy-két befejező jellegű munkáp dolgoznak még a vállalat szakemberei. Ezek után a kisiparosok következnek: már most is 20—25 mester dolgozik az építkezésen, belső szerelési munkákat, fűtésszerelést, falazást végezve. Az épület teljes befejezéséig minden munnagyon ritkán fordul meg. Az, hogy egy kisiparos elesik jövedelme egy részétől, nehezen képzelhető el. A .lakatos- mester — akinek műhelye falán látható A szakma ifjú mestere, s Az ipar kiváló mestere címet bizonyító oklevél — így beszél elhatározásáról : — Nekem is van közeli barátom, akinek hozzátartozója mozgássérült, az egyik segédem gyermeke is az. Nem tudom, mi ez, talán könyörület, talán sajnálat, mindenesetre én is tenni akartam éltük, így jött az ötlet. Szó sincs üzleti fogásról, van nekem munkám elég ... A magam erejéből segítek rajtuk ... Akadt már trabantos kuncsaftom, jó volt látni a szemén, hogy mennyire hálás ... Tizenegy „ éve vagyok itt a Búza téren, s most olyanok is felkeresnek, akik még sohasem. Jó ezt tudni, s látni... (illésy) szag 22 húsipari vállalatának karbantartó szakemberei 12 alkalommal megrendezendő előadássorozaton találkoznak majd. Az elsőt itt Miskolcon tartották a múlt héten a számítógépes vállalátigazgatás- ról s a karbantartás számítógépes szervezéséről. A karbantartás fogalomkörét ezeken a találkozókon — s ezt követően a gyakorlatban is — a hatékony gazdálkodás elveinek megfelelően, széles körűen értelmezik. Nemcsak a tervszerű és előre nem látható javítási munkák tartoznak ide. hanem a termelőeszközök gyakorlati tapasztalatokon, alapuló teljesítménynövelő fejlesztése, korszerűsítése, a gépek, berendezések minél gazdaságosabb kihasználása. Mielőtt a szóban forgó telkek kialakításáról és a megvásárlásukhoz nyújtandó kedvezményről szólnánk, tekintsük át röviden, hogyan is alakult eddig városunkban a magánerős építkezés, s mit terveznek 1985-ig. Miskolcon az 50-es években kezdődött nagyobb arányú lakásépítés, 1952-ben 3257 új otthon született és ebből 2997 magánerőből épült. Azóta soha nem ismétlődött meg ez a rekord. Az elmúlt két évtizedben évente 1000—1200 lakást hoztak tető alá, és ebből — néhány „csúcsot” leszámítva — 200—300 volt magánerős. Tegyük utána mindjárt: az országosnál kedvezőtlenebbek ezek az adatok. Az elmúlt tervidőszakban már jobban serkentették a tőkével rendelkezők építési kedvét. Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt öt évben csaknem 2100 magánerős lakást adtak át Miskolcon. Aki kertes családi házak sokasodását képzeli a fenti számok mögé, téved. A városi tanács — mert kevés volt a terület — legalább tíz év óta a te2 lepszerű társasházak építését szorgalmazta. Gondoljunk például a Nyár utcai átriumházakra! A 70-es években az új lakótelepeken — házgyári technológiával — szép számmal épültek magánerős lakások. Ezeket nevezzük OTP- lakásoknak. Különös kivételt jelentenek a már említett tóparti otthonok Mályiban. Létrejöttüket az a felismerés sürgette, hogy az agglomeráció községeit is célszerű bevonni, ha ki akarják elégíteni a kertes családi ház iránti igényt. Mert gazdaságosság ide vagy oda, sokan nem hajlandók lemondani a jó levegőről, csendről, a virágokat, gyümölcsfákat dajkáló kertről. Ennyit a múltról. Hozzátéve, hogy mindaz, ami az ötödik ötéves terv időszakában történt — a döntésektől a tervezőmunkán át, a számba vehető területek kijelöléséig — jó alapot teremtett a lépésváltáshoz. Mert mi másnak nevezhetnénk, ha nem lépésváltásnak, hogy a VI. ötéves tervben az 5100, állami pénzből megvalósuló otthon mellé 3262 magánerős lakás társul. Az utóbbiak közül 1662-t az állami lakásokkal együtt, a lakótelepeken szerelnek ösz- sze és az OTP-n keresztül értékesítenek. Egyéb társasház 381, családi ház pedig 1218 épül a terv szerint. E program végrehajtását segíti a megyei tanács azzal, hogy 602 telket átad Miskolc- nak az agglomeráció 11 községében. így például Alsó. és Felsőzsolcán, Mályiban, Nyéken, Ongán. Vízzel, villannyal el lesznek látva a telkek, és gondoskodnak az utak építéséről is. Mint leendő építtetők csak azok jöhetnek számításba, akik jogos lakásigényléssel rendelkeznek. A kedvezménye^ telek fejében természetesen le kell mondaniuk erről. Amikor megtörténik az építési területek előkészítése a számba vett községekben, értesítést kap a városi tanács éa az ettől számított 90 napon belül gazdát kell találnia a telkekre. Ha nem sikerül, a községek értékesítik a területeket. Nyilván alapos biztatás lesz a miskolciaknak, hogy — a vételár nagyságától függetlenül — telkenként 50 000 forint kedvezményt kapnak. (békés) ★ ,.£n is tenni akartam valamit értük.” Lődy Barnabás műhelyében, a munkapad mellett. (Solymos László felvetele) Egy lakatos a mozgássérültekért Olcsóbban a írabantosokna Az új székház A kisiparosokon a sor kát saját erőből, a megye és a város kisiparosai végeznek el. Az építkezés felett védnökséget vállalt az Ybl Miklós kisiparos brigád, ök pótolják az esetleg kimaradó mestereket. A munka tetemes részét társadalmi felajánlásként végzik: majd egymillió forint értékben. Az új székház hátralevő munkálatai előreláthatólag még hárommillió forintot igényelnek. Hogy nehezebben szabálytalankodjanak Merev korlátok A fegyelmezetlen gyalogosok „kordában tartására”, a szabálytalanságok megnehezítésére szerelik fel a 3. számú főközlekedési út minden nagyobb csomópontjánál azokat a merev gyalogoskorlátokat, amelyekből az Ady Endre utcánál már látható is pár méter. A tiltott helyen való átkelést teszi körülményesebbé ez a korlát, mint a köny- nyeblíen átléphető, láncból való. Még ebben az évben összesen körülbelül 2 kilométer hosszúságban állítanak fel a 3. főút mentén ilyen merev korlátokat. Aluljáró, felülről A csúcsforgalom az utcán sem mennyeg- zői menet, hát még az utcához képest összeszűkült aluljárókban. Külön gond a lépcső. Igaz, kialakult valami a közutakhoz hasonló gyakorlat, vhgyis általában igyekeznek betartani a jobbkézszabályt. Ez a lépcsőkön már nehezebb, hiszen korosztályuktól, állapotuktól függően nem egyforma sebességgel veszik az emberek a lépcsőfokokat. Az előzésre különösen ajánlatos külön is ügyelni a lépcsőn haladásunkban. A minap Miskolcon, a Búza téren, szokatlan jelenségnek voltam tanúja az aluljáróban. Péntek, kora délután volt, és csúcs- forgalom. Az aluljáróban mindenki sietett. Először arra lettem figyelmes, hogy valaki elesett. A mellette elhaladó emberek csak pillantásra méltatták, nyilván azt gondolták, hogy ittas... Az emberáradat sebessége” nem csökkent. Egyszerre csak megtorpant az embertömeg. Valahol az ellenkező oldalon történhetett valami. A fal mellett óvatosan elör ear aszaltam. Kióanóe nem tudtam megállapítani, miért jár majdnem helyben az egyébként mindig sietős tömeg. Aztán megláttam az alacsony, aránytalan testalkatú, koravén nőt. Az egyik lába gépben volt. Lefelé haladt lépcsőfokról lépcsőfokra, mindig a rossz lába mellé helyezve a jó lábát. Ha nem is így, de nyugodt léptekre kényszerítve magukat az emberek, lopva rárápillantva haladtak el mellette mind a két irányban. Még a megszokott monoton zaj, a beszélgetés, a léptek, a cipősarkak kopogása, a cipőtalpak surrogása is lehalkult. Az aluljárónak ez a „természetellenes” élete csak addig tartott, amíg a rokkant nő el nem tűnt kint. az aluljáró utcára-járdára nyíló kapuján. Mint a felbolydult hangyaboly, kettőzött igyekezettel lódult meg a türelmetlen emberek sokasága. Hiába, hétvége volt. Sokkal tijbb dolguk van az embereknek, mint a hét elején, amikor dolgozni igyekeznek ... ORAVEC JÁNOS
