Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-29 / 175. szám

■m Jf: Nagy gonddal töltik meg a teherautókat, ne peregjen a szem. Tömeges ételmérgezést okozhatnak Főtt kukorica, zugárustól Törött vödörből, rozsdás fazékból? Sokunk kedvence a forró, főtt csemege kukorica. Az ősz közeledtét jelzi majd, amikor a belvárosi kapual­jakban megjelennek a vöd­rös kukoricaárusok. S bár­mennyire kívánjuk is ezt az ízes csemegét, néha elmegy a gusztusunk tőle, amikor meglátjuk: kopott zománcú vederből vagy rozsdás mo­sófazékból húzzák elő a ké­tes rongyokba burkolt, gő­zölgő kukoricát. Ki és milyen körülmények között árusíthat főtt kukori­cát? — kérdeztük Nagy Andr rástól, a KISOSZ megyei szervezetének titkárától. — Városunkban csak a pe­csenyesütők és a lángosáru- sok kínálhatnak főtt kukori­cát. Bizonyos esetekben — a szigorú egészségügyi szabá­lyok megtartása mellett — a zöldségesek is. Természete­sen az utcai árusításhoz köz­terület-foglalási engedély szükséges. — Hogyan és milyen kö­rülmények között kínálhat­ják a Jött kukoricát? — A telephelyen főzött kukoricát árusíthatják a fő­zőüstből, edényből, fa-, fém- vagy műanyag csipesszel vagy villával közvetlenül a vízből kiemelve. A KÖJÁL ezzel kapcsolatós előírásait szigorúan ellenőrzik. — Van-e lehetőség alkal­mi árusítási engedély kiadá­sára? — Ilyen engedélyt sehol sem adnak ki. A főtt kuko­rica árusításához, mint min­den más élelmiszeréhez, szükséges az érvényes egész­ségügyi könyv. Nem ajánla­tos a kapualji zugárusoktól vásárolni, mivel nem tudhat­juk, milyen körülmények között készítették a cseme­gét. Arról már nem is Szo­lok, hogy a zugárusok nem adóznak, szennyezők a belvá­rost, s szakképzetlenségük miatt esetleg tömeges étel- mérgezést okozhatnak. Az idei szezonban már több ma­gánkereskedő vállalkozik főtt kukorica árusítására, s bizo­nyára kiszorítják a zugáruso­kat a belvárosból... Ha magas a rakomány Veszélyes aluljáró Válasz cikkünkre Lapunk július 29-i szá­mában foglalkoztunk a re­pülőtéri vasúti aluljáró ve­szélyeivel. Mint megírtuk: gyakran történik itt baleset amiatt, hogy — főleg az idegen gépkocsivezetők — nem ismerik, illetve nem veszik figyelembe a jelzőtáb­lákat, s aláhajtanak magas rakományukkal. Cikkünkre Varga Józseftől, a KPM Köz­úti Igazgatóság vezetőjétől a következő választ kaptuk: „Igazgatóságunknak tudo­mása van arról, hogy a magas járművek az aluljá­ró térségében rendszeresen forgalomtorlódást okoznak azzal, hogy a tilalmi tábla ellenére az aluljáró alá be­hajtanak, beszorulnak, tola­tásra kényszerülnek. Külö­nösen a vasanyagot szállító járműveknél fordul elő a helytelen rakodás miatt. Az ilyen esetek számának csök­kentése érdekében az aláb­bi intézkedéseket tettük: — A vasúti aluljáró köz­út feletti szabad magassá­gát jelzőtáblával jeleztük, valamint az út főúthoz csat­lakozó csomópontjánál — a járművezetők időben történő tájékoztatása érdekében — előjelzőket alkalmaztunk. — A műtárgy közút feletti, homlokzati részét fekete-fe­hér sávozással láttuk el, ezzel is érzékeltetve, hogy itt a köz­út feletti szabad magasság lényegesen kisebb a megszo­kottnál. A cikkben javasolt úgy­nevezett „lemezes jelző” al­kalmazása csak ott célsze­rű, ahol a járművek meg­fordulása problémamentesen megoldható. Itt a mély be­vágás és a VASVILL- és KOKTSZ-telepek bejáratá­nak közelsége miatt erre nincs mód. Esetleges beépí­tése elviselhetetlenné tenné a tolatásokat, az abból adó­dó forgalomtorlódást, s le­hetetlenné tenné a pótkocsis járművek visszafordulását is, mert a járművezetők haj­lamosak lennének arra, hogy a rakomány magasságának előzetes ismerete nélkül hajtsanak az útvonalra. Jelenleg az egyedüli meg­oldás: a járművezetők, a fi­gyelmeztető megerősített előjelzéseket tudomásul vé­ve, a repülőtéri útra történő rahajtás előtt győződjenek meg járművük rakományá­nak magasságáról.” Aratás A hónap végére elfogy a búsa Hogy halad megyénkben a betakarítás? A helyzetjelen­tést a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának munka­társaitól kaptuk. A hónap végére teljesen le­aratják az őszi búzát, legfel­jebb egy-két északi fekvésű termelőszövetkezet táblái ma­radnak még hátra. Az őszi ár­pa betakarítása már befeje­ződött, a rozs aratását a hó­nap végére szintén elvégzik. A tavaszi árpa hatvan-hetven százalékával végeztek eddig az aratógépek, augusztus el­ső felében sorra kerül az utol­só tábla is. A zabot augusz­tus elején kezdik levágni. A termésátlagok igen vál­tozóan alakultak, a tavaszi szárazság sok helyen erősen éreztette hatását. Búzából tíz mázsától ötven mázsáig ter­jedtek a hektáronkénti átla­gok, a megyei átlag harminc­két mázsa körül várható. A tavaszi árpából huszonhat­huszonhét mázsát takarítot­tak be hektáronként, az őszi­ből huszonöt körül. A ~DHvárospolitikai fóruma | Ahol ma nádas hullámzik • Harc vadvízország ellen • A martintelepiek régi gondja • Megfogják a munka végét A város legmélyebben fekvő területe a Martintelep. Ebből fakad a 8000 lelket számláló negyed legfőbb gondja is. Szó szerint: fakad, hisz a talajvíz itt egy ásónyomban is felbuzog. Az utcák jó része nádas, zsombékos rétségbe fut. Ma még. Mert már hadat üzentek vadvízországnak; gépek, emberek cepes csapata tisztítja az árkokat, aztán pedig új csatorná­kat vágnak, sok kilométer hosszan. A martintelepiek régen „fel­találták” a tanácskozóköz­pontot. Az idevonatkozó ren­delet születése előtt is rend­szeresen összejöttek megvi­tatni egy-egy közérdekű té­mát a területi pártalapszer- vezet helyiségében, a tanács­tagok, népfrontaktivisták és mindazok, akik szívükön vi­selik lakóhelyük sorsát. • • Most ,is itt van e testület magja: 1 Medve Ferenc, az I/7-es területi alapszervezet titkára, Kovács Ernöné és Keszthelyi Zoltán tanácstag, valamint Durst Károly, a Hazafias Népfront körzeti titkára. Őket hallgatva meg­értem, miért olyan lelkes szó­szólója hosszú évek óta a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságában és más fórumokon is a martintelepi ügyeknek Keszthelyi Zoltán. — Így van eleresztve ha­zulról — Medve Ferenc sza­vaival élve. És nemcsak ak­kor vannak együtt — testben és lélekben —, amikor kér­nek az általuk képviselt kö­zösség nevében, hanem akkor is, amikor meg kell fogni a munka végét. • • Feri bácsi, így mondja: — Nem árt, ha a párttitkár, a népfrontos és a tanácstag nemcsak hirdeti, hanem vég­zi is a társadalmi munkát. A minap is, amikor járdalapo­kat fektettünk és köveztük a buszmegállót, ott voltunk az asszonnyal. Először csak néhányan dolgoztunk, de rö­videsen húsz-harmincra nőtt a létszám. Jöttek a busszal az emberek, megkérdezték, mit csinálunk, aztán beálltak közénk. Sokan haza sem men­tek addig, amíg be nem fe­jeztük. Munka után csatla­koztak hozzánk a gyógyszer­táriak, a közeli élelmiszer- bolt dolgozói, és — hogy vi­dámabban menjen a dolog — volt aki kávét hozott ter­moszban, mások meg egy flaska bort a „háztájiból”, • • A nyugdíjban is nyughatat­lan — párttitkár, munkásőr és minden martintelepi meg­mozdulásban részes — Medve Ferenc szavait hitelesíti az említetteken kívül az ugyan­csak társadalmi munkában készült játszótér, a telep szé­lén frissen ásott vízlevezető­csatorna és ki tudja, mennyi járhatóvá tett útszakasz. — így van ez, ha jó a prí­más — ugratják a többiek. Erre pedig az ad alapot, hogy a „bátyus” nőnapi ünnepsé- I gekre hegedűvel érkezik, hogy alkalmi zenész társaival Mennyi ló van a városban? Miskolcon is lehet patkoltatni Szigorúan szabályozták Mis. kolcon, hogy hol és milyen körülmények között lehet lo­vat tartani. A város egyes ré­szeiről teljesen kitiltották a lovakat, ám ennek ellenére a centrumban is több zabhen­geres négylábú található. Csepregi Csaba, a városi ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője elmondotta, hogy összesen 177 lovat tar­tanak Miskolcon. Közülük ta­lálható néhány a belvárosi Bacsó Béla, a Mátyás király utcában, Perecesen és a zöme Görömbölyön. Sok lovat hasz­nálnak gazdálkodáshoz, de a többségét fuvarozásra tart­ják. Mióta magánosok is tart­hatnak kisteherautót, azóta vészesen fogyatkozik a fuva­rozó lovak száma. A lótartás nem kis szakér­telmet igényel. A csutakolás, az abrakolás és a felszerszá- mozás egyszerű, ám a patások manikűrjéhez már gyakorlott mesterember szükséges. Hol lehet Miskolcon patkoltatni? + Két ember kell a lómanikűrhöz... (Solymos felv.) — kérdeztük Hajdú Lászlót, a Borsod megyei KIOSZ ipar- igazgatási előadóját. Nos, mint megtudtuk, nem kell messzire mennünk: két he­lyen vállalnak lópatkolást a városban, Hejőcsabán Frigyik Sándor, a Sajó-parton pedig Szűcs Zoltán rak körömvédőt a négylábúak patáira. Mind­ketten a szakma kiváló mes­terei. Végezetül még egy „lovas” kérdés: miért hagyjuk meg­fogyatkozni a lovak számát? Miért nem lehet valahol a vá. rosszélen, Mályinál is köze­lebb, sportlovaglásra alkal­mas méntelepet létesíteni ? Biztosan akadna erre vállal­kozó szellemű tsz vagy állami gazdaság . (szántó) elhúzza az ünnepeltek ked­venc nótáit. • • Amennyit tesznek, ahhoz képest szerény igényű embe­rek a martintelepiek. Megér­tik, hogy a régen, várt közmű­vesítésre ebben a tervidőszak­ban sem tudja előteremteni a százmilliókat a városi tanács. És megbecsülik, amit kap­nak: a nyolctantermes álta­lános iskolát — az egyik tele­pi iskola csaknem százéves —, a MÁV-beruházásban megva­lósuló óvodát, bölcsődét, az ugyancsak MÁV-pénzből épülő 120 lakást, a 115 ma­gánerős otthon számára ki­jelölt parcellákat és végül, de nem utolsósorban a felszíni vízelvezetésre költendő mil­liókat. Éppen a helyszínen talál­juk a talajvíz elleni harc irá­nyítóit, Képes Zoltánnal, a városi tanács építési és köz­lekedési osztályának előadó­jával az élükön. Az ónodi téesz vállalta fel a meglevő árokrendszer kitisztítását, s a Hejő patakba való csatlakoz­tatását. Szinte hihetetlen, hogy az alig egy-két éve ásott csatornákat, árkokat hogy benőtte a szívós nád, s mennyire feltöltődtek iszap­pal, hordalékkal... Itt bi­zony a jövőben is folyamatos karbantartásra lesz szükség! De ami a fő: máris mutatko­zik a munka eredménye, a te­lepszéli házak pincéjéből is eltűnt a víz, és művelésre al­kalmassá váltak olyan terü­letek, ahol hosszú idő óta csak buzogány, pióca termett. Hajdanán öntözéses gaz­dálkodást folytattak ezen a részen, a csatornák vizének felhasználásával. A jelenlegi gazdit, a borsodsziráki tsz is élhetne ezzel a lehetőséggel, hiszen a marti ntelepi bolgár- kertészek földjén kitűnő mi­nőségű zöldség terem. Miért ne lehetne a telep határa a város nagy zöldségeskertje? Hiszen az a víz, ami eddig csak gondot, bajt okozott, megszelídítve, csatornákba szorítva, éltető elemmé vá­lik. BÉKÉS DEZSŐ Kelendők a barkácsgépek Mindenki lehet ezermester! című kiállítását június elején, a városi sportcsarnokban ren­dezte meg az Ezermester és Üttörőbolt Vállalat. Ott igen nagy forgalma volt annak a mini barkácsműhelynek, ahol mindenki ingyen tanulhatta meg a különböző gépek, be­rendezések kezelését, sőt meg­ismerhette a tapétázás forté­lyait is. Másfél hónap telt el azóta, hogy a kiállítás bezárt Ám hogy nem volt hiábavaló a bemutató és vásár, azt bizo­nyítják a vállalat miskolci boltjának forgalmi számai is. Mint Juhász László, a bar- kácsműhely vezetője elmon­dotta, a kiállításról műhe­lyükbe szállított, több millió forint értékű áru és gép már szinte elfogyott. Az elmúlt heti leltározás után tegnap nyitottak ki ismét, s már a délelőtti órákban sokan vár­tak, hogy anyagot, berende­zést vásároljanak, illetve köl­csönözzenek. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom