Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-26 / 20. szám
Az üzemi demok a Pamutfonóban Bányászok nyitják, gépészek zárják ★ .4 bányászok, a jogászok és a pedagógusok az újjávarázsolt Fehérteremben vigadhatnak báljaikon Miskolcon9 a Medicornál Farsangi vígságok Miskolcon • Február a farsangi vígsá- gok ideje. A szezon Miskolcon sem múlhat el bálok nélkül Az idei nyitány a bányászokra vár, akik január 31- én az Avas-szálló újjáépített Fehértermében rendezik a nyitóbált. Ezt követően egyetlen hét vége sem marad báli mulatság nélkül, sőt. lesz olyan szombat is. amikor három helyen is mulathatnak majd a meghívottak. A továbbiakban ugyanis február 7-én a Hámor éterem ad .otthont a műszaki bálnak, február 14-én rendezik a Júnó- szállóban az Ez a Divat bálját. a Fehérteremben a jogászbált. a Hámor étteremben pedig a horgászbált. E°y héttel később, a Júnóban az egészségügyiek, az Avas Fehértermében a pedagógusok, míg a Hámorban, az Áfor dolgozói vigadnak majd. Feb. ruár 28-án lesz a Hámor étteremben a kisiparosok bálja, de jut vígság márciusra is. Az első márciusi hét végén a mozgássérültek bálját, 20- án pedig a Diósgyőri Gépgyár gépészbaljut rendezik a Hámorban. Nekünk egv tekintet is elég alapanyaggal sincs baj, konfliktus sincs. Hiszem, hogy egy jó művezető — márpedig a miénk ilyen — rendezni tudja a kisebb problémákat. A nagyobb tanácskozásokon viszont mást tapasztalok. Ügy latom, ott még elégedettek a válasszal, amit a kérdésükre kaptak. De amikor íölállnak, már egy kicsit kételkednek benne. Persze, az nem lenne baj, hogy továbbgondolják ... Soltész Ágnes szerint a gyakorlatban nem mindenki úgy váltja valóra az üzemi demokrácia elméletben lefektetett tételeit, ahogy az a „nagypolitikában” meg van írva: — Egyenesen és nyíltan szeretek szólni, mert úgy gondolom, hogy a túlságosan körülírt formában elvész a tartalom. De néha előfordul, hogy nem ilyen egyenes választ kapok vissza. Kis közösségünkben — nagy örömömre — új szelek íújdo- galnak. Lejárt végre a pattogós stílus korszaka. A művezetőnk egy tekintetével eléri azt, amit más hosszas rábeszéléssel sem tudott volÖninjekciózó készülék, cukorbetegeknek jc Az üzemi demokrácia gyakorlata akkor szép, ha nem marad utána indulat. _ Tarosunkban is sajnálatosán sok a cukorbeteg. Közülük pedig számosán mindennap rászorulnak az inzulinos injekcióra. Vannak azonban, akik iszonyodnak attól, hogy saját magukat szúrják meg — a reszketős kezű, idős emberek pedig képtelenek is erre. Sok betegnek a hozzátartozói. vagy esetleg jószomszédai vállalják az injekciózást. Az egészségügyi dolgozók ez irányú, mindennapos nagy munkáját most nem is hangsúlyozzuk ... — A Medicor tehát igen sok embernek szeretne segítséget adni egy kis készülékkel. amelyet aránylag még kevesen ismernek — hallottuk a minap dr. Kise Katalintól, városunk lőorvosnőjé- től, aki a Vöröskereszt Miskolc városi Vezetőségének kibővített ülésén (egyben mint vöröskeresztes elnök is) felhívta rá a résztvevők figyelmét: — A vöröskeresztesek propagálják az úgynevezett ön- belövős készüléket, s az egészségügyi szolgálatosok mérjék fel: hol és mennyi betegnek lenne szüksége erre? A Medicor ugyanis a Vöröskereszt városi vezetö- segenek felajánlotta 100 darab ilyen készülék értékesítését. (Egy készülék ára 310 forint körül van. de indokolt esetben a betegek az SZTK kiutalásával is megkaphatják.) Hrabár Sándort, a Medicor Művek miskolci gyárának igazgatóját is megkerestek ebben az ügyben: Biológusklub c A Tudományos ismereti erjesztő Társulat Kazinczy Klubjában ma délután 6 órától a biológusklub tagjai találkoznak. Dr. Föglein Ferenc tudományos munkatárs előadásában a szegedi Biológiai Közpwmt kutatási tévé tetei.vei — Igaz ugyan, hogy a Medicor gyárai 'kereskedelmi tevékenységet nem folytathatnak (csupán Budapesten, az Aranykéz utcában van egy nyílt árusítású üzletünk) — hallottuk az igazgatótól —, viszont: a betegek érdekében, a humanitás jegyében. vezérigazgatónk jóváhagyásával találtunk megoldást. Ez pedig a következő: bármilyen nagy igény lenne e készülékek iránt városunkban vagy megyénkben, teljesítik a betegek kérését, és lehetővé teszik, hogy ne kelljen Budapestre utazniuk a készülék megvásárlása céljából. Nem a katonák, vadászok, sportolók fegyverére gondolok. hanem arra, amit — ilyenkor vizsgaidőszakban — fabrikál magának az ifjabb vagy idősebb tanuló. Azt hiszem. mindannyian tudják, hogy néz ki, mi célt szolgál a „fegyver”. De elgondolkoztak-e rajta —• legalább azok, akik használták, használják —. hogy a vizsgatételek rövid, tömör formában való rögzítésé (mandzsettára. zsebkendőre, cigarettapapír nagyságú papírfecnikre) milyen nagy feladat? Ennyi erővel, de talán még kevesebbel is. vígan meg lehetne tanulni a vizsgaanyagot. Csakhogy az ember — tisztelet a szépszámú kivételnek! — már egészen ifjú korában sajátosan értelmezi a többet ésszel, mint erővel! jelszót és kerüli a munkát, mint or-' dög a tömjénfüstöt. Mit meg nem tenne azért, hogy kevesebbet kelljen tennie! Még dolgozni is hajlandó, ha — legalább elvben — megteka- mne&tte a--wwwéiar bér iwméi. Gyakortefiiag ez miként ‘történhet? — A miskolciak a Medicor Művek OREL gyárában (Miskolcon, a Győri Kapu 24. szám alatti központba«*! u&eg- váöórolhatják a készülékeket — jelentette ki Hrabár Sándor. — A megyéből érkező igen ./eket postai úton teljesítjük. Szaxoasiber tanúja meg a betegeket a készülék használatára. Ebbe a készülékbe a cukorbetegek a regi 1-es vagy 2-es számú fecskendőjüket egyaránt oeállíthatják, s aránylag fájdalommentesen, egy gombnyomással megkapják az injekciót. Puska Lehet, hogy kissé erőltetett a hasonlat. de engem ezekre, a tanar és vizsgabiztos megtévesztésére szolgáló puskákra emlékeztet számos — szóban és, írásban — címünkre - érkezett reklamáció, helyreigazítási kérelem. Rövid egymásutánban két miskolci vállalat vezetősége fejtette ki, miért nem ért egyet a kritikus hangú újságcikkel. Oly sok fáradsággal védelmezték a mundér becsületét, amennyi talán elegendő lenne a szóvá- tetf hibák kijavításához is.. És nehogy azt higgyék, rendhagyó eset e lsét vállalat eljárása! Akit kritika ér, nem késlekedik potrónust szerezni, ellentanúkat állítani. mindenféle bizonylatot, papírt beszerezni, hogy mentesüljön az észrevételektől. Természetesen nemcsak újságcikkek esetem van így! Az egyik vállalat példa«! számos elmarasztalást ka- &M eme A szüntelenül aakatoíé gépek mellett nem lehet beszélgetni. Egj műszakban mi minden fordulhat meg a fonónő fejében? A ki nem mondott gondolatokat persze ki keH mondani. Vehetők és munkáson parbesotáe egyenlő aa tteemi demo«rár»áa«a!. Ha száz nőt kérdeztem volna meg a P-amulJoitKwpaiä Vafiaáat Mmkotei Gyaraban, talási m±itó a száz másképp vallott volna ebbéli tapasztalatairól. Akikkel beszélgettem: a KISZ-kongresszus ifjúsági brigád három tagja nemcsak a jogokat követeli magának, n-anem tudja kötelességeit is ___ • • tíngmiri Jánosné mosolyogva mondja: — Tizenhárom évvel ezelőtt? Mit tudtam a világról... De éreztem, hogy el-' méterben és gyakorlatban is nek ellenére olyan beszámolót készített, melyben az önkritikának a nyomait is alig lehetett felfedezni. A megtévesztési inán over nem járt sikerrel. Nyilván jobban tette volna a vezetőség, ha ugyanezzel az erővel — és ésszel! — haladéktalanul hozzálát a szóvátett .hiányosságok pótlásához. A MIK sokoldalas levélben ..cáfolta” az Egy beázás hiteles története című írásban foglaltakat. Bál- úgy nézné ki a valóságban is a hibamegelőző és -elhárító apparátus munkája, ahogy e tevéiben írva vagyon! De ha már nem úgy néz ki. legalább ezzel foglalkoznának olyan energikusan. ahogy rá akarták húzni a vizes lepedőt éppen arra. akinek — képletesen szólva — egyébként is elázott a lepedője. Jámbor óhaj? Lehet. Én mégis elhiszem, hogy lesz idő. amikor csak a kisdiákok nem érik fel ésszel: ..puskagyártás” helyett oeisaerbbb do*goa»i. tMnulaú. sokat kell tanulnom. Telt az idő, s a gimnáziumi érettségi után a közgazdasági szakközépiskolában különbözeti vizsgát tettem, most marxista középiskolába járok. Hiszem, hogy az ország, a gyár gondjét-baját — ha úggr tetszik, a vezetőkét is — esak akkor tudom megérteik. ha én is többet tudok a nagy egészről. Ezért kapacitálom a lányokat, hogy tanuljanak. Aki a több tudás birtokában van, az mer gyakrabban megnyilatkozni. Pedig a többieknek is vannak ötletei. Hogy mégis eljut „félteié” a véleményük, az annak köszönhető, hogy a brigádértekezleteken, amikor úgymond a családban vannak, elmondják. Stílusosan mondva: a brigádvezető kötelessége, hogy tovább szője a fonalat. • • Mizsák Katalin a leány- szállón lakik. Hallott róla: a gyár vezetőinek mi gonddal-bajjal keltett megbirkózniuk, hogy a strapás bejárástól mentesítsék a lányokat. így engedheti meg ő is magának, hogy takarékoskodjon. Havi 100« forintot rak a KST-be, és négyszázat ifjúsági takarékbetétbe. — Ha jó a hangulat, jól mennek a gépek, s ha az * Közgazdaságtant tanaim sem rótt számára haszon,ta- , k-ám«fc—, na. Fonópárti és fiatalpárti. Nem panaszként mondom, de mi egy negyedórára sem lé- buskalhatunk el a gép mellől. Ezért nem nézzük jó széruméi, ha egy másik, nem termelő brigád munkaidőben és brigádvállalás gyanánt Elvis Presley-lemezeket hallgat. Mi itt a pontokért igen kéményén dolgozunk. Csak összehasonlításként: két évig az NDK-ban dolgoztam egy nagy gyárban. Egyetlen mester — aki az adminisztrációt intézte és nő volt —• irányítottá a munkát. Ha elromlott egy gép, megszűnt számára a papírmunka, s ha kellett, fülig olajos lett, A vezetők és a munkatársak kíváncsiak Soltész Ágnes véleményére. A tíz ujja kevés hozzá, hogy a tisztségeit összeszámlálja. De vajon ezekből nem jutna másnak is? • • Taizs Irénnek, a gyári pártbizottság ti (Kárának elmondtam az üzemben szerzett tapasztalataimat. Egy hatalmas naplót tett elém. Ez a gyár információs füzete. Egyetlen javaslat, vélemény sem sikkadhat el belőle, s mellette ott van a vezetők és a tisztségviselők válasza is. Mondja, néha még erőltetik is kicsit, hogy a dolgozók véleményét kikérjék. Egy kérdőíven éppen üzemszervezési változásokra kérnek javaslatokat. — Hogy közös nyelven beszéljünk, ahhoz valóban az kell, hogy mind többen, mind szélesebb körből szerezzék be ismereteiket. Örülünk annak, hogy a dolgozók tele valamilyen iskolába jár. Válaszul azoknak, akik az irodistákra „fújnak”: a vállalaton belül nálunk a legalacsonyabb az alkalmazottak aránya. Ha még tovább szeretnénk csökkenteni. csakis gépesítéssel oldhatnánk meg. de ez mór pénzkérdés. Igaz, hogy a fonónők munkaidőben tíz percre sem mehetnek él a gép mellől — nem könrmyfi ez a könnyűipar. De azt sem ígérhetem, hogy könnyebb lesz. Olimpikonok teljesítményére is mondják: ez mór a csúcs, nincs tovább. S •mégis megdöntik. A gépek maximális kihasználása nálunk létkérdés. Valamennyiünknek közös ügye tehát, hogy még jobb szervezéssel, s a tartalékok leltár «sáv«! tegyük emberibbé ezt a zakatoló gyárat. «NÜ «HMM* '
