Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-22 / 17. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pl.: 39. — Telefon: 18-221 És lön csoda! Az utóbbi két évben háromszor írtam be különböző ke­reskedelmi és vendéglátó egységekben a vásárlók könyvébe, vagy ahogy még mindenhol nevezik, a panaszkönyvbe. Egy- saer sem dicsértem. Talán amiatt ragadtam tollat, hogy — szerintem — jogos észrevételeimet megszívlelik, s legkö­zelebb másképp lesz. Abban is reménykedtem, hogy bejegy­zéseimre választ is kapok. Mert azt kötelező adni __De ... Történt 19*9. május 1-én, hogsr az Unió Áfész Palotás éttermiben sokan voltak. A pincéreknek rengeteg dolguk akadt, s már arra sem volt idejük, hogy a kért üdítőket, söröket felbontsák. Egyszerűen a vendég kezébe nyomták a bontót! Ünkiszolgáló rendszer egy II. osztályú helyen? A vásárlók könyvébe bekerült a bejegyzés. Válasz azóta sem érkezett rá ... Télvíz előtt — november 12-én —. egy kucsmát vittünk a Szücsipari Szövetkezet Il-es számú részlegebe, az Ady-hí- di boltba. Helyesebben vittünk volna. A hivatalosan fél 5-ig nyitva tartó egység negyed 5-kor már bezárt. Az eladó (ke­reskedő) azzal érvelt, hogy ő nem fog ott maradni 5 óráig, negyed 6-ig, míg az utolsó kliens is elmegy, azért zárt be hamarabb, hogy fél 5-kor ö is elmehessen. Hogy a munka­idő és a nyitvatartási idő között különbség van, azt, úgy ér­zem. nem szükséges bizonygatni. A panasz itt is a könyvbe került, válasz azonban sehol. Igaz. még csak január van. December 29-én kollégámmal betértünk Lillafüreden a Va­dászkürt étterembe. A rendelésünkre kihozott röviditalok mennyisége szemmel láthatóan kevesebb volt a kértnél. Pa­naszunk jogosságát olt, helyben megállapították, a poharakat jelzésig töltötték. Am észrevételünket itt is írásban rögzí­tettük. És lön csoda. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat január 9-i dátummal válaszolt bejegyzésünkre. A büfés és a csapos írásbeli főellenőri figyelmeztetésben részesült. Így is lehet (sőt, így kell) csinálni, mint ahogy a vendég­látósok tették. Csak azt nem ériem, hogy az Unió Áfész és a Szűcsipari Szövetkezet miért nem válaszolt? Akár azt is, hogy a panasz nem volt jogos. — y Hol itt a rizikó? A rádió, a televízió és a napilapok hívták fel a fi­gyelmünket: az Ofotert 10 százalékot visszatérít a lá­tásjavító szemüvegek árából, ha az elkészítési határidőt nem tartják be. Visszatérít akkor is. ha a késés más vállalat vagy a szállító hibá­jából, következik be Ez volt az első hír, és na­gyon örültünk neki. A másodiknak már ke­vésbé. A Deli Hírlapban jelent meg a helyi magyarázó cikk. amely szerint az év eleji 3—4 napos határidőt 10 napra kellett az Ofotértnek nö­velnie. mert sok a munka. És különben is: a visszaté­rítés csak a helyben végzett munkára vonatkozik. Hát ez ugye már egészen más, Ha tehát szaporodik a munka, barmikor növelhetik a határidőt. Akármeddig. Ha olyan a munka, hogy Buda­pestre kell küldeni — a ha- tariaó'be tehát a helyieken kívül a központ is beleszól­hat — olyankor nincs csak legfeljebb hozzávetőleges ha­táridő. Logikus, nem? S ha meg ezek után is előfordul, hogy az Ofotértnek ne­tán fizetnie kell, az már kész istencsapás. Mert nyilván az annak elleneve történik, hogy Ha már rontjuk az egészségünket azért a tízesért... .'.. legalább örömünk is teljék benne. De juszt sem! A Sopianaeról van szó. Romlik a minősége. És nem azért, mert először eltűnt ró­la a külső, celofán csomago­lás. Igaz, emiatt is más lett, mint volt, de legalább még szívható. Mostanában azon­ban mind több olyan cso­maggal találkozom, amiben a húsz cigaretta közül csak ti­zenkettő élvezhető, a többi ugyanis lyukas. Űjaboan te­tőzték a „meglepetést’": ha­talmas finánclábak — vas­kos dohánykocsányok — te­szik lehetetlenné e cigaretta füstölését. Rendben van, védjék az egészségünket a nikotinárta­lomtól. De ne egy másfajta mereg aran! F. I.-né Miskolc ők mindent megtettek a ha­táridő betartásáért... Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint türelmesen várni másfél vagy két hó­napon át — ha nem tovább. Ahogyan engem is biztattak január 7-én. Tehát tulajdon­képpen semmi sem változott. Hiszen három hónapnál ha­marabb ezelőtt sem kaptam meg a szemüvegem soha! Hol van tehát ebben az "Ofotért rizikóját? Juhász Lajos Miskolc, Rózsa u. 34. sz. Dilemma Nemcsak én, a ke­reskedelemben dolgozó ismerőseim is méltat­lankodnak az úgyneve­zett lédig rizs új ára miatt. Tévedés ne es­sék, nem az áremelés ellen hadakozunk — azt végül is tudomásul veszi az ember —, ha­jiéin a hogyanján. Egy kilogramm lédig rizs ugyanis 24 forint SO fillér. Mennyibe kerül tehát ebből a rizsfaj­tából fél kiló? Termé­szetesen 12 forint 45 fillér. Ez idáig rétid­ben. Csakhogy: 5 fillé­res ma már nincs is forgalomban. Akkor te­hát ki csapódik be? Nyilván a vásárló. Mi­után 5 fillért nem tud visszakapni a pénzéből, tehát 12 forint 50 fil­lért fizet. A kereskedő sem jár jól. Ha ugyan­is nem adia vissza a filléreket, könnyen az árdrágítás vétkét süt­hetik rá. Kockázatos tehát az ilyen megol­dás. Kockázatos azon­ban az is, ha netán „nagyvonalúan” kezeli ezeket a filléreket, s csak 12 forint 40 fillért inkasszál a vásárlótól. Sok mázsás tételnél ugyanis sok forintos hiánya keletkezhet. Mi hát a megoldás? Van egyáltalán? Egyetlen ésszerű kiút kínálkozik: az ármeg­állapításkor gondoljon a hatóság az ilyen „ap­róságra" is. (r) Téliesítve Lehet, hogy „lerágott csont­nak" számit a bankúti útvi­szonyok témája a DH-ban, nekem azonban örökzöld. Ál­lítom. hogy a Forrná—1. ver­senyzői nyugodtan jöhetné­nek tréningezni hegyünkre hétvégeken. No nem gyorsa­ságban, hanem legfeljebb ügyességiben indulhatnának a hegyi utakon. Hátha szü­letne néhány jó ötlet arra, miként lehet idegsokk nélkül megúszni a le- és feljutást. Esetleg vitorlásnak álcázni a gépjárművét — s végigsik- lani a hegyoldalakon —, ne­tán magassági kormányt épí­teni bele, s légvonalban kö­rözni le a röghöz kötötteket. (Jégrögökről van szó!) Va­lamit bizonnyal tennének az ötletesebbek. Már csak azért is, hogy ne mindig rosz- szabb, hanem mindig jobb legyen a lehetőség a sípara­dicsom megközelítésere. Hi­szen idén egy-egy hétvégén sok száz gépkocsival vágnak a szerpentineknek a sport­kedvelők. Míg csak végképp el nem veszik a kedvüket. .. S. Gy. Miskolc Jégpálya — társadalmi összefogással A Belvárosi Lakásfenntar­tó Szövetkezet elnöke — Karabinszky Tibor —, a la­kótelep sportkörének elnöke — Bányai Lajos — és még tizenhat lakásszövetkezeti tag gondolt egy merészet, s el­határozta: a Dankó Pista utca 27. sz. előtt levő par­kolótéren jégpályát készíte­nek a telep kisebb-nagyobb lurkóinak, ahol kedvükre korcsolyázhatnak — teljesen ingyen, reggeltől este hétig. Különösebben magy csinna­drattát sem csaptak a dolog körül. Szombaton — január 10-én — délután négykor le­takarították a parkoló 20x40 méteres területét, aztán ap­ránként árasztották rá a, vP zet, hizlalták a szépen gya­rapodó jégpáncélt. Vasárnap reggelre már 3—5 centis jég­réteg borította a pályát, s délelőtt 10 órakor — minden ünnepélyes keretet mellőzve — rászabadították a gyere­keket. Este ismét a felnőttek léptek a jégre: seprővel, hó­lapáttal tisztították le a fe­lületét, s felújították tükrét. Az időjárás is kedvezett a pár óra alatt „hevenyészett” létesítménynek, amelyet a la­kótelep apraja-nagyja dédel­Hatéves kisfiamnak (aki első osztályos) már olyan já­tékokat vásárolok, amelyek a logikai készségét vagy a kéz­ügyességét növelhetik. Ezért nagyon örültem, amikor fel­fedeztem az úgynevezett ügyességi kígyó játékot, amely sárga és piros műanyag koc­kákból áll. s amelyekből a kígyón kívül még 24-féle ér­dekes figurát is kiügyesked­het. Nem is sajnáltam érte a 67 forintot, s bíztam a pros­pektusban : ütésálló poliszti- rolból készült a játék, s az eladok szerint is nyúzhatat- lan . .. Csalódásom azonban alig két hét után bekövetkezett: a kockákon áthúzódó mű­anyag horgászzsinór elsza­kadt, a játék használhatat­lanná vált. Nem is vittem vissza a boltba, hiszen ott már a vásárláskor is han­goztatták — és minden ha­sonló üzletben kijelentik —, hogy játékokat nem vesznek vissza, illetve meghibásodá­suk esetén sem cserélik ki. Szerintem azonban ez elég­gé vitatható rendelkezés. Mert a játékok készítői is get azóta is. Köszönet érte az ötletadóknak, s a társadalmi összefogás szervezőinek, a pálya készítésében részt ve­vőknek. Az eredmény példá­zatnak is jó: olykor anyagiak követhetnek el hibákat, az ő termékeik között is lehet selejt. Remélem, hogy e já­ték esetében csupán én let­tem peches, s nem általános ez a tapasztalat. Mindenesetre, ha már a ke­reskedelmi vállalatok elfo­gadták ezt a minőséget, s náluk hiába is reklamálná­nak ilyesmiért a vásárlók — hadd hívjam fel a játékké- szílők figyelmét a szigorúbb meózásra! Ebben az esetben a Politechnikai Ipari Szö­vetkezetről van szó: a jövő­ben igyekezzenek olyan árut készíteni, amely megfelel a prospektusban állitottaknak — például ütésálló (bár mi nem is ütöttük). S ha a já­tékot 6 éves kortól ajánlják, gondoljanak arra, hogy az ilyen korú gyerekek nem csu­pán egy-két hétig akarnak ezekkel játszani. A szülők pedig ugyancsak nem tisza­virág életű játékokért szán­dékoznak kiadni például 67 forintot... R. Tiborné Miskolc, Sag vári utca sem kellenek ahbnz, hogy örömöt adó • „létesítménnyel* gazdagítsuk lakókörnyezetün­ket. Fehér Péter Miskolc Nem tehetünk semmit? Rohanó világunkban nel- küíözheíetlen a telefon. Amellett, hogy időt kímélő eszközünk, biztonságérzetet ad — főként a beteges vagy idős embereknek. Ám köztu­dott, hogy városunkban — elsősorban a város szívében, az I. kerületben — a posta csak igen-igen korlátozott számú telefonvonallal ren­delkezik, s ezért a lakossági igényeket csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kielé­gíteni. Az utcai, nyilvános telefonállomások szerepe te­hát minden eddiginél jelen­tősebb. Sajnos azonban sok­szor elszomorító látvány fo­gadja a nyilvános telefon használatára szorulókat. A készülékeket ugyanis gya­korta tönkreteszik a felelőt­len rongálok. A posta mű­szaki szakemberei hiába is javítják egyik-másik terüle­ten a „kiberhelt” szerkezetet, újra és újra használhatatlan­ná válnak a készülékek ... Ördögi körforgás ez. Va­jon igaz lenne az, hogy mi, az utca emberei, nem tehe­tünk a rongálok ellen sem­mit sem? Legalább annyit, hogy rápirítunk a minden­napi életünkben nélkülözhe­tetlen szerkezettel kíméletle­nül bánókra? Szenpáli Zsuzsa Miskolc Miért selejt, ha az áruismertető szerint nyúzhatatlan?

Next

/
Oldalképek
Tartalom