Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
% Üf Ti: éven alul még könnyű mosoly* varázsolni az arcokra: elég hozzá egy szép karácsonyfa, jcsillagszóró. és tanáros szerelet Majdnem úgy, mint mások... Gyermekvárosi karácsony Levelek, gyámhatósági fejléccel : . — „!*. . kiskorú téli szünetre való otthon tartózkodását a szülő ralialja, anyagi, erkölcsi körüményeit megfelelőnek találtuk." ......a hazautazáshoz nem járulunk hozzá, a szülő nem fogadja, de ha fogadná is, sem anyagi, sem erkölcsi alappal nem rendelkezik a kiskorú ellátásához, ott-lar- tózkodásához...” Egy dosS/iényi papír, engedélyek es tiltó válaszok: 300 gyerek reményei, csalódásai, a megszokott és vart keserűség géppel írt dokumentumai. Karácsonyt ünnepelt a Gyermekváros, szabálytalan ünnepet: előrébb hozva, néhány nappal a huszonnegyedikét. Együtt-akartak ünnepelni, együtt azokkal, akiknek „igen'’ a válasz a dosz- szié lapjain. Az igazgató, dr. Dobos László kicsit § keserű, pedig megszokhatta már: ez a nyolcadik ilyen karácsonya. — Kevesen mehetnek el, még százan sincsenek — mondja. — Vagy nincs hova, vagy nem engedhetjük el, ha a körülmények ... Van. akinek két engedély is jön, elvált szülőktől. Szívünk szerint csak egyikhez engednénk : rengeteget rombolhat egy ilyen „kettős” szünidő. A nyitva hagyott irodaaj- ton kisfiú somfordái be. levelet hozott. A nagymamájának írta. odaadja az igazgatónak : tessék már feladni ... A kérdésre — mit írtál neki? — alig hallható a válasz: benne van. Utolsó kísérlet; hatha jön még válasz ... O • Egy izgalomtól piros arcú asszony ötven kilométert utazott azért, hogy elvigyen egy kislányt, haza. az övéihez. — Kötődne hozzánk — bizonygatja —. meg a három fiúhoz is. Nagyon szeretnénk, akár hosszabb időre is. Itt ismertem meg Miskolcon, Kornéliát, egy ismerős családnál. s, azóta gondolunk erre Otthont, melegséget adnánk neki! Kornéliáért már jöttek mások: egv szocialista brigád a régi patronálója. Valamelyikük családjánál tölti majd az ünnepeket, de mindannyian nagyon várják. — Nehéz dolog ez — mondja az igazgató. — Nem lehet a gyerekek érzelmeivel játszani; fogni és vinni őket egy-kettő. Alaposan meg kell ismernünk előbb, kik a patronálni vágyók. Mindenki jó- iadulattal, szeretettel telítve jön ide. ez nem kétséges. De a gyerekek érdeke az első ... A karácsony ajándékokat is jelent. Itt a Gyermekvárosban a társadalmi bizottság —■ a legaktívabb támogató vállalatok és brigádok — dönt jó előre, mennyit áldoznak erre. Megszavazzák a karácsonyfákat, a díszek mennyiségét, s persze az egyéni ajándékok összegét. Mindenkitől megkérdezik, mit szeretne kapni. Ha tűi drága a kívánság, kipótolják zsebpénzből. Erzsinek ez az utolsó karácsonya itt. Idegesen hajtogatja a kezében levő újságot, nem szívesen beszél. — Amíg az ember kicsi, addig más. Most nem jelent semmi különöset, megvan és kész. Van egy kis apróság, a barátom — ő aztán igazán várja, izgul. Szegénykének hat ujja van, torzan született, meg sok más belső baj is — Erzsi egészségügyi szakközépbe jár —, nem sorolom. Mindig itt van nálam. Be szoktam kenni — mondja nevetve — tetőtől talpig testápolóval fürösztés után, azt nagyon szereti. Ajándék? Á. most nem vettem neki külön. Mindig szoktam, csak úgy hétköznap is adni ezt- azt. Igen, a kicsik... — Rettentő nagy az ellenérzés bennük minden iránt — meséli az igazgató —, s néha nagyon sok idő eltelik, amíg megfejtjük az okokat. Nem lehet tudni, miért repül sarokba az ajándék, vagy miért jön agresszív válasz a kedvességre. Emlékszem, volt egy kisfiú, aki mindig megszökött. Nagy nehezen kitudtuk az okát: elviselhetetlennek találta, h'ogy itt nincsenek háziállatok, kutyák, macskák, mint otthon. Vettünk neki két kutyakölyköt. Soha többé nern szökött meg! Nagy kojlac színes papírba csomagolt doboz, ajandékhn- lom: — Egyenként válogattam össze a városban — mondja Garadnat Sarolta nevelőtanár —, kinek-kinek kívánsága szerint. Így is nehéz igazán öl ömet szerezni... • • Angyalszárnysuhogásos. karácsonyi idill képe ide nem illik. Itt egyszerűbb, prózaibb minden. Az igazi karácsony es bén a benn maradt gyerekek boldog ünnepeket kívánnak az ott’ lakó tanároknak. Összegyűlnek a fa alatt, meggyújtják a gyertyákat, csillagszorókat, elénekelnek együtt egy karácsonyi dalt. Ugyanúgy, mint mindenki más ezen az estén. KISS LASZLÖ A szem a lélek tükre. De mennyi hozzáértés, türelem szükségeltetik, míg igaz képet látunk benne. Még egyszer a Csárdáskirály nőről Túl az Operencián... * Most pedig: tánc! .lancsó Miklós: Csonka Zsuzsa, a primadonna, és (a háttérben) Perencz Béla Ahány an vagyunk, annyiféle a véleményünk. Egyébként is. A ( sárcláskirálynö bemutatója előtt, után mondhatjuk úgy is, hogy egry Csárdáskirálynő címmel játszott új darab miskolci ősbemutatója után keményen védelmezett meggyőződésünk van. Ismételten, ahány, annyiféle. Vagyis beszélünk. Minden, mindenki addig él. amíg beszélnek róla. Én is véggpróháltam Meg nem láttam a Csár- dáskirálynót egyben úgy, hogy fogalmam sincs, milyen az előadás. A múlt héten szerdán este a második, csütörtökön délelőtt az első részt néztem végig, hogy helyes sorrendben, összefüggően mikor lesz szerencsém hozzá, az attól függ. mikorra tudok jegyet venni. (Az illetékesek nem sok jóval biztatnak, rnyan nagy a roham a pénztárnál.) Azért némi fogalmam van a dologról, számításaim szerint legkevesebb 24 órát néztem a próbákat. Ha csak tehettem — és igyekeztem úgy intézni, hogy sokat tehessem — ott ültem a nézőtéren, a próbák szüneteben beszélgettem a szereplőkkel. Hernádi Gyulával és Jancsó Miklóssal. Hernádi. Öltöny, nyak'ken- ció elegáns sötét kabátja a vállán, panyókára vetve. Fehér sál. Ül a néhányadik sorban, csókot hint a primadonnának, karját lengetve üdvözli a színészeket, mosolyog. A próbák alatt szinte alig láttam Jánosával beszélni, a színházban a rendező és a színészek formálják a darabot: Nem úgy a szállodában Ott már kettesben Otszelik meg, mint is lépjenek tovább, hogy másnap Jancsó jegyzetfüzetében új, te'eírt oldalakkal adja az instrukciókat. Jancsó. .Nyárias farmer- nadrág, trikó, fölötte iskola- köpeny-szerű sötétkék valami. Puha léptekkel jár, lazán, néha szinte oldalazva. Nem fiatalos; egyszerűen fiatal. Fel-felsiet a színpadra — egy ilyen felsietéskor elszakadt a farmerja. — „Babák!” — szólítja meg a színészieket, énekeseket —, „Lányok, fiúk, elnézést, bocsánat, ne haragudjatok!” — szabadkozik, amikor az énekkar újra és újra betörog a hatalmas, tükrös lépcsőn. Ámulva figyeltem, micsoda felszabadító, inspiráló hatással van a színészekre, áradtak az ötletek a játszókból, a gyöngébb poénokat jóindulatú megértéssel nyugtázta, a jókat azonnal megvette, kipróbálta. Csodáltam ezt a módszert, amiből következett, hogy szinte az utolsó percben is történtek módosulások. amiket mindenki — műszak és énekkai', táncosok es színeszek — lelkesen fogadott, és igyekezett megvalósítani. (Mas lapra tartozik, hogy előfordultak félreértések. ügyetlenségek — néha a sűrűn változó rendezői utasítások miatt —, es amikor ezek gyakran ismétlődtek, olyankor bizony az egekig, de legalábbis a csillárig szállt Jancsó hangja. Ám ez r lka volt. a munka derűs, izgalmas. szép élményt jelenteti a résztvevőknek.) Egy egeszen személyes élmény: a csütörtök délelőtti próbát édesanyámmal együtt néztem. Számomra is újdonság volt az előző nap kitalált prológus. Miután többször is elmondta a színész, a tőlünk nem messze ülő Hernádi Gyula megkercteste. hogy tetszett. Nem titkoltam, hogy nem vagyok elragadtatva tőle. teleslegesnek érzem a bevezető, szerintem magyarázkodó mondatokat. Jóanyám a karomat rángatta, és őszinte tetszéséről biztosította Hernádi Gyulát, illetve a prológot. Odajött Jancsó Miklós is. Hernádi elmondta neki. miként reagáltunk. Mondanom sem kell, hogy a prológ — függetlenül a mi véleményünktől — ügy ahogy volt, maradt. Ennyiben maradtunk. (szabados) Két beszélgetés Madách-bérletben hirdették meg a december 18-i főpróbát, és mikor megírtuk, hogy miért maradt el, elkövettük a nehezen jóvátehetó hibát; nyilvános főpróbának tituláltuk a nagyon nem várt fiaskóba fullad, előadást. Azért, mert ha a premier előtti estének eladott nézőtere van. az mindenkeppen nyilvános főpróba (a bemutató hetében már csak főpróbák vannak), es azért, mert nem hittük, hogy lehet Madáeli-bérüő, aki ezt az illető bérletsorozat ellen irányuló merényiéinek veszi. Annak vette, haragudott, és hosszasan beszélgettünk. Arról, hogy senkinek nem érdeke, hogy régi bérlőknek csalódást okozzon, hogy miért történt, ami történt. A hölgynek legyen mondta, belátta ; van ilyen. Előfordul, hogy valaki, mint ebben az esetben Igó Éva. beteg lesz. A saját számlájára ismerte el. ő fizeti a szívélyes telefonbeszélgetés díját. ö hívott. A folyosón élő kollégám viszont nem hívott. Nein nekem, hanem egy másik kollégának mondta el hétfőn, a premiert követő kritika megjelenésének pillanata után tizenöt perccel, hogy nem érti: miért kell env- nyit hazudni. Mármint miért irtani meg. hogv nekem az előadás tetszett (az ügyben mindenki elmondta, elmondja, hogy tetszett. avagy *^em), mert nyilván azt kellett volna megírnom . . . A jó, a rossz, hosszabb, rövi- debb távon igazolást nyer, a dolgok hosszú távon igrzak. Aki alig várja, hogy a lehető legrövidebb úton „igazat” mondjon, az . .. vegye fel a telefont. A véleményünk kinyilvánításáért mindig megfizetünk. Tisztelet a régi bérlőnek, aki vállalta a postai díjszabást. (makai) /Vem ugrottam be a nagy bőgő.,, -nek A legnagyobb dilemmát számomra az okozta, hogy mihez mérjem ezt a produkciót? Jánoséhoz? Hernádihoz? Egy gödörből induló színházhoz? Vagy az operetthez? Vagy a Csardáski rálynőh öz ? Sine ira et studio ültem be a nézőtér e. Szombaton volt ez. az izgalmas, izgatott premier utáni napon, a gyilkos próbáját követően, a hélíői előadás-elmaradás előtt. Nekem nem tetszett, s ezt nem szégyellem. Véleményemet nem hordozom úgy a városban. mint a rómaiak a mellen szerzett sebet. Egyszerűen. nem tetszett... Mihez mérek? Mindenhez és semmihez. Jancsó is. Hernádi is előzmény nélküli művész. Ha úgy tetszik: filozófus. Mindkettő. Szuverén ikerpár. Imponáló, hogy ilyesmire vállalkoztak. Imponáló? A fene tudja. Nem vádolom őket olcsó, sikerhajhász allűrökkel. A mű, ez az egy mű; már független az alkotótól és a korábbi produkcióktól. Egy markáns alkotó (illetve alkotópáros) mindegyik remeke úgy mered föl, mint a nyárfa Fenségesen, egyedül. Persze van úgy. hogy visszafelé nőnek a fák. Jancsó meg tudná ezt csinálni. Hernádi érti ezt... Ez a darab a mestenszakácsok kozmás t'őzt- je. Tudom, a jegyre várók sora a sarokig ér. A televízió biztosan rögzíti. Tudom, a pótszékekre a szünetben is akad vevő. Hallottam arról, hogy a színház és a színész mit tett ezért. Dicséret érdé, némi irigység és sajnálkozás. Nem temetni jöttem, s nem a hiányokat kérem számon. De a polgárpukkasztó szertelenség, a rendszertelenség nem rendszer. Engem nem neveltet meg a bohóc krumpliorra. Ilyen olcsón nem ugróm be a nagybőgőbe. Hidegen hagy a Hajmás! Péter himnusza. Nem állok vi- gyázzba, nincs kedvem nevetni. Mi marad, ha elpukkannak az olcsó patronok? A hivatalos kritika — gondolom — más dolog. A min- denség vizében merítkezik. Vagy fullad meg, vagy ... Csodákkal teli világunkban ritkák a csodák. A látszat, a reklám, s az antireklám ellenére (vajon melyik kategóriába tartozik ez a dolgozat?) ez az előadás nem csoda. Nem biztos, hogy arabusul beszél az, aki humuszt visel. (brackó)
