Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

% Üf Ti: éven alul még könnyű mosoly* varázsolni az arcokra: elég hozzá egy szép kará­csonyfa, jcsillagszóró. és tanáros szerelet Majdnem úgy, mint mások... Gyermekvárosi karácsony Levelek, gyámhatósági fej­léccel : . — „!*. . kiskorú téli szünetre való otthon tartózkodását a szülő ralialja, anyagi, erköl­csi körüményeit megfelelő­nek találtuk." ......a hazautazáshoz nem járulunk hozzá, a szülő nem fogadja, de ha fogadná is, sem anyagi, sem erkölcsi alappal nem rendelkezik a kiskorú ellátásához, ott-lar- tózkodásához...” Egy dosS/iényi papír, enge­délyek es tiltó válaszok: 300 gyerek reményei, csalódásai, a megszokott és vart keserű­ség géppel írt dokumentu­mai. Karácsonyt ünnepelt a Gyermekváros, szabálytalan ünnepet: előrébb hozva, né­hány nappal a huszonnegye­dikét. Együtt-akartak ünne­pelni, együtt azokkal, akik­nek „igen'’ a válasz a dosz- szié lapjain. Az igazgató, dr. Dobos László kicsit § keserű, pedig megszokhatta már: ez a nyolcadik ilyen karácsonya. — Kevesen mehetnek el, még százan sincsenek — mondja. — Vagy nincs hova, vagy nem engedhetjük el, ha a körülmények ... Van. aki­nek két engedély is jön, el­vált szülőktől. Szívünk sze­rint csak egyikhez enged­nénk : rengeteget rombolhat egy ilyen „kettős” szünidő. A nyitva hagyott irodaaj- ton kisfiú somfordái be. le­velet hozott. A nagymamájá­nak írta. odaadja az igazga­tónak : tessék már feladni ... A kérdésre — mit írtál neki? — alig hallható a válasz: benne van. Utolsó kísérlet; hatha jön még válasz ... O • Egy izgalomtól piros arcú asszony ötven kilométert uta­zott azért, hogy elvigyen egy kislányt, haza. az övéihez. — Kötődne hozzánk — bi­zonygatja —. meg a három fiúhoz is. Nagyon szeretnénk, akár hosszabb időre is. Itt ismertem meg Miskolcon, Kornéliát, egy ismerős csa­ládnál. s, azóta gondolunk erre Otthont, melegséget ad­nánk neki! Kornéliáért már jöttek má­sok: egv szocialista brigád a régi patronálója. Valamelyi­kük családjánál tölti majd az ünnepeket, de mindannyian nagyon várják. — Nehéz dolog ez — mond­ja az igazgató. — Nem lehet a gyerekek érzelmeivel ját­szani; fogni és vinni őket egy-kettő. Alaposan meg kell ismernünk előbb, kik a pat­ronálni vágyók. Mindenki jó- iadulattal, szeretettel telítve jön ide. ez nem kétséges. De a gyerekek érdeke az első ... A karácsony ajándékokat is jelent. Itt a Gyermekvá­rosban a társadalmi bizott­ság —■ a legaktívabb támo­gató vállalatok és brigádok — dönt jó előre, mennyit ál­doznak erre. Megszavazzák a karácsonyfákat, a díszek mennyiségét, s persze az egyéni ajándékok összegét. Mindenkitől megkérdezik, mit szeretne kapni. Ha tűi drága a kívánság, kipótolják zseb­pénzből. Erzsinek ez az utolsó kará­csonya itt. Idegesen hajto­gatja a kezében levő újságot, nem szívesen beszél. — Amíg az ember kicsi, addig más. Most nem jelent semmi különöset, megvan és kész. Van egy kis apróság, a barátom — ő aztán igazán várja, izgul. Szegénykének hat ujja van, torzan született, meg sok más belső baj is — Erzsi egészségügyi szakkö­zépbe jár —, nem sorolom. Mindig itt van nálam. Be szoktam kenni — mondja nevetve — tetőtől talpig testápolóval fürösztés után, azt nagyon szereti. Ajándék? Á. most nem vettem neki kü­lön. Mindig szoktam, csak úgy hétköznap is adni ezt- azt. Igen, a kicsik... — Ret­tentő nagy az ellenérzés ben­nük minden iránt — meséli az igazgató —, s néha na­gyon sok idő eltelik, amíg megfejtjük az okokat. Nem lehet tudni, miért repül sa­rokba az ajándék, vagy mi­ért jön agresszív válasz a kedvességre. Emlékszem, volt egy kisfiú, aki mindig meg­szökött. Nagy nehezen kitud­tuk az okát: elviselhetetlen­nek találta, h'ogy itt nincse­nek háziállatok, kutyák, macskák, mint otthon. Vet­tünk neki két kutyakölyköt. Soha többé nern szökött meg! Nagy kojlac színes papírba csomagolt doboz, ajandékhn- lom: — Egyenként válogattam össze a városban — mondja Garadnat Sarolta nevelőta­nár —, kinek-kinek kívánsá­ga szerint. Így is nehéz iga­zán öl ömet szerezni... • • Angyalszárnysuhogásos. ka­rácsonyi idill képe ide nem illik. Itt egyszerűbb, próza­ibb minden. Az igazi kará­csony es bén a benn maradt gyerekek boldog ünnepeket kívánnak az ott’ lakó tanárok­nak. Összegyűlnek a fa alatt, meggyújtják a gyertyákat, csillagszorókat, elénekelnek együtt egy karácsonyi dalt. Ugyanúgy, mint mindenki más ezen az estén. KISS LASZLÖ A szem a lélek tükre. De mennyi hozzáértés, türelem szükségeltetik, míg igaz képet látunk benne. Még egyszer a Csárdáskirály nőről Túl az Operencián... * Most pedig: tánc! .lancsó Miklós: Csonka Zsuzsa, a pri­madonna, és (a háttérben) Perencz Béla Ahány an vagyunk, annyiféle a véleményünk. Egyébként is. A ( sárcláskirálynö bemutatója előtt, után mondhatjuk úgy is, hogy egry Csárdáskirálynő címmel ját­szott új darab miskolci ősbe­mutatója után keményen védel­mezett meggyőződésünk van. Is­mételten, ahány, annyiféle. Vagy­is beszélünk. Minden, mindenki addig él. amíg beszélnek róla. Én is véggpróháltam Meg nem láttam a Csár- dáskirálynót egyben úgy, hogy fogalmam sincs, milyen az előadás. A múlt héten szerdán este a második, csü­törtökön délelőtt az első részt néztem végig, hogy helyes sorrendben, összefüggően mi­kor lesz szerencsém hozzá, az attól függ. mikorra tudok jegyet venni. (Az illetékesek nem sok jóval biztatnak, rnyan nagy a roham a pénz­tárnál.) Azért némi fogalmam van a dologról, számításaim sze­rint legkevesebb 24 órát néz­tem a próbákat. Ha csak te­hettem — és igyekeztem úgy intézni, hogy sokat tehessem — ott ültem a nézőtéren, a próbák szüneteben beszélget­tem a szereplőkkel. Hernádi Gyulával és Jancsó Miklós­sal. Hernádi. Öltöny, nyak'ken- ció elegáns sötét kabátja a vállán, panyókára vetve. Fe­hér sál. Ül a néhányadik sorban, csókot hint a prima­donnának, karját lengetve üdvözli a színészeket, moso­lyog. A próbák alatt szinte alig láttam Jánosával beszél­ni, a színházban a rendező és a színészek formálják a darabot: Nem úgy a szállo­dában Ott már kettesben Otszelik meg, mint is lépje­nek tovább, hogy másnap Jancsó jegyzetfüzetében új, te'eírt oldalakkal adja az instrukciókat. Jancsó. .Nyárias farmer- nadrág, trikó, fölötte iskola- köpeny-szerű sötétkék vala­mi. Puha léptekkel jár, la­zán, néha szinte oldalazva. Nem fiatalos; egyszerűen fiatal. Fel-felsiet a színpad­ra — egy ilyen felsietéskor elszakadt a farmerja. — „Babák!” — szólítja meg a színészieket, énekeseket —, „Lányok, fiúk, elnézést, bo­csánat, ne haragudjatok!” — szabadkozik, amikor az ének­kar újra és újra betörog a hatalmas, tükrös lépcsőn. Ámulva figyeltem, micsoda felszabadító, inspiráló hatás­sal van a színészekre, árad­tak az ötletek a játszókból, a gyöngébb poénokat jóin­dulatú megértéssel nyugtázta, a jókat azonnal megvette, kipróbálta. Csodáltam ezt a módszert, amiből követke­zett, hogy szinte az utolsó percben is történtek módo­sulások. amiket mindenki — műszak és énekkai', táncosok es színeszek — lelkesen fo­gadott, és igyekezett megva­lósítani. (Mas lapra tartozik, hogy előfordultak félreérté­sek. ügyetlenségek — néha a sűrűn változó rendezői uta­sítások miatt —, es amikor ezek gyakran ismétlődtek, olyankor bizony az egekig, de legalábbis a csillárig szállt Jancsó hangja. Ám ez r lka volt. a munka derűs, iz­galmas. szép élményt jelen­teti a résztvevőknek.) Egy egeszen személyes él­mény: a csütörtök délelőtti próbát édesanyámmal együtt néztem. Számomra is újdon­ság volt az előző nap kita­lált prológus. Miután több­ször is elmondta a színész, a tőlünk nem messze ülő Her­nádi Gyula megkercteste. hogy tetszett. Nem titkoltam, hogy nem vagyok elragadtat­va tőle. teleslegesnek érzem a bevezető, szerintem magya­rázkodó mondatokat. Jó­anyám a karomat rángatta, és őszinte tetszéséről biztosí­totta Hernádi Gyulát, illetve a prológot. Odajött Jancsó Miklós is. Hernádi elmondta neki. miként reagáltunk. Mondanom sem kell, hogy a prológ — függetlenül a mi véleményünktől — ügy ahogy volt, maradt. Ennyiben ma­radtunk. (szabados) Két beszélgetés Madách-bérletben hirdették meg a december 18-i főpróbát, és mikor megírtuk, hogy miért maradt el, elkövettük a nehe­zen jóvátehetó hibát; nyilvános főpróbának tituláltuk a nagyon nem várt fiaskóba fullad, elő­adást. Azért, mert ha a premier előtti estének eladott nézőtere van. az mindenkeppen nyilvános főpróba (a bemutató hetében már csak főpróbák vannak), es azért, mert nem hittük, hogy le­het Madáeli-bérüő, aki ezt az illető bérletsorozat ellen irányu­ló merényiéinek veszi. Annak vette, haragudott, és hosszasan beszélgettünk. Arról, hogy sen­kinek nem érdeke, hogy régi bérlőknek csalódást okozzon, hogy miért történt, ami történt. A hölgynek legyen mondta, be­látta ; van ilyen. Előfordul, hogy valaki, mint ebben az esetben Igó Éva. beteg lesz. A saját számlájára ismerte el. ő fizeti a szívélyes telefonbeszélgetés dí­ját. ö hívott. A folyosón élő kollégám vi­szont nem hívott. Nein nekem, hanem egy másik kollégának mondta el hétfőn, a premiert követő kritika megjelenésének pillanata után tizenöt perccel, hogy nem érti: miért kell env- nyit hazudni. Mármint miért ir­tani meg. hogv nekem az elő­adás tetszett (az ügyben minden­ki elmondta, elmondja, hogy tet­szett. avagy *^em), mert nyil­ván azt kellett volna megír­nom . . . A jó, a rossz, hosszabb, rövi- debb távon igazolást nyer, a dolgok hosszú távon igrzak. Aki alig várja, hogy a lehető leg­rövidebb úton „igazat” mond­jon, az . .. vegye fel a telefont. A véleményünk kinyilvánításá­ért mindig megfizetünk. Tiszte­let a régi bérlőnek, aki vállalta a postai díjszabást. (makai) /Vem ugrottam be a nagy bőgő.,, -nek A legnagyobb dilemmát számomra az okozta, hogy mihez mérjem ezt a produk­ciót? Jánoséhoz? Hernádihoz? Egy gödörből induló színház­hoz? Vagy az operetthez? Vagy a Csardáski rálynőh öz ? Sine ira et studio ültem be a nézőtér e. Szombaton volt ez. az izgalmas, izgatott pre­mier utáni napon, a gyilkos próbáját követően, a hélíői előadás-elmaradás előtt. Ne­kem nem tetszett, s ezt nem szégyellem. Véleményemet nem hordozom úgy a város­ban. mint a rómaiak a mel­len szerzett sebet. Egyszerű­en. nem tetszett... Mihez mérek? Mindenhez és sem­mihez. Jancsó is. Hernádi is előzmény nélküli művész. Ha úgy tetszik: filozófus. Mind­kettő. Szuverén ikerpár. Im­ponáló, hogy ilyesmire vál­lalkoztak. Imponáló? A fene tudja. Nem vádolom őket olcsó, sikerhajhász allűrökkel. A mű, ez az egy mű; már füg­getlen az alkotótól és a ko­rábbi produkcióktól. Egy markáns alkotó (illetve alko­tópáros) mindegyik remeke úgy mered föl, mint a nyár­fa Fenségesen, egyedül. Per­sze van úgy. hogy visszafelé nőnek a fák. Jancsó meg tudná ezt csinálni. Hernádi érti ezt... Ez a darab a mestenszakácsok kozmás t'őzt- je. Tudom, a jegyre várók so­ra a sarokig ér. A televízió biztosan rögzíti. Tudom, a pótszékekre a szünetben is akad vevő. Hallottam arról, hogy a színház és a színész mit tett ezért. Dicséret érdé, némi irigység és sajnálkozás. Nem temetni jöttem, s nem a hiányokat kérem számon. De a polgárpukkasztó szerte­lenség, a rendszertelenség nem rendszer. Engem nem neveltet meg a bohóc krump­liorra. Ilyen olcsón nem ug­róm be a nagybőgőbe. Hide­gen hagy a Hajmás! Péter himnusza. Nem állok vi- gyázzba, nincs kedvem ne­vetni. Mi marad, ha elpuk­kannak az olcsó patronok? A hivatalos kritika — gon­dolom — más dolog. A min- denség vizében merítkezik. Vagy fullad meg, vagy ... Csodákkal teli világunkban ritkák a csodák. A látszat, a reklám, s az antireklám el­lenére (vajon melyik kategó­riába tartozik ez a dolgozat?) ez az előadás nem csoda. Nem biztos, hogy arabusul beszél az, aki humuszt visel. (brackó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom