Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
Hárman, három gyárból, sokadszor r ^ Nem érdem, de nem is mentség a kor a drótgyárban M indán ny tónknak vannak kedvencei. Nekünk is. Ez nem jeleni elfogultságot. Sőt! A szigor és a felelősség, éppen a furcsamód, de szerencsésen alakult jó kapcsolat • miatt, nagyobb. A drótgyárról. a járműjavítóról és a cementgyárról szólnak ezek a történetek. Hárman írtuk, három helyről. sokszor három találkozás es eszmecsere nyomán így talán teljesebb a kép. Azaz: így kerek a világ. Addig szolgálni kell... Dr. Imre Ferenc alighanem a legrégebbi a:-tív igazgató Miskolcon. Ó mondta: ez csak kuriózum. Nem érdem. Nem érdem? A December 4. Drótművek az idén is Kiváló címet nyert, dollárelszá- moiású exportja meghaladja ötször nagyobb gyárak hasonló teljesítményét. Hosszú az a lista, amely a sikerek kilométerköveit sorolja. Az igazgató egy híján hatvanéves, Fiatalemberként került a gyárba. Harminckét éve igazgató. Nem a trónkövetelők. nem az önjelölt „főnöki posztra” vágyók kérdik: még meddig? Megkérdeztem én is. Kelletlenül és értetlenül válaszolt. Néhány hónappal a hivatalosnak mondott nyugdíj- korhatár előtt miért foglalkozna ő azzal, hogy nyugdíjba megy ... Senki nem szólt, semmi sem indokolja. Vedett kor? Egy vezető mindig az első sorban áll: a reflektorfényben. a géppuskatűzben. Amíg használni' tud. addig marad. S hogy ezt ki dönti el? ö mondja, hogy nem ő mondja meg. — Olyan munkatársaim vannak, akik őszinték. Drótgyári hagyomány ez. s talán nekem is van benne részem. Ök lennének az elsők, akik figyelmeztetnének: jói van, öreg. kitelt az időd. De amíg nem szólnak, amíg úgy érzem, hogy használni tudok, addig nincs „védett kor”, addig nincs felmentés. Addig szolgálni kell. Nekik is, nekem is. B. I. a javításra váró vagonban. Meglehet, hogy sok vidéki a néhány hold háztájit a műhelyben beszerzett vetőmaggal veti ba. s a növényápoláshoz még műtrágya' is kerül hozzá. Az üzem rendészeti sem lehetett elmarasztalni. amikor egy szépszámú sereg ugyancsak vigadozott a munka mellett. Nem a táskájukban csempészték be a sz-íverösítőt, csak a tartály- kocsiból lopózták ki a 'maradékot. A magánházépítést minden éddiginél jobban szorgalmazzuk. Ha továbbra is ennyi cement, kavics, s más hasznos építőanyag marad a javításra küldött vagonokban, a fizikai törvény itt is él: az anyag nem vész el. csak családi házzá vagy járdává alakul. Tanácsoljuk hát a MÁV Miskolci Járműjavítónak: nyisson egy üzletágat! S ha valamelyik gyárban akadozik a folyamatos anyagellá- . tás, ajánlja fel a vagonokban maradt készleteit. No, persze, busás felárral . .. O. E. Hol a patkó? Az új hejőcsabai cementgyár építésekor találtak egy patkót. Egy egyszerű, rozs- daette lópatkót. Mint ahogy szokás az ilyen tárggyal, megköpködték, és a hátuk mögé hajították a munkások. Persze, szerencsét is kívántak. Maguknak is, és a gyár^ nak is. Azt nem tudom, hogy a munkásoknak lett-e szerencséjük. a gyárnak viszont nem fokáig ragyogott fényeseit a -csillaga. Pedig a cementesek mindent megtettek, hogy ne halványuljon a dicsőségük. Nem rajtuk múlott... Tavaly, az esztendő végén Szabó István igazgató azt mondta: — Megtanultuk a gyárat... A gyárat valóban megtanulták. Ám azt már nem lehet megtanulni, hogy évente az építőipar mennyi cementet használ fel. Az 1979-es évet furcsa rekorddal zárták Hejőcsabán. Akkor dolgozott először az új gyár kapacitása csúcsán, termeltek 1 millió 450 ezer tonna vegyes cementet. a tervtől mégis elmaradtak. jó egy százalékkal. Akkor azt mondták, hogy nehezebb év már nem lesz. Lett. 1980-ban küzdeni kellett, szinte a szó legszorosabb értelmében. A küzdelemben dicsőn, de elbuktak. Tervüket nem teljesítették. Pedig hajtottak ám! Mikor nem kellett a cement senkinek sem, karbantartottak. Mikor megnőtt a napi igény, rekordmennyiséget szállítottak ki. Ök megtettek minden tőlük telhetőt. A gyárvezetést nem hibáztatja senki, a munkások — bár a nyereségrészesedéstől alighanem elestek — megértették ezt a helyzetet. És egyesek elkezdtek újra patkót keresni... I. S. A DH várospolitikai fóruma fl városüzemeltetés zökkenői • Hanxadosztályú a fürdő? • Nemcsak objektív okok miatt nők összefoglalójában utalt Aki farkast kiált... Bár egy osztály munkáját értékelte a városi tanáes a legutóbbi ülésén, a felszólalók többsége mindennapi bosszúságainkkal foglalkozott, a latyakos járdáktól, az elhúzódó lakóház-felújításokig. Érthető, hiszen az építési, közlekedési és vízügyi osztály bokros teendői közé tartozik az úgynevezett kommunális vállalatok (MIK. vízművek, köztisztasági vállalat stb.) felügyelete is. E vállalatok pedig — finoman fogalmazva — nem mindig vívják ki a miskolciak megelégedését. Igaz, hogy felszereltségük elmarad a kívánalmaktól — vonatkozik ez például a köztisztasági vállalatra —. bér- színvonaluk az átlagtól, kizárólag objektív okokkal mégsem magyarázhatjuk a város üzemeltetésében tapasztalható ki- sebb-nagyobb zökkenőket. Itt van például a Miskolci Vízmüvek. Fürdők és Csatornázási Vállalat, melynek munkája önálló napirendi pontként is szerepelt a tanács ülésén. Már az is jellemző, hogy a vezetőség beszámolóját — önértékelését — nem fogadták el. mert. nem találták eleggé tárgyilagosnak, önkritikusnak. Ehelyett a tanács három érdekelt osztályának a kiegészítő jelentése volt a vitaalap. Ebben ped-ig ilyen megállapítások is szerepelnek: „A vállalat belső rendjének és fegyelmének színvonala nem kielégítő.” Vagy: ..Elmarad a követel- hiényektöl az irányítás sztn- i'onala is.” Ezek után azon sem lehetett csodálkozni, hogy a vállalat vezetője egyszerűen nem tudott határozott választ adni arra a kérdésre, hogy miért árusítják II. osztályú áron a belépőjegyeket az Augusztus 20. strandfürdőben, amikor a fürdő színvonala a III. osztályt sem éri el. A város fürdökultúrája, pontosab ban az a tény, hogy a kivételesen jó adottságok ellenére. inkább kultúrálatlan-, ságiról beszélhetünk, évek óta téma a különböző város-politikai fórumokon. Igaz, hogy jól sikerült a Szabadság fürdő felújítása, ám aki rendszeresen megfordul a tapolcai strandon, még inkább a teljesen elhanyagolt, zsúfolt. pisakos ..villany telepin", az aligha vitatja a kritika jogosságát. A tanácsülésen ugyan nem esett szó róla. de sok miskolcihoz hasonlóan, én is kíváncsi vágyóik, mi lesz a sorsa annak a drága pénzen vett „sátornak’', mellyel eredetileg a tapolcai versenymedencét akarták lefedni, té- liesíteni. Azt viszont nem kellett találgatniuk a tanácstagoknak, miért vész el évről évre tetemes mennyiségű ivóvíz: a vízművállalat elhanyagolta a hálózat rendszeres karbantartását, felújítását. Az építési osztály vezetősége nem titkolta: akár kádercserékkel is megerősítik a vállalat irányítását és szigorúbban ellenőrzik a munkáját. Rózsa Kálmán tanácselra. hogy’ bár evet óta jelzik a vízművek vezetőségének a hibákat, és tesznek javaslatokat ezek megszüntetésére. vajmi kevés az eredmény. mert néhány vezető túlságosan is elégedett a saját tevékenységével. A Miskolci Köztisztasági Vállalat munkájának l'ogya- \ tékosságaival sokat foglalkoztunk az e'műlt hetekben, amikor valósággal elárasztotta a várost a sár és a latyak. Hozzátéve, hoigy az utak, járdák szennyezéséért felelősség terheli az építő vállalatokat is, hiszen a teherautók, dömperek, a kerekek tisztítása, a sár lerázása nélkül hajtanak rá a munkaterületről a város útjaira. Felesleges lenne most ismétlésekbe bocsátkozni, inkább röviden a MIK lakásfelújítási tevékenységéről. Elöljáróban hadd idézzem ismerősöm furcsa panaszát: határidőre készült el lakásuk felújítása, és ezzel mérhetetlen gondot zúdított nyakukba a MIK. Miért? Azért, mert az ilyen határidőket — a múlt évek tapasztalatai alapján — senki sem veszi komolyan. Ismerősöm nem is álmodott róla. hogy decemberben, héháhy nappa] karácsony előtt, vissza kell költöznie felújított otthonába. Igen ám. csakhogy vendégeket hívtak az ünnepre és a költözködés nem éppen vonzó program lesz a rokonoknak. Szóval, kedvező változás tapasztalható a lakásfelújitó munkában — legalábbis, ami a határidőket illeti —, ám aki egyszer farkast kiáltott... Évek kellenek, amíg ismét hinni kezdenek a miskolciak a határidő komolyságában. (békés) Aranybánya lehetne Akár gazdasági tanácsadóvá is előléphetnek a MÁV Miskolci Járműjavítóban! Azt ajánlhatnám az üzem vezetőinek. hogy nyissanak egy sor melléküzemágat. De ha ez nem menne, mondjuk költséges lenne vas- és por- celá n gyártásra bere ndezked - ni. legalább egv kereskedelmi irodát hívjanak életre. Az év sztorija volt számomra. A Járműjavító szeméttelepén földbe gyökerezett a lábam. Ennyi értékes anyagot ritkán lát az ember egv csomóban. Autóból sincs annyi, amit el ne tudnának adni. s csodák csodája, egy új járgányt is találtak már Biztonságban a lakásuk A megyénkben nyilvántartott több mint 250 ezer lakásból 184 238 a biztosított. Ha az arányokat nézzük, a legtöbb biztosított lakás Miskolc I. és II. kerületében. Kazincbarcikán és Encsen van, míg a legkevesebb Mezőkövesden. Leninvárosban és Edéién y ben, Utazom anyámhoz Holnap, hajnaltájt. édesanyámhoz utazom. Ritkán látom. Kézzelfogható valóságában számomra nem is létezik. Jelképpé változott észrevétlen. Maga a szeretet, az összetartó eró. Josaga libeg a szerteszóródott gyerekek között, mint a születésnapi gyertya lángja. Ki erre fújja, ki arra. mohón vagy játékosan. bizony, kialszik egyszer. Az érzékeimi már nem tudják, kicsoda is az anyám. A testi kapcsolat megszűnt közöttünk. Ha üdvözlöm, megcsókolom, de talán nem is erek az arcához. A simogatását pedig a kabátom ujja kapja, és legföljebb a hajam, hd néha nála betegszem meg. Valaha krumpliillata volt a kezének, és vidáman csillogtak rajta a vízcseppek. Fakanalat. tűt, vasalót fogott vele. Egyszer elsírta magát: kiürült a lábos, nem látjátok? Mi öten nem értettük ezt ott. az asztal körül. Tátogtunk, mint a fecskefiókák. Hónap vége volt? Túl sok Békekölcsönt jegyzett apánk? Az okot elnyelte az idő. Nagymosás után nem volt érdes a keze. Megcirógatott, ha teregetni segítettem. Hűvös csíkok kúsztak' az arcomra, és felragyogtak a csillagok. Mindig este. volt, mire végzett. Néha elgondoltam: ő is megcsúnyul majd, mint a szomszéd néni? Elfogy a foga. ráncba borul a bőre... Görnyedten jár. görcsös bottal. Elszáll a mosolya is? Egyszer megkértem szépen: ne öregedj meg soha! Vénen nem szeretnél? Nem bizony! Nevetett erre, míg el nem szomorott. Akkor vehette észre, hogy tovatűnt az ifjúsága. Apámat karolva fogadta aznap. ...Egyszeresük hármat bucskázott a fejen, mint a galambból visszaváltozó tünderlany. Tanulnak a gyerekeim, ne maradjak el én se! Két év alatt pótolta, ami az általánosból hiányzott. Közgazdasági technikumba iratkozott. Matematikából húgom korrepetálta. Szégyenlősen tette elénk az érettségi bizonyít rányát: csak közepes... Gyakran elaludtam az órákon. Akkor ölbe kellett volna kapni, és végigtáncolni vele az utcákon. Látjátok, emberek? Ilyen anyánk van! Le kellett volna hajolnunk hozzá: s ehelyett magunkhoz emeltük. A mérnök fiú a szakmajába próbálta beavatni. Az iparművész irányzatokat ecsetelt. Én a világpolitika nagy kérdéseit akartam vele megoldani. Lehet, igyekezett figyelni ránk, de hát bajos annak az ilyesmi, aki közben zöldséget tisztít, halat pikkelyez. vagy éppen felvarr egy rakoncátlan gombot... Rendre ki is vonultunk a konyhából, és foh/tattuk nélküle. Tálaláskor láttuk megint. Ekkor már csak az ünnepek sodortak össze bennünket: távolodtunk egymástól térben és időben. Felvállaltuk a magunk életet. Sikereink és kudarcaink krónikája azonban anyánk fejében naprakész. Ügy szeretné, ha többször lapoznánk bele ... Holnap karácsony, és hajnaltájt édesanyámhoz utazom. Megérzem-e bőre hajdani illatát? Úgy tudok-e elébe állni, hogy magához szorítson? Elöhrvom-e belőle a régi szót: kisfiam? De jó is volna, ha már égnének azok a gyertyák az ódon díszekkel cicomázott fenyőfán . .. BOHUS JÁNOS Vj holt az Avason Űj bolttal gazdagodott az avasi lakótelep: tegnap átadták a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Háztartási Iparcikk boltját. Már az első napon nagy forgalmai bonyolított le ... Mi minden kapható itt? Minden, ami egy háztartásban kell. Az iskolásoknak papíráru és iskolai felszerelések: ceruzák, füzetek. azonkívül vegyiáruk, üveg-, porcelán-, műanyag- és festékáruk. A bolt árukészlete: egymillió forint. (Jakubik László felvétele) l
