Déli Hírlap, 1980. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-29 / 228. szám

• \ \ Azt mondja az igazgató... Milyen ház az áruház? Egy éve igazgatja a mis­kolci Centrum Áruházat Ve­res János. Kényelmes, vagy kényelmetlen az új széke? — Kívülről nem gondol­tam, hogy belülről ilyen ke­mény. Bár, amikor szépen mennek a dolgok, akkor egesz kényelmesnek tartom, de időnként még egy kicsit feszengek benne. Amikor korábban vásárlóként a csa­ládommal megvettünk vala­mit, olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tetszett minden. Hiszem, egy áruhá­zát is csak lakva lehet megis­merni igazán. Mert ezernyi szép és kevésbé szép keres­kedelmi epizódból áll, amíg a vevő tizet egy portékáéit. — Az áruház eddigi kasz- szasikerét valójában elődöm, Grundik Gyula nyugalma­zott igazgató alapozta meg, jelenlegi munkatársammal, Orbán Lajos áruforgalmi ve­zetővel. De a siker kovácsai voltak az osztályvezetők,- az árubeszerzők, s valamennyi eladó, meg a kulisszáik mö­gött dolgozók is. Nem túl­zók, de még a családok is — a férjek és a gyerekek — vállalnak valamit ezért. Az apukáknak kell menni az óvodába a gyerekért, vagy a Ha a Céntrftm Aruház így konzerválja a fiatalságot, Mezei Frigyesné a munka­erő toborzás reklámja lehet­ne. Ha nem tudom, nem hi­szem el, hogy nyugdíjas. Pedig ahogy kereskedői pályafutását megismertem, soha nem tartozott a fogjuk meg. és vigyétek elvét val­lók sorába. Üj és új vezetői pozíciók ellátásával bízták meg még a Centrum Áruház elődjében. Kezdetben a kai-' kuláció vezetőjeként az egyes portékák árait határozta meg. S mint jó szemű asz­Szakemberek eskü alatt vallják, hogy városunk egyetlen mozgólépcsője az áruház energiafo­gyasztásának egytizedét teszi ki. Ezért takarékos- sági okokból álldogál gyakran a lábkimélö ma­sina. nebulóknak kell önállóknak lenniük. Hiszen ..hosszú .hé­ten” fél kilenctől este hatig, rövid héten 11-től fél 7-ig kell bent lenni az asszo­nyoknak. csütörtökön csak este nyolc után zárunk. — Tudom, nem ez érdekli a vásárlókat. Hanem az: van-e, amit keresnek. Ennek érdekében teszünk meg min­dent, ami erőnkből, képessé­geinkből futja. A saját, a Centrum Nagykereskedelmi Vállalattól érkező árú mel­lé igyekszünk még felkutat­ni a lehető legjobb forráso­kat. Mi voltunk az úttörő* annak is, hogy a szocialista országok áruházad kereske­delmi kapcsolatba léptek. A nemzeti heteknek mai- ha­gyományai vannak nálunk, s népszerűségüket a bevétel is igazolja. Hiánycikkeket meg­szüntetni azzal próbálkozunk, hogy szövetkezetekkel vesz- szük fel a kapcsolatot, ame­lyek kis szériában készíte­nek ruházati cikkeket. — Velélytársa-e a Cent­rumnak a Skála? — Minden bizonnyal asz lenne, ha nagy hirtelen a po­rondra lépnének Miskolcon is. De úgy tudjuk, ma, meg holnap ettől meg nem kell tartani. Tény, hogy előnyős szony, azt az elvet vallotta, hogy. jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok: azaz jobb ma olcsóbban eladni valamit, mintsem holnap a nyakunkon maradjon. S az áruházi díszletek mö­gött is csaknem olyan élet zajlik, mint az Idegeneknek bemenni tilos! táblán innen. Az áruátvevők munkáját évtizedeken át vezette, s na­ponta kellett megvívni az apró-cseprő kis csatákat. De úgy hiszem, személyes vará­zsának köszönhető, hogy a leggyakrabban ő nyert. Mun­katársaival is harmóniában teltek munkás évei. Ezt mél­tányolták több ízben. A Bel­kereskedelem kiváló dolgozó, ja lett, s többször kapta meg A vállalat kiváló dolgozója címet. Tavaly iúliusban úgy köszöntek el tőle. hogy visz- szavárják. S a szíve is húz­za. Amíg szükségét látják a munkájának, s ő is úgy érzi-, meg tud felelni a követelmé­nyeknek, továbbra is centru-. mos kereskedő marad. kereskedelmi pozíciót sze­reztek meg. Más a mozgás-» terük, s rengeteg feldolgozó szövetkezet szolgálja ki őket. Tény, hogy minden áruház­ban a nyitásra igyekeznek kurrens. cikkekkel becsalo­gatni a vevőket, de hisszük, hogy az ipari háttértől egyetlen kereskedelmi válla­lat sem tud hosszú távon el­rugaszkodni. Azt is remél­jük, hogy a Centrum sokáig a centrumban marad, s Mis­kolc bevásárlóközpontjában megmarad a törzsközönsé­ge is. o. E­a tízéves épület eletében. De egy áruház a tízéves jelzővel már a iegszebb férfikor­ba minősíthető. Kevás a hely elmondani mindent. A Centrumban napról napra íródik a krónika; pénztárgépekkel, esti zá­rásokkal, leltárakkal, pa­naszos vagy éppen di­csérő bejegyzésekkel. Ünnepi alkalomból ké­szült ez a jubileumi ösi- szeállitás; nagyon is hét­köznapi tényekről, na­gyon i! a kis sikerek nagy varázsáról. Egy jó karban levő ver­senyló sem galoppozik annyit, mint a Centrum két pacija. A tét: 2 fo­rint egy menetre. A nye­reményen cs.toznr nem kell. A derék két paripa havonta 10 000 forintot keres. A cég reklámja yjz A vásárlónak is meg kellett szokni c ‘nagy házat, az egy helyben vásárlás lehetőségét ■ % Ki hinné? Már tízéves... £s nemcsak földrajzilag, van a centrumban. A premier napja Ciliké Mese­országban A premier napjának hite­les beszámolója a tíz évvel ezelőtti Déli Hírlapból: Október harmadikén, szom­baton ugyancsak szokatlan képet mutatott a miskolci főutca. Autók százai, gyalo­gosok ezrei vonultak az ut­cán, szombat délutánhoz egy­általán nem illő sietséggel. Hosszú hajú ifjak, bátyus nénikék és külföldi turisták egyazon energiával gyömö­szölték egymást, amikor cél­hoz úrtek, és beléptek a most megnyílt új Centrum Áru­ház ajtaján. A szemtanúk állítása sze­rint, amikor kiny,tották az áruház üvegajtaját, a kora reggeltől várakozó tömeg egy percre megrekedt az előtér­ben ... Az emberek nem tud­ták, merre induljanak, mit nézzenek meg először. Né­hány perccel később már mind az 52 pénztárgép katto­gott, s negyedóra_ múlva mar moccanni sem lehetett a több ezres vásárlóhadtól. A nap szenzációja a moz­gólépcső volt... A premieren kisebb zavar támadt,' Ezres tömeg várakozott előtte, és a berendezés több ízben majd­nem leállt a túlterhelés mi­att. A kritikus helyzet dél­után három óra körül alakult ki: a földszinti rész végéből 18 (!J perc alatt lehetett a kijárathoz jutni. Az emeletre menni teljesen reménytelen­nek látszott... A nyitás* követő első két óraban negyszázezer forintot hagytak az áruházban a vá­sárlók. Az első napi forga­lom csaknem négymillió fo­rintra rúgott. Egy héttel később: a vá­ros nem tud betelni az új áruházzal. A nap minden szakában csengenek a pénz­tárgépiek. s a mozgólépcső­nek mindig akad utasa ... A három szinten ingerlő az. áruk kavalkádja. Az ember úgv érzi magát az épület- monstrum belsejében, mint Ciliké Meseországban... A környék boltjaiban kétségbe vannak esve. Hatalmas ez a konkurréncia. Panganak az üzletek... * Tíz évvel ezelőtti, lelkes szavak ezek. Ma már a Marx téri szövetkezeti áruházra vá­runk, s azon kesergünk, hogy a „jó öreg” Centrumban csak az első emeletre visz moz­gólépcső, s nem oldották meg a légkondicionálást... És a konkurréncia? Köszöni szé­pen, jól van. Él és virul. Nagy ez a város! B. I. Dekoratőrök Szeretem a dekoratőrök műhelyét. Sokszor megfor­dultam már itt, mindig le­nyűgöző hatással volt rám Szabó Pálék munkája. Ilyen dekoratöműhely nincs több. mint ahogyan Szabó Pálból is csalt egy van. Sajátos egyénisége, gaz­dag képzeletvilága. az egyé­ni, az ízléses, a szép iránti vonzódása szinte egy pilla­nat alatt kitárulkozik a mű­helybe lepő ' előtt. Innen irányítja évtizede azt a mun­kát, aminek eredményékép­pen vonzóak a miskolci Centrum kirakatai. Szabó Pál nélkül nem tudnám el­képzelni a Centrum Áruhá­zát. Alkotókedve 'ugyan­olyan töretlen, mint volt évtizeddel ezelőtt. Semmit nem apadt fantáziája, az idő pedig országos hírű szakemberré érlelte. A nyitás napján négy feleség és tizenkét férj „veszett el” ... Leg­alábbis c:...,cin keresték házastársukat a hangos­bemondón. l 4c Munka után édes a ... bevétel... Kétszer ad és négyszer kér Jól választott Takács Józsefnél már gyakran kaptam azon, hogy admi­nisztrációs papírokkal á kezében hol az egyik, hol a másik polc mellett intézkedik. Aztán volt, nincs papír, máris a pult mögött terem és kiszolgál. Miskolcon, a felszabadulást követő kereskedö'generáció el­ső fecskéjeként indult. Három fiú és három lány végzett vele együtt, s közülük egyedül ő maradt hűséges a pulthoz. Mint a Centrumból többen, a híres Állami Áruházban is­merkedett a mesterfogásokkal. A pályához akkor sem lett hűtlen, amikor Kaposvárra került. De a „horivágy” vissza­hozta. Elvégezte a boltvezetői iskolát, s nem sokkal később bedobták a mély vízbe. Az életelve az. hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen em­ber. Mint vezetőről, azt tartják, hogy kétszer ad de cseré­be négyszer szeret kapni — természetesen jó munkát. A divatáru osztály vezetőijeként, tulajdonképpen az ö íz­léséről is árulkodnak a portékák'. Igaz. azt szereti jobban, ha az országjáró árubeszerzö körútra munkatársait is ma­gával viheti. Pályája legnagyobb sikerének tartja hogy tulajdonképpen jól választott. Azt, hogy soha meg nem bánta. Kasszasiker­rel zárni egy évet. akkor a legjobb, amikor megoszthatja si­kerélményét a kollégákkal, s kicsit a vásárlókkal is. 4K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom