Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-04 / 181. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Talpalatnyi földön... Hol marad a minőség? Miskolcon, a Pctnehazy lakótelepen, három lépcsőházas bérház a Park utca 5., 7. és 9. számú épület. A 7. szám előtt a járókelők közül sokan bepillantanak az egyik földszinti ab­lakon. Mert ez az ablak többnyire nyitva van. Hogy mit láthatnak a kíváncsiskodók? Lényegében semmit. Egy üres szobát. Ám, mivel már hónapok óta így látják a szobát, még inkább kíváncsiskodnak: — Hogy-hogy üres ez a lakás? Miért nem költözik bele senki? Horváth Ottóné. a házfelügyelő magyarázhatja: — Ennek a lakasnak is vannak bériői, de elköltöztek a rokonaikhoz... — Miért? — Mert ez az otthon lakhatatlan!... Szépen kifestett falak, lakkozott, fényes parketta ... Miért lehet ez lakhatatlan?! Csak aki jobban megfigyeli, az látja meg kívülről is, hogy a falak nedvesek. És már hónapok óta nedvesek! — A víz a pincéből szivárog fel ide — tájékoztat a házfel­ügyelő. A pincében ugyanis már évek óta (!) csaknem bokáig gázolunk a vízben. A szennyvízben. Mert rendszeres a szenny­víz-csővezeték eldugulása. A megdöbbentő tényen nemcsak az említett lakás bér­lője — Orosz Dezső és családja — bosszankodik, hanem a ház minden lakója. Hiszen a pincerekeszekben minden lakó­nak van olyan tárolnivalója, amelyet tönkretesz a viz. Sőt! Ez a bűzlő víz már a szomszédos lépcsőházba is felszivárog. A Park u. 9. számú ház földszintjén Fejes Ilona elkeseredve mutatta lakásának falán a 3 méternyi hosszúságú nedvese­dést, amely támadja a parkettát, s szép bútorait is. Pedig az egész házat az év elején nagyon szépen felújította a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat. Az ízléses falfestésre, a csillogó parkettára, a különféle berendezések kicserélésére nyilván tetemes összeget költöttek. Csak éppen a fő .gócfészket”, a nedvesedés okát nem szüntették meg! Fél év múlva újrafestjük a falakat! — a lakók szerint lé­nyegében ez volt a panaszt helyszínen kivizsgálok vélemé­nye. No de: ez volna a gazdaságosabb megoldás?! Nem hisz- sziik. Bár lehet, hogy rövid távon ez olcsóbb. Csakhogy alap­jaiban rongálja az épületet. Megéri elodázni a végleges kija­vítását ... A fentieken túl apróbb bosszúságot is hagyott a felújítás. Ugyancsak a 7. szám alatt (I. emelet 3.) Orczi Jánosné pana­szolta: — Másfél hónapja, a felújított fürdőszobánkban leszakadt a mosdókagyló, mert gyengén szerelték fel. Á vízöblitő lánca is nyomban tönkrement. S hiába kérjük a MIK illetékeseit, hogy nézzék meg. Kérésünk pusztába kiáltott szó. Hát minő­ségi munka ez?! A MIK illetékeseinek válaszát türelmetlenül várják a la­kok. R. A. Elszabadult a Zsiguli a Bükkben Az alföldi síkságról. Sze­gedről látogatott Bánkúira autóval egy kétgyermekes család július 29-én délután. A sípályák látványa vonzot­ta a família apraját-nagyját, megálltak hát gépkocsijuk­kal a kettes pálya tetején. A síkság nemigen szoktatta őket hozzá, hogy parkírozás­kor sebességben hagyják a kocsit, s behúzzák a kézifé­ket Csak így magyarázható az. ami történt. Míg ugyanis az előttük elterülő mere­délyt figyelték, nem vették észre, hogy Zsigulijuk a há­tük mögött a csaknem félszáz méter mély erdőrész felé gurul. Akkor figyeltek fel, mikor már zuhant a kocsi. Szerencsére üresen! A mis­kolci tűzoltóság — több órás munkával — emelte, ki a fák közül az igencsak megron­gálódott gépjárművet, és se­gítette szálláshelyhez a — tulajdonképpen szerencsés — családot. Az eset arra figyelmeztet, hogy nem ártana a Bükk autós-turisták által látogatott útvonalain egy-egy figyel­meztető táblát kihelyezni: parkoláskor, megálláskor a kézifékkel, s a sebességváltó sebességi fokozatban való ha­gyásával biztosítsák a gépko­csikat a szabad gurulós el­len. Ne fordulhasson elő ha­sonló história. M G. Miskolc Kié a kenyér? A teret körbeölelö utca egyirányú. Az arra elhaladó autók mégis furcsa kitérő pályán közlekednek. Ha jól megfigyel­jük az aszjaltutat. látható, hogy a sok ezer gépjármű kereke az út szélén erősebb kopást okozott a felületen. Így a kicsit kényelmesebben vezetőknek elég, ha csak a nyomot követik, s máris biztonságosan haladhatnak ezen az egy­irányú úton. Mi a*: oka tehát a kitéréseknek? A rejtély megoldása a bal oldali keréknyomon elhelyezkedő szép, kövér szelet va­jas kenyér. Teljesen érintetlen, még csak 'bele sem harapott senki, és lám, máris a földön hever. Az autósok, mikor a kenyérhez érkeznek, hirtelen lassítanak, majd ügyes manő­verrel úgy kerülik ki, hogy a vajas kenyeret nem éri sérü­lés. Miért teszik? Talán arra számítanak, hogy az a kis­gyerek, aki eldobta, talán később, ha megéhezik, felveszi? Vagy mert ők felnőttek tudják, hogy a kenyeret tisztelni kell? Most vakáció van. a gyerekek kevesebb felügyeletet kap­nak a felnőttektől, szülőktől, tanároktól, mint iskolaidőben. Időnként azért figyeljünk oda, mit csinálnak! Például tanít­suk meg, őket megbecsülni azt, ami nélkül nehezen tud­nánk élni — a kenyeret. (soltész) Baki! A Miskolci Útikalauz leg­utóbbi számát nézegettem a napokban. Igen szép fénykép- felvételt láttam benne az Eg­ri Vörös Meteor Sportegye­sület kizárólagos használatá­ban levő. s a Nagymező melletti egyik víznyelőben kialakított sínályáról. mely­nek hossza kb. 50 méter. Csakhogy: a Bükk ismerői pillanatok alatt rájönnek, hogy rossz irányba „kalauzol­ják” a kép aláírói a turis­tákat. Az aláírás ugyanis így „mutatja be” a terepet: „Bán­kút. borovnyáki sípályák”. Ügy tűnik, hogy a lektorok sem jártak sem egyik, sem a másik helyen, pedig érde­mes megnézni mindkettőt. „Kiszúrták": a Bánkúti Síklub tagjai Nem luxusjáratot kérünk! A tapolcai elágazás rendezése miatt az au­tóbusz-közlekedést ideiglenesen a Közép­szer utcán keresztül bonyolítják le. Most tudják csak az itt Ja­kók, hogy mekkora könnyebbséget jelent ez számukra. Utcánk­ban ugyanis igen sok az idős. fáradt vagy éppen rokkant ember, nem szólva a kisgyer­mekes anyákról, akik mindeddig sok-sok lépcsőn keresztül jut­hattak csak el a busz­megállóig. Egyik olda­lon 74. másik oldalon 79 lépcső vezet az ere­deti megállóhoz, s ez bizony nem csekély megterhelést jelent számukra. Sok idős lakó panaszolja, hogy inkább ki sem mozdul otthonából, mert nem bírja a lépcsősort meg­mászni. Idejében szeretnénk szólni: az utca lakói kérik a Miskolci Köz­lekedési Vállalatot, hogy a végleges forga­lom helyreállítása után legalább a 32-es autó­buszt hagyják meg ezen a vonalon. És mivel utcánk elég hosszú, két megállót el lehetne — helyezni rajta. Egyet a 80—90. szám előtt, egyet pedig a 22—26. számú epiilet előtt. Ügy érezzük: kéré­sünk jogos. Hiszen nem luxusjáralot kérünk. Intézkedést várunk, hiszen ez a módosítás még az új forgalmi csomópont átadása elölt megoldható. Gyűrő Józsefné az 57. sz. körzet tanácstagja, Miskolc, Középszer u. 15. sz. (A kérést az MKV és a városi tanács ille­tékeseinek szíves fi­gyelmébe ajánljuk. A szerkő * Szinte talpalatnyi földnek mondható ez a virágágyás a Szemere utca 7. sz. köves, kicsiny udvarában. Mérete alig háromszór egy méter. Am. hogy egy ilyen piciny ,.kert” is milyen nagy örömet szerezhet a virágkedvelőknek, arra igen jó példa. Lehet ugyan, hogy csupán a természet ajándékaként, de igazán páratlanul szép, óriásfejű. rózsaszín hortenziák nyíltak idén a keriecskében. Ültetőjük — özv. Németh Ist­vánná — csupán azt fájlalja, hogy csak kevesen gyönyörköd­hetnek e csudás virágokban. Ezért kértük meg fotósunkat, örökítse meg; másoknak is legyen része a látványban. No, és azért is, mert a városrendezési terv szerint ezt a hazat rövidesen lebontják. Jövőre itt már nem nyílnak virágok. A lakók szerint talán ezt „érezték” meg a hortenziák, s em­lékezetes „búcsúztatásról” gondoskodnak. Ez a „búcsú” arra figyelmezteti őket: bárhol, bármilyen körengetegben van egy talpalatnyi föld, ahol lehet virágot nevelni. (J. L. felvétele) Vigyázzanak a horgászok! Nyékládházán, a Debrece­ni-tó néven ismert víz part­ján horgászott július 25-én este egyik kedves kollégám. Éberségének köszönheti, hogy nem maradt ott. Rosszul vá­lasztotta meg ugyanis a pe- cahelyét. Egy olyan sóder­hegy tövében, amely rende­zetlenül magasodik a víz partján. Jpszerencséjénelc köszönheti, hogy még idejé­ben felfigyelt a dübörgésre, amikor 'tetemes mennyiségű kavics szakadt le a felhal­mozott sóderből. Idejében lé­pett két méternyit előre a vízben, s ennek köszönheti, hogy nem temette el a le­zúduló homok. Szó szerint megúszta a katasztrófával fe­nyegető helyzetet. A sóder súlya ugyanis az iszapba nyomta, de még ki tudott úszni alóla. Úgy gondolom, az eset lét- fontosságú tanulságokkal szolgálhat minden horgász számára: ügyeljenek a nyé­ki tavak partján. Horgászta­nyájuk megválasztásával előzzék meg. hogy ilyen hely­zetbe kerüljenek! A. M. Miskolc Kié legyen a lakás? A lakásbérletről szóló jog­szabályok szerint a bérlő ha- lala eseten a lakásbérleti jog­viszonyt az egyeneságbeli ro­kona, az örökbefogadott, a mostoha és a nevelt gyerme­ke, továbbá az örökbefogadó mostoha és nevelő szülője folytathatja, ha a bérlő ha­lálakor — állandó jelleggel — a lakásban lakott. A-vá- rományi jog fennállása szem­pontjából a lakásban való tényleges állandó jellegű bentlakásnak van jelentősége. A lakásba való bejelentke­zéshez csupán az a vélelem fűződik, hogy a személyi igazolvánnyal rendelkező személy a bejelentés időpont­jában a lakásba költözött. Bizonyítható azonban az is, hogy az említett személy a bejelentés ellenére sem la­kott a lakásban, illetve be­jelentés nélkül lakott a la­kásban. A várományi jog szempontjából annak sincs jelentősége, ha a bejelentke­zés, illetve a beköltözés ak­kor történt, amikor a bérlő már a kórházban volt, mert az együttlakás ténye akkor is fennáll, ha a lakás bérlő­je átmenetileg a kórházban tartózkodik — hangzik a Leg­felsőbb Bíróságnak adott ügvben hozott törvényességi határozata. A Legfelsőbb Bíróság vi­szont felhívja a figyelmet, hogy az ilyen ügyekben az összes lényeges adatot fel Ue'l tárni, es meg kell vizs­gálni, hogv a várományos a bérlő halálát megelőzően va­lóban beköltö^ött-e a lakai­ba- szándéka a- állandó ott- lakásra iránvult-e: és a be-* költözéshez a bérlő hozzájá­rult-e? Tisztázni kell azt is, hogy a bérlő a bejelentő lapot alá­írta-e; a várományos milyen ingóságokat szállított a la­kásba stb. Ha bizonyítva van. hogy a várományos a bérlő halála előtt, annak hoz­zájárulásával ténylegesen be­költözött a lakásba, és az volt a szándéka, hogy állandó jel­leggel ott lakik, a lakásbérleti jogviszony folytatásának jo­ga nem tagadható meg csak azért, mert a bérlő néhány nap múlva meghalt — mond­ja a Legfelsőbb Bíróság iia- tározala. Dr. Sass Tibor Buszra vártunk ■ Köszönet a Justitiának mé§1 ★ A napokban hallottam a rádióban, hogy a Balatonnál egy Kalóz vitorlás napi bérlete 280 forint. Ekkor értettem meg igazán, hogy mit jelent az a gesztus, melyet a miskolci Jus­titia Sportegyesület tett városunk ifjaiért. Fiam — sokad­magával — egy hétig a Justitia mályi-tavi vitorlásiskolájába járt. A jónevü sportegyesület ugyanis hetenként — hétfőtől szombatig tartó — turnusokat indít a vitorlássport iránt ked­vet érző fiatalok számára a mályi tavi vízitelepén, s mind­össze 400 forintért. Gyermekem és társai egy 15 ezer forint értékű vitorláson tanultak meg bánni a hajóval egy hét alatt. Kár, hogy kevesen tudnak róla városunkban; hogy gyermekeinknek ilyen lehetőségük is van. Köszönet érte a Justitiának. G. György Miskolc Balatoni nyaralásról jöttünk haza családommal július 27- én. Miskolcra a 20.41-kor érkező gyorsvonattal futottunk be. A többi között az egyéves kisunokám is velünk volt. A vo­nat nem késett, jól utaztunk, szóval minden okunk megvolt az optimizmusra, hogy este 9 órára otthon leszünk, jöhet a zuhanyozás, a pihenés a hatórás utazás után. Ám, sajnos csalódtunk, mert még egy óra múlva is a Tiszai pályaudvar előtt voltunk kénytelenek ücsörögni. Helyesebben: a busztól a villamoshoz, majd a taxiállomáshoz, s ismét a buszhoz fu­tottunk csomagjainkkal, s a pici unokával. Ez idő tájt több vonat érkezik városunkba. Becslésem szerint legalább háromszázan tolonglunk az autóbuszmeg­állóban. reménykedve: majdcsak feljutunk a kocsiba. A vil­lamosok is tömve indultak egymás után. Nekünk autóbusz- bérletünk van, hiszen a diósgyőri városközpontba igyekez­tünk, olyan területre, ahol nincs villamos, csak buszmegálló. S a látottakból következtetek rá. hogy velünk együtt még igen sokan így voltak. Várakozva néztünk hát arra a ki­lenc (!) autóbuszra, amely bent állt a pályaudvar előtti pi­henőhelyen. Fellélegeztünk, amikor a város felől jött egy tizedik, azt gondolva: talán visszafordul. Nem így történt. Ez is betolatott a többi közé. miközben összekoccant egy már bent álló busszal. A két gépkocsi vezetője ezek után ingyencirkuszt rendezett a közönségnek. Hadd ne részletez­zem! Hogy a jogosítvány jogosan van-e a vétkes gépkocsi­vezető zsebében, az csak finomkodás volt. Már-már tettle- gességet ígérgetlek egymásnak, amikorra előkerült a Serif. (Ok nevezték így.) Míg elrendezték a vitát, jó negyedóra telt el. Közben busz sehol. Ugyanakkor újabb vonatok, újabb tömeg. Végre beállt egy 1/D-jelű gyári busz. Elmentek rajta, akik felfértek rá. Majd újabb tíz percek teltek el. Közben legalább háromszor próbálkoztunk a taxiállomáson, ahol legalább három tucat utas állt. fejenként két-három bőrönd­del, taxira varra. Egy teljes óra alatt azonban csupán három taxi futott be a pályaudvarra . . Háromnegyed 10-kor sikerült felpréselni magunkat egy induló buszra. A fárasztó tapasztalat adta az ötletet: a MÁV az üdülési szezonban, a hétvégeken mentesítő vonatokat in­dít, ezzel biztosítja az utazók kényelmét. Nem tehetne az MKV is hasonló 'gesztust az utazóközönség felé? Arra gon­dolunk, hogy az esti órákban, a vonatok érkezése idején az igényeknek megfelelően indítsák gépjármüveiket, hogy az utazástól elcsigázott tömeg ne kényszerüljön ily hosszú vá­rakozásra. Higgyék el, este 9 óra után már nehezebben viseli el az ember az ilyesfajta ácsorgast. E. F.-né Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom