Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-19 / 115. szám

,1 ű ’Ul '! «*• . Mit várnak a tanácstagtól? i -A vaspálya yp&v* másik oldalán A vonatról a vaspálya két oldalán a két arcát mutatja a város. Az új avasit, ami villanyfényben nem is csú­nya. és az óváros pislákoló lámpácskáit. Sokan csak vas­utaskolóniaként ismerik a Martintelepet. Innen- évtize­dekig'nem dolgozni jártak az emberek, hanem szolgálatba. Menetrend szerint, ahogy a vezénylés megkívánta, a nap­pal és az éjszaka legkülönbö­zőbb óráiban. Aztán a kertes családi házak más vidékek­ről is vonzották az embere­ket: mégiscsak városban él­hetnek. ha a szélén is. Kissé távolabb a város zajától, po­rától. MŰSZEREK . MEGSZÁLLOTTJA Manapság már alig akad olyan intézmény, vagy gyár a városban, ahol martintele. piek ne dolgoznának. A régi vasutasok megöregedtek, s csak a megszállott, megbabo­názott fiúk vették at a sta­fétabotot. Közülük való Keszthelyi Zoltán is. 1952-ben kezdte ia- nulóéveit a Vontatási Főnök­ségén, s akit a mozdony füst­je megcsapott, soha nem vá­gyik máshová . .. Kezdetben a gőzmozdonyok sebességmé­rő óráit javítgatta, most mái a bonyolultabb szerkezetű dízelekét. A sok más bizton­sági műszer mellett ez is olyan.’ ami nélkül nem „jár­hat "ki” a mozdony a sze­relvényre. A- Kapos utcában egy öreg ház melletti az ő üi lakása áll. A régiben .született, ott lakik 86 éves édesanyja. Ke­rítés sém választja el a por­tát. — Ki tudja, mi lesz ebből a fiúból... — mondta ott­jártunkkor az idős néni. Keszthelyi Zoltán most érettségizik majd vasútgépé­széiből az egyik szakközép­iskolában.' Elemi követel­ménynek tartja, hogy az el­meléttel is tisztában legven. Csak könyvek által lehet fel­nőni a feladatokhoz, hiszen a vasúti műszerek és berende­zések is egyre precízebbek, de egyre bonyolultabbak lesz­nek. ISMÉT BIZALOM Tősgyökeres martintelepi, te rmtoze Lesen ottani lokál­patriótának vallja magát. Aki közelebbről ismeri, tudja ró­la: nincs olyan ifjúsági, szak- szervezeti, társadalmi mun­ka, amiből ki ne venné a ré­szét. A vasutasok miskolci part-vegrehajtóbizottságában is évek óta dolgozik. Keszthelyi Zoltánt 1971-ben választották meg először ta­nácstagnak. Most újra jelöl­ték. s a bizalom — nem ta­gadja — jólesik neki. Nem­csak a maga kis körzetében gondolkodik — hiszen a Mar­tintelepnek négy tanácstagja lesz —, hanem látja az egész telep fejlődését. Igaz, itt nem történnek csodák, nem épül­nek tízemeletesek és jelentős közintézmények. Aprócska változásoknak: egy játszótér­nek, egy új útnak, egy jár­dának is tudnak örülni az emberek. A szociális napközi otthont csodálatos hálával köszönték meg az öregek, de már egy óvoda építése is je­lentős fejlődésnek bizonyuk Persze a türelmetlenebbek — s van is ennek némi alapja — még többet szeretnének. Csatornázni kellene a telepet, s a csaknem tízezer lelket számláló területen nincs egyetlen bölcsőde sem. Az anyukák hajnalonként • nagy távolságokat kénytelenek ko- csikázni csemetéjükkel. Ki­nőtték az egyetlen iskolát is, hiszen egyre több fiatal köl­tözik ide, épít itt otthont, akiknek a gyerekei itt tanul­nak majd. AMI LEHETSÉGES Tanácstagi tapasztalata, hogy az egyéni és a közérdek határát nehezen tudják meg­vonni az emberek. Felverték már ólmából újév hajnalán 4 órakor is. amolyan szom­szédi csetepaté miatt, de eze­ket is meg kell hallgatni, ezekre is tanácsot kell adni. A közügyek esetében viszont kivárják a fogadóórát, de ott is van forgalom. Mit ígért a jelölőgyülésen? A város anyagi erején felül nemigen. Őszintén beszélt ar­ról, hogy a VI. ötéves terv nem lesz 1 olyan rózsás, hogy rangsorolás nélkül költekez­hetnénk. Ha viszont okos, el­fogadható érveket tud felso­rakoztatni a Martintelep ja­vára, bekerülvén egy testü­letbe, az ő javukat szolgálja majd. OLÁH ERZSI Á magyar belsőépítészet elmúlt évtizedének sereg­szemléjére, e komplex mű­vészeti ág fejlődésének átte­kintésére készül ■ a Műcsar­nok. Május végén nyíló ki­állításán 150 alkotó ad szá­mot munkásságáról, vala­mint a belsőépítészet sokol­dalú feladatköréről: a kü­lönböző kommunális helyi­ségek — üléstermek, étter­mek, szálloda-hallok, aluljá­rók — belső kiképzésének új megoldásairól, a modern bur­kolatfajták felhasználásáról, a társművészetek alkotásai­nak építészeti hasznosításá­ról, valamint a belsőépíté­szet egy különleges területé­ről, a külső építmények” — vásári pavilonok, ivókutak — és kerti bútorok tervezé­séről. Az MHSZ Borsod megyei Gépjárművezető-képző Iskola nem hivatásos /I f ■ r ff szemeivgepjarmu-yezgioi tantoivamot indít M:r,">lcon 1980. június 10-én, ' 1980. június 24-én. Gyorsított tanfolyamot indítunk 1980. június 30-án Jelentkezni lehet: Miskolc, Rákóczi u. 12. sz. fszt. 5. szoba (MHSZ-székház) Jelentkezni lehet továbbá: MHSZ Járási Vezetőség Sátoraljaújhely, Kossuth u. 2., MHSZ Járási Vezetőség Szerencs, Hunyod! hoz 4. sz., MHSZ Városi Vezetőség Ózd, Vörös Hadsereg u. 69., MHSZ Városi Vezetőség Kazincbarcika, Lenin u. 34. sz., MHSZ Járási Vezetőség Edelény, Antal Gy. u. 8. sz., MHSZ Járási Vezetőség Encs, Rákóczi u. 1ó. sz., MHSZ Járási Vezetőség Mezőkövesd, Marx Károly u. 3. sz., MHSZ Városi Vezetőség Leninváros, Hámán Kató u. 5. sz. Hoffmann meséi Offenbach Hoffmann me­séi című háromfelvonásos fantasztikus operáját mutat­ja be a Debreceni Csokonai Színház ma este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház­ban. Hadijáték a Csanyikban Borsodi sikerrel zárult a munkásőr ifjúgándisták országos találkozója Nem volt tronibiiaharsogás. dobpergés, ám kész volt a csatára a sereg. A Csanyik­ban szombaton hadijátékon vettek részt az líjú Gárda munkásőr szakalegységek III. országos találkozójának részt­vevői. A csata végül Borsod megye együttesének javára dőlt el. r A 19 megyéből es a fővá­rosból érkezett csapatok aránylag könnyű terepen, de annál nehezebb feladatokat hajtottak Végié a Csanyik­ban. politikai és az Ifjú Gár­da munkáját érintő tesztla­pok kitöltése után lárgykere- sés vette igénybe figyelmü­ket. majd távolságbecslés, lö­vészet következett, alaki, s ki tudná felsorolni, mennyi tél adatot kellett végrehajtani, míg a célba érkeztek. S mert minden feladat megoldása a Borsod megyeieknek — a Di­ósgyőri Gépgyárnak — sike­rült, kételkedni kezdtek az eredmény igazságosságában két megye csapatának veze­tői. Ám őket is meg kellett hogy győzze az újabb ered­mény, amikor három, álta­luk kitalált feladatot oldot­tak meg precízen. így azután nem lehetett vita — 50 pon­tos fölénnyel nyerték meg a versenyt. A találkozónak csak az egyik programja volt a ha­dijáték; a szombat délutánt a veterán munkásőrökkel va­ló találkozásnak szentelték a résztvevők, majd a harsányi lőtéren bemutató lövészetet tartottak, s látogatás tettek a Munkásőrség Borsod me­gyei Parancsnokságán is. S persze ismerkedtek egymás­sal. tapasztalatot cseréltek. Ez utóbbira jó alkalom kí­nálkozott vasárnap délelőtt, amikor a csanyiki Súgván findre KISZ Vezetőképző Is­kolán ifjúgárdista fórumot rendeztek, amelyen a Mun­kásőrség és az Ifjú Gárda or­szágos' és megyei vezetői vá­laszoltak a feltett kérdések­re. Azután már az eredmény- hirdetés. a búcsúzás követ­kezett. Nagy taps közepet­te vette át a Munkásőrség országos parancsnokának vándorserlegét Csutak Emil, a DIGÉP ifjúgárdistája, a ß ♦ Ide éles szem és biztos kéz kell..'. borsodiakat képviselő győz­tes alegység parancsnoka, hi­szen Zala, Pest és Somogy megyét megelőzve szerezték meg az első helyet. A csapat fonákja Sörösflaska a kirakatban Gazdag nyugati úr vacso­rázik az osztályon felüli mi­nősítésű budapesti étterem­ben. Kiissza a borát, majd a finom metszésű poharat ha­nyag mozdulattal a háta mö­gé dobja. Általános elképe­dés. A pincérek szó nélkül összesöprik a cserepeket és új poharat tesznek az asztal­ra. Nyugati úr kihörpinti a tartalmát, majd pontosan úgy jár el. mint előbb. Ez azért már több a soknál. Udvaria­san, de igen határozottan megkérik: tartózkodjon apo- hárdobálástól. El van képed- ve, és zavartan mentegetőzik: először jár Magyarországon, és úgy hallotta, hogy ezen a tájon, jobb helyeken így szo­kás. Anekdota, de meg is tör­ténhetett, hisz annak, akinek 40—50 éves. vagy még régeb­bi információi vannak szoká­sainkról. hihető: él meg a magyar virtus. Mert igaz ami igaz, volt idfi. amikor sikk­nek számított a tükörbe vág­ni a pezsgőspoharat. A snáj- dig huszárkapitány esetleg még bele is lőtt a plafonba, ha úri kedve úgy diktálta. De miért idézem én a tűnt idők kanmurijait, huszác- csinjeit, egy anekdota ürü­gyén? Azért, mert az üteg­zúzó virtus — némileg mó­dosított változatban — ismét éledezik. Az alauljárókban, tereken, kapualjakban egyre gyakrabban látok mostaná­ban italtócsaban ázó üveg­cserepeket. Bár rendelet tilt­ja, nem szűnt meg Miskolcon az utcai italozás, csak bizton­ságosabb helyre költöztek az aszfallkocsmák. Az ..űri kö­zönség” pedig nem láncol, ha­nem földhöz csapdossa a flaskát, az itaímáradékkal együtt. De ez még hagyjam Van­nak, akik a kirakatüvegei ve­szik célba. Mint telte az a nvájas ismeretlen is. aki hél főre virradó éjszaka a Sötét­kapu mellett levő cipóüzlet kirakatába vágta felig ürített söröspaiackját, az ujjnyi vas­tag üvegen keresztül. Legé- nves dolog, mondhatom 1 Csak van egv kis szépséghibája az ilyenfajta legénykedésnek. Nem akarom leimagasztalni a hajdanvolt huszárkapitá­nyokat, de ők legalább utó­lag kiegyenlítenék a számlát! Vigasztaljuk magunkat az­zal. hogy éber rendőrségünk elöbb-utóbb tetten éri, fülön csípi az útszéli duhajokat. Mert a ták nem nőnek az égig. Különösen azok nem. melyeket gyökérzetüktől megfosztva ültettek a földbe. Kora. tavasszal figyelte meg emeleti ablakából olvasónk, hogyan takarékoskodott ener­giájával egy csapat kertész. Az új lakótelepre hatalmas tBIdlabdával együtt szállítot­ták ki az előnevelt, vagy egy építési területről kimentett fákat. Némi próbálkozás után úgy találták, hogy túlságosan nehéz feladat leemelni a gép­kocsi platójáról, és a hely­színre cipelni a rakományt. Előkapták hát a fűrészt, és levágták a földlabdával sú­lyosbított gyökérzetet. Ez­után már játszi könnyedség­gel vitték a helyszínre, és ás­ták a földbe a fákat. Hogy a tuskókkal*később mit csinál­tak, azt nem tudja olvasónk. Rügyet, lombot természe­tesen hiába válnak a kör­nyék lakói a látszólag ép. va­lójában életképtelen fáktól. De ha levelet, virágot nem is hoznak, csontváz mivoltukkal hirdetik: az emberi találé­konyság kimeríthetetlen. (békés) parancsnokától tudjuk, hogy három napig készültek’ — a gyári vezetés támogatásává! — erre a versenyre; pertíe egész evben folyt a felkészü­lés a városi, majd a megyei rendezvényekre. Az alegy­ségben van. aki már tíz éve viseli az Ifjú Gárda egyen­ruháját, de találunk kér érettségi előtt álló lányt is. akik már elkötelezték magu­kat a DIGÉP-hez, így kerül­hettek közéjük. A találkozót így értékelte Móricz István, az Ifjú Gárda országos parancsnoka: — Ezen a két és fél napos találkozón a kiképzési év so­rán elsajátitotlakat kívántuk felmérni. Ennek a, célnak eleget tettünk, az alegységek bebizonyították: jól felké­szülten, felkészítette!) érkez­tek ide. Külön is köszöoel ezért a munkánkat segítő" munkásöröknek. Sok jó ta­pasztalattal gazdagodtunk. Köszönetét kell mondani ; a Munkásőrség es KISZ Bor-, sód megyei szervezeteinek a magas színvonalú rendezé­sért. Élményekben gazdag napokat tölthettünk itt vala­mennyien. Gáti József, a Munkásőrség országos parancsnokának he­lyettese sietve hozzátette: — Nekünk nem szívesség, hanem kötelesség az ifjúgar- d istákkal, úti őr őgá rdistáfck ól való foglalkozás. A hazafias és honvédelmi nevelesnek ee. az igen tartalmas, célirányos formája azért is szükséges, mert ezzel is a jövő nemze­dékének adunk kellő alapo­kat . T. Z. Fel a heffyre... • (Ki.ss felv.) Hol tari -a I magyar belsőépítészet?

Next

/
Oldalképek
Tartalom