Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-03 / 101. szám
A CSANYIKBAN, A MAJÁLISON T öpzs^á pda Szüts Zoltánnál hétköznap a kohászatban, ünnepes alkalmakkor a Csanvikban lehet találkozni. Derülünk, amikor összelátunk. Hány éve. hotv ismer i ük esymást? Az Energia gyáregység hajdani brigádvezéfője. most üzemi párttitkár, nosztalgiás eszmecserébe kezd. Tíz évvel ezelőtt az ö csapata lett kiváló ifjúsági brigád. Az akkori kollégák azóta családot alapítottak, pocakot növesztettek. megritkult, megderé- sedett a hajuk. • — Csak a titulus változik. Mi a régiek vagyunk — mondja, s tekergeti a fejét, jön-e már a család, jönnek-e már a »többiek? Május első napján — így szokták meg — együtt ünnepelnek. A kohászoknak ugyanúgy megvan a törzshelyük, Ynint a drótgyáriaknak. Az igazga- . Imre Férem i titkár. Görgényi József alig’ titkolt örömmel mondja: a fél gyár eljött... De ez még csak hagyján. Sok a vendég, a sátor alatt nincs üres hely. A házigazdák — ki vetheti szemükre — a hírességekkel dicsekednek. Itt van a gyár sok neves brigádja (Bóta, Auróra), de a drótgyáriak most mégis egy tinédzserre a legbüszkébbek. Kovács Ibolyának hívják. Képviselőjelölt. Ő is itt van. Szinte kézről kézre adják. B. I. Jancsi és Piroska Szeressük egymást, gyerekek ... — a vurstliból bömböl a muzsika, fogy. a sör, fogy a virsli, s fogynak az elfogyhatatlan csókok, szép szavak is... Napfény, kék ég. a fák zöl- dellő leveleit enyhe szél borzolja. s egy fiatal pár nevet a világra. A kislány — nem lehet több tizennyolcnál — kezében kardvirágból kötött csokor, a másik keze a fiú tenyerében nyugszik: — Először engedett el egyedül Jancsival az apu... Jancsi, ő. is alig tizennyolc, széles mozdulattal húzza magához va alanyt,-»Uaszul egy puszit kap a homlokára. — Azt mondta, tudok már vigyázni magamra. Ö nem jött ki, a kohászatban dolgozik, s hát ugye. a vasnak mindig folyni kell. Mi most vagyunk kint először, tavaly a girrjivel vonultunk, fel ... A fiú .haJlggt, a lány a szóvivő. Később elárulja, hogy Piroskának hívják. — Szóval jó itt, sok az ember, s a hangulat is nagyszerű. Apám más' május elsejéről beszélt. Ók összejöttek, mikor nem lehetett, mikor még háború volt. Beszélgettek. vitatkoztak, s ahogy mesélte, örökké azt lesték, hogy •figyelt-e őket valaki. Most? Szól a zene. tábla a feljárónál: ..Világ* proletárjai, egvesiiljetek!”. csöppségek a szülők' nyakában, a füvön harer.észö. söröző, csoportok, úelhöU.ep égbolt—... A kis Piroska már messzi járt. kezében a csokor azonban még mindig látszott Elindultak az erdőbe.egy másik csokrot szedni... ' I. S. Taps az Avasnak A csanviki majálison fix pont az Avas. Ugrós legényes. felső-tisza- táji, karikázó. lakócsai, ci- gan.vtánc — ez utóbbi szám. az. amely itthon is és külföldön is mindig a legnagyobb sikert aratta — az Avas tánc- együttes csanyiki műsora most is sok tapsot kapott. Stoller Antal, az együttes művészeti vezetője hat éve van Miskolcon. Ez alatt az idő alatt irányításával a "megye egyik legfegvelmezettebb táncosaiból álló együttessé kovácsolódott az -Avas. A oa- tyolattiszta ruhát, fényesre kefélt csizmát, tökéletes megjelenést mindig megkövetelte a színpadon. Sok münfta. éjszakába nyúló tréning eredménye az. hogy c^rofi módon láncol ez a sok-sok aranyérmet nyert együttes. Gyakran előfordult az. hogy a főpróbán is megváltoztatta Stoller a koreográfiát, hogy még tökéletesebb legyen a produkció. A közeljövőben új művészeti vezétőt kap az együttes, hiszen Huba ismét Budapestre szerződött. (A csoport tagjainak. illetve a barátoknak csak egyszerűen Huba Stoller Antal. A Csanvikban visszhangzó taps neki is szólt... FARKAS ÉVA Ami» a gulyás elkészül A család bográcsgulyást főz. Mindenkinek megvan a reszortja, vagy legalábbis úgy. csinál. A kis, ötéves forma szőke liúcska igen fontos feladatot talált magának. Ö az őr. a vigyázó. Kör- be-körbe járja a táborhelyet, nyakában a műanyag géppisztollyal. Később elunja a néma fegyvert, és a karattyoló felnőtteket, kéri a maga jussát. „Apu, vegyél nekem!../* Apu harmadszorra meghallja. kérdi, mit vegyen. A gyerkőc persze nem tudja. a lényeg a vásárláson van, azon, hogy vele foglalkoznak, neki most majd több lesz. fgy tehát blöfföl. „Vegyél!... Ott van . . /* Apuka nem hagyhatja ólt a munkál, anyukát küldi el a gyerekkel. Na. nem egyből, hanem amikor a fiúcska már sírásra veszi a dolgot. És megkezdődik a vásár. Napszemüveg, szélenergiával működő forgó, tollaslabda. Egyelőre eny- nyi elég. Vissza a famíliához. A gyerek nyakában továbbra is oti lóg a géppisztoly, egyik kezében a forgó, a másikban a tollas. az orra nyergén a napszemüveg. És mikor lesz még kész a gulyás?! (szabados) % A Csanyik, mint minden ünnepi alkalomkor, most is megtelt Elismerést érdemel az MK A Csanyikból hazafelé tartva biztosan sokan megrettentek. hiszen akkora tömeg várakozott a megállóban. Am a Miskolci Közlekedési Vállalat olyan sűrűn indította az autóbuszjáratokat, hogy mindenki szinte tolakodás nélkül felfért a buszra. A példás szervezésért elismerés illeti őket. Sátorról sátorra ★ Ketten a fák alatt... Megyénk és városunk párt-, tanácsi, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői felkeresték a különböző vállalatok, intézmények sátrait, elbeszélgettek a munkában élen járókkal. • A Lenin Kohászati Művek sátrában együtt ünnepelt a hengermű gyáregység Lenin hengerész szocialista brigádja, akik a Kiváló Vállalat cím elnyerése alkalmából rendezett 'ünnepségen a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést vették át. (Részesültek már korábban magasabb kitüntetésben is.) A brigádve- zető. Halasz Lajos most szak- szervezeti küldöttséggel külföldön tartózkodik. így a vendegeket — közöttük Grósz Károlyt-, dr. Ladányi Józsefet. a megyei tanács elnökét. Drótos Lászlót. Tóth Józsefet — a brigád helyettes vezetője. Juhász László kínálta hellyel a kohászok sátrában. Az eszmecsere során szó eseti a bérekről, a munkáról. Derültséget váltott ki. amikor ez utóbbi témához érve Monos János, a HNF megyei elnöke, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója azt kérte a. brigádtól: gondoskodjanak róla. hogy Lyukóbá- nyán az idén ismét megtermelhessék a szénbányászok az egymillió tonna szenet. Az ehhez szükséges bányatámot ugyanis éppen ez a brigád készíti. Juhász László nem késlekedett a válasszal: ha lesz elegendő szén — koksz — a vasgyártáshoz, nem marad el a hengerészbrigád sem a tervteljesítéstől... Először ünnepeltek a Csa- nyikban a Nehézipari Műsza- ... Egyetem tanárai, dolgozói Pi l lan a tjei vételek Még egy falatot.. Egy fix pont a nyüzsgő tömegben: szürke munkásőr- egyenruhás fiatalember támasztja a kerítést. Zubbonya begombolva, nyakkendő simul szorosan az inggallér alá. s a sapka is biztosan ül a lején: nem'látni nyomát az első meleg fuvallatra inget nyitó, kabátot lependerítő tavaszváró kéznek, pedig van már ereje a napnak. — Szolgálatban vagyok — mondja . Kozák István, az egyenruha viselője. — Hu- szadmagammal vigyázzuk a rendet, segítünk, hogy mindenki zavartalanul élvezhesse a majálist. A házigazda szemével nézi az. üríneplő forgatagot: egyetlen óriási terített asztal az egesz Majális-park. A de.’ után azért már a családé: talán már el is indultak k’felé. A szolgálat letelik: a házigazdából vendég le,z. s a meglazított ingnyak mögé még egy. jó pohár hüs sör is lecsúszik ... Óriási mu'íárosüvegek sorjáznak. a serpenyőkben mérgesen köpköd a forró zsír, üstnek is beillő lábasokban kolbászregimentekét forgat a fövő ,'iz. Ínycsiklandó illatok tekeregnek a levegőben: a sorban állóknak egyszerre kordul a gyomra. A villogó kés alatt a kenyér szinte szétomlik szeletekre. miközben néhány szót felém dob siettében Tóth István büfés; 83 kiló kolbászt hoztak fel. S' ez csak egy sátor á sok közül! A sorbánt állók türelmesek, a jókedv, a ragyogó napfény elűzi a haragot, pedig nagy ám a tolongás mindenütt. Estig se lesz megállásunk! — állapítja eneg cseppet sem szomorúan az egyik kukta. * Ketten vannak, a napfény-' ben szinte szembántóan fehér köpenyben, vállukon kis táskával. A fehérséget csak .egy kis vöfipskereszt bontja meg a köpenvzsebre .varrva. Az LKM és a DIGEP egész- ségüayesei adják a szolgálatot. járőröznek szerte a területen. s várják a rászorulókat. ha történik valami. S történt már? A kérdésre nevetős a válasz: komoly nem. Van, akinek a gyomra sínyli meg . az ünneplést, s van. akinek a lábát találják el a labda helyett. Egymáshoz lökődtünk véletlenül a tömegben — nem csoda, a sóderes emelkedőt kicsit lassabban járja min- • denki, ha életkorát hat évtizeden felül méri. — A felszabadulás óta alig volt olyan majális, amin ne lettem volna itt — mondja komótosan megállva Németh Pali bácsi. Ö egy kicsit másképp nézi ezt a verőfényes bükki tavaszt, hiszen 40 éven át mindennapjait jelentette ez a tá j: a LÄEV kisvasút- pályaépítő csoportját vezette a nyugdíjig. Lányáról, fiáról ejt szót: akik a régi május elsejéken kézen fogva sétáltak vele Ma ők ünnepelnek kicsikkel körülvéve, tanári hivatásuk tanítványaik körébe szólítja őket májust ünnepelni. Kézszorítással búcsúzunk Remélem, még sok május elsején találkozhatunk. KISS LÁSZLÓ és hallgatóinak egy csopprt- ja. Czibere Tibor, az egyetem rektora elmondotta.- hogy a korábbi években az egyetemen rendeztek ünnepséget, ám azzal is szeretnék kifejezni tiszteletüket a munka előtt, hogy együtt ünnepelnek a mindennapok alkotó munkásaival. Hasonlóan vélekedtek az ugyancsak első ízben itt majálisozó pedagógusok is. Az, építőipari vállalatok sátrainál a munkáról folyt a szó. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei a Miskolci Mélyépítő Vállalat és az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat szakembereivel folytattak eszmecserét arról, hogyan tudnák még-hamarabb teljesíteni idei lakásépítési feladataikat. A Borsodi Szénbányák Vállalat sátrában az állami díjas, Pataki Sándor vezette szocialista brigádnál vendégeskedtek a megye és a város vezetői. Patakiék előttük tettek ígéretet arra: az idén is megtermelik, s felszínre küldik az egymillió , tonna szenet. S ha már együtt ünnepeltek. szíves szóval invitálták Vendégeiket: az elkövetkezendő napók egyikén látogassák meg a milliomos banyát. A Diósgyőri Gépgyár kollektívája az idén már emelt fővel ünnepeit. Úrrá lettek a korábbi gondokon, visszatért a régi kerékvágásba a mun- . ka. azazhogy jobb. szervezettebb lett a termelés, magasabb a jövedelem. Érződött ez a más légkör az ünneplők között, a DÍGÉP sátrában is. , T. Z. Péter í) bácsi ovo Ennek a gyönyörű majálisnak volt egy olyan stábja, amelynek tagjai — Kertész Péter vez^tersével — sok-sok feledékeny, mondhatnánk, felelőtlen szülő arcáról szárították fel a könnyet. A rádiósokról van szó. akik a felső színpad mögötti sátorban valósággal óvodát rendeztek be. Délután két óráig több mint 40 (!) elveszett' gyermeket juttattak vissza szüleiknek. A gj’erekek ellátása, nyugtatgatása nem kis feladat elé állította a más feladatokra hivatott stábot. A végén azután Kertész pátert már csak így szólították: Péter óvó bá-- esi! Péter óvó bácsi, ha nehezen is. am átvészelte a napot. Viszont nem ártana a következő majálisra egv óvónőt is ..csatolni” a stábhoz, hiszen azért a síró-rívó kicsik nyugíatga- tásahoz. fagarasához (hogy. leik a szüleik, bog' hívják őket), mégiscsak ők érlenek jobban, s nem a rádiósok ... —ny—s—
