Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-30 / 100. szám
if A barlangászok titkos járatok után kutatnak ... A tapolcai olasz kút és a többiek A szomjas város forrásai Pesttől Pestig téli tavaszban a Dunán Hat nap hajón Rendhagyó kirándulásra invitált a Miskolci Vízmü- , vek. Fürdők és Csatornázási Vállalat meghívója. Szép tavaszi programnak ígérkezett, hiszen nevezetes forrásainkat, azaz a város óriási kútjait nézzük meg. Egy öreg, munkaeszállító buszt töltött meg a vendégsereg; a vállalat meghívta a felettes es ellenőrző szerveit, valamint nagyfogyasztóinak képviselőit. A főmérnök még az indulás előtt elmondta: az a céljuk ezzel a túrával, hogy bemutassák, mit tettek és tesznek azért, hogy a 1 nyári csúcsfogyasztás idején elegendő és jó minőségű vizet kapjunk. • • \ Csak az időjárás nem fogadta kegyeibe a kis csapa- I tot, s napfényes kirándulóidő helyett permetező esőt kaptunk. Ernyő alól kukká n- I tottam be a város legrégibb, I muzeális értékű forrásába. Tapolcán eredeti állapotában áll az az olasz kút. amelyet , 1913-ban magyar tervek alap. ján tálján mesterek építet] tek— A forrásfoglalás mintapéldáját valósították meg , — informált egy vízügy'is I szakember —. mar akkor gondoltak a varos növekvő vízigényere. Fürdőzök kozott egy kabátos csapat ugyancsak furcsa sereglet. Ezek voltunk mi, amint keresztül vonultunk egy medence mellett. Desz- t kapáitokon vezetett az út, s a környék még magán viseli j a most folyó munkálatok nyomát. A KÖJÁL-os doktornő, kicsit különválva a csapattól, néhány szakemberrel vizsgálati értékeket elemez. Mondják róla, hogy igen szigorú. Ök a legfőbb őrei vizeink tisztaságának. A vállalat útikalauza bevallja, hogy itt a legnagyobb problémát — szaknyelven így mondják — az opalizálódás okozza. Hóolvadás vagy nagy esőzés alkalmával olyan sebesen robog le a víz a hegyekből, hogy nincs ideje leülepedni, így aztán a pohárban nem olyan gusztusos, mint lenni illenek. Ennél ideafísaöb munkahelyet elképzelni sem lehet, mint amilyen csodálatos környezetben a vállalat kiváló brigádja dolgozik. A Felszabadulás nevet viselő kollektíva, a vizmúgépószek és a gepapoiok csodaszép birodalma ez az úveghaz. Ha a modern szivattyúk néni duruzsolnának az alagsorban, virágháznak is beillenék. A bekerített parkot maguk gondozzák, s a hegygerincről néha csak szerelmesek tévednek a portára. Mindennapi vizünkért csodálatosan izgalmas föld alatti kutatások folynak. A Borsodi Szénbányák Vállalat és az MHSZ debreceni könnyűbúvár klubjának legbátrabb- jai rendszeresen alászállnak, hogy föld alatti titkos járatokat fedezzenek fel. Nemcsak a maguk örömére, s szenvedélyüknek hódolva teszik. Lillafüreden, a Szinva-íorrás vízgyűjtő területén azt a természetes óriás, víztárolót' akarják végleg meghódítani, amelynek nagyságát hárommillió köbméterre becsülik. E munka irányításáért felelős osztályvezető mutatja: — Nézzék meg. most még a forrás ..orrán-száján” jön a víz. Pedig már azt hittük, hogy megfogtuk. Így aztán ebből az olcsó és jó minőségű vízből meg sok megy veszendőbe. Itt tudtam meg, hogy Felső- Majláthon én is a legolcsóbb és a legjobb minőségű karsztvizet iszom. Minden mesterséges beavatkozás nélkül, csaknem a saját Iában érkezik a csapunkig. Még a Palotaszálló kertje alatt sem jártam. Az Anna- barlang természeti szépség, de nincs nyitva a nagyközönség előtt. Itt fakad ugyanis az Anna-forrás. amelybe a házigazda. Sziklai Tibor egy kis elemlámpával bevilágít. Ö is szenvedélyes barlangász, s büszke a birodalmára. A források, valami csoda folytán a legszebb környezetben törnek elő. Igv a diósgyőri Tavi forrás is. Szakemberek mondják: ez is többre képes Bebizonyosodott, hogy csaknem megduoláz- hatják a vízhozamát: S a képzeletbeli térképen már mutatják is. hosv a nyugati városrész vízellátása függ tőle: a vasgyári zóna. a Vologda lakótelep és Komlóste- tő úi lakásai innen kapják a vizet. e • A nagy kérdést már visz- szafelé. a buszon vitatjuk meg. Lesz-e elegendő víz, ha egy szárazabb nyár “köszönt be? Mondják, a keleti esűcs- vízmü II. ütemenek bekapcsolása kedvező változásokat hoz, de az elosztási protollémák megmaradnak. S így lesz ez mindaddig, amíg az úgynevezett „vologdai” átemelő meg nem épül. Azt tartják: Miskolc szomjas város. Naponta -tlagosan 100 ezer köbméter vizet fogyaszt. Szerencsénkre a természet ajándékát isszuk. Nem igényel semmilyen gyártási eljárást, nem kíván óriási beruházási áldozatot. Ára a fogyasztás összehasonlító adatai elgondolkodtatóak; egy bérházi, tanácsi lakásban sokkal több fogy — folyik el —, mint egy összkomfortos családi házban, vagy egy OTP- lakásban. E természeti kincs pedig addig kincs, amíg az értékét becsülni tudjuk. OLÁH ERZSI A siómok eleinte megzavartak. Hat napig voltom hajón, de csak ötször aludtam a 23. számú kabin felső ágyán. Az út lefelé négy napig tartott, visszafelé pedig csak három napig, de esküszöm, hogy a távolság oda-vissza ugyanannyi volt . . . Amikor elindultam az ismerősök röhögtek rajtam: melyik jégtörővel mentek ? Bánkúton ugyanis síeltek, a hőszolgáltató magasabb fokozatra kapcsolt, s egyáltalán; hideg volt. tel volt. hiába mutatott áprilist a naptár. Egy hölgy naplója A szakszervezet es a Szocialista Forradalom nevű hajó jóvoltából hat napot töltöttem a Dunán. Hat napon át ágyam, házam, hazám, otthonom volt ez a kétszáz vendéget befogadó vízi jármű. Persze, többen voltunk. Az elsötiszt —. akit egyik este a presszóban mellém sodort a vakvéletlen — elmondta, hogy a hajót tizennégyen irányítják, de a vendégek kényelméről ötvennél többen gondoskodnak. A hat nap nagy részét vízen töltöttük. Csak háromszor kötöttünk ki; Újvidéken. Turnu-Severinben és visszafelé Belgrádban. Idegenek között , összezárva gyorsan szövődik barátság. Egy fiatal házaspár naplót, jobban mondva, hajónaplót vezetett. Kimásoltam néhány bejegyzést. Kedd: A kabin akkora, mint a fürdőszobánk otthon. Van benne egy asztal, egy szék, egy szekrény, egy emeletes ágy. egy mosdókagyló. Én alszom lent, Laci fent, de éjfélkor hozzám bújt. .. Szerda: Egy üveg sor 12 forint, egy kis Unicum 6,40 forint... Az ismerkedési est jól siker-ült. Kár, hogy nem tudtunk táncolni. Az öreglányok teljesen ellepték a parkettet. Csütörtök: Iszonyúak az árak. Egy doboz Caloderma krém kétszáz dinár. A valamirevaló női cipők hétszáz- nál kezdődnek. A színes televízió 28 ezer dinár. Láttam egy svájcisapkát. Én otthon nyolcvan forintért vetlerp. IU háromszáz dinár. * /1 éís/á/an cg yszerre Nem tudom, hogy a napló egyáltalán tovább íródott-e? Sűrűsödtek az események. Kedvenc pincérnőm megsúgta. hogy fogyóban a sör. Azt sem hallgatta el. -hogy ilyen korai turnusnál az ital- készlet általában kitart az út végéig ... A társaság egynegyede Miskolcról jött. A hajón nem pénzzel, hanem tikettel fizettünk. Ezt még Pesten kellett megvásárolni, A hírek szerint a maximum háromszáz forint volt. Az út végén senkinek sem volt tikettje. Kiváló időt fogtunk ki. Csakúgy, mint a táncnál, a napozásnál is az idősebbek jeleskedtek. Nyugdíjkorhatár előtt álló hölgyek — ki érti ezt? — hamarabb vetkőztek ‘fürdőruhára, mini a fiatalabbak. Bár ez utóbbiak kevesen voltak. S általában; a szebbik nem képviselői (csakúgy, mint a parlamentben. vagy fontos tanácskozásokon, vagy a nőpolitikái kérdéseket megvitató eszmecseréken) kisebb számban voltak jelen. Ebből aztán akkor keletkezett konfliktus, amikor táncolni kellett, amikor , napozni lehetett, amikor a társaság tétlenkedett. Pedig a hajó fiatal, de mindig sémákban gondolkodó kultűro- sa mindent megtett, hogy a pihenni, szórakozni vágyó vendégeknek ne legyen egy szabad perce sem. Reggel tájismertető műsorral ébresztett (a hangszórót nem lehetett kikapcsolni), a kikötőben csoportos városnéző sétára invitált (élénk feltűnést keltenünk Növi Sadon. a pe- terváradi várban és Belgrádban, Hunyadi hajdan Nándorfehérvárnak nevezett erődítményében. amikor kétszázan egyszerre vertük a cipőnkéi). este pedig a presz- szóban vidám-tréfás-mókás összejövetelre voltunk hivatalosak. (A gépházba mehettünk volna még, de az is túl zajos volt.) \ag v It alanti Mint minden útra. én is sok felesleges holmit vittem,. A kölcsön-fényképezögep felemás felvételeket produkált, mert a Vaskapunál akkora volt a köd. Az öltönyt nem mertem fölvenni, nehogy túl- , öltözzem a jersey-ben feszítő hölgyeket. A napszemüvegen —- kellő tény híján — nem láttam át, a vaskos útikönyvbe — a lustaság miatt — nem neztem bele. Minek olvasni arról, amit láthatok is?! Romániában beszabadultam egy vásárcsarnokba. Viszonylag sok volt a pénzem. Azért mondom, mert nehezen tudtam elkölteni. Vettem kubai rumot, ittam orosz vodkát, vásároltam görög hanglemezt., Jugoszláviában is nehezen tudtam elkölteni a pénzt. Viszonylag sok volt. de elképesztettek az árak. így hát vettem amerikai rágógumit, holland licenc nyomán készített lemezt és olasz mogyoró! krémet. Egyik útitársam — jobb híján, vagy mert éppen erre volt' szüksége — vett egy óriási plédet... ö volt az egyetlen, akinek visszafelé, a vámnál ki kellett rámolnia. A hatalmas takarót még akkor is gyömöszölte a bőröndbe. amikor a többiek már elhagyták a fővárosi határállomást. Pesttő Pestig hat napig tartott az út. Örömmel jelenthetem, hogy viharba nem kerültünk, zátonyra nem futottunk, léket nem kaptunk, tengeri beteg egyikőnk sem lett. A hajósok, szerint sima üt volt. Nekem, nekünk életre szóló élmény. BRACKÓ ISTVÁN Ők adják, mi vesszük A rádióban nyilatkozott az építőanyag-ipar illetékese. Biztató dolgot mondott: javul az ellátás. De ahogy ezt közölte! A stílus! Valahogy tgy fogalmazott: az építőanyagokat gyártó cégek vállalták, hogy ennyi, meg annyi árut adnak a vásárlóknak. Az „adni” szó párja az. hogy „kapni”. Ezzel szemben az építőanyagokat vásárolja az ember, és nem, is olcsón. Ebből értelemszerűen következik, hogy az ipar. illet-, ve a kereskedelem sem ad. hanem elad. És ez óriás) különbség. Ami pedig a „vállalást” illeti... Ez is ügy hangzlkf mintha a jószívű gyártók megkönyörülnének a vásárlókon és önzetlen áldozatot hoznának értük. Valójában abból élnek. hogy építőanyagokat gyártanak, s hogy termékeikre van vevő. Ha már egyáltalán vállalásról beszélhetünk, akkor sokkal inkább az önerőből építkezők cselekedetét minősíthetjük ezzel a szóval, hiszen irtózatos terhet vesznek a vállukra. szemben azokkal, akik — bár kényszerűségből — az államtól várják lakáshelyzetük megoldását. Ha csak egy-egy szakma képviselői fogalmaznának rosszul, . szót sem érdemelne az egész^. Sajnos se szeri, se száma az olyan öntudattól duzzadó nyilatkozatoknak, melyeket hallgatva az ember lelkiismeretfurdalást érez: ki mindenki hoz áldozatot értem, a vásárlóért Sok példa kínálkozik, de most csak Qgyet: a szezon végi kiárusítások, árleszállítások mindig azért történnek — a propaganda szerint —. hogy ennyi, meg annyi pénzt megtakaríthassanak a vevők. Mintegy ajándékul adják az olcsóbb cikkeket a kereskedelmi vállalatok, nem kímélve időt. fáradságot, és kockázati alapjukat. Ezzel szemben az az igazság, hogy felesleges készleteiktől akarnak megszabadulni, s ha jól felfogott érdekük találkozik a vásárlókéval, az örvendetes ugyan, de semmiképpen sem jótétemény. Mint ahogy abból sem lehet érdemet kovácsolni, ha egy árucikk — hiánycikk — ismét kapható. Hisz’ ez az állapot természetes. Fogalmazzunk hát pontosan és induljunk" ki abból, hogy minden becsületesen, jól dolgozó ember a társadalomért tevékenykedik, de egyben önmagáért is, hisz ezért fizetik, ebből él. Az elismerés, kitüntetés azoknak jár. akik ennél többet tesznek, azaz a szó igaz értelmébe . véve adnak. (békés) % Az elektronikus alkatrészek fejlesztése, valamint az ezekből felépített készülékek egyre inkább a miniatürizálás felé haladnak. Mindez nem öncélú technikai bravúr, hanem ily módon viszonylag kis méretű, de több célra is alkalmas műszereket, berendezéseket lehet előállítani. Jó példa erre a Medicor miskolci gyárában — az Orelban— gyártott diagnosztikai táska: az egy évtizeddel ezelőtti alkatrészekből és az akkori technológiával nem lehetett volna ilyen kis méretű. de nagyobb típusokkal egyenértékű műszercsoportot előállítani. A miniatűr alkatrészek nyomtatott áramköri lemezeken helyezkednek el, jórészt az alkatrészek beültetésétől, beforrasztásától függ a kész műszer megbízhatósága. Ez a művelet látható képünkön, mely igen nagy figyelmei kíván: egyetlen rosszul beépített parányi alkatrész használhatatlanná tehet egy több ezer forintos berendezést. i
