Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-27 / 302. szám

DVTK 979 Ev végén, a legjobbakról Ha az újságíróknak szegeznék a kérdést: „Jobb volt-e a DVTK 1979-ben, mint azt megelőzően?", aligha tudná­nak válaszolni rá. A szakosztályok vezetői és a szakembe­rek azonban már többé-kevésbé pontos képet tudnak raj­zolni az idei munkáról. Akikkel beszélgettünk, ezt megtet­ték. Szavaikat idézzük. Néhány kiemelt szakosztályról azon­ban csak másodkézből való információnk van. Az alábbiak — ezt szeretnénk elöljáróban hangsúlyozni — nem a sport­kör éves munkáját hivatottak értékelni. Repülőjegy az olimpiára — Egy szakosztály össz­teljesítményét nagyon nehéz meg'télni — fogadott Gut- ma,. József, a birkózók mes­teredzője. — Kezdjük a statisztikával! — Ebben az évben 104 olimpiai pontot gyűjtöttek versenyzőink, a tavalyi 96-tal szemben, ötven minősített birkózónk van, akik 7 orszá­gos bajnokságot nyertek, eb­ből hármat a felnőtt korosz­tályban. Tavaly összesen hár­mat szereztünk. A felnőtt csapatbajnokságban harmadi­kok lettünk. — Nemzetközi versenyeken is indult diósgyőri birkózó ... — Az idén a két Szalon- tain kívül Szabó Lajos is rajthoz állt az Európa-, illet­ve a világbajnokságon. Sza- lontai Zoltán 4. lett az EB-n, 7. a VB-n. A világbajnoksá­gon Szabó 5., Szalontai Imre 6. lett. Ezzel, úgy érzem, mindhárman megváltották a repülőjegyet a moszkvai olim­piára. Hacsak valami sérülés nem jön közbe, 2—3 pontot várok tőlük. — Minek tulajdonítja a si­kereket? — Azt hiszem, elsősorban a birkózócsarnok átadása se­gített. Nem lehetett volna előrelépni a régi, szűkösebb körülmények között. Az után­pótlás versenyzők száma és eredményessége is szinte ug­rásszerűen megnőtt. Például nálunk naponta 120—130 gye­rek jár edzésre rendszeresen, és nem kell magyaráznom, hogy ’ a nagyobb létszámból könnyebben felszínre kerül­nek a tehetségek. Az úttörő­olimpiákon mindig volt egy- egy első helyezettünk. A leg­utóbbi területi úttörőbajnok­ságon a lehetséges 20 első hely közül tízet a mi birkó­zóink szereztek meg. Azt hi­szem, hogy jó úton járunk. lízezrek a tömegsportban — Eredményes évet zár­tunk — mondotta Király László, a DVTK egyik elő­adója. — Mind a saját, mind a megyei szakági rendezvé­nyeink több tízezres tömeget mozgattak meg. — Részletezné ezeket? — Kezdjük talán a bázis­vállalatokkal! Szinte minden sportágban bekapcsolódtak a tömegsportmozgalömba. Igen népszerűek voltak az atléti­kai versenyek, a kézi- és röplabdabajnokságok. De mindezeket messze felülmúl­ta a kispályás labdarúgás. És nemcsak saját rendezvé­nyeiken vettek részt, hanem Miskolc város különböző baj­nokságain is (kispályás lab­darúgás, KISZ Alkotmány Kupa és egyebek). — A szakágiak? — A DVTK különböző lé­tesítményeit mindig szívesen bocsátottuk az egyes szak­ágak rendelkezésére. Lett légyen az akár megyei, akár területi, akár országos ve­télkedés. Hogy csak egy pá­rat említsek: a szakmunkás- képző iskolák megyei verse­nye, a megyei egészségügyi szpartakiád, az OTP területi elődöntője ... Természetesen itt nemcsak egy-egy sport­ágról volt szó. Ezek is igen népes mezőnyt vonzottak. Makatura bizonyított Makatura Erzsébet a K— 4-esben szerepelt a világbaj­nokságon, és megismételte az 1978. évi 5. helyezését, 0,5 pontot szerzett egyesületé­nek. Bár a DVTK kajak-kenu szakosztálya „csak” B-kate- góriás, a felépült tanmeden­ce őket is előbbre juttathatja az országos minősítésben (er­ről még nincs információnk). Tény, hogy 1979-ben a szak­osztály 43,5 pontot gyűjtött, amiből az utánpótlásé volt 30. Makaturáról már szól­tunk. Az ifjúságiak közül ki­emelkedett Irmai István sze­replése. Nem mindennapi „éremgyűjteménnyel” büsz­kélkedhet. íme: IBV K—2 500 m: második hely; K—4 1000 m: harmadik hely. Ifjú­sági EB: K—2 500 m: 2., K—4 500 m: 4. Szabó Zsolt dicsérete Weigert Ilona, az atlétikai szakosztály technikai vezető­je nem győzi Szabó Zsoltot dicsérni. — Az „A”-kategóriás szak­osztályunkban kétségkívül az ő teljesítménye emelkedik ki. 'Az IBV-n 800 méteres síkfutásban 2. lett, s váltó­tagja volt az elsőnek célba érkező 4x400-asoknak. — Mellette kiket említene még? — Maradjunk az utánpót­lásnál, Boros Erzsi az IBV-n tagja volt a 4x400-as ‘váltó­nak, ötödikek lettek. Kinn volt Krassalkovich Tamás (8. lett) és Nyitrai Zsuzsa (helyezet- len maradt). — És a felnőttek? — Ha tetszik, ha nem, el kell mondani, hogy az 1977- ben kialakított olimpiai ke­ret tagjai közül senki sem bizonyított. Voltak hatan, újabb értékelések után senki sincs. — A pontverseny? — Ott tavalyhoz képest változás történt. Nem összeg­zik az egyes korosztályok el­ért pontjait. Legjobban az utánpótlás korúak végeztek, a második helyen, minimális különbséggel szorulva a Szolnok mögé. — Gondok? — A szó szoros értelmében kiesett a serdülő „B”-korosz- tály. Igen gyenge a feljövő 1963-as ifjúsági évjárat. De nem jobbak a fiatalabbak sem (talán az 1966-osokat ki­véve). Tudjuk, a holnap fel­nőttjeit már ma meg kell ta­lálni. Mert holnap már késő lesz. A Öböl A ? A sí és tájfutó-szakosztály „C”-kategóriás. Besorolásukat meghazudtoló eredményeket értek el 1979-ben. A felnőtt élmezőnyben vég­zett Dosek (férfi) és Káló (női). Az utánpótlásban mi­nősítettek száma: aranyjelvé­nyes 3, ezüstjelvényes 23, bronzjelvényes 22. A szakosz­tály a felnőttek mezőnyében 47 pontot gyűjtött, míg az utánpótlásnak 16 pont jutott. Eredményeik alapján Do­sek A. és Káló M. a váloga­tott kerettel edzhetnek 1980 első fél évében (reméljük, utána is!). S minden való­színűség szerint A-kategóri- ássá lép elő a szakosztály... Az utánpótlás Budavári László, a DVTK Sportiskolájának igazgatója mondja a kiemelt szakosztá­lyok utánpótlásáról: — Néhány évjárat kiesése nehezíti az atléták gondját. Elsősorban a serdülőkről és az ifjúságiakról van szó. Ugyanakkor a birkózókat ki­emelném. Jó úton halad a 152 utánpótlás korú verseny­ző; nagy lökést adott fejlő­désüknek az új birkózócsar­nok. Az úttörők és a serdü­lők ez évi eredményei biz­tatóak. Remény van arra, hogy a mostani felnőttek si­kere pár év múlva épp velük ismétlődik meg. Csak jót tu­dok mondani a labdarúgók­ról is. Az ifjúsági és a ser­dülő I. korosztályok első he­lyei mindenképp figyelemre­méltók. Jók a kajakosok eredményei is, de az egész utánpótlás „féloldalas”. Ér­tem ez alatt, hogy a 108 fiú mellett mindössze 36 a leány. — A gondok? — Jó volna, ha fiatal lab­darúgóinknak is füves edző­pálya állna rendelkezésre, ha sikerülne megjavítani az NB I-es női kosárlabdacsapat helyzetét: a szorosabb együtt­működést a Kilián Gimnázi­ummal és az edzők kiválasz­tását, véglegesítését. Mind­ezek ellenére — úgy érzem — a kiemelt szakosztályok utánpótlás-nevelése jó úton jár. 'tacta* h; jSeP*’ yk A DVTK labdarúgó-szakosztályának tagjai minden kedves szurkolónak boldog új esz­tendőt kívánnak. Ezt aláírásukkal „hitelesítették”. Gőllövő csatárok nélkül Szabó Géza vezető edző ta­lán kicsit keserűen gondol vissza a labcfarúgócsápat őszi szereplésére. — Ez az év szépen indult, hiszen a szakosztály történe­tében először, bronzérmesek lettünk az 1978—79-es baj­nokság végén. Valamennyi­en örültünk az eredménynek és bíztunk abban, hogy ha nem is érünk el ilyen jó eredményt, a 79—80-as baj­nokság őszi szezonjában is megközelítjük a sikeres ta­vaszi szereplést. A kezdet nem is volt rossz, hiszen az idény eleji forma után fel­tétlenül győzelmeket vártunk. Ez sajnos, csak itthon vált valóra, idegenben egymás után szenvedtünk vereséget. A bronzérmes hely azonban kötelezett, s nemcsak a baj­nokságban kellett helyt áll­nunk, hanem célkitűzéseink szerint, legalább két for­dulót kellett játszanunk az UEFA Kupában, valamint becsülettel helyt kellett állni a játékosoknak az „A” és az olimpiai válogatottban. Ügy gondolom, a bajnoki célki­tűzéseken kívül terveinket valóra váltottuk. Meg kell említenem, hogy sorozatban ennyi tétmérkőzést még egyetlenegy magyar együttes sem játszott.- Az UEFA Kupában a leg­nagyobb sikereket éppen ide­genben érték el. Hogy lehet az, hogy a hazai bajnokságban mindössze egy pontot sikerült szerezni idegenben? r — Az elért 3. hely egy­fajta tudat alatti elbizako­dottságot okozott. Játékkal akartunk idegenben nyerni, ami köztudott, hogy nekünk soha nem feküdt. A játé­kosok fél energiát fektettek be a mérkőzésekbe, ami leg­A Nyíregyháza nyerte a Karácsonyi Kupát feljebb egy döntetlenre elég A bekapott gól után már ké ső volt ritmust váltani, mái nem tudtuk megfordítani a: eredményt. Az idegenbeli ta lálkozókón — okulva a ta valyi három mérkőzésen ka pott 15 gólon —, 4—4—2-: felállásban játszottunk. Ez au UEFA Kupában sikert ered ményezett, tehát nem a í'elái lás rossz, hanem a csapa felfogása.- Az őszi szezont a 13. he­lyen zárták, 15 ponttal és ne­gatív gólaránnyal. — Ez a mi nagy negatív „eredményünk”. Nincs aki gólt, vagy gólokat lőjön Célkitűzéseink szerint a tá­madójátékot kellett voln-e erősítenünk, de pillanatnyi­lag nincs góllövő csatárunk Magyar bevonult katonának és a szerepét nem vette ál senki. Fekete az ősszel nem rúgott gólt, Borostyán is csak egyet, Fükő négyszer volt eredményes, de ebből 3 ti­zenegyes volt. Góljainkat ál­talában a második vonalban felzárkózó játékosok lőtték, Azért egy válogatott csatár­nak 17 találkozón legalább 4—5 gólt kellene rúgni.- Vannak fiatalok, akik vi­A gólkirályok: Magyar, Kutasi Csak a harmadik helyért folyó küzdelemre, a DVTK— MVSC összecsapásra teltek meg a sportcsarnok lelátói tegnap, a Karácsonyi Kupa döntőinek napján. A mérkő­zések megkezdése előtt tájé­koztatták a nézőket, hogy hosszabbítás nem lesz, dön­tetlen esetén büntetőrúgások döntik el a sorrendet. A 7—8. HELYÉRT az Olefin SC játszott a MÉMTE- vei. MÉMTE: Molnár, Csomó. Sol­tész, Petercsák, Pallai, Kordinái. Csere: Éliás, Mészáros, Botos, Siffmann, Kocsis, Gulyás. Lója sípjeJc után Petercsák percei következtek. Rögtön a mérkőzés elején két gólt lőtt. Sorjában: Már az első perc végén a lenin- városi hálóban táncolt a labda egy ártalmatlan akció végén. Vi­szont Petercsák ismétlése (két perc múlva) már igazi csatár- bravúr volt. Negyedóra kellett, hogy a leninvárosiak válaszolni tudjanak. Kovács kombinatív já­ték után lőtt gólt. A második félidő elején is többet birtokolta a labdát a MÉMTE, mégis Derzsényi, az el­lenfél játékosa szerezte meg az egyenlítő gólt. Döntetlenre ala­kult az állás, és kiélezettebb lett a küzdelem. Az eredmény azon­ban a rendes játékidőben nem változott. Következtek a bünte­tőrúgások. Az első mindkét csa­patnak sikerült. A második kör­ben Siffmann hibázott, és ez a hetedik helytől való búcsút jelen­tette. Végeredményben tehát: Olefin SC—MÉMTE 2:2 (1:2), a 7 méte­resek után: 5:4. Ezzel: 8. a MÉMTE. 7. az Olefin SC. AZ 5—6. HELYÉRT az NB II Keleti csoportjának két Borsod megyei riválisa került szembe egymással, a Honvéd Papp J. SE és az Özd. Tehát itt is volt miskolci csapat. Ami­kor Varga II. játékvezető jelt adott a kezdésre, a következő honvédjátékosok voltak a pá­lyán: Molnár, Kemenezei, Fodor, Asainoki, Kvaszta, j^oaolay. a mérkőzés folyamán szóhoz jutott meg: Szilágyi, Czerva, Pálkovics, Tokár, Répást. Meglehetősen álmatagon kezd­tek a csapatok. Az egyetlen ese­ményt az jelentette az első két percoen, hogy nem indult meg az ' ereumcny^elzo óia. Miutáu azt megjavították, megjavult a játék is, sőt a döntők egyik leg­szebb góljának lehetett tapsolni. Kvaszta kapott labdát. Cselezés nélkül, fél jobbról óriási lövést zúdított a kapu felé. A labda a kapufát is érintve vágódott a jobb felsőbe. Ez is maradt a félidő eredménye, annak ellenére, hogy az ózdi Madarászt í> percre kiállították. Háromperces Honvéd-ember­előnnyel indult a második félidő. Azonban az egyenlítő gól ekkor — tehát emberhátrányból — szü­letett, Utassy révén. Még két gól esett a rendes játékidőben, melynek előbb Szilágyi, utóbb Utassy volt a szerzője. Tehát ez a találkozó is 2:2-vei fejeződött be. Itt azonban a 7 métereseket rúgó játékosok sem tudtak dön­teni, mármint hárman az elsők közül. A szabály szerint ilyen­kor folytatni kellett, de már fel­váltva. A negyediket mindketten kihasználták. Az ötödiket azon­ban csak Bodolay lőtte be, míg — és ez a sors iróniája — a két gólt szerző Utassy hibázott, így alakult ki a végeredmény: Honvéd Papp J. SE*-Özd 2:2 (1:0). 7 méteresek után: fi:5. Te­hát a további sorrend: 6. Özd, 5. Honvéd Papp J. SE. A 3—4. HELYÉRT folyó csata igazi labdarúgó-cse­megét hozott, és a lehető legjobb hírverés volt a teremlabdarúgás­nak. Ugyanakkor presztízs talál­kozónak is beillett volna, hiszen a két miskolci ..szomszédvár”, a DVTK és az MVSC csanata ját­szott egymással. Hogy miért hasz­náltuk a feltételes módot, arra később visszatérünk. Nézzük elő­ször a jegyzőkönyvet: DVTK—MVSC 14:3 (7:2), vezet­te Bognár. Telt ház. DVTK: Novak, Fükő, Kutasi, Oláh, Borostyán, Teodoru I. Csere: Fehér, Magyar, Osváth, Teodoru II., Czél, Szántó. MVSC: Ondvári, Locher, Ko­vács, Egry, Kiss, Lip.ák. Csere: Karászi, Varga, Bukovenszky, Borsos, Zsámba, Fisier. A gólszerzők: Magyar 5, Ku­tasi 3, Teodoru II. 2, Borostyán 2, Teodoru I. 1, Czel l, illetve í Lipták, Egry, Kiss 1-1. Térjünk vissza a feltételes módra. Presztízs találkozó volt ez a DVXK-nak. Csupán azt nem j értjük, hogy a torna megelőző két napján miért nem így ját­szottak nem miskolci ellenfél­lel szemberC.’ Miért győztek ne- ; hezen az Özd ellen, és miért kap­tak ki a KVSE-íőI? A pályára lépőket össze sem lehetett ha­sonlítani korábbi önmagukkal. ? Tegnap azt csinállak a labdával, $ amit akartak. Ugyanakkor az MVSC mélyen tudása alatt ját- \ szott. Lényegében ezen a találkozón dőlt el a gólkirályság kérdése is. Két várományosa volt: Ku­tasi és Magyar. Mivel Kutasi l „csak” három gólt rúgott, Ma- a gyár viszont ötöt, mindkettőjük- | nek hat lett, így megosztozhat- § tak a címen. Tehát a sorrend: 4. MVSC, 3. 1 DVTK. ¥ I AZ 1-2. HELY'ÉRT folyó találkozó a miskolciak szá­mára teljesen érdektelen volt. De nemcsak a miskolciaknak. Hiszen ez az MVSC-DVTK ösz- szecsapás után következett, és bizony, színvonala messze elma­radt azétók A Nyíregyháza csak kínkeservvel tudott győzni, és nyerte ezzel a Karácsonyi Kupát. Nyíregyháza—KVSE 3:2 (2:1). Vezette: Kurmai. Ezzel; 2. a KVSE, 1. az NYVSSC. ★ A Karácsonyi Kupa teremlab- ; darúgó-torna elérte célját. Egy . NB I-es, 6 NB Il-es és egy me­gyei csapatnak a játszás lehe­tőségét és örömét adta meg. A három napig tartó küzdelmeket mintegy ötezren nézték meg. Két cím ‘ jutott Nyíregyházának a kupa mellett: a legjobb kapus Buús György, a legjobb me­zőnyjátékos Czcceli Károly lett. A gólkirályság viszont itthon maradt: Magyar Balázsnak és Kutasi Lászlónak. D. TÓTH BÉLA szonylag kevés alkalmat kap­tak, hogy bizonyítsanak ... — A csatárposzton szóba jöhetők közül Teodoru II. és Szlivka csak néhányszor sze­repelt a csapatban, ez igaz. ök azonban diákok, és isko­lájukkal nem tudtunk úgy megegyezni, hogy az mindkét félnek elfogadható legyen. Az ő beépítésük a csapatba emiatt elmaradt- Hogyan értékeli a szakosz­tály ez évi teljesítményét? — \Ha a matematikát ve­szem segítségül, akkor azt mondhatom, hogy ez évi mérlegünk nem rossz. Szak- mialag nem tudtunk min­dent megvalósítani, de azért van mit tenni az asztalra. Utánpótlás csapataink jól szerepeltek, bár itt elsősor­ban az egyén fejlődése az elsődleges. Az NB I-es együttes 15 pontot szerzett. De ha hozzátennérik a kupá­ban elért győzelmek pontjait- (4) és a válogatott csapat győztes meccseiért járó pon­tokat (4), akkor 23 pontunk lenne, amivel az első három csapat között lennénk. Ne értsen félre, nem akarok ki­búvókat keresni, de ezeken a mérkőzéseken is teljes szív­vel küzdöttek a diósgyőri labdarúgók, ami azzal jár, hogy amit ezeken a mérkő­zéseken nyújtottak, azt el­veszítettük a bajnoki mérkő­zéseken. Most január 3-ig pihennek a játékosok, akkor kezdjük el az alapozást, ami remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy a tavaszi szezon­ban jobban szerepeljünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom