Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-27 / 302. szám

Szószedet — vevőknek 3K rr««4'<* X4yÍw?at . - .wwmMM PXRna paplan DU^HA .<■?«> ÍTf/!«i9(! Voa^uíKA tflAV««!*, VAW*»Í DEC Hf ?A1»L OM Kot ti* A ■pE-RlHA ;DEHa PiA-:t>, ; k-^ Í>|fe C-Aásstv* "tíVpíFh "VORHAWC* ..,. ......-.W.W^WW^W^ haí£ Ta hí'£:':~ jRffri ...... HtíP WM Y l :■■ -: ':?Í3 P!£A2.YHA KAPA * ..... • • • • .... ntiHSA^WA f)Aíw >A fTsxnkí ; fjYWAM W'i£l**Axi ...................... BfcUCb&t TAKAKo ; '-.y F ú&4s>*y _____ &X&TT&«, fiíée^A’ul^m :KO»£«íá Wwy-X'""'»"' _ZA£í_£na_ __ TKÁH^A tőXWiHY ! fco»£f HaaäWckÄ ti hÄmv 1fA3^iP I &j!y*HÁ [ümvcTÄ i fMe<rTÄ~ " HEK6T pe*»^v5A6 H A4 ÄSS A ó ><’'••• 3 •:•'•>">• t *>*A* yyY&£»kö£<? |J>0 VfBrwA a miskolciaké a szó Ünnepi mazsolák Gyermekkoromban, karácsony és Üjév táján, egyik ked­venc csemegénk volt az ünnepi mazsolás kalács. Testvére­immel azon versengtünk, hogy melyikünk talál a kalácsban több mazsolaszemet. Versenydíj nem volt, mert maga az a tény, hogy érezhettük és élvezhettük a mazsola kellemes ízét, kész jutalom volt számunkra. Azóta ha valami kelle­mes ér, ami — ahogy mondani szokták — jó szájízt ad. mindig ezekre az ünnepi kalácsban talált mazsolaszemekre gondolok. Ezért nevezem az ilyen apró, kellemes perceket, olykor csak pillanatokat, mazsoláknak. Tele van életünk apró kellemetlenségekkel, bosszúságok­kal. ám apró figyelmességekkel, az emberi megértést tükröző apró tettekkel is. Sajnos azonban, ezeket az „ünnepi mazsola­szemeket” hajlamosak vagyunk nem észrevenni. Vajmi rit­kán tudunk harsányan örülni, tiltakozásaink markánsabbak, erőteljesebbek, ha valami nincs rendjén, akár a közleke­désben, akár a kereskedelemben, vagy a szolgáltatások te­rén. Természetesen szükség van erre is. jelezzük idejében a hibát, nehogy később esetleg jóvátehetetlen baj legyen belő­le. Észre kell azonban venni azokat a „miskolci mazsolákat" is, amelyek mindennapi életünket szebbé, kedvesebbé, végső fokon emberibbé teszi. így most én is — aki jó pár fonákságot szóvátettem ezen a/, oldalon — kötelességemnek tartom, hogy az ünnepi idő­szak alkalmából megemlítsek néhány ilyen „miskolci ma­zsolát”, amely az ünnepi hangulatot még kedvesebbé, színe­sebbé tette számomra. Jó érzéssel gondolok a Meinl néven ismert bolt kedves eladójára, aki a nagy forgalom közepette is segített kiválasz­tani a megfelelő tortalapot, és igen kedvemre valóan aján­lotta az általam eddig még nem ismert tölteléknekvalót. Nem feledkezhetek meg arról sem, hogy a — régi nevén — Weid- lich-boltban. csúcsforgalom idején, kérésemre készségesen segítettek a szükséges árut megkeresni, sőt egy egész doboz­zal hoztak fel a raktárból a portékából, hogy nagyobb legyen a választék. Ugyancsak hálával gondolok vissza a Hungaro- konzumban dolgozó egyik eladónőre, aki — látván, hogy milyen ügyetlenül bajoskodom — odasietett hozzám, s kérés nélkül is segített a szatyorba rakni a vásárolt holmit. Amikor aztán jól felpakolva, nagy nehezen feltornáztam magam az autóbuszra, ismét kellemes figyelmesség ért. Egy fiatal lány azonnal átadta a helyét. Leszálláskor egy, az ajtóban álló férfi segített leadni a csomagokat... Igen. A mai rohanó életben ezek az apró figyelmességek csemegének, ünnepi mazsoláknak számítanak. Noha ezek az apró villanások nagyon kellenek ahhoz, hogy közelebb ke­rüljünk egymáshoz. S ha ezt végre mindenki megértené, ünneppé válhatnának a legszürkébb hétköznapok is. H. D. ~ • Miskolc Pardon December 12-i. számunkban cikk jelent meg a garanciá­lis cipöjavítás új rendszeré­ről. amely közvetlenül érinti a Miskolci Bőripari Szövet­kezetei is. A cikkel kapcso­latban levelet kaptunk a szö­vetkezet elnökétől, amelyben a téves, vagy félreérthető ré­szeli pontosítását, illetve ki­igazítását kérte. Részlet a levélből: ,.A szö­vetkezet július 23-tól októ­ber 31-ig valóban átvállalta a gebinesek 45°n-os áreme­lés-befizetését. 1979. október és november hónapban azok­ban központi intézkedésre csak 25° o befizetését tudta átvállalni. 20%-ot a gebine­sek fizettek be. Ebben a ge- binesekkel megállapodtunk, és megmagyaráztuk nekik, hogy csak. két hónapról van szó, mivel 1980. január else­jétől ez a befizetés megszű­nik, a 45° o a szövetkezetnél, illetve a/gebineseknél marad, ugyanakkor az állam csök­kenti az ennek az összegnek megfelelő dotációt”. A cikkben a szövetkezet régi elnevezése szerepelt, amely időközben megválto­zott. A helyes név: Miskolci Bőripari Szövetkezet. A té­vés közlésért ezúton kérünk elnézést. A szövetkezet dolgozói sé­relmesnek találták a cikket illusztráló képet, úgy vélik, sok pályaválasztás előtt álló fiatalt elriaszthat. Szándé­kunk szerint a kép épp a szakma jelenlegi nehéz hely­zetét kívánja érzékeltetni — magas átlagéletkor, hiányzó utánpótlás —. nem pedig a szövetkezei, technikai körül­ményeit marasztalja el. Nem azért a 12 forintért...! Gipsz és kozmetika Ha én körzeti orvos lennék, akkor a lába- tört, csontja-repedt be­tegeket először nem a kórházba utalnám be, hanem a kozmetikába. Láb- vagy kargyantá- zást tennék kötelező­vé. Az igényesebbek­nek az epilálást (az elektromos úton való szőreltávolítást) aján­lom — természetesen SZTK-receptre. Csak ilyen megelőző kezelés után érdemes elmenni a szakorvos­hoz, a röntgenre és felülni a gipszelöasztal- ra. Aki ezt elmulaszt­ja (én is ezek közé tartozom), az keserve­sen megbánja, hogy ki­hagyta a kozmetikát. Aki már viselt tartó­san gipszet valamelyik végtagján, az tudja, és megérti. Aki nem, okulhat belőle. A csont­keménnyé szilárdult védőburok alatt ugyan­is iszonyatosan viszket a bőr. (A beavatottak a kötőtűt ajánlják, de van aki a hurkapálcá­ra esküszik...) A visz­ketés abból adódik, hogy a — f inoman ki­fejezve magam — pi­llékéi megköti, s húz­za a gipsz. Bonyolítja a helyzetet, hogy a tö­rött végtagot még ra­gasztóval is bekenik, hogy a védöpólya ta­padjon ... Művészberkekben kéz- és lábtörést kí­vánnak annak, aki va­lami nagy dologra ké­szül. s akit Fortuna kegyeibe ajánlanak ... Én nem kívánom ezt, de ha már bekövetke­zett a ba j, s gipszelni kell, akkor az epHálás­ról ne feledkezzenek meg! B. István Miskolc. Hoffman O. utca 17. A MISKOLCI A Kg * SZÓ Eowm«<: Rartvényl t»s Lniicla. Oétt Hírlap mrMMMf) 152*3 Miskolc, Bales?-Zsilinszky A» 15 Teletonsakm: l*-22J A Egyelőre egyedülálló a Széchenyi út 26. szám alatti lakberendezési bolt dolgozóinak ötlete: a nagy idegenforgalomra való tekintettel villám-szótárat szerkesztettek, s helyez­tek el jól láthatóan az,üzlethelyiségben. Az ötnyelvű szószedet megkönnyíti a külföldi vásárlók dolgát éppen ügy, mint a bolt eladóiét. Mindenesetre a legszükségesebb tudniva­lók megtalálhatók rajta lengyelül, szlovákul, németül és oroszul. Kedves ez a figyelmes­ség Danke Schön, Szpasziba balsoje stb. Sz. Gy. Miskolc Lehetne, kellene segíteni! Emlékezetem szerint, alig egy éve szereitek fel új autóbuszmosót az MKV-nál. Mint hírül adták, ez nagyon korszerű gépegység, segítsé­gével gyorsan lehet a kocsi­kat tisztítani. Ám városi bu­szaink külleme erről nemigen árulkodik. Tudom, hogy ott is vannak gondok a takarí­tó személyzet hiánya miatt, de szerinttem ezen is lehet­ne, kellene segíteni. A másik: több mint egy éve szereltek fel a miskolci buszokra mikrofonokat is, amelyek az utasok tájékoz­tatását szolgálnák. Csakhogy mind ritkábban lehet halla­ni őket. Hogy miért? Olyas­mit rebesgetnek, hogy papír- szeletkét raknak a pilóták a mijerofon feje alá, s megsza­kad az elektromos érintkezés. Állítólag erre mondják, hogy rossz a mikrofon. Ha netán igaz a mendemonda, hiszem: valahogy jobb belátásra lehet bírni a furfangos pilótákat is. Jakubik László Miskolc X-X*X*Ű. XúvX’X-X'X'X'XvX’X* •X^X'Xx\v*\*!'*v£*!»^>£*X\’X*Xv?. XvX'Xv Azt válaszolták/bpgya« jfc Jobb helyre is kerülhetett volna az útszélre vetett két tejestasak. Nem is a szemetelés fényére, sokkal inkább a fö­lös pazarlásra hivatkozunk. Borsod egy lakója évente és át­lagosan 194,5 liter tejet fogyaszt. Táplálkozásiam szakértők szerint az optimális fejadagnak legalább 300 liternek kellene lennie... A különbség nagy. Hiányzik belőle ez a két tasak is... • (Sv L. felvétele) ... a Vörösmarty u. 13. sz. alatt — amint azt a bérlők is tapasztalhatták — sikerült megjavítani a lépcsőházak­ban az automata villanykap­csolókat, amelyeket egyéb­ként csupán az időigényes javítás miatt iktatott ki a MIK szerelője. (Rovatunk­ban így olcsóbb? címmel je­lent meg a panasz, amelyre Nyíri István, a MIK igazga­tója válaszolt.) ... A Borsod Tourist saj­nálja, hogy Fábri Ferenc bu­dapesti olvasónk miskolci lá­togatása alkalmával nem tudta kisfiának megmutatni Lillafüreden sem az István, sem a Petőfi barlangot, mi­vel csak tíztagú csoportok­kal indíthatnak túrát az ide­genvezetők. A panaszolt na­pon a két barlangban hat tú­rát bonyolítottak le, kár, hogy olvasónknak nem sike­rült megvárni, míg a tízes csoport összejön. Javaslatát — hogy egy-két látogató ked­véért is indítson túrát az idegenvezető — sajnos, gaz­dasági megfontolások alap­ján nem tudja a Borsod Tourist megvalósítani. Az üzemeltetési költségek ugyan­Árok utcai útvesztő is ezt nem leszik lehetővé. (A rovatunk december 10-i számában Elmaradt a bar­langiéira címmel megjelent levélre Ács Sándor, a Bor­sod Tourist hivatalvezetője adott választ.) ... az ígéret nem maradt ígéret, mivel a miskolci víz­művek megoldotta a Bajjcsy- Zsilinszky út 14. számú bér­ház — s a környező lakóhá­zak — biztonságos vízellátá­sát, amelyet egyébként nem a hidroforhiány akadályo­zott eddig sem. Az Ady Endre utcai építkezések so­rán ugyanis többször meg­rongálódtak a vízvezeték nyomócsövet. A vezetéket ilyenkor ki kellett zárni, s ezért a Bajcsy-Zsilinszky út csak féloldalas víztápláléssal rendelkezett. Ám éppen de­cember 6-án — amikor ro­vatunkban megjelent az ez­zel kapcsolatos panasz — si­került a sérült vezetéket vég­legesen összekötni, miután egy szakasztolózárat is be­építettek a rendszerbe a szakemberek. (Az Ígéret ígé­ret maradt panaszos levélre Piukovics József, a vízmű­vek főmérnöké válaszolt.) Utcánk — az Árok utca — a Dózsa György út végétől kezdődik, alig egy kilométer­re a város főutcájától. Az úttest mégis múlt századi falura emlékeztet. A környék lakosságát a 107. sz. élelmi­szerbolt látja el. Addig- ameddig! Mert: a bolt előtt félméteres kátyúk vannak. Akkorák, hogy a napokban elakadt közöttük — illetve besüllyedt! — a tejet és a kenyeret szállító Kocsi. Órá­kig vesztegeltek, míg áruju­kat tovább tudták szállítani. Az egyéb járművek is „ügyességi” versenyt produ­kálnak, amíg túl tudnak jut­ni ezen az útvesztőn. Eddig még komolyabb baleset nem történt! Tartunk tőle, hogy az árut szállító kocsik vezetői, kísé­rői előbb-utóbb nem lesznek hajlandók kockáztatni idejü­ket. Itt vesztegeljenek órá­kig, amíg valaki ki nem húz­za őket a kátyúból? S ak­kor ... Ellátatlanul marad a környék sok száz lakója? Deák Sándor Miskolc, Árok u. 8. sz. Tóth Tihamér, a város- gondnokság műszaki főmér­nöke ígérte rovatunknak, hogy rövidesen intézkednek az Árok utca nehéz szaka­szának „stoppolásáról”. Saj­nos biztatóbbat ígérni sem tudott. Miskolc útjai nincse­nek elkényeztetve a karban­tartással. A városgondnokság egyébként csupán fél éve gazdája úttesteinknek, s a kerületektől „örökölt” állapo­tok két évre előre biztosít­ják számukra a tennivalót. S igencsak jól kell gazdál­kodniuk — pénzzel, munká­val —, ha közmegelégedésre kívánják ellátni feladatukat. Korszerű órák Az óraipar fejlettségére mi sem jellemzőbb, mint hogy Af- ganisztánoan sikerüli kifejleszteni egy olyan órát, amelyben rádium bomlik, és a bomlási folyamatot időnként egy lézer­sugár döfi át. Nomármost! Egy miniatürizált számítógép a döfésektől kap egy impulzust. Ezt elrakja a tárolóba, ahol a rádiumfelezési idők függvényeként már sok minden el van raktározva. Alig férnek már be a döfésimpulzusok. Ha az egyébként viszonylag kis óra gombját megnyomjuk egyszer, akkor a világító számlapon megjelenik az afgán miniszterhelyettes képe. Ha kétszer, akkor az a szám, aliá- nyadik évezredben vagyunk. Újabb nyomás az évszázadot, majd évtizedet, évet, hónapot, napot mutatja meg. A nyol­cadik nyomásra az óra az órát mutatja először a vasutasok­nak, majd a közembereknek, tehát délután fél 5 múlt 3 perccel és 15,287 másodperccel. Van rajta egy másik kis gomb, amelyiket ha benyomjuk, egy kis kompjuter sorba löki ki a számokat. Ez arra ju, hogy például addig nyomjuk, míg a számok Mátyás király születésének időpontját mutatják (decimális rendszerben, vagy tucatonként is lehet, de ehhez alulról huhukolni kell az órát). A két gombot ezután egyszerre megnyomva a számlapon megjelenik, hogy Mátyás király hány éves lenne, ha ma élne, de közben a fogunkkal kell fölfelé húzni egy kis pecket az óra szélén. Ha fél lábon megállunk, Afganisztán történelmének jelen­tősebb dátumai jelennek meg a számlapon. Ha egy faktort betáplálnánk, hazánk történelmére is transzformálhatnánk, de az afgánok nem árulják el a faktor értékét, csak ha 43 000 darab órát rendelünk tőlük. Az óra egyébként 6.3 millió év alatt késik másfél másodpercet. Nyakban is hord­ható, mert szíj helyett stompándli gumi van benne. (— Kezétcsókolom, ha még egyszer megtetszik nézni azt a fenekorszerű órát, akkor a káposztalé is a zsebembe ömlik, nemcsak a tejfel. — Neharagudjon kérem! Tudja ez a tö­mött busz és két szatyrom van, ezeket á kvarcórákat meg elég körülményes megnézni. Tényleg tiszta tejfel a zsebe ... és ... meg ... de ... ha ...). Bérezés József Szalonnából kolbász? Amióta szívesen városunk rűbb és boltjába. Kossuth utca garokonzum megnyílt, mindig mentem vásárolni egyik legnépsze- leg jobban ellátott a Széchenyi út— sarokra, a Hun- csemegeüzleíé­be. Hentesáruik háziasán, hagyományosan fűszeresek, ízletesek. Az üzlet dolgozói­tol tudom: Kecskemet kör­nyékéről kapják a jó füstölt kolbászt is. Sajnos, a leg­utóbb vásárolt kolbász majd­nem szalonnából készült. Nem értjük, miért kel] a szállító vállalatnak elronta­nia jó hírnevét? Hiszen ilyesminek véletlenül sem szabad előfordulnia! Sz. M.-né Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom