Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-23 / 301. szám

Játékszíni bemutató A félreértés * Körtvélyessy Zsolt (Jan) es Péva Ibolya (Mária) derül a fentiekből, hogy mi­ért nincs, és kiderül a törté­netből. amelyet itt nem mon­dunk el. mert tiszteletlenség lenne azzal a munkával szem­ben, amelyet ezen a kitű­nő előadáson Balázs Adám, a főiskola ötödéves rendező­hallgatója és munkatársai végeztek. A félreértés ugyan ..csak ' pszichológiai krimi, a történet fordulatai a lélek útvesztőit követik, de azért mégis krimi. Maradjon titok, mitől teljesül be a tragédia még akkor is. ha a néző előtt csak rövid ideig marad rejt­ve ok és okozat. Gergely Ist­ván komor, puritán díszlete. Fekete Mária jelmezei, Már- tha István zenéje is csak sejtetnek. És természetesen ábrázolnak, mint Camus Bog­nár Róbert fordításában meg­szólaló nehéz szövege. Szinte kivétel nélkül jó szerepeket kínál a dráma, de ez semmiképpen sem csök­kenti az előadás társulatának FELEDY GYULA RAJZA P. Mobil­koncertek A P. Mobil rajongóinak kellemes ünnepek ígérkez­nek : 25-én este hétkor Nyék- ládházán. 26-án délelőtt ti­zenegykor Ongán, délután ötkor Szikszón, este fél ki­lenckor Baktakéken. végül 27-én este hétkor Felsőnyá- rádon találkozhatnak ked­venc együttesükkel. Elmarail az operai* Az Állarrti Operaház de­cember 27-ére. a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ­ba meghirdetett „A köpeny'” és .,Gianni Schicchi” előadá­sa — technikai okokból — elmarad. A Játékszínt, a Miskolci Nem­zeti Szinnaz zsebszmpadát azért hozták létre, hogy az előzetes megítélés szerűit a közönség viszonylag szűk réie- géneK érdeklődésére számot tartó darabokat itt muiassáK be. Albert Camus Nouei-ctíjas ironaK, Sartre melleti az iro­dalmi egzisztencializmus leg­nagyobb képviselőjének A fél­reértés című drámája nyilván azért került ebbe a játéktérbe, hogy akit érdekel az író, az élőoen találkozhasson olvas­mányélményével. Az előadás ugyanis magyarországi ősbemu­tató volt. Először 1944-ben játszotlák az egy evvel korábban szüle­tett darabot, es a második világháború idejen Algírban elő író gondolatai akkor bi­zonyára elevenebben vissz­hangoztak az emberekben. Szomorúan direkt alapja volt annak a camus-i magatar­tásnak. amely az életet ab­szurdnak, céltalannak, értel­metlenné« érzékeli. Az em­ber teheteúensegét akkor nem volt nehéz tudatosítani, de az író gondolatainak filozo­fikus mélységei ma is jól kö­vethetőek; A félreértés egy nagy gondolkodó műve. Még ha riasztónak tartja is az ember a lélek mélységeinek sötét drámáját, kétségbe nem vonhatja a hatását. A görög sorstragédiák modern válto­zatának sem más a monda­nivalója, mint az író többi nagy müvének. Camus egy helyütt azt írja; ..Egyetlen komoly filozófiai problémát ismerek, és ez az öngyilkos­ság'. A mindig egyedül levő ember kilátástalanul küszkö­dik a világgal, sorsa csak a végtelenségben oldódhat fel — hirdeti a dráma. Vagyis ahogy Martna, az egyik sze­replő mondja: „Nincs ember, aki életében megtalálná a ha­záját, éleiében, vagy halálá­ban megtalálná a nyugalmat ... legyünk érzéketlenek, másnak nincs értelme... mindenki mindenkinek ide­gen". . a bűntudat nélküli bűnözés, a cél és értelem nél­küli élet sötét tragédiájá”- nak írója persze nem öncélú­an utasítja el a lehetséges emberi kapcsolatokat, az em­bernek való élet lehetöiégét. Ismeri az árnyalatokat, és a kegyetlen véggel, misze­rint nincs segítség (Martha nem juthat ki a fényre és Máriától is el kell vennie) Camus mintha elsiratná az embert. De mindenképpen tiltakozik. Tiltakozik a buta­ság, az őszintétlenség ellen, és a legegyszerűbb magatar­tást szeretné sajátunkká len­ni. Ahogyan ő mondja; „Ha az ember azt akarja, hogy megismerjék, egyszerűen meg kell mondani, hogy kicsoda. Ha elhallgatja, vagy hazudik, magányosan hal meg, és kör­nyezete sem kerülheti el bal­végzetét. Akkor is meghal, ha igazat mond, de haláláig segít élni a többi embernek, es segít élni önmagának is". A félreértés hősei nem tudnak magukon segíteni;el­pusztulnak. A sötét magány­ban levő anya és leánya nem találhat rá a fiúra és testvé­re, üé nincs boldogság. Ki­es a színészeit nagyszerűen vezető fiatal rendezőnek az érdemeit. Demeter Hedvig (Az anya) játékáról minde­nekelőtt az jut az ember eszébe, hogy ez ’az a hosszú pályán is ritkán adódó) pil­lanat, amikor szerep és szí­nész nagyon szerencsésen ta­lálkozik. Nyomát sem látj.uk alakításnak, míg szemünk előtt kel életre a fásult, fá­radt, már csak ösztöneiben • élő és halálában újjászülető öregasszony. A színésznő mindent tud erről a lényének méiy rétegeiben rejtőzködő emberről és el is tudja mon­dani Simon Éva. a színház új. fiatal művésze láthatób­ban ..dolgozik" Martha alak­janak megformálásán; a drá­ma első felében még kevéssé árnyalt az a keserű, kemény nőalak." akihek - ftflláhátftyl boldogságát, végső kiégését, olyan szépen teremti meg a színésznő. Szabados Ambrus, az öreg szolga tartozik hoz­zájuk. Azért, mert az öreg­ember a sötét kilátástalanság szótlan, élő képviselője, es azért, mert a színész tudja, amit kevesen tudnak; hang nélkül is el lehet beszélni tragédiát, szótlanul is lehet ábrázolni. Körtvélyessy Zsolt­nak a többieknél kevesebb szerencséje van; Jan boldog gyanútlanság^r, a fény nem egyenlő erejű a sötéttel. A figura nem olyan árnyalt, mélységeit joggal keresi a színész. Péva Ibolya Mária kedves, szép alakjával bizo­nyítja. hogy ha lehetőség kí­nálkozik. drámai színpadon is otthon van. MAKAI MARTA rI • Mr • r leli vakacio Szombattól már nem szó­lítja a diákokat órára a csengő: az ország mintegy egymillió 130 ezer általános és csaknem 200 ezer közép- iskolás tanulójának megkez­dődött a vakáció. A téli szü­net január 9-ig tart: 10-én. pénteken népesednek be új­ra a tantermek, a zsibongók. A diákok most nem a té­li szünetet követő első taní­tási napon viszik haza fél­évi értesítőjüket: a február 6-ig tartó értékelések után kapják kezükbe az ellenőr­ző könyvet. A korábbi évek­hez hasonlóan nem kapnak félévi osztályzatot az első­sök .és az ötödikesek, s. 'ugyancsak változatlan, hogy az általános iskolákban nem osztályoznak azokból a tár­gyakból sem. amelyeket eb­ben a félévben először ta­nultak a diákok. Színházi közlemény A Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága közli, hogy a Csa- podár madarka december 21-, 22- és 23-án. betegség miatt elmara­dó előadásainak .jegyei a követ­kező napokon érvényesek: a de­cember 21-i jegyeik január 25-re, a december 22-i jegyek január 12-re, a december 23-i jegyek ja­nuár 13-ra. Amit a lelkiismerele diktál Serfoző Simon Radnóti-díjas Mii már rangja van a győri Radnóti biennálénak. A há­romnapos rendezvénysorozaton amatőr versmondók lépnek tel, elsőkötetes költők és kri­tikusok vitatják meg az elmúlt két év verstermését. És ter­mészetesen díjakat, oklevele­ket adnak ki. Idén a fődíjai Szécsi Margit kapta Mit viszel foiyó című kötetéért, a vidé­ken élő költők díját Serfőzö Simon, a parasztság, a népélet igényes ábrázolásáért. Az elő­adok közül Bessenyei Ferenc, míg a/ elsőkötetes költők kö- I zül Pál kai Tibor. Villányi 1 .as/.ió és Borbély János ka- l pult dijat. Serfőző Simonnak ez a harmadik, egyben a legran­gosabb dija (Miskolc városé és Boi'sod-Abaúj-Zemplén megyéé után). „Érett" már ez a díj, ez az elismerés, s ez nem csupán zsurnalisz- tikus fordulat. Hallgatagon, szívósan dolgozik a közöl­tünk élő költő. „Megműveli a tehetségét* — szokták mondani tréfásan' a barátai, és ez a megállapítás valóban találó is. Birkózik az anyag­gal. újra és újra ■ nekifeszül, hogy lépésről lépésre.. szeg­letről szegletre hódítsa meg a valóságot. Nem a témáit Romtelekiék a má­sodikon beáztak, mert a fölöttük levő la­kásból kifolytak a halak, illetve a két ponyt, de főleg a viz a kádból. Éjszaka volt, de az egész csa­lád ébren volt, ami­kor az elemi csapás rájuk tört. mert nem tudtak a három tyúk kárálásától aludni. Bezzeg Lábkovácsék, akik a csapot nyitva hagyták, húzták a ló­bőrt, na ja. a halak nem beszélne!:, igaz, a tyúkok meg nem folynak ki. Ramóna bácsi víz­szintesen állította fel a család karácsony­fáját az előszobában, nem volt szive le­vágni belőle, és csak így fért el. Ezzel elő­reláthatólag két-há- rom hétre megszűnt a közlekedés lehe­tősége a lakásból ki. és a lépcsöházból be. Mari néni a konyhá­ban, Ági és a vőle­génye a fél szobában, Ramóna bácsi pedig a fa aiadJ. rekedi. A tizenhárom éves Zsuzsika a földszint­ről, a szünidőre való tekintettel, addig lif­tezett, amíg elrom­lott. Hegedűs a házte­tőn hizlalta jó ideje a kocát, már javában fente a fogát és a böllérkést, amikor egyszer csak elzúgott valami sötét az abla­ka előtt. A sertés volt az, nyilván meg­érezte a vészt, és erejének megfeszíté­sével eltépte a köte­let. ami a tévéanten­nához rögzítette. Az öngyilkos állatot a ház saját halottjának tekintette. Kicsi bőgő Gézuka, a ház ötéves szoprán sakálkája, éjt nap­pallá téve bőgött, or­dított, visított, mert csak négyszázhatvan matchboxot izettek neki jó szülei, és ne­ki legalább négy- száznyolcvanra lett volna szüksége. Firhang Ernő ezer­mesternek jó apropó volt a sertés halála ahhoz, hogy felmen­jen a laLöite* Régi vágya volt felszerelni azt a saját tervezésű csodaantennát, amely- lyel még az Indiai­óceánon cirkáló ká- lózadók tévéműsorait is vehetik a ház la­kói. Nagy volt a megdöbbenés, amikor valamennyi lakásban hindi nyelvű reklá­mot kezdett sugároz­ni mind a két csa­torna. a többi állo­más Közép-Grönlan- dot fogta, de onnan nem sugározták sem­mit. Enni kell! — val­lotta minden szinten szinte mindenki, de azért nem kell őket félteni, ittak is. Bol­dog. békés gyomor­fájás. rosszullét és részegség szőtte át. meg. át a házat. Nem beszélve a plusz még névnapozókról. akik még inkább. Továbbá' az őket köszöntök. Mari néni alatt le­szakadt a lépcső, nem bírta a megter­helést. olyan nagy volt a súlya az étel­maradékokkal teli vödröknek. No, és Maú néninek, aki szintén Jelszedett ragy húsz-harminc kilát ■ az ünnepek alatt. Wernyöyéknél non­stop házibuli volt, Wernyöy Kriszti meghívott hozzájuk néhány baráti rock­együttest, arra a né­hány napra a szülő­ket bezárták a ga­rázsba, hogy ne za­varják őket, és vi­szont. A Wernyöy- sztilők és a nagyma­ma oldottak a sze­rencséjüket. hogy annak idején kaptak garázst, mely a biz­tos fagyhaláltól men­tette meg őket. A fiatalok még azt is megengedték nekik, hogy magukkal vi­gyék a karácsonyfát, azt tüzelték el az öregek, enni meg ott volt a szaloncukor. Persze csak módjá­val. Igyekeztek jól beosztani, hiszen tud­ták, hogy ennek ki kell tartani a nagy, háromnapos szilvesz­ter végéig. SZABADOS GÁBOR váltogatja, hanem a műfa­jokat. Lényegében mindig ugyanarról beszél versben, riportban, drámában: a ma­gyar faluról, a magyar pa­rasztról, aki oly sok (élet­forma-) változást élt meg az elmúlt 35 évben, hogy szinte ideje se volt rendszerezni, feldolgozni az élményeit. Serfőző Simon helyettük is szól. amikor róluk beszél, a sorsukat mondja. — Mit jelent neked Rad­nóti? Mit jelent ez a dij? — Radnótit tisztelem, mert nagy költő. De van vitám is vele. Nines ..bűnös" nép. So­ha nem a nép követte el a bűnöket, mindig a hatalom vette rá, vitte bele. A ma­gyar nép. a magyar’ paraszt nem akarta például a hábo­rút. Kihurcolták a Donhoz, s olt elpusztult. Erről is be­szélni kell a szellem embe­rének. Nem elég csupán el­viselni a sorsot. A magyar paraszt igen sokat tűrt, de olykor fellázadt, s — ha utólag is. megkésve is — nemet mondott urainak. — Megpróbáltam a ma­gyar történelem elmúlt 30 évéről elmondani, hogy mi történt. Mert nem él a köz- tudatban. Keveset beszélünk az ötvenes és a hatvanas évek megrázkódtatásairól. A magyar paraszt szorgalmas. De voltak pillanatok, amikor úgy érezte, hogy nincs szük­ség a szorgalmára. Azt mondták például, hogy nem tarthat csak egy tehenet, nem kaszálhatja le az árok­partokon a füvet. Most meg agitáljuk, hogy mégis csak tartson tehenet. hizlaljon bikát. Egyszer azt mondtuk neki, hogy hagyja ott a föl­det, aztán rájöttünk, hogy mégis fontos a mezőgazda­ság. túl sokan eljöttek a fa­luból. De most már nem megy vissza, mert nem me­het. — De elmondható ez a bá­nyákról is. Azt mondtuk, hogy már nem kell a szén, később rájöttünk, hogy még­is kell. Közben otthagyták a bányákat, s most nagyobb pénzzé) is nehéz visszacsa­logatni az embereket. Ezek a dolgok mind megrázkódta­tásokkal járnak. — Mit tehet a költő? — El kell mondania, amit a lelkiismerete diktál. Ettől persze még nem múlik el a baj, de az embereket meg­nyugtatja, ha beszélnek róla. Idővel beivódik a társada­lom szellemi életébe, tudato­sodik. cselekvő erővé válik. Az ötvenes és hatvanas évek­ben az emberek tele voltak feszültséggel, de jólesett ne­kik, hogy az írástudók ki­mondják a bajt — Kimondva enyhül a baj? — Igen. Visszafelé is tisz­tázni keLl a dolgokat. Ren­dezetlen múltból csak ren­dezetlen jövő következhet. Baj van a történelémtuda- tunkkai. Nem jól tanítjuk. A liataiok nem tudják például, hogy ki volt Károlyi Mihály. Csak most adtuk ki Szé­chenyi Naplóját, Rákóczi Fe­renc emlékiratait. Sok még az adósság, a tisztáznivaló. Nem vettük elég komolyan a történelmünket. Kampány or­szág vagyunk : ugyanakkor az embereken számonkérjük az öntudatot, a történelem isme­retét. Tudatosabban kell épí­tenünk a jövőnket. Nem sza­bad bizonytalanságban hagy­ni az embereket. Ezt kell megtanulni. — Ezt írod meg? — Ezt is. A nyáron írta«* egy rádiójátékot. Meghívá­sos pályázatra. Egy paraszt- fiúról szól. akit az anyja el­űz otthonról, mert nem akar­ja. hogy paraszt maradjon. A fiú nem érzi jól magát a vá­rosban, de otthon már nincs helye. Kilökték a tanyáról. Készül az új verskötetem, aej új dráma. Ennek a témája is a megváltozott falu lesz. A fiaiból kifogyott, elöregedett falu. Minden megvan, de a gyerekek már nem akarnak maradni, a szülők nem akar­ják őket elengedni, „Minden a tied” — mondják, de a gye­reknek nem kell. — Mit vársz a jövőtől? — Abban bízom, hogy a szigorúbb gazdasági helyzet­ben is tovább nő a szellemi nyitottság. Az irodalom dol­ga az. hogy tágítsa a lehető­ségeket. (horpáes9 Ra ne! karácsony

Next

/
Oldalképek
Tartalom