Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-23 / 301. szám

5^ Mi kerül a fa alá? iXélia álrciidczik a szobát is... Üvegcsék birodalma A karácsonyfa helyét már kiszemelték Üveges Tiborék. Ott áll majd az ablak előtt, a szobavirágok és a szekrény között, bár a fenyőfának va­lamiből még lábát kell esz- kábálni. Üvegesék fenn az Avas-dé­len, a Sályi István utca egyik tízszintes épületének hetedik emeletén laknak. A kará­csonyra ' készülnek. Az első karácsonyra, amit itt tölte­nek az új otthonban. Esztendők próbája Este van. milliónyi kis fé­nyével ilyenkor még szépnek is tűnik az avasi betonren­geteg. Itt, ezen a környéken már nem építkeznek, s még­is a sár majd bokáig ér. A járdán, az úttesten, mindegy, hol megyünk. Üvegesék megnyugtatnak: így van ez már csaknem egy esztendeje. Amióta itt lak­nak. Tulajdonképpen majd min­den házasság' így kezdődik: a fiataloknak nincs lakásuk, marad az albérlet, vagy a szülői ház. — Mi — magyarázza a férj —, az apósékhoz kerültünk. Kaptunk egy szobát, ott hú­zódtunk meg, először ket­ten. .. Most,, itt az Avas-délj la­kásban, az após te itt van, Finta Béla: — Hova mehettek volna? Az albérlet — különösen, hogy fiatalok, s ilyenkor min­denre nagyon kell a pénz —. drága. Mi meg ketten a feleségemmel elfértünk a másik szobában . . . A folytatás: az ifjú pár be­adja a ■ lakásigénylést, s vár. vár. A türelem igazi próbája ez az idő, az esztendők hosz- szú sora. S jöttek a gyerekek: előbb Bernadett, aki most ötéves, majd Dóra. ő kétéves. És már négyen voltak a pa­rányi szobában. Torna a nagyapával — Lassan már kilenc éve, 1971-ben, hogy összeházasod­tunk. S nyolc évre rá, idén januárban megkaptuk ezt a kétszobás szövetkezetit. A sorrend is ismerős: há­zasság. gyerek, lakás, bútor. — Mikor idejöttünk, tél volt. s hideg Porszívót fog­tunk a kezünkben, mikor be­léptünk ezen az ajtón. Bol­dogok voltunk, nagyon. A feleség még mindig lel­kesen idézi a múltat: — Kitakarítottunk és alig bírtunk elmenni innen akkor este. Még nem volt hol alud­nunk. Másnap aztán jöt­tünk. . Először csak egy asz­tal volt, s az ágy, később vettük a szekrénysort, a fo­telt, a gyermekek szobáját is be kellett rendezni. .. A két apróság piros ruhá­ba öltözve, az idegen láttán szokatlanul virgonc. Pedig már este hét is elmúlt, a té­vében tornásznak. Bernadett a nagyapját ráncigálja a ké­szülék elé, vele hajlong, s még magyaráz is: Mélyebbre, mélyebbre. .. Maradjunk továbbra'is a szokásnál. A család örül a lakásnak, örül saját birodal­mának egy hónapig, kettőig, talán egy fél évig is. Igaz, ezek után is örül. csak épp szemük kezdi felfedezni a hi­bákat. Rossz a tömítés, cse­peg a csap. hideg a radiátor, a tapéták leválnak... — Eleinte viszolyogtunk a hetedik emelettől, de télen jobb itt. Melegebb, s ezt a fűtési rendszernek köszönhet­ik Hazahívó esti fények (Herényi László felvétele) jük. A hibákat kijavítottuk, kijavíttattuk, de mindig akad valami tennivaló ... Ki játszik ? A férj az üveggyárban dol­gozik, három műszakban, műszakos művezető. — Mennyi ideje is? —szá­molja visszafelé az éveket. A tizennégyesnél megáll, — Ti­zennégy esztendeje. Meleg üzem az üveggyár, nincs ün­nep, vasárnap. Karácsonykor is éjszakára megyek, szilvesz­ter estéjén viszont már tíz­kor itthon leszek. Azt is ki­számoltam már, hogy a jövő szilveszterem teljesen a csa­ládé lesz. Akkor ugyanis dél­előtt dolgozom majd... A feleség óvónő. De ötödik éve otthon van, ■ gyesen. A kérdés ilyenkor magától adó­dik: óvónőként neveli a gye­rekeket? — Nem lehet — s moso­lyog. — Itt egyszemélyben kell dadusnak, szakácsnő­nek. anyának, feleségnek len­ni. S tanulok is, óvónőképző főiskolára járok. . A fenyőfa, amit Üveges Tibor a Csanyikból hozott, jó kétméteres, az erkélyen áll. A gyerekeket a nagypapa át­viszi a másik szobába, s elő­kerülnek az ajándékok. A na­gyobbik logikai játékot kap, a kisebbik Piko villanyvasu- tat, mivel fiús természetű. — Az az érzésem, hogy én játszom majd többet vele — neveti el magát az apa. — Csak kicsit drága mulatság lesz.. . Üvegesék szépen kiegyen­súlyozottan élnek. — Amióta itt lakunk, öt­ször vagy hatszor rendez­tük át a szobát. Keressük a helyünket. Azt kutatjuk, ho­gyan lehetne jobb. ILLÉSÉ SÁNDOR Fejlődő szövetkezetek tegnap az I. kerületi ta­nácsi Hivatal tanácskozóter­mében tartották meg a MÉ­SZÖV küldöttközgyűlését. A Lítl küldött — az általános fogyasztási, a lakás- és a takarékszövetkezetek képvi­selői — egyéb napirendi pon­tok mellett megtárgyalta, az V. ötéves terv időarányos teljesítéséről és a további feladatokról szóló előter­jesztést. Ehhez Tóth Bálint, a MÉ­SZÖV elnökhelyettese adott szóbeli kiegészítést. Ebben — egvebek között — utalt arra, hogy az előterjesztést megvitatták az általános fo­gyasztási. a lakás- és a ta­karékszövetkezetek most le­zajlott választmányi ülésein is. A választmányi. ülések felszólalói megfogalmazták, hogy a megye szövetkezeti mozgalmának tagjai, vezetői egyetértenek az MSZMP KB közelmúltban kiadott kong­resszusi irányelveiben a szö­vetkezeti mozgalomra vo­natkozó megállapításokkal, feladatokkal, s készek min­dent megtenni azok gyakor­lati megvalósításáért. Szólt a szóbeli kiegészítés az 1980. évi feladatokról is. A MÉSZÖV elnökhelyettese utalt arra, hogy a szabálvo zóváltozások új körülménye­ket teremtenek az áfészek- nek a lakás- és takarékszö­vetkezeteknek. Változik a bérgazdálkodás rendszere, az általános termelői árrende­zés pelig csökkenti a szövet­kezetek nyereségét. Ezt bel­ső erőből kell pótolni, köz­ponti ártámogatásra nem szá­míthatnak. Emiatt csökken a beruházási tevékenység. A meglevő anyagi erőket szin­ten tartásra, rekonstrukciók­ra kell összpontosítani. Mind­három szövetkezeti ágazat­ban jobban oda kell figyelni az anyaggal és energiával való takarékosság fokozására, az egyéb takarékossági lehe­tőségek kihasználására. A küldöttek állást foglal­tak abban, hogy megyénk szövetkezeti mozgalma to­vább fejlődött. A á£ész-ek eleget tettek legfontosabb hi­vatásuknak: színvonalasabb áruellátással szolgálták élet­színvonal-politikai céljainkat. Évről évre teljesítették alap­tevékenységi feladataikat a takarékszövetkezetek is, ame­lyek betétállománya már eléri a 830—840 millió forin­tot. Dinamikusan fejlődtek a lakásszövetkezetek, amelyek kezelésében az esztendő vé­gén 17 710 lakás volt. A ga­rázsszövetkezetek 1600 ga­rázst gondoznak. A lakásépí­tő szövetkezetek a tervidő­szakra 730 új lakás építését tervezték. Az első négy év­ben ebből 332 lakást adtak át. Jelenleg 345 lakás épí­tése van folyamatban. (nyikes) Bővül az iskola A kazincbarcikai 105. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetet jövőre bővítik. A tervek szerint az 1980,81-es tanévben nemcsak a fiatalok számára létesítenek itt újabb osztályt, hanem a dolgozók középiskolai csoportja is több tanulót togadhat. Európa — karácsonykor Lesznek majd generációk, amelyék visszatekintve korunkra csodálkozni fognak: miért kellett nekünk karácsonykor a béke megóvásának szükségességéről írni? Ma még így van; a szeretet ünnepén beszélni kell a veszélyekről is. Soha Európa életében nem volt olyan hosszú békés kor- szak. mint a mostani. Több mint három évtized telt el a második világháború óta, s ez az időszak vajami teljesen új jelenségre hívta fel a figyelmet, nevezetesen arra. hogy amíg a népek tarlós barátsága régen csak naiv álmodozók, magányos próféták képzeletében élt. most valósággá vált, A világméretű társadalmi változások, a tudomány, a tech­nika. a gazdaság nagyon is kézzelfogható tényezői teszik lehetővé ezt. És szükségessé is. Nemcsak azért beszélünk ma békés egymás mellett élésről, mert az szívből óhajtott, jó dolog, hanem azért is — sőt elsősorban azért —. mert a fel­tételei ennek már létrejöttek. Különösen az utóbbi évtized európai fejleményei bizonyít­ják ezl. Nemcsak azért tekintünk vissza a hetvenes évekre, mert jólesik az enyhülés tényeit számba venni. Ezeknek az esziendőknek a tanulságai érvényesek a mára és a nyolcva­nas évekre is. Mi történik? Kidéiül, hogy a föifegyverzettség mai szintjén egy európai háború a résztvevők pusztulásával járna. Ugyanakkor a modern gazdaság szinte parancsolja, megköveteli az együttműködést, akár az energiaellátást te­kintjük. akár a közlekedést, akár a környezet védelmét, akár a nagy és mind terjedelmesebb piacokat követelő korszerű tömegtermelést. Ez az egymásrautaltság a kór egyik döntő jellemvonása, ezért alakultak ki a nagy gazdasági szövetségi rendszerek, ezért jönnek létre államközi szerződések, ezért növekszik a kereskedelmi csere, szaporodnak az ipari koope­rációk. jelennek meg olyan árucikkek eg.y-egy országban, amelyek ..szülőhelyéről” az emberek azelőtt jószerivel nem is hallottak. Lehet, kissé prózainak, túlságosan józannak, ide nem illő­nek tűnik a szeretetteljes ajándékozások ünnepén olyan szá­raz témákról szólni, mint tömeges árutermelés, közlekedés, levegőszennyeződés — de hát a béke tekintélyes mértékben ilyesmiken múlik. Ma már többet, jobbat a népek csak közö­sen, egymás segítségével érhetnek el. A kommunisták meg­fogalmazták, föltárták ezt az új helyzetet és megkezdték a fáradságos aprómunkát a lehetőségek hasznosításáért. S mert e tevékenységhez a másik oldalon megfelelő partnereket ta­láltak — a változás lehetőségeiből egy és más már valósággá is lett. De a béke és az együttműködés korszaka nem úgy köszönt be — nem úgy fog beköszöntem, hogy egyik nap bejelentik eljöttét, és másnap reggel itt lesz a tökéletes, az általános, a mindenre és mindenkire éx'vényes harmónia. Folyamat ez, hosszú, olykor fájdalmas, csalódásokkal, visszaesésekkel, buktatókkal teli út. Lehetőség, de nem garancia. Sok még az érdekellentét, osztályok, csoportok és államok között. Nem­csak együttműködés ez, hanem verseny is. A haladás küz­delme az elavulttal, az újé a régivel. Ne Várjuk, hogy az egymással ellentétes ideológiát valló, politikai szemléletük­ben eltérő, más-más gazdasági rendszerben élő, különböző hagyományokat tisztelő államok máról holnapra kéz a kéz­ben haladjanak. Együttműködések és feszültségek bonyolult szövevénye a világ. így van ez niég a családokon, a kisebb közösségeken belül is. hát még a sokkal többfajta ellentéttől szabdalt nemzetközi terepen. Csak arra kell ügyelni — ehhez szükségeltetik a diplomácia művészete, a politikai bölcsesség és a higgadt erő —. hogy az egyensúly megmaradjon, az együttműködés elemei legyenek túlsúlyban, a nézeteltérések soha ne lépjék túl a veszélyt jelző piros vonalat, ne csapja­nak át fegyveres küzdelembe. Éppen ez az egyensúly kerülhet veszélybe most. Nemcsak a gazdaság prózai, hanem a fegyverkezés rideg fényeiről is szólni kell. Az egyensúly nélkülözhetetlen része — és belát­ható ideig még az is marad — a két társadalmi rendszer fegyveres erőinek kiegyenlítettsége, mindenekelőtt földré­szünkön. Az atlanti szövetség országai viszont éppen most fogadtak el olyan határozatot, amely ezt az egyensúlyt a fel­borulással fenyegeti. Rakétáik, amelyeket Nvugat-Európá- ban óhajtanak elhelyezni, a béke és az együttműködés kor­szakának beköszön tét veszélyeztetik. Következésképpen, ha a szocialista országok azt akarják, hogy az eddigi együtt­működést és az enyhülést biztosító egyensúly megmaradjon, nekik is kell új rakétákat gyártaniuk. Ilyenformán folyta­tódik, sőt erősödik a fegyverkezési verseny. Mi hát a megoldás, ha egyszer a fegyveres erők is hozzá­tartoznak a két világ kapcsolatrendszeréhez? Tudjuk, egye­lőre nem képzelhető el, belátható időn belül nem teremthető meg a fegyver nélküli világ, de a katonai egyensúly alacso­nyabb szinten igenis létrehozható. Természetesen az élet zajlik tovább, az enyhülés marad az egyetlen ésszerű meg­oldás akkor is. ha a Nyugat új fegyvereket akar fölállítani. Változatlanok ugyanis azok a tényezők, amelyek eddig is lehetővé tették és parancsolták a gazdasági, a politikai, az emberi együttműködést. Csak éppen az egyik korszakban nehezebb e célért dolgozni, a másikban könnyebb. Egyszer több pénzt fordíthatunk a jólét emelésére, máskor a helyzet arra kényszerít, hogy a versenyt állva többet áldozzunk Marsnak, a háború istenének. Egyszer derültebb a politikai helyzet és növekszik a kézség a másik oldalon is, máskor az ellentétes érdekek és a bonyolító tényezők nehezítik az éle­tet. De a könnyebb vagy nehezebb terep nem változtat azon a szándékunkon, hogy az enyhülést szolgáljuk, nem változ­tat azon a tényen, hogy az emberiségnek nemcsak általános érdeke a béke, hanem mind többen vannak egyszerű embe­rek és politikusok a Föld minden részén, akik ennek tudatá­ban vannak, gondolkoznak és kezet nyújtanak egymásnak. TATÁK IMRE Népszerű Megyénkben évről évre nő a KST-ve] rendelkező, válla­latotok, intézmények száma. (1976-ban például 270 volt, s napjainkban pedig már csak­nem 290 ez a szám.) Örven­detes. hogy a termelőszövet­kezetek erősödésével — » a KST rendszeres havi fizetések be­vezetésével —. a mezőgazda- sági dolgozók körében Is nép­szerűvé vált a KST. Az OTP B.-A.-Z. megyei Igazgatósá­gának területén már több mint 20 mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben alakítot­ták meg a KST-t. Az ifjúsági parkért A hó már belepte a Lenin Kohászati Művek ifjúsági parkját is, ahol más évszak­ban egyébként élénk az élet. A napokban készített felmé­rés szerint, az LKM az idén csaknem félmillió forintot fordítóit az ifjúság által kü­lönösen kedvelt park fenn­tartására. ^ Az én házam, s az én kádam!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom